Extra

Virágzó cseresznyefák, zöldellő bokrok és csiripelő madarak. A Hanami időszaka éppen csak, hogy elkezdődött. A zord, hideg és latyakos alvó táj, most ébredt fel téli álmából és élettel teli, csodás színekkel töltötte meg, ezt a csendes kis kertvárosi utcát.
- Mi...mi a fenét mondtatok a jó előbb? – hüledezett Takahashi Ryonusuke. Hangjának visszhangja, körbe lengte a két ikerház falait. – A büdös francba! – mondta megdöbbenve és visszahuppant karosszékébe. A konyhaajtón két férfi kukucskált ki és visszahúzódva elnevették magukat.
- Elmondták! – sóhajtott fel Nishio. – Gondoltad volna, hogy tényleg megteszik? – kérdezte a szőke férfit.
- Persze! – mondta könnyedén Yuuhi. – Hirose, nagyon bátor férfivá érett. Ha nem is Ushio a vér szerinti apja, de a nevelése csodálatra méltó volt. – sóhajtott megkönnyebbülten Yuuhi.
- Tudtam, hogy Ryu, így fog reagálni! – mondta. A két férfi egymásra nézett és elnevették magukat.
- Na ja...Ryu olyan, mint egy szemellenzős ló. Minden a látóterében van, mégsem kapcsol. – mondta nevetve Yuu. – Mióta is járnak? – kérdezte Nishio felé fordulva.
- Hát...már 7 éve, hogy együtt vannak. Pontosan tudom, mert Lucy olyan boldogan mesélte és számolgatta az eltelt éveket. – mondta Nishio és büszkén kihúzta magát.
- Igen, igazad van! Hirose is folyton emlegette. – jegyezte meg. – Huhn...végül mi lettünk az,,anyák”! – mondta és mindketten felsóhajtottak, majd ismét összebújva nevettek egymás vállába kapaszkodva.
- Bátyus tudott róla vagy előle is...? – kérdezte Nishio. – Nem. Hirose tőle kért tanácsot és neki újságolta el elsőnek. Ushio...Ushio az elejétől kezdve ebben reménykedett. – mondta pirulva.

Ryu sokkolva ült a székében és maga elé bámult. Gondolataiba merült és egy szót sem szólt. Barátja a vállára helyezte kezét és gyengéden megszorította. Lucy és Hirose egymás mellett ültek a kanapén és kéz a kézben várták, hogy Ryu mondjon valamit.
- Apa! – kúszott apja térdéhez Lucy és gyengéden átkarolta, mint amikor gyermek volt. Gyönyörű, hosszú barna haja a legszebb pillangóként szállt alá derekának. Fejét felemelve, mesébe illő zöld szemeivel apja tekintetét kereste. – Apa...-szólt újra. – Nem mondasz semmit? Nem is örülsz, hogy nagypapa leszel? – kérdezte szomorúan a lány. Ryu arca vörösbe váltott, teste megdermedt ezen szavak hallatán. – Én...- dadogta. – Én...- mondta ismét, azonban nem talált szavakat.
Ushio megragadta a gallérjánál fogva és talpra állította. Hidegen nézett barátja szemeibe.
- Az isten áldjon már meg! Itt térdel előtted az állapotos lányod és az áldásodért könyörög! Mióta járnak már együtt?! Te átkozott idióta! – rángatta Ryut. Ryu azonban még mindig a semmibe bámult, olyan volt akár egy élő halott. Ushio kezdte megunni ezt a gyerekes viselkedést és érezte, hogy hamarosan megüti, ha nem szólal meg. Azonban eszébe jutott valami... Elengedte barátját, aki mint egy tárgy úgy hullott vissza székébe. Ushio levágódott a másik székbe, lábait keresztbe tette és körmével a kis asztal lapját kezdte kaparászni.
- Hé Ryu! – szólalt meg váratlanul. – Az öcsém, a minap azt mondta, hogy nem működik a szexuális életetek. Meg azt is mondta, hogy neked már nem áll fel! Impotens lettél, haver? – mondta gúnyosan. Mintha évekig tartó, mély kómából ébredt volna, Ryu úgy szökkent fel székéből és mérges tekintetét Ushiora szegezte.
- Mi van? – kérdezte lila fejjel. – Ni...Nishio, mondd meg a bátyádnak, hogy nekem még igen is feláll! – hadakozott. – Nincs semmi baj, a potenciámmal! – mondta ismét, bár inkább magának.
- Na végre! – csapta össze tenyerét Ushio. – Na baszd, te akkor egy marha vagy, amekkorát még nem hordott hátán a föld. – mondta nevetve.
- Apa, elég! – állt fel hirtelen Hirose. – Kérlek, ne bántsd a bácsikámat! – mondta, majd közelebb lépdelt Ryuhoz és letérdelt elé.
- Ryu bácsi, kérlek add nekem Lucy-t! Ígérem, hogy az életemnél is jobban fogom szeretni és védeni! – mondta a fiú. Ryu, csak nézte a fiút percekig, majd közelebb lépett hozzá és felsegítette.
- Hé, Hiro! Vigyázz rá, öcskös! – mondta és átölelte a fiút. Majd lánya kezei után nyúlt és Hirose kezeibe helyezte. – Áldásom rátok! – szólt végül. –...és az unokám...fiú lesz vagy lány? – kérdezte.
- Még nem tudjuk apa! – mondta Lucy és mosolyogva Hirose-ra nézett.
- Te mint szeretnél, bácsikám? – kérdezte a fiú. Ryu elmerengett.
- Azt hiszem...talán...lányt! Mert, ha lány lesz, akkor örökölni fogja a kislányom szépségét! – mondta még mindig merengve.
- Apa, te hol voltál az elmúlt 17 évben? – kérdezte a lány. – Ugye tudsz róla, hogy már nagykorú vagyok? – mondta durcásan Lucy.
- Nekem mindig a kislányom leszel! – mondta és lányára pillantott. – Menjetek a Hanamira! Na...gyerünk! Mit álltok még itt? – zavarta arrébb a fiatalokat. – Különben is...nekem meg kell mutatnom az,,anyádnak”, hogy nem vagyok még impotens. – mondta gonosz vigyorral az arcán.
- Hülye 47 éves vén marha! – mondta Ushio miközben elhaladt barátja mögött. – Ne mondj ilyen gusztustalan dolgokat, ameddig itt vagyok! – mondta dühösen. – Aúú! – nyögött fel Ushio. A konyhából kilépő Nishio, és Yuu gyomron vágták ezért a kijelentésért.
- Húzz el, bátyus! – mondta, majd karon ragadta Ryu és a lépcső felé rángatta. – Yuu, te is vizsgáld meg, hogy bátyus potenciája rendben van-e! – szólt vissza Nishio, majd Yuuval egymásra nevettek. Yuuhi karon ragadta Ushiot és kiráncigálta az ajtón.
- Hülye 47 éves vén marha! – ismételte meg Yuu, Ushio szavait.
- Ezt nekem szántad? – kapta fel sértődötten a fejét Ushio.
- Neked...te impotens marha! – mondta immár kacagva.
- Na megmutatom én neked, hogy ki az impotens! – mondta és karjaiba kapta Yuu-t. Úgy lépte át vele a küszöböt, mintha friss házasok lennének. – Készülj fel, mert ez az impotens marha, úgy helyben hagy, hogy fel sem tudsz majd kelni! – mondta gonoszul Ushio.

Nishio az ágyra lökte Ryut, amint az emeletre értek. Az ölébe ült és gombolni kezdte az ingét. Puha ajkai nedves ösvényt hagytak, a férfi kidolgozott testén. Nishio a nyelvével bebarangolta a férfi testét, majd ajkai gyengéden magába fogadták a férfi megmerevedett férfiasságát. A gyengéd játék után, Nishio megnyalta két ujját, amitől Ryu, ha lehetséges volt, még jobban izgalomba jött. Térdelt Ryu felett és tágítani kezdte magát ujjaival. Mikor már érezte, hogy kellőképpen felkészült, lágyan belecsusszant a vastag hímtagba. Lassú mozdulatokkal mozogni kezdett, amit fokozatosan gyorsabbra vett.

Ushio a meztelenül a zuhany alá ráncigálta kedvesét és vadul csókolni kezdte. Hosszú perceken át csak csókolta, majd zihálva, levegő után kapkodva szétváltak ajkaik. Ushio kedvese elé térdelt egyik lábát átvetette a vállán és utána alul kezdte kényeztetni. Yuuhi zavarában, vörös arca elé kapta kezét és harapdálni kezdte. Ushionak sikerült előcsalnia kedvese torkából, azokat a buja nyögéseket. Yuuhi remegve, vergődve Ushio szájába élvezet el. A férfi felállt és Yuu füleit kezdte harapdálni, nyalogatni, miközben ujjait lassan a fenekébe csúsztatta. Felkapta könnyű kedvesét és behatolt. Yuuhi körbefonta lábait kedvese derekán, majd belekapaszkodva elárasztotta Ushio fülét buja vágyainak dallamával.

Nyolc hónappal később, Ryu, Nishio, Yuu és Ushio a kórház szülészeti osztályának folyosóján toporgott. Az ajtó nyílására, mind a négyen odakapták fejüket és kérdőn néztek a kilépő orvosra és Hirose-ra.
- Fiú...Lány? – kérdezték kórusban.
- Igen. – válaszolta Hirose.
- Mi igen? – értetlenkedett...természetesen Ryu.
- Lány és fiú! – mondta Hirose. – Ikrek! – pontosította.
A szülők arcára boldog mosoly ült ki. Nishio és Yuu még néhány könnycseppet is elmorzsoltak. Mintha Ryu is ezt tette volna.
- Üdvözlöm Önöket! – lépett oda az orvos. – Masahiro Sosuke vagyok, a lányuk szülészorvosa. A szülés rendben zajlott le, a mama és a babák is jól vannak. – jelentette ki.
- Megnézhetjük? – kérdezték kórusban.
- Természetesen! – mondta az orvos.
Mind az öten beléptek a szobába, ahol Lucy pihent gyermekeivel a karjában. A két kis apróság magával ragadta a boldog nagyszülőket. Mosolyogva az unokáikra néztek és tudták, hogy ezentúl még több öröm költözik a házba és az életükbe.

Vége.