Extra 3

Ha az emberek rám néznek, akkor csak egy bájos arcot látnak, pedig én fiú vagyok. Eddig még senki sem gondolkodott el azon, hogy talán több van bennem, mint ami a felszínen van. Szerettem volna egyszer egy olyan emberrel találkozni, aki belülről is meg akar ismerni. Ez idáig sikertelen volt. Matsumoto Yukina vagyok, tizenhat éves leszek. Mióta serdülőkorba léptem, a saját nemem kezdett vonzani. Arra, hogy miért történt ez velem, nem találtam és nem is kerestem magyarázatot. Jómódú családból származom, de a szüleim a munkájuk miatt sosem értek rá, hogy foglalkozzanak velem. Magányos voltam, aki szeretetre és törődésre vágyik, ezért kezdtem ,,viszonyt” folytatni a jó barátommal, Sennel. Nem volt köztünk több, mint testi kapcsolat. Elvoltunk egymással, de különösebben csak a suliban beszélgettünk. Az első alkalmam mégsem vele volt, hanem a legjobb barátommal, akiről még ő sem tudott. Gyermekkorunk óta ismerjük egymást, és szomszédok vagyunk, de az iskolában kerüljük egymást. Ő egyedül él az apjával, aki egy alkoholista. Az anyja elhagyta őket egy másik férfiért. Nakamura sok szaron átesett már az idióta szülei miatt. Két évvel ezelőtt az apja megerőszakolta őt, amikor totálisan leitta magát. Sosem felejtem el azt az arcot, amikor átjött hozzám. Reszketett. Olyan sokszor ment el hányni, hogy egy idő után már számolni is elfelejtettem. De őt mégsem törte meg a dolog, és arra kért, hogy feküdjek le vele. Nekem nem volt ellenvetésem, hisz szerettem őt. Olyan volt ez, mint egy testvéri szeretet. Mindig mindent együtt csináltunk. Mostanában viszont... furcsán viselkedik. Túl sokat kérdezget a Sennel való kapcsolatomról. A gondjaim viszont... akkor kezdődtek el. Tegnap felhívott, hogy beszélni akar velem valami fontosról. Azóta őt várom, itt az ágyon fekve.

Szundikálásomból a csengő hangja ébresztett fel. Magamra húztam az ágy mellett heverő papucsomat, és lebandukoltam, hogy kinyissam az ajtót. Naka fehér haja bontakozott ki a szemeim előtt, majd egy váratlan mozdulattal már a nyakamba is ugrott. Beinvitáltam, majd felmentünk a szobámba, hogy nyugodtan beszélgethessünk. Ahogy lehuppantunk az ágyra, ő egy forró csókot nyomott a számra, majd megfogta a kezeimet. Ez bevett szokás volt már nálunk.
– Hé, Yuki! – szorított még egyet a kezemen. – Te ugye jóban vagy Sennel? – tért a tárgyra egyből.
– Ööö, igen! – válaszoltam kissé határozatlanul. – Osztálytársak vagyunk.
– Yuki, tudok róla, hogy ennél több van köztetek – fokozta tovább zavaromat.
– Bassza meg, hogy ez mindenről tud! – gondoltam magamban. De jól ismerem Nakamurát, hogy úgysem áll le, ameddig meg nem tud mindent, így nincs más hátra, mint előre... Felemeltem a fejem, és a szemébe néztem.
– Szexpartnerek vagyunk! – jelentettem ki, majd éreztem, hogy kissé elpirulok. Hihetetlen, hogy eddig csakis ő volt az egyetlen, aki zavarba tudott hozni. Pedig Sennel kufircolok, de még ő sem képes zavarba hozni. Lesz valaha olyan ember Nakamurán kívül, aki erre képes lesz? Meglepődve vettem észre, hogy cseppet sem lepődött meg azon, amit az imént mondtam.
– Gondoltam – mondta csalódottan. – Mi a fene? Mi ez a fej? – kérdeztem magamtól.
– Yukiiii... nekem tetszik Sen! – mondta, és lehajtotta fejét. Hófehér arca vörösben úszott. Azt hittem, nem hallottam jól, de ahogy elnéztem a fejét, rájöttem, hogy a hallásommal nincs semmi baj. Ekkor már tudtam, hogy mit kell tennem.
– Összehozzalak vele? – kérdeztem tőle, mire ő csak szendén bólintott. Na, erre kíváncsi leszek. Érdekes egy páros, de talán embert farag Misakiból. Elindítottam hát a haditervünket. Az első lépés nem sikerült a legjobban, mert szegény Nakamura úgy fejbe baszta az ajtóval Sent, hogy kezdtem megijedni, talán végleg megutáltatta magát vele. De a klubban végre domborított, hála a személyiségének. Mire eljött az este, és eljött a klubba, nem volt végre szende. Amint leteszi azt az átokverte pápaszemet, személyiséget vált. Ez az én hibám, mert amikor gyerekek voltunk, sokszor bántottak mások. Nakamura mindig megvédett, de egy idő után félni kezdett, hogy engem is bántani fog. Ezért kitaláltam, hogy ha viseli a pápaszemet, akkor az elrejti az erőszakos énjét. Ez valószínűleg csak az elme játéka volt. Na, sikerült végre egy színpadra hajtani őket, ahol már nem volt baj, hisz Nakamura mindig is jó táncos volt. Ők már összemelegedtek, most már én vagyok magányos megint csak.

Elhagyatva baktattam a főnök irodájába, hogy letegyem a melót mára. Szarrá ráztam a seggem, a sok szexéhes, kiéhezett idióta között. Alig álltam már a lábamon. Kopogtatnom sem kellett, az ajtó kinyílt. A főnök háttal ült nekem, és a képernyőt bámulta. Közelebb osontam hozzá, már amennyire a fájós lábaim engedték. A képernyőre pillantva megláttam, hogy a nemrég lejtett riszálásomat bámulja... teljesen átszellemülve. Kezével az állát támasztotta, szemei pedig majd kiugrottak, annyira koncentrált. Lassan megérintettem a vállát, mire ő felpattant, és a szívéhez kapott.
– Yu... Yukina, te mit...? – kapkodott a szavak után. Kényelmesen levágtam magam a kanapéra, és keresztbe próbáltam tenni a lábaimat, de kurvára fájt, ezért csak úgy félig...
– A műszakot jöttem letenni – jelentettem ki, és jégkék szemeibe néztem. – Fáj a lábam... – kezdtem nyafogni. Régi trükk. Ő kihúzta asztala fiókját, és kivett belőle egy tubust meg egy fáslit. Odasietett hozzám, majd térdre ereszkedett előttem, mintha egy hercegnő lennék. Lábamat a térdére helyezte, és kinyitotta a flakont. Erős, mentolos illata volt, azzal dörzsölte be a bokám és a talpam, majd befáslizta.
– Még... mindig fáj! – jelentettem ki. – Mikor kicsi voltam, mindig kaptam rá puszit – mondtam, de fogalmam sem volt, hogy miért feszítem a húrokat, csak tetszett, hogy uralkodhatom efelett a nagy tekintélyű ember felett. Teljes megdöbbenésemre kezével alányúlt, és a szájához emelte, hogy forró puszit nyomjon rá, majd váratlanul végignyalt rajta. Egész testemben megborzongtam, ami azért volt furcsa, mert ilyet még Sennel sem éreztem. Bársonyos, forró kezeit végigcsúsztatta a lábfejemtől a combomig. Éreztem, ahogy alsó felem megmerevedik. Hideg szemeiben, melyekben most forróság tükröződött, egy pillanatig csalódottságot láttam átsuhanni. Hosszú karjaival magához vont, majd átölelt.
– Nekem már az is elég, ha láthatlak! – súgta a forró szavakat fülembe. Nekem eddig megfelelt az ideig-óráig tartó boldogság. De most azt akarom, hogy valaki úgy öleljen, hogy többet el se akarjon engedni.
– Ez... teljesen rendben van – mondtam neki, de időm már nem volt gondolkodni. Pillanatnyi lelkesedésem riadalomba csapott át, mikor megéreztem hatalmas, merev farkát a combomhoz nyomódni. Nem tétovázott. Nyelvével és ajkával először lassú tánca hívta mellbimbóimat, majd gyorsabb ütemre váltott. Szívta és harapdálta, hol gyengéden, hol pedig durvábban. Egyetlen mozdulattal megszabadított szorító nadrágomtól, és észbe se kaptam, már ujjai a fenekemben jártak. Hiába a hosszú kiképzés, Issei-san valami fantasztikus volt. Gyorsan az ölébe kapott, és rácsúsztatott isteni farkára. Először megijedtem a vastagságától, fel is szisszentem, de ő belefúrta arcát hajamba, és nyelvével nyakamat kezdte nyalogatni. Lassan és finoman, amitől én mélyeket nyögdécseltem a szoba sötétjének leple alatt. A hátamat a kanapé támasztotta, Issei-san térdelt, és úgy mozgott bennem. Felém tornyosult, és mellbimbóimat kezdte közben ismét kényeztetni. Hirtelen ölbe kapott, és az ablakhoz vitt, ami faltól-falig ért. Mellkasomat a plexinek nyomta, és újra belém hatolt. Ütemesen mozogni kezdett, minek következtében éreztem, hogy nyáltól nedves bimbóim a hideg üveghez súrlódnak. Ismeretlen volt, mégis nagyon izgató. Kapaszkodni próbáltam, de ujjaim nem találtak egyetlen biztos pontot sem, ezért hátranyúltam, és inkább fenekéhez értem, amitől ő elfojtottan nyögött egyet. Miközben ő egyre jobban az őrületbe kergetett engem, annál jobban akartam én is őt. Elhúzódtam tőle, és el az üvegtől. Ő nem hagyott menekülni, ezért szembefordított magával, és felhúzott. Engedelmesen fontam dereka köré lábaimat, most a hátamnak feszült az üveg, de most már nem volt menekvés. Szorosan öleltem körbe, mind felül, mind alul. Ő egyre vadabbul csak döfködött, mire először én élveztem el, egyenesen a hasára. Hangom, melyet közvetlenül a fülébe nyögtem, őt is arra késztette, hogy végleg beteljesüljön bennem. Zihálva öleltük egymást, majd ajkunk összetapadt. Forró csókunk percekig tartott. Ez volt életem legteljesebb, legkielégítőbb szexe.
Eltelt egy hónap, és mi egymás mellett maradtunk, bár kapcsolatunk titokban maradt mások előtt. Sent is sokszor kerültem, de ő ezt az újdonsült szerelme miatt észre sem vette. Végül egyik este, mikor letenni jött a melót, rajtakapott, ahogy Issei ölében lovagoltam. Akkor hirtelen meglepődtem, de alig vártam, hogy elhúzza végre a csíkot és én tovább élvezhessem az én szeretett lovagom, aki képes engem az őrületbe kergetni. Mellette megtaláltam azt, amit ezidáig sosem sikerült. A testi-lelki kielégülést.

Több mint fél éve már, hogy az édes kis Yukinámmal járok. Keresve sem találtam volna nála jobb társat. Nem csak azt szeretem, ahogy kinéz. Ha mosolyogni látom, az már felér nekem egy orgazmussal. Elragadó személyisége mindenkit magához vonz. Ez idő alatt, amit együtt éltünk meg, sok dolog történt. Legutóbb ez a bestia kegyetlen büntetésben részesített, amiért ok nélkül csalással vádoltam meg. Akkor egy székhez kötöztek minket Misakival, és bosszút álltak rajtunk. Bár őszintén bevallom, máskor is vállalnék efféle büntetést. A lényeg a lényegben... hogy kiengeszteljem őket, eljöttünk az Okinawai tengerpartra. Yukinával délután kifeküdtünk a napozóágyra, de Misakit és Kenjit reggel óta nem láttuk. Ha jól sejtem, kefélnek, mint a nyulak... már reggel óta. Ha erre gondolok, önkéntelenül is csalódott vagyok. Ők ketten még fiatalok, és sok bennük a szufla. Bár én sem vagyok még öreg, de félek, hogy egyszer nem tudom tartani Yukinával a tempót. Mindenesetre lassan besötétedik, és én akcióba lépek. Forró estét tervezek az én kis édesemmel.

Jó egy órával később a tengerpart teljesen sötétbe borult. Itt-ott égett egy-egy kóbor fáklya, mely bevilágította a part szélét. Kedvesemet sétára invitáltam, nem kevés hátsó szándékkal. Mikor egy kihalt partszakaszhoz értünk, hátulról átöleltem, és nekinyomtam várakozást nem tűrő hímtagomat. Yukina egyik kezét kiszabadítva ágyékomhoz nyúlt, és simogatni kezdte. Álla alá nyúltam, és magam felé fordítottam, hogy nyelvecskéjét végre a számban érezhessem. Szüntelenül simogatott tovább alul, hol gyorsabban, hol lassabban, míg végül nem bírtam. Magamra kaptam őt, de a váratlan súlytól a homokba dőltünk. Yukina megfordult, és pici, puha ajkai közé vette szétdurranni készülő farkam. Nem bírtam kivárni, és arcon spricceltem. Ő csak mosolygott, majd szembefordult velem, de úgy, hogy még mindig rajtam ült. Lerántotta fürdőnadrágját, és vékony ujjait kezdte nyalni. Ahogy végigfuttatta nyelvét ujjain, újra merev lettem. Ő egy picit megemelkedett, és magába vezette azokat. Pár percnyi kéjes nyögés és önfelkészítés következett, amitől ismét képes lettem volna magamra élvezni, de ez a kis bestia szemfülesebb volt. Gyorsan rám csusszant. Tenyerével mellkasomra támaszkodott, és fenekét fel-le emelve mozgott duzzadó farkamon. A kéj futkározott a hátamon. Lerántottam magamról. Négykézláb a homokban térdelt. Mennyei látványt nyújtott. Nem hagytam parlagon hívogató kis lyukát, gyorsan belényomtam. Vadul mozogni kezdtem, mire ő a homokba mart. Az utolsó lökésemre hanyatt vágódott a homokban, és kéjesen felkiáltott.
– Ah... Akihiko... – nyögte édesen, és elélvezett, mire én rögtön követtem őt, és beleeresztettem mindenem.
Fáradtan ziháltunk egymás mellett, próbáltunk észhez térni a síri csendben.
– Ez valami csodás volt – szólalt meg egy ismerős hang.
– Ja... erre megérte ilyen sokat várni – szólt a másik ismerős is, és a fáklyák fényénél kibontakozni láttuk Misaki és Kenji alakját. Yukinával egymásra néztünk.
– Csak kár, hogy ez a szép homok most tiszta mocsok – nevetett Kenji, és szájon csókolta Misakit, mire ők is a homokba dőltek. –...és én még képes voltam azt mondani, hogy síri csend! – jegyeztem meg magamban, majd magamhoz öleltem az én édes kis Yukinámat.