Extra

Már egy hónapja járok Nakamurával. Nem panaszkodhatom, mert nagyon úgy tűnik, hogy kiegészítjük egymást, mind a munkában, mind a magánéletben. A színpadi duettünk állandóvá vált. A nép most már csak együtt akar minket. Álló farkakat és nedves bugyikat hagyunk magunk után. Amit a színpadon folytatunk... az egy virtuális szeretkezés. Az egymás iránt érzett, tiszta nemi vágyunk kel életre mozdulatainkban. Együtt kérnek minket még a szobáikba is. Ha valakivel hármast alkotunk, az csak maga lehet a puszta gyönyör. Azt mondjátok, hogy beképzelt vagyok? Meglehet, de én már csak ilyen vagyok. Szóval minden sínen megy, most már csak egyvalami van, amit el kell intéznem. Yukina. Bár sosem jártunk, csak szexpartnerek voltunk, de talán Yukinának hiányozni fognak a kellemes perceink. De már egy hónapja titkolom előle, hogy Nakamurával járok. Talán szomorú lesz.

Ezekkel a gondolatokkal indultam el a főnök irodájába, hogy letegyem a lantot mára, és könnyes búcsút vegyek tőle. Gondoltam én! De hát ember tervez és Isten végez! Mint ahogy ebben az esetben is. Halkan kopogtam, de nem jött válasz. Lehet, elaludt. Nem baj, vettem a bátorságot (én hülye), és benyitottam. Nos azt hiszem, én csináltam magamnak a felesleges gondot. Amit ott láttam, igencsak messze volt az alvástól. A jelenet a következő volt: az elragadó Yukina éppen a főnököm, Issei-san ölében lovagolt. Arcukon ragyogott a pír, úgy tűnt, nem először csinálják. Yukina feneke szinte magába szívta Issei-san méretes szerszámát. Az ártatlan kis Yuki pedig olyan ütemben mozgott, hogy komolyan rácsodálkoztam a szék teherbírására. Úgy falták egymást, akár két szexéhes vadállat. Sosem láttam még a főnököm arcán ilyen kéjsóvár kifejezést. A kezem véletlenül megcsúszott az ajtón, ami ettől megnyikordult. Hirtelen mindketten odakapták a tekintetüket.
– Sen?... Misaki-kun? – kérdezték kórusban.
Nem tudtam se köpni, se nyelni a meglepettségtől.
– B... bocsánat! F... folytassátok csak – hebegtem. – Yuki, megvárlak a hátsó kijáratnál.
Hátul elszívtam egy cigit, mire a parázs leégett, Yukina is előkerült. Arca tűzben lángolt, gondolom, az orgazmustól.
– Nagy lehetett! – kuncogtam.
– Fogd be, seggfej! Ez a te hibád! – mondta.
– Bocs, hogy egy hónapja hanyagollak, de el kell mondanom valamit – kezdtem bele.
– Hm... csak nem azt, hogy te és Ishigami szeretők vagytok? – mondta ki nyíltan.
– He? De! Honnan tudod? – kérdeztem meglepve.
– Ember, ez rád vall! A farkad a helyén van, ha kell, de az eszed is a cerkádban hordod! Komolyan azt hitted, hogy két év ismeretség után nem jövök rá? Egész más tűz ég a szemedben, ha róla van szó! – érvelt ésszerűen.
– Komolyan? Ennyire...? – kérdeztem.
– Hogy ennyire látszik-e? Na ja! Mondd csak, ilyen jó az ágyban? – érdeklődött.
A korlátnak dőltem, és elmerengtem.
– Aaa... aha! Fasza! A farkam utáni vágya lehengerlő. Ötletes a szexet illetően, és sokat akar – soroltam.
– He heh! Sen szerelmetes! – viccelődött.
– Marhára gyerekes vagy, és tévedsz! – Egy pillanatig elmerengtem.
– Ez is rád vall – kezdte –, hogy még a saját érzéseid terén is analfabéta vagy! – vágott vele fejbe.
– Hmm... lássuk csak... most például hiányzik! Szívesen harapdálnám azt a fehér fenekét – mondtam nevetve, bár valóban így éreztem.
– Hé, Sen! Fogadj el egy jó tanácsot! Ne kövesd a ribanc anyádat! Ő nem épp az a követendő példa. Valószínűleg úgyis ondó mérgezésben hal meg! Szedd rendben az érzéseid! – kuncogott.
Érzések, huh?! Sosem gondoltam efféle hülyeségekre, de ha a szívemben ez a szorító érzés ilyesmi, akkor talán szerelmes vagyok?! Szerelmes... szerelmes... Nakamura testébe... seggébe... vagy talán magába Nakamurába? Megőrülök ettől.
– Hé, Yuki! Milyen az öreggel? – tereltem el a gondolataim.
– Nem öreg! Csak harminckettő! De eléggé tapasztalt. Ennél durvábban nyomjuk – válaszolta.
– Mióta? – kérdeztem vissza.
– Egy hónapja! Aznap, mikor Kenji kezdett. Szarrá riszáltam a seggem meg a lábam. A főnök lekezelte, aztán valahogy megtörtént. Az ablaknak nyomva csináltuk, ami izgató volt. Ráadásul... láttad, mekkora van neki? – mesélte kuncogva.
– Yuki, te szerelmes vagy Issei-sanba? – kérdeztem.
– Nos... igen. Így alakult. De nem azért, mert pénzes. Csak megnyert a kedvességével. Na meg szeretem a méretes... – harapta el.
– Jó, jó! Egy egyszerű igen is megfelel – dünnyögtem. – Szeretők vagytok? – kérdeztem ismét.
– Nem nyilvánvaló? – mosolyodott el.
– De! – nyugtáztam.

Yukinával sikeresen lezártuk a nem létező kapcsolatot. Most már nincs semmi gondom, akár még fel is vállalhatnám a kapcsolatom Nakamurával.
Másnap épp a tetőre mentem fel, mikor becsapódott mögöttem az ajtó. Nakamura vetette neki a hátát. Kihúzta a nyakkendőjét, majd rám vetette magát.
– Mit cs...? – kérdeztem, miközben a kezeimet a nyakkendővel a korláthoz kötözte.
– Ártatlan vagyok! – mondtam, szinte már reflexből.
– Hehe! Semmit sem csináltál, csak kívánlak! Csináljuk! – vette le a szemüvegét.
Amikor Nakamura levette a szemüvegét, és szabadjára engedte hosszú fürtjeit, az volt az a pillanat, hogy átvedlett szexéhes ribanccá. Az én ribancommá. Állítása szerint csak én tudtam kihozni belőle az úgymond állatot. Éreztem, hogy a bensőm megremeg és elmosolyodok. Egyre izgalmasabb ez a srác. Mindig meg tud lepni.
– Mégis mit tervezel, Kenji? – nevettem.
– Jesszusom, megtennéd, hogy nem a ribanc táncos nevem használod, mikor épp a számba akartam venni az irányítást. Még a végén leharapom! – vágott vissza.
– Jaj csak azt ne! Kegyelmezz neki, ő ártatlan – viccelődtem.
Ez volt nálunk, mondhatni, egyfajta szerepjáték. Volt, hogy berángatott a zeneterembe, és ott estünk egymásnak. Vagy a szertárba. Apám, az volt ám a jó dugás. A többiek kint fociztak, mi meg addig bent dugtunk, mint a nyulak. Nakamura épp az órájáról lógott, csakúgy, mint most is.
Azóta az este óta Kyo-samával valami újat nyithattam meg az én senpai-omban.
Ahogy elnézem, amint a nyelve végigsiklik, fel-alá pásztázza a farkam... már a látványra is elélvezek.
Cirógatja, szeretgeti a csúcsát, minek következtében kiszökken a nedűm. A rohadt életbe, az a legszarabb, hogy ide vagyok kötve, és még a seggét sem tudom megfogni. Biztos vagyok benne, hogy ezzel kínozni akar. Ahogy egyre gyorsul a keze, érzem, közel állok hozzá, hogy a markába élvezzek. Nakamura kezei hirtelen megállnak. Végignyalja hosszú ujjait, majd a fenekébe tolja őket. Atya ég! Annyira izgató, csak úgy ágaskodik a farka. Már zihál az élvezettől. Csípőjét lejjebb engedi, és beleül a kéjtől lüktető farkamba. Mindketten felszisszenünk. Lassan kezd mozogni, és közben nevet a nyomoromon, hogy nem érinthetem meg őt. A tempója fokozatosan gyorsul, a feneke csak úgy végigszánt a farkamon. Két kezével a korlátot szorítja, arcán már látom, hogy a gyönyörtől gyötrődik. Ez az én szenvedélyemet is jobban felfűti. A hullám egyszerre ér minket utol, együtt szállunk fel rá. Hatalmas nyögés és remegés, még azt is érzem, ahogy a lyuka remeg a farkam körül. Ez most mindent vitt. Eloldozza végre a kezem, most már magamhoz ölelhetem. Valami nagyon furcsa érzés kerít hatalmába.