2. fejezet

- Jiro a felvétel nemsokára indul készülődj, kérlek! – szólt be a rendező az öltözőbe. Hátradőltem a székemben és magam elé bámultam a tükörbe. Gesztenyebarna hajam immár melírozott volt és arcomról is eltűnt már a korábbi ártatlan és bájos kifejezés. Egy éve léptem be a pornó iparba, hogy több pénzt kereshessek az anyám gyógykezelésére, ám anyám néhány hónapja elhunyt. Hiába kapta a legjobb gyógyszereket, amit csak vehettem neki, semmit sem segítettek. Pedig nagyon sokáig remekül volt, de ez az állapot rohamosan romlani kezdett. Utolsó kívánsága hozzám az volt, hogy „Légy boldog, kisfiam”. Szóval végül is ennél a munkánál maradtam. Így könnyen el tudom látni magam és semmiben sem szenvedek hiányt. Elköltöztem a családi házból és mivel Daigo felajánlotta, így hozzá költöztem. Persze sokat mérlegeltem mellette-ellene, de Daigonak remek „mellette” érvei voltak. Megosztjuk a költségeket és így nem csak szegényes lyukra telik, hanem egy kényelmesebbre, nagyobbra. Kettőnk között, azóta sem állt be semmiféle változás, szimplán jó barátokká váltunk. Daigo rengeteget segített és tanított nekem. Ezek a változások azonban, megmásíthatatlan nyomot hagytak a szívemben...és már a testemben is. A legelső felvételem rögtön a legelső napon megesett. Arra kért a rendező, hogy csináljunk egy amatőr felvételt, amin maszturbálok. Igen ám, de hiába igyekeztem nem akart felállni. Még egy hölgy is jött segíteni, de a helyzet változatlan maradt. Ekkor érkezett meg Daigo, ekkor érkezett meg Daigo, aki széles mosollyal a képén közölte, hogy „-Majd én segítek a srácnak!”. Bementünk az öltözőjébe, ahol egy csomó tanáccsal ellátott, majd közelebb jött, megragadta az államat és megcsókolt. Ekkor már éreztem a nadrágomban fellépő jelentős változásokat. A pólóm alá nyúlt és dörzsölni kezdte a mellbimbómat, majd a fülembe csókolt. „- Most már készen állsz! Csak erre az érzésre gondolj és menni fog!”. Súgta a fülembe és szélnek eresztett. Ez volt az első és utolsó alkalom, hogy a férfi, akibe beleszerettem, megérintett. Ezek után, valóban ment. Daigo végig a rendező mellett állt és engem nézett, ezzel pedig a végletekig felizgatott. A véletlen pedig úgy hozta, hogy azóta minden felvételemen ott volt. Ezért csak neki köszönhetően állok fel, de szerencsére ezt senki sem tudja, csak ő. Rájött, de sosem hozta szóba. A szívem viszont tudja, hogy egyedül rá vágyik a testem. 

 

Felálltam a székemből és szorosabbra húztam a köntöst magamon, majd kiléptem az ajtón és a stúdióba indultam. 

- Hé Jiro, várj meg! – kiáltott utánam a hang melyet imádok és éreztem, ahogy a bársonyos kéz végigsiklik a hátamon. 

- Daigo!? – csupán ennyi is elég volt, hogy érezzem a lábam közötti váratlan feszülést. 

- Ma lesz a „hoteles” forgatás? – érdeklődött mosolyogva. Ma is olyan jó képű volt, mint mindig. 

- Igen. Egy üzletembert játszok, aki prostit hív a hotelszobájába. Tudod...olyan sablonos és ócska sztori. – meséltem. 

- ó, akkor ezalatt a köntös alatt van az öltönyöd? – kíváncsiskodott. 

- Nn... – fordultam el pirulva. - Nem, dehogy. Ez alatt meztelen vagyok. Azt a jelenetet, még ráérünk felvenni.

- Mutasd! – türelmetlenkedett és szétrántotta a köntöst. - Szemüveged is lesz? – kérdezte, majd kirántotta a köntösöm zsebéből és az orromra biggyesztette. 

- Váó, de cuki vagy, Jiro! – mért végig somolyogva. Közelebb hajolt és egy csókot nyomott az arcomra, majd elindult. - Sok sikert, Jiro! Figyelni foglak. – szólt majd kacsintott. Éreztem, ahogy a szemüveg egyszerűen lecsúszik az arcomról én meg ott állok megkövülve. „ – Ez a pasi mindig zavarba tud hozni!” – gondoltam majd elindultam a forgató szoba felé, ami csak díszletekből állt össze. Középen egy hatalmas ágy terült el, jobbra tőle, alig pár centire egy fotel. Komótosan a díszlet közé sétáltam és körül néztem. „-Egy újabb unalmas munka.” -jegyeztem meg magamban. Mélyen felsóhajtottam és felkészültem lélekben.

- Ji...ro! – csendült fel egy női hang mögöttem és mire megfordultam Chiva már a nyakamba is ugrott. - De jó lesz ma veled dolgozni! – sikkantott egyet. Így igaz, ma Chiva lesz a partnerem, aki mellesleg nagyon kellemes munkatárs, könnyű vele dolgozni. Lassacskán megérkezett a stáb és a rendező is. 

- Jiro fel tudnád már állítani? – kérdezte a rendező.

- Ah persze, máris megpróbálom. – szóltam vissza. Leültem az ágyra és kényelmesen elhelyezkedtem majd kezem a köntös alá csúsztattam és lassan húzogatni kezdtem. Öt percnyi sikertelen próbálkozás után kezdte mindenki feladni.

- Daigo...? – pillantott maga mellé a rendező a frissen érkezettre.

- Beszélek vele, biztos ideges. – szólt, mire a rendező beletörődően biccentett egyet. Daigo az ágyhoz trappolt, összerántotta rajtam a köntöst majd megragadta a karom és magával rángatott. Megint a WC-ben kötöttünk ki, mint úgy általában. Pedig mostanában már olyan jól ment. Elég volt csak rá gondolnom és a testem már reagált is. De két napja észrevettem, hogy ez már nem elég. Daigo magához ölelt, végigsimított a hátamon. Ez megnyugtatott. 

- De problémás vagy, Jiro! – súgta fülembe forró leheletével. Egyből éreztem, ahogy fejemből a lábam közé áramlik át a vér. Végigfuttatta ujját derekamon, majd megállapodott keze az ágyékomon. 

- Most már rendben leszel, Jiro. – suttogta fülembe miközben eltolt magától. Rácsapott a fenekem és a kijárat felé taszított. Szerettem volna, ha még ölelt volna egy kicsit, de nála ez volt a természetes. Azóta az állítólagos vallomás óta semmi sem történt. Csupán ilyen apró simulások, érintések, amik számára normálisnak hatottak ebben az iparban. Az én szívem viszont vadul kalapált akár mikor megláttam, ha pedig még meg is érintett a testem is lángra lobbant, akár egy kibaszott fáklya. Ez a szemét dög...mindig az teszi, amihez épp kedve szottyant. Megérint, a szívemig hatol reményt adva egy gyönyörű szerelemre. Forró és biztató szavakkal táplálja fülemen át, hevesen vágtató szívemet. Mindezt csak azért, hogy...utána a pokolba taszítson mardosó szívemmel és reményeimmel együtt. Kibaszott szerelem. Miért létezel? Sokkal egyszerűbb lenne nélküled. Akkor nem kellene folyton rá gondolnom vagy őt látnom, hogy felállítsam a cerkám. A jó Istenit, hisz ez a munkám, amit miatta nem tudok rendesen elvégezni.

 

– Végre, Jiro. – pillantott ágyékomról az arcomra a rendező. - Akkor kezdjünk neki végre! -kiáltotta. A jelenet elindult, már az ágyon feküdtünk, mikor megláttam a rendező mellett Daigot, aki karba tett kézzel, elmerülve bámult engem. Valóban...nem minket nézett. Egyértelműen engem bámult. Zavaromat csak még inkább tetézte, ágyékom viszont kifejezetten kitartó maradt még ebben a kényes helyzetben is. Chiva felé tornyosultam és elkezdtem a szokásos monoton kényeztetést, amit ilyenkor szokás. Feljebb csúsztam, kényeztettem a mellét, a lába között. Chiva bepucsított. A háta mögé kúsztam és lassan benyomultam. Chiva a takaróba markolt és hangosan felnyögött. Nem szimulált, gyönyöre valódi volt. Akárcsak az enyém, melyet Daigo látványa okozott. Amíg a testem Chivát ostromolta, addig tekintetemet egy másik férfi szögezte le. Elmémben Daigo jelent meg. „Erősen magához húzott, átölelt és fenekembe markolt. Ajka ajkamba mart mohón. Keze követelőzően barangolta be testem minden pontját. Lángoltam akárhol csak hozzám ért. -Vissza kell fognom magam, mert így el fogok élvezni és akkor kezdhetjük újra a forgatást.”. Egy kicsit visszatértem. Megfordítottam Chivát, az oldalára fektettem és felemeltem a lábát úgy, hogy egyszer sem csúsztam ki belőle. Folytattam az ostromát. „Daigo az ágyra lökött, végig csókolt a lábamtól a nyakamig. Lábaim közé csúszott és forró ajkai közé fogadta férfiasságomat. Meleg és gyengéd nyelve végigcikázott a tövétől a hegyéig. A csúcsánál kicsit elkalandozott nyelve hegye, ezzel hangos nyögésre késztetett.” 

- Jiro! – csendült Chiva hangja halkan. - Jiro lassíts kérlek, mindjárt elmegyek. – búgta. A rendezőre pillantottam, aki biccentett a fejével. Ismét felgyorsítottam, de ekkor már nem kellett neki sok. Még pár vadabb lökés és a kötelező forgatókönyv szövegek majd Chivával egyszerre élveztünk el. Fejem oldalra bukott és megpillantottam Daigo sóvárgó tekintetét. Már meg is volt a baj. 

- Ji...ro!  – kiáltott fel Chiva. - Te megint állsz! – csodálkozott el. 

- Ne...nem tudom leállítani! – mordultam rá. Mindenki döbbenten figyelt minket. 

- Majd én segítek. – ajánlkozott Chiva. 

- De már vége a forgatásnak. – sápítottam. Nagyon jól tudtam, hogy Chivának nem vagyok közömbös, így értettem, hogy mi ez a nagy segítőkészség a részéről...viszont hiába is ajánlkozott oly nagy buzgalommal, nem sokat segített volna, ugyan úgy, ahogy a forgatások alatt sem tudnék tőle egyszerűen kielégülni.

- Nem baj, neked bármikor... – folytatta volna a nő.

- Elég volt, Chiva! – dörrent fel Daigo hangja. Időközben odavágtatott hozzám, megragadta a karom és lerángatott az ágyról. 

- Segítek neki! – szólt oda a rendezőnek fennhangon, miközben elhaladtunk mellette. A rendező csak biccentett. Ezúttal az öltözőmbe mentünk. Daigo elfordította a kulcsot a zárban és a szófára lökött. 

- Tudtam, hogy egyszer ez lesz. Mondta miközben megszabadul bőrdzsekijétől. Egy fekete pólót viselt, ami gyönyörűen tapadt izmaira. Elém térdelt, jobb lábamat a vállára vette majd végigsimított kemény hímtagomon. Felnyikkantam, mire ő szélesre húzta ajkát és önelégülten vigyorgott. Ajkai közé vett és játszott velem. Hirtelen megéreztem valamit a fenekemnél. Daigo ujja belém hatolt, de nem nagyon fájt, mert gyorsan megtalált egy bizonyos pontot, amitől elkezdett bizseregni mindenem. Hangosan felnyögtem és Daigo szájába élveztem. 

- Ne haragudj! – pattantam fel fekvő helyzetemből. 

- Ugyan, emiatt ne aggódj! Megtisztelő, hogy Jiro tejét ihatom. Törölte le önelégült képét. A föld alá tudtam volna süllyedni. De már nem maradt több időm a szemérmeskedésre, mert váratlanul kopogtak. 

 

- Fiúk bocs, hogy zavarok, de ki tudnátok jönni? A rendező beszélni akar veletek. – szólt Taku, a kifutófiú. Vörös fejjel tápászkodtam fel és Daigora néztem, aki akkor fordult felém. Mikor meglátta a képemet szélesen elmosolyodott. 

- Mit vörösödsz? – nézett rám. - Menjünk! – szólt mosolyogva. Sértődötten megkerültem és megragadtam a kilincset. Egy apró csapást éreztem a fenekemen, rögtön utána pedig megéreztem a nyakamon a leheletét. Fülembe csókolt majd lenyomta a kilincset. 

- Ne állj meg itt, mert késztetést fogok érezni, hogy magam alá gyűrjelek. – súgta és ismét fenekemre csapott. Elindultam előre a főnök irodájába, azonban Taku már kint állt és intett az egyik szoba előtt, amire ez volt kiírva, hogy „sajtó szoba”. Összébb húztam magamon a köntöst és megigazítottam. Beléptem a szobába, ahol már bent volt a rendező meg egy nő, aki a kanapén foglalt helyet.

- Gyertek, csak gyertek, fiúk! – szólt oda a rendező. Leültem a nővel szembeni kanapéra és magam alá húztam a lábamat. Daigo leült mellém és keresztbe tette a lábát, karjával pedig végigdőlt a háttámlán. 

- Miért hívtál minket? Már végeztünk mára. Ugye nem akarsz túlóráztatni? – nézett komoly tekintettele a rendezőre Daigo.

- Elnézést... – vágott közbe a nő, - én kérettem ide magukat. – mosolyodott el. - A főnököm a társcég igazgatója. Sasamoto-san azt szeretné, ha szerepelnének az egyik filmében. – mosolygott tovább önelégülten. 

- Mi...ketten? Két férfi...egy nővel? – kérdeztem meglepetten.

- Ó, dehogy! – kacagott fel a nő. - Golden Ass Porn Production társcége a meleg pornóra specializálódott. – közölte a nő és serényen a kezünkbe nyomott egy füzetecskét, amire „forgatókönyv” volt írva. 

- Meleg...pornó? – pottyantak ki számból esetlenül a szavak.  - De miért? – kérdeztem tehetetlenül. 

- Ohoho. – nevetett a nő, - tudja, maga miatt. – sandított rám. 

- Jiro miatt? – pattant fel idegesen Daigo, mintha attól tartana, hogy itt mentem magukkal visznek, hogy éhes oroszlánok...akarom mondani férfiak közé vessenek. - De Jiro nem meleg! – háborodott fel. 

- Nem, nem ön félre értett, Daigo-san. – mosolygott tenyerébe a nő. - Sosem vette még észre? – kérdezte majd a szobában lévő tévéhez sétált és bekapcsolta. Az én egyik pornóm volt bent. Nézni kezdtük, amitől nagyon furcsának éreztem az egészet. Még sosem láttam egyik AV-m sem és így visszanézve, még szörnyűbbnek éreztem, mint átélve. Talán tényleg nem szeretem a nőket. Talán mégiscsak meleg vagyok. Ha viszont ez igaz, akkor Daigo egy életre megutálhat. Azt pedig nem akarom. De akkor miért tette velem azokat a dolgokat? A nő hirtelen megállította.

- Nézzék! – mutatott a képernyőre, ahol az én megmerevedett arcom, szinte pont a szemembe nézett. Olyan különös érzés volt, mert sosem vettem észre, hogy így is szoktam nézni a kamerába. Daigora néztem, aki döbbenten figyelte a képet. 

- lefogadom, hogy még sosem vette észre, miközben Jiro-sant nézte. – szólt. Valóban...Daigo minden forgatásomon ott volt és sosem nézett rám furcsám vagy adta jelét, hogy valamit elrontanék. Mindig csak engem nézett és nem a felvételt. Mintha engem szuggerált volna folyton, így nem csoda, hogy semmit sem vett észre. 

- Miről van szó? – dobbantottam dühösen lábammal.

- Nézze! A tekintete, ahogy a kamerába néz, pont olyan, mintha Daigo-sant csábítgatná. Az a kéjtől csillogó tekintet, felér minden vallomással. – csapta össze boldogan tenyerét a nő. Daigo rám pillantott majd a nőre. Arcán a kifejezés, leírhatatlan volt. 

- Én vállalom!  – vágta rá végül. 

- Jiro-san? – fordult felém a nő. 

- Én...egy meleg AV-ban? – döbbentem meg.

- Gyáva vagy, Jiro? – húzta a jól ismert sunyi mosolyra száját Daigo. Az az elszánt tekintet, némi daccal karöltve. Teljesen felhúzott vele, mint mindig. 

- Vállalom! – vágtam rá és dobbantottam egyet lábammal. Daigo csak elégedetten mosolygott. 

- Most boldog vagy? – kérdeztem sértődötten és kivágtattam a folyosóra.

- Hé, várj már meg, Jiro. Itt hagytad a szövegkönyved! – kiáltott utánam és követett.

 

- Köszönöm, hogy felhívott, rendező úr! Ezek ketten remekül fognak festeni a képernyőn együtt. – kuncogott a nő.

- Már egy ideje terveztem, hogy megteszem, de még tudtam, hogy nem jött el az ideje. Ez a mai eset viszont, végső döntést kívánt. – nézett maga elé a férfi.

- Ó, nagyszerű kis párocska. Szinte le lehet olvasni az arcukról, hogy bolondulnak egymásért. Bár olyanok, mint a tűz és a víz, mégis egymásnak lettek teremtve.

- Egyetértek. Kár, hogy még mindig nem jöttek rá, pedig egy ideje már tudat alatt is ezt teszik. Daigonak még sosem mondtam, de ő is szinte ugyan ezt csinálja, már egy jó ideje. Már ő sem a legjobb a női partnerekkel és nem egyszer észrevettem, hogy Jiro nézi, mikor dolgozik. Elég kellemetlenné kezdenek válni, hogy csak egymásra jönnek lázba. Az utóbbi időben, Jiro is folyton ott van, ha kell, ha nem. Már az agyamra mennek. Remélem ez végre ráébreszti őket és kiszállnak...vagy csinálnak magukkal valamit. Én azért, még ha ki is szállnak, szurkolok nekik. – mélázott a rendező. A nő csak biccentett és jókat kuncogott. 

 

- Ma este velem kell jönnöd! Menjünk bulizni.  – mondta Daigo, aki még mindig a nyomomban loholt.

- Ó, hát persze! – húztam a szavakat gúnyosan. -...és hova? Csak nem egy meleg bárba? – gúnyolódtam. 

- Persze, hogy oda! Hisz gyakorolnunk kell! – vágta rá. - Elvégre a film is ott játszódik majd. Mármint egy meleg bárban. Nem ártana gyakorolnod a rúdtáncot. – tekergette a derekát és nevetett. AZ agyvizem az egekbe szökött a méregtől. 

- Oké, menjünk! Majd én megmutatom neked, hogy kivel szórakozz. – vágtam rá ingerülten majd sarkon fordultam és elvágtattam. Meg sem álltam az öltözőmig. Mikor oda értem, bevágtam magam mögött az ajtót, hátamat neki vetettem és a köntösömbe markoltam ott, ahol a szívem van. Hátam lecsúszott az ajtón, a földre pottyantam. Felhúztam a térdeim és átöletem őket, hogy beléjük temethessem az arcom. A sírás kerülgetett, még így felnőtt férfi létemre is.  

- Miért teszed ezt velem, Daigo?