2. fejezet

Izgalommal teli várakozással haladtunk végig a klub szállodájának folyosóján. Kyouichi-sama sokat akar, nagyok az igényei. Neki egy menet nem szokott elég lenni, általában kifulladásig szoktam hajszolni a gyönyörökbe. Mikor az 1301-es ajtóhoz értünk, lopva Kenjire pillantottam. Feszült várakozást és idegességet vártam, de a hatás elmaradt. Az arca olyan rezzenéstelen volt, akár egy szoboré.
– Ha megijedtél, még elmehetsz! – törtem meg a csendet.
– Abból nem eszel! – válaszolta gúnyos mosollyal.
Egy halk kopogás után nyílt az ajtó, és Kyouichi-sama már köntösben, egy pohár pezsgővel a kezében állt előttünk. Intett, hogy lépjünk be és foglaljunk helyet. Kenji engedelmeskedett neki, mert még nem ismerte őt eléggé.
Megragadtam Kyouichi-sama derekát, lassan magamhoz vontam, és végignyaltam a gyönyörű cseresznye színű ajkait. Majd forró csókot leheltem ajkaira, és lassan, fokozatosan átcsúsztattam a nyelvemet a szájába, mire ő viszonozta a kedvességem. Ilyen az én Kyouichi-samám. Mikor ajkaink szétváltak, ő Kenjire nézett jelentőségteljesen
– Gyere ide, Kenji! Meg akarlak kóstolni – súgta bele a sötétbe kéjes hangján.
Kenji mögé lépett, állát gyengéden megemelve, lassan falni kezdte azokat a kívánatos ajkakat.
Mi sem maradtunk tétlenek, hiszen az nem az én területem. Míg ők forró csókban forrtak össze, én lassan nyalogatni és csókolgatni kezdtem Kyouichi-sama nyakát. Mikor az érzékeny pontjához értem, térde megremegett, és elfojtott nyögés tört fel torkán. Kettőnk közé szorult, mint egy csapdába esett kiscica, de nem rémült meg, sőt élvezte. Keze megindult az ágyékunk felé, ahol már szétszakadni készült a nadrágunk. Puha kezeivel dörzsölt a nadrágon át. Gyorsan megszabadultunk minden ruhánktól. Kyouichi-sama sem tétlenkedett, térdre ereszkedett, és bársonyos kezeibe vette mindkettőnk kőkemény hímtagját. Először csak finoman simogatta, aztán lassan ajkai közé vette, és csókolgatta, nyelvével izgatta. Hol Kenjiét, hol az enyémet. Gyönyörű volt látni. Lent Kyouichi-sama a farkammal a szájában, szembe pedig Kenji megfeszülő, bársonyos fehér teste, gyönyörtől eltorzult arca. Úgy éreztem, rögtön végem. Felemeltem Kyouichi-samát, és az ágyra fektettem, addigra Kenji is felvette az ütemet. Megszabadítottuk fehér köntösétől. Kenji a nyakát és a mellbimbóit csókolgatta, én a farkával kezdtem játszani. Mikor éreztem, hogy teste megfeszül, lassan felemeltem a fenekét, és bedugtam a nyelvem gyönyörű rózsaszín nyílásába, majd becsúsztattam mellé az egyik ujjam. Kyouichi-sama fent és lent is gyönyörben vergődött. Rám emelte könyörgő pillantását, és nyögött.
– Nnh...kérlek, tedd be, Misaki! Magamban akarom érezni a kemény farkad, mint mindig! – nyögte, és már négykézláb várt rám. Lassan becsúsztattam a farkam, és óvatosan elkezdtem mozogni benne. Kyouichi-sama zihált az élvezettől, de nem sejtette, hogy ez még csak a kezdet. Lesz ez még jobb is. Míg én hátulról ringattam, ő addig talált más elfoglaltságot a szájának, és vadul rácuppant Kenji farkára, aki már alig bírt talpon maradni. Hirtelen felrántottam, és szembefordítottam magammal. Az ölemben lovagolt, tenyerével a térdemen támaszkodott, miközben Kenji a farkát kényeztette. Éreztem, ahogy teste megfeszül, hátradobja magát az ölemben, és zihálása felgyorsul.
– Misaki, kérlek, élvezz belém – nyögte elfúló hangon.
Jó ég, milyen pazar látványt nyújtott Kenji farkával az ajkai közt.
Erősen remegni kezdett és éreztem, ahogy forró gyönyörünk egyszerre ér tetőpontot.
Zihálva emelkedett fel és le mellkasa, szája mosolyra húzódott.
– Itt még nem végeztünk, ugye, fiúk? – kuncogott.
,,Te kis telhetetlen dög, hát persze, hogy nem!” – gondoltam magamban.
– Kenji, téged is érezni akarlak magamban! – lihegte. Helycserés támadás, Kenji kezdte hátulról dugni. Hirtelen ötlet suhant át az agyamon. Tegyük még jobbá a dolgokat. Szétfeszítettem Kenji fenekét, és behatoltam a nyelvemmel. Kenji meglepetten pislantott hátra és csodálkozott rám. Visszanéztem rá, és szám gonosz mosolyra húzódott. Már nedves is... finoman betoltam a farkam Kenji hátsójába, aki ettől megborzongott és felnyögött, csakúgy, mint az alatta ziháló Kyouichi-sama.
– Ah... Kenji, vastagabb lettél – nevetett.
Mozogni kezdtem, mozdulataimra Kenji is ráhangolódott. Nagyon élvezte, megtaláltam,,azt” a pontot. Kenji remegett, és alatta Kyo-sama is.
– Bazd... de szűk vagy, Kenji – nyögtem ki.
Egyszerre ringatóztunk a gyönyör tengerén, mindaddig, míg be nem teljesedtünk mind a hárman. Egymáson fekve ziháltunk, és próbáltunk észhez térni.
– Kurva jó volt! – szólalt meg végül Kyo-sama. – Elmentem zuhanyozni, kösz a szép estét, srácok! – nevetett.
Kimerülten feküdtünk Kenjivel az ágyon egymás mellett. Kyo-sama pedig távozott, de mielőtt elment, meghagyta, hogy reggelig fizetve van, szóval maradhatunk. Majd hülye leszek hazamenni. Úgy remeg a lábam, hogy menni sem tudok – gondoltam magamban.
– Ember, azt azért nem hittem, hogy én is meg leszek ma baszva! – sóhajtotta.
– Nem tetszett? – kérdeztem.
– Nem állítottam ilyet! Csak meglepett. Azt hiszem, te vagy az első, akivel kiemelkedően jó volt – nevetett.
– Hát... kösz, vagy mi! – vigyorogtam bele a sötétbe.
– Egész jó csapat vagyunk, nem, Sen? – Ahogy kimondta a nevem teljesen beleborzongtam.
– Ja, ja! Olyasmi! – válaszoltam egyszerűen.
– Hát akkor, dolgozzunk továbbra is össze, Senpai! – nevetett.
Átölelt, majd megcsókolt, teljesen ledöbbentve ezzel.
– Hé, a melónak már vége, Nakamura! – háborogtam.
– Kavarjunk együtt, Sen! – ajánlotta.
– Mi...? Járni akarsz velem? – hitetlenkedtem.
– Aha. Dolgozzuk ki együtt a legjobb pózokat – nevetett.
– Ha ezt akarod – adtam meg a választ.
Rá kellett jönnöm, hogy az ő igazi személyisége is igencsak elüt attól, amit valóban láttat magáról ez a srác.
Nos... hát így kezdtem járni a nappal szürke egér, éjjel vadmacska Ishigami senpai-jal.