2. fejezet
Mély titkok
Mi a fene? Aggódik értem? Ez a srác nagyon irritál.
Egész úton csak az elmúlt éjszaka járt a fejembe. Fojtón folyvást ezen kattogott az agyam. Addig míg meg nem érkeztem, hála Akira- sannak. A piros lufi a fejéhez képest semmi volt.
- Ah, bocs a késésért Sakamura-san! – szabadkoztam.
- Bocs? Tegnap nyomatékosan felhívtam a figyelmed, hogy ma sajtótájékoztatót kell tartanod az új dallal kapcsolatban! – dühöngött.
- Ez rohadt jó lesz! Jelenleg egy,,Hogyan haljunk meg!” dalt előbb megírnék, mint egy,,Elepedek érted”-t. – vágtam a fejéhez.
- Yuuhi, ne baszakodj velem! Nem kértem, hogy most konferáld fel a Dead Hearts legújabb dalát. Csak be kell jelentened, hogy készülőben van egy új dal. A többit én fogom és ha lehet szedd már össze magad! A halott kutyám jobban fest, mint te! Húzzál el a sminkszobába! – üvöltözött.
- Jól van, ember ne kiabálj már! Így is kibaszottul fáj már a fejem! – szóltam vissza.
Ez a meló már csak ilyen. Sakamura Akira a legjobb menedzser. Nem is kívánhattam volna nála eredményesebbet! Állandóan üvölt velem, de mindent megtesz a bandáért! Neki köszönhetjük az eddigi sikereinket! Az elméje mellett a kinézete is kiemelkedő. Lila szemei bár szúrósak, egyfajta melegséget is árasztanak.
- Hé, Yuu! Mi a helyzet? Voltál a Clubban? Akira azt mondta, hogy valami idegen srác vette fel a telefonod! – élcelődött Ryu.
Sakamura-sannak túl sokat jár a szája! – gondoltam magamban.
- Voltam! De mivel hányingert kaptam a bájvigyortól leléptem. A haverom vette fel a telefont! Semmi extra sem volt! Csak közel volt a lakása és ott aludtam. – hazudtam.
- Te most komolyan a gyerekkori barátodat akarod átverni? Engem, akire szintén rámásztál. Könyörögtél nekem, hogy dugjalak meg jó erősen mikor tudtad, hogy nem akarom! Nekem akarod beadni, hogy semmi sem volt a sráccal. Ráadásul, milyen haver? Rajtam kívül nem volt más haverod csak Ush...- mondta, majd hirtelen elharapta a mondatot.
- Fogd már be! Ne mondd ki a nevét, Ryu! A kurva életbe! Hallgass már! Csak... fogd be végre! – fakadtam ki
- Ne haragudj, Yuu! Bocsáss meg! – sajnálkozott Ryu, majd átölelt.
- Nishio! – vágtam rá.
- Tessék? – értetlenkedett.
- A srác, akivel tegnap éjjel voltam! A Clubban dolgozik, mint pincér! Nishionak hívják! Hosszú sztori, de vele voltam. – világosítottam fel.
- Nishio...? Azt mondtad, hogy Nishio? Hogy...hogy néz ki ez a Nishio gyerek? Milyen idős? – ült ki az aggodalom az arcára.
- Hmm... vicces, de kicsit hasonlít RÁ! A mosolya is meg a szeme is. Azt hiszem 21 éves! Miért? – érdeklődtem.
- Hmmm... nem semmi, csak kíváncsi voltam. Elvégre a barátom vagy és féltelek! Szeretem tudni kikkel kavarsz! – hazudta szemrebbenés nélkül.
- Nem kavarunk! Tudod, hogy egy éjszakánál többször senkivel sem találkozom! – mondtam.
Ryu teljesen magába zuhant a hallottaktól. Nishio...Az nem lehet, hogy ő...pont 6 évvel fiatalabb, mint mi. Hasonlít Ushiohoz. Bassza meg! Mondd, hogy nem Nishio-kun az Túl sok a hasonlóság. Ushio öccse. Erről meg kell győződnöm! Ennek utána járok mindenképp! Yuuhi nem szenvedhet még többet. Ha ő Ushio öccse, akkor távol kell majd tartanom Yuu-tól.– beszélte meg magával.
- Mondd Yuuhi, elmegyünk ma inni a Blue Flowers-be? – taktikázott.
- Ah, rendben! De te fizetsz!- mondtam egykedvűen.
- Legyen! – bólintott.
- Hey Ryu! Lépjünk! Kezdődik nyilvános akasztásunk! – mondtam viccesen.
- Heh, ne feledd felvenni a bájos mosolyod, amitől nők ezrei kapnak szívinfarktust! – vágott vissza Ryu.
- Bekaphatod Ryu! Nem is tudom melyik gitáros kapott egy bugyit a legutóbbi élő fellépésen. – mondtam és önelégült mosoly ült ki az arcomra.
Ezek a sajtótájékoztatók a legrosszabbak. Olyan érzés egy sereg riporterrel szemben ülni, mintha kiéhezett farkasfalka elé dobnának. Csak legyen már vége...
- Köszönjük a türelmüket és hogy idefáradtak! Sakamura Akira vagyok a Dead Hearts menedzsere. Bemutatnám az együttest! Bal szélen Takahashi Ryonusuke basszus, mellette Yamada Chihiro billentyűs, jobb szélen Takamura Shizuki akusztikus gitár, a bal oldalamon pedig Hisaki Yuuhi énekes. azért kérettük ide önöket, hogy néhány hírt közzé tegyünk! Először is, Yuuhi lennél szíves beszélni a következő albumról?! – jelentette be Akira.
-Köszönöm, hogy eljöttek! A közeljövőben új albummal szeretnénk megjelenni, kedveskedve a hölgy rajongóinknak és persze minden szerelmes párnak. Jelenleg is a legfontosabb dalon dolgozunk. Egy isteni szerelmes számmal rukkolunk ezúttal elő.
Nos... azt hiszem mindent, ami rám tartozott sikerült elmondanom. Köszönöm! – hazudtam.
- Köszönjük, Yuuhi! Nos, ehhez már csak egy két apróságot szeretnék hozzáfűzni! Ez még a fiúk számára is új lesz, de 2 hónapon belül a Dead Hearts 2 éves világturnéra indul, szerte a világban mindenhova ellátogatunk! Az új dalunktól még nagyobb sikert várunk majd el. Yuuhi erejét megfeszítve dolgozik a dalon, úgyhogy biztos nagyszerű mű lesz! Az elkövetkező 2 hónapban pedig 4 fellépésünk várható. A többi időt a fiúk a stúdiómunkálatokkal töltik majd, hisz az utánalévő turnéra egy új albummal teljesen készen kell állnunk.
Köszönöm! Most pedig feltehetik a kérdéseiket annak, akinek szeretnék! – fejezte be Akira.
- Hisaki-san, öntől kérdeznék! Mi inspirálja a szerelmes dal megírásában? Jelenleg segít önnek ilyesfajta érzés?- tette fel az első riporter a kérdését.
,,Baszd meg! Most arra kíváncsi, hogy szerelmes vagyok e? “
- Köszönöm a kérdést, ami megjegyzem logikus! Nos... jelenleg nincsenek effajta érzések a szívemben és igen így valóban nehezebb. De... úgy gondolom, hogy a rajongóim iránti szeretetem pont elég lesz, hogy életre keltsem ezt a dalt! – vágtam ki magam egy hatalmas hazugsággal.
- Takahashi-san! Erősítse meg azon pletykákat, hogy másfajta kapcsolat van ön és Yuuhi-san között! – jött az újabb kérdés.
- Nem tudom, hogy most milyen kapcsolatra gondol hölgyem! De az tény, hogy Yuuhi és én nem csak zenésztársak vagyunk. Mi gyerekkori barátok vagyunk! Ő legjobb és legbizalmasabb barátom. – felelte Egyszerűen Ryu.
- Hisaki-san! Igaz az, hogy ön a férfiak iránt vonzódik?
,,Baka!”
- Hahn. Jesszusom, miféle hírszerzőik vannak maguknak? A nőket szeretem egyértelműen. Nincs is finomabb egy selymes női bőrnél. Egyértelműen a nőket pártolom. – kezdett a szituáció kínossá válni.
- Hisaki-san, önt látták egy meleg clubban! Esetleg ezt is cáfolja? – a nő tovább fokozta.
- Azt hiszem, semmi szükségem rá. Valóban ott voltam. Most el kell, hogy áruljak egy kis titkot. Tudják megakadtam a szerelmes dallal, ezért úgy döntöttem megfigyelek párokat és úgy gondoltam, hogy azon a tájon is tartok megfigyeléseket. Nincs ebben semmi rossz véleményem szerint, hisz a szerelem bármily neműek között, akkor is csodálatos. Ezért jártam ott. – a legnagyobb hazugságom volt.
- Yamada-san, mit gondolnak a turnéról és nem érzik magukat elnyomva a zenekarban Takamura-sannal? – váltott célszemélyt a nő.
Egy kicsit fellélegeztem, főleg mikor Chihiro arcára kiült a mosoly.
- Először is szeretnék valamit most tisztázni, hogy elkerüljük a későbbi botrányokat! Yamada Chihiro vagyok, 26 éves. A Dead Hearts billentyűse már 3 éve és... meleg vagyok! – közölte nemes egyszerűséggel, majd hátrapillantott.- Shizu folytathatom?- kérdezte.
- Majd én! – vágott közbe Shizuki. – Éppen itt az ideje, hogy félresöpörjük a sok felesleges pletykát és híresztelést. Takamura Shizuki vagyok, 29 éves. Gitáros vagyok a Dead Heartsben szintén 3 éve! Tagja voltam a csapatnak már előtte 1 évvel, mielőtt a zenekar népszerűvé nem vált. Főiskolai barátaim Ryu és Yuu együtt alkottuk meg ezt az együttest is, egyszóval nem érezzük magunk elnyomva. Mi mind a négyen remekül megértjük egymást. Gördülékenyen folyik a munka köztünk. Meleg vagyok mióta az eszemet tudom, szóval elnézést kérek a női rajongóktól. Szerelmes vagyok már 2 és fél éve a szeretőmbe, Yamada Chihiroba. Mi egy párt alkotunk. Remélem, hogy mindenre válaszoltam amire kíváncsiak volt! – sokkolt mindenkit Shizuki. Köztük engem is.
- Sakamura-san! Ön szerint nem befolyásolja a nemi beállítottságuk az ön munkáját? Hogy birkózik meg ezzel? – a nő ismét térfélt cserélt. Gondoltam itt kemény fába vágtad a fejszéd, Akira kikészít majd.
- Fura témához jutottunk... Miért kellene zavarni? Másrészt... – kezdett szabadkozni Akira.
Láttam, amint Akira keze ökölbe szorul. Sosem láttam még őt ennyire zavartnak.
- Másrészt...- kezdett bele ismét. – Én is olyan beállítottságú vagyok. Nekem is van szeretőm...férfi. Nincs mit szégyellnem! Olyan életet élek amilyet akarok és azt szeretek, akit akarok függetlenül attól, hogy nő vagy férfi. Nincs hatással a munkám minőségére! – mondta indulataival küszködve.
,,Szent szar! Ledöbbentem! Ezekről én nem is tudtam. Sakamura-san is... Vajon kivel kavar?’
– Sakamura-san! Sakamura-san! Ki a szeretője? – kérdezték kórusban az újságírók.
- A szeretőm kiléte nem tartozik ide! – mérgelődött a férfi. – Kérem ne faggassanak erről. Ő nem olyan személy, akinek a kiléte számítana ebben az ügy...- mondatát azonban nem tudta befejezni. Hirtelen egy ember emelkedett fel és fordult a tömeg felé. Minden szem őt követte.
- Én vagyok! – szólalt meg.
Kiszállt belőlem a lelkem is. Úgy éreztem, hogy képzelődöm.
,,Ryu?”
Már reggel van? Basszus, szétszakad a fejem. El sem hiszem azt, ami tegnap történt. Az nem egy sajtótájékoztató volt, hanem egy élve akasztás. Először Shizu és Chi...már az is egy sokk volt számomra. Bár nem mintha zavarna csak... miért én vagyok az egyetlen, aki ezt nem tudta! Chö... Mikor Ryu felpattant és rávágta, hogy ő Akira szeretője az kiverte a biztosítékot! Meg voltam róla győződve, hogy Ryu nő párti. Akira-san tehát azért mosolyog mindig úgy rá. Azt hittem, hogy ez csak olyan ,,elismerlek” vagy,,tehetséges vagy” mosoly. Persze, hogy nem az volt. Az inkább... inkább olyan ,,Szeretlek” mosoly, hisz szinte ragyogott. Persze így visszagondolva összeáll a kép. Vak voltam. Nem tudtam semmiről...miért csak én nem? Kurva élet, hisz állítólag a legjobb barátok vagyunk... Ennyit jelentek én nekik? Megint mindenki magamra hagy a saját gondjaimmal. Semmi sem változott főiskola óta, bár Ryu mindig meghallgatott én igazából...sosem mesélt magáról, csak hallgatott engem. Az én hibám lenne? Baka!
Ushio...tényleg ennyire szánalomra méltó vagyok? Ennyire nem jelentett semmit a létezésem? Meg sem kellett volna születnem. Bármi, amit akartam sohasem lehetett az enyém! Mikor úgy éreztem megszereztem és a kezemben tartom, porrá lett és kifolyt a kezemből. Minden eszembe jutott újra... megint ez a magány árasztja el a testem és rágja magát át a húsomon. Bele fogok őrülni ebbe... Már nem bírom tovább.