Extra2

Perverz Semék & Pajkos Ukék
Akira és Kaichi

Akira a tengerparti napon süttette magát. Félig már aludt, szemei elernyedtek a forróságban. Lágy kezek simogatását érezte mellkasán, melyek egyenesen a mellbimbójáig siklottak. Két ujj dörzsölte össze, az érzékeny kis testrészét. Bágyadt szemeiből rögtön kipattant az álom és egyenesen farkas szemet nézett, galád zaklatójával. Kaichi barna szemei egyetlen percre sem engedtek szabadulást. Karon ragadta Akirát és magával vonszolta. A pálmafák sűrű erdejében, volt egy szalmatetős pavilon. Oda vonszolta be szegényt és amint beért le is vetette magát a padra. Egyetlen mozdulattal magára rántotta a meglepett Akit és már maga felé is emelte. Akira Kaichi lábai között térdelt, felső teste, teljesen a férfi fejénél volt. Kaichinek szerencséje volt, hogy nem kell holmi feles ruhadarabokkal kínlódni, hanem izgatott kis nyelve, máris kényeztetheti a törékeny kis testet. Akira nyakától, egészen a hasáig, köldökéig tiszta nyál volt. A kóbor kis nyelvecske, végül visszatalált a mellbimbóhoz, azt kezdte nyalogatni, szívogatni. Kaichi egyetlen mozdulattal lerántotta az Akira derekára kötött törölközőt, összekötötte vele a férfi kezeit, akinek épp csak arra volt ideje, hogy megkapaszkodjon a pavilon korlátjában. Kaichi a derekánál fogva megemelte Akirát és ajkai közé fogadta annak férfiasságát. Akira már körmeivel markolta a korlátot, kínlódott a gyönyör habjaiban, ahogy Kaichi nyelve hegyével cirógatta a férfiasságának csúcsát. Akira megremegett és már az orgazmus küszöbén járt, mikor Kaichi betolta fenekébe az egyik ujját. Akira felnyögött...
- Sakamura – san, kérem ébredjen! – villant Akira szemei elé a fiatal légi kísérő nő arca. – Landolunk, Sakamura – san! – szólt ismét. „- Bassza meg! Ilyet álmodni! Ha ezt most Kaichi is látta volna...végem lenne.” – gondolta magában Akira, miközben lefelé lépkedett a lépcsőn csomagjaival kezében. Besétált a terminálba, leült egy asztalhoz és rendelt magának egy jó erős kávét. Ez már annyira hiányzott neki. Mármint a „hazai” kávé. Kávéja szürcsölgetése közben, szétcsapta telefonját és riadtan konstatálta, hogy legalább harminc hívása volt, mióta felszálltak. Természetesen, mind Kaichitől származott. „- Kurva élet, meg fog ölni!” – dörmögte orra alatt, majd összecsukta telefonját és kézfejére hajtotta állát. Gyönyörű nőies vonásai miatt, bárki hihette volna róla távolabbról, hogy valóban nő. Akira elmélázott. Kezdetekben, mikor a Dead Hearts menedzsere volt és összejött Ryuval, az egy vegyes érzésekkel teli idő volt. Akkoriban teljesen oda volt Ryuért és bár már akkor sejtette, az elejétől fogva, hogy Ryunak más foglalja el a szívét, mégis remélt. Remélt egy közös jövőt vele, bár most már nem bánja, hogy nem így alakult. Kettejük szakítása, nem viselte meg annyira, ahogy azt várta. Sőt...az újonnan jött zenekar, a Memories, melyet Nishio alapított, sok újdonságot hozott az életébe. Mint például Kaichit, aki a Memories basszus gitárosa volt. „- Mi a szar?! Ezek szerint, nekem valami basszusos fétisem van?” – ugrott be neki váratlanul, egy tök lényegtelen és hanyagolható kérdés. „- Ah, mindegy!” – legyezte el magából a gondolatot. Intett a pincérnek, fizetett és távozott. Bepakolta minden holmiját az autójába és hazáig meg sem állt.

Takaros kis kertes ház előtt fékezett, egy gyönyörű vörös Nissan Ellure. Akira türelmetlenül vágta be az ajtaját, mit sem törődve vele, hogy mennyit ér autója. Csomagjaival a kezében ügyeskedett a kert kapuig. A kertkapu nyikorogva nyílt szélesre, beljebb engedve gazdáját, hogy azt azután ismét megállíthassa egy akadály. A bejárati ajtó kulcsai után kotorászott táskájában, mikor kinyílt az ajtó és két erős kéz ragadta beljebb.
- Kai...Kaichi! – lepődött meg Akira, az őt szorongatóra meredve.
- Miért nem vetted fel? – szegeződött már is neki a kérdés.
- Mondjuk azért...mert a repülőn nem lehet? – érvelt logikusan Akira.
- Akkor meg, miért nem hívtál fel, miután leszálltál? – jött az újabb kérdés. Akira sóhajtott majd eltolta magától Kaichit és kezeit annak vállára tette.
- Ne haragudj, fáradt voltam. Megittam egy kávét és azután rögtön jöttem is haza. Bár nem gondoltam, hogy itthon leszel. – szólt.
- Hogyhogy itthon? – lepődött meg Kai. – Hol máshol kellett volna lennem, szerinted? – kérdezte.
- Hát...esetleg lehetett volna valami elintézni valód...vagy a Memoriessal kapcsolatos dolgok, hisz nemsokára lesz egy nagy utolsó visszatérő koncertetek a Dead Heartssel.
- Te most szívatsz? – vonta fel a szemöldökét Kai. – Szombaton? Elintézni való a Deaddal? Hülye vagy, Aki? Ki a faszom akarja nézni, annak a vén fasz Ryunak a képét, még szombaton is?! – kérdezte sértődötten.
- Nem...én csak... – próbálta menteni a menthetőt, Akira.
- Te... – ragadta karon Kai Akirát, akinek ettől minden csomag kihullott a kezéből. A hálószobába vonszolta és az ágyra lökte. – Évek óta ismerlek, évek óta együtt vagyunk! Az egyetlen, aki még szombaton is képes „intézkedni” az csak te vagy. Várlak haza, itt gubbasztok, akár egy kóbor kiéhezett eb. Azon görcsölök, hogy nem zuhantál-e le, vagy hasonló. Erre te jössz ezzel...se puszi, se pá, se fogd meg a faszom...vagy hiányoztál! Biztos vagy benne, hogy ezt kell tenned a férjeddel? – vágta a megszeppent Akira képébe, aki az utolsó szótól, kissé elpirult és megsimította ujján pihenő gyűrűjét.
- S...sajnálom! – nyögte félszegen! – Kérlek, bocsáss meg!
- Aha...ja... azt hiszed ennyivel el van intézve? – nézett mérgesen. – Mi jár annak, aki rossz „feleség”? – kérdezte átható tekintetével Kai.
- B...büntetés? – kérdezte félve Akira.
- Eltaláltad asszonykám! – húzódott perverz mosolyra Kai arca. Kioldotta szerelme nyakkendőjét, majd összekötözte vele kezeit, amit végül az ágy vasrácsához rögzített. Türelmetlenül szaggatta le róla ruháit és tette csupasszá testét.
- Kai...az drága volt! – nyöszörgött Akira.
- Tessék? Úgy halottam, mintha szóltál volna! Szóltál? – kérdezte még mindig perverz mosollyal.
- Nem... – nyögte beletörődően Akira. Kai Akira dereka alá nyúlt, megemelve ezzel a testét. Akira az érintéstől, rögtön haptákba vágta magát, amit Kai ki is használt. Hosszú nyelvét kiöltve, végigszántott Akira férfiasságán, amitől a férfi megborzongott. Sokkal valóságosabb és gyönyör telibb érzés volt, mint a rapülős álma. Kai nyelve hegyével érintette Akira farkának csúcsát, amitől Aki heves zihálásba kezdett.
- Kai...ne! – nyögte a férfi. – Ha így folytatod...el fogok élvezni! – szuszogta fogai között.
- A-a! Azt még nem. – intett mutató ujjával Kai. Az éjjeli szekrényhez hajolt, kihúzta fiókját és elhúzott belőle egy zacskót, amit mohón bontogatott fogaival. Akira feszülten várt, mire Kai elmosolyodott és megcsókolta riadt szerelmét. A zacskó hangosan zörögve szabadult meg a benne lévő tárgytól, ami sok kis golyó volt. Legalábbis messziről ennyi látszott. Kai felemelte Akira törzsét, nyelvével utat tört annak fenekébe, s mikor már elég nedves volt, magához vette golyóit.
- Egy... – szólt, mikor felhelyezte neki az első golyót. – Kettő...három... – folytatta tovább.
- Kai...iii..., kérlek ne! – nyögte Akira. Kai azonban nem tágított.
- Négy...öt...hat... – számolt tovább a galád. Akira tenyerével körül fonta Kai csuklóját és szemeiben furcsa fény gyulladt.
- Ha nem baszol meg most rögtön lesheted, hogy valaha is a seggem közelébe engedlek! – szólította fel a bátorságot merített Akira. –...és oldozz el! – fejezte be. Kai nem tehetett mást, mint engedelmeskedett. Akira ismét nyeregben érezte magát, ezen elgondolása rögtön a valóságban is tényszerűvé vált, mert Kai felrántotta és az ölébe ültette. Akira erősen markolta a széles vállat, úgy próbálta megtartani magát. A gésa golyók mellé, hamarosan Kai farka is csatlakozott, ami igencsak nagy meglepetést csalt Akira arcára.
- Vedd ki azt a szart a seggemből! – szólította fel Akira Kait.
- Még nem! – válaszolt könnyedén Kai és lökött egy erőteljeset. Akira felsikított a gyönyörtől. Kai ütemesen folytatta ugyan ezt a műveletet, míg meg nem látta Akira kéjes szemeit. Egyetlen rántással húzta ki szerelméből a golyókat és adta át a teljes helyet farkának. Akira Kai felemelt lábaira támaszkodott kezével, úgy mozgott tovább a férfin, akinek úgy tűnt kezdenek felakadni szemei. Ez persze nem így volt, csak közel járt egy teljesebb világhoz. Akira egy nagyobbat ugrott fel, majd erősen vissza, mikor érezte szétáradni magában Kai forró, fehér nedvét. Lábai megremegtek, még épp arra volt ideje Kainak, hogy alá nyúljon Akira zuhanó testének. Kellemes hang tört fel Akira torkán, majd elájult. Kai magához ölelte és a takaró alá húzta. Bebújt mellé az ágyba és magához ölelte.
- Te kis pajkos! Láttam a szemeidben, hogy már mennyire kellek. Ezért szeretlek...képtelen vagy megjátszani magad, Aki! Szeretlek. – szólt majd megcsókolta szerelmét és ő is álomra hajtotta fejét.

Chihiro és Shizuki

Chihiro kitörölte szeméből az álmot. Reggel volt, ezt a tényt a reggeli nap fénye is bizonyította. Magára kanyarította köntösét és lesétől a konyhába. A lépcső tetejéről, azonban még vissza nézett és vetett egy pillantást alvó kedvesére. Kezében a kávéval vizsgálgatta a naptárt. „ – Ma jön haza a nyári osztálykirándulásról, Chizu.” – jegyezte meg magában. „- Ah, és ma van annak a napnak az évfordulója is!” – állapította meg. Chihiro a kanapéhoz sétált, azonban ez elvetélt ötlet volt, mert mire odaért, megcsörrent a telefon. Szaporán szedte lábait, hogy még azelőtt odaérjen, mielőtt a csörgés felverné álmából Shizut.
- Yo Chi! – csendül a kellemes hang a vonal végén.
- Yuu, szia! Rég halottam felőletek. – mosolyodott el Chihiro.
- Aha, mi is felőletek! Mi a franc van veletek? Nehezebben talállak meg titeket, mint Ushio alsógatyáját a fürdőben...pedig azt sem könnyű megtalálni! – nevetett Yuu.
- Mi? Ennyire trehány lenne még most is, vén fejjel? – kacagott Chihiro.
- Ja...az egész kész kincskeresés! Komolyan, mielőtt mosni akarok előtte két nappal el kell kezdenem keresni!  – nevetett most már erősebben. – Hát az öregember?
- Már mint Shizura gondolsz? Ő még horpaszt! – szólt.
- Hát végül is, idős korára az ember jobban elfárad. – kacagott ismét Yuu.
- Ja, mert te aztán tök fiatal vagy! – kacagott vissza Chihiro is.
- Hát szó mi szó, megöregedtünk mind! Kivéve... – szólt sejtelmesen.
- Kivéve? – kérdezett vissza Chihiro. – Jaj...csak nem az ifjú házasokra gondolsz? -kérdezte.
- Ja...Nishioék, még mindig olyanok. Totál egymásba vannak gabalyodva. A minap itt járt Ryu, totál idegbaj volt, mert nem tudta, hogy mit adjon Nishionak a születésnapjára. – ecsetelte.
- Ah...az a balfasz! – jegyezte meg hangosan, amit csak magában gondolt hirtelen. – Végül kitalálta? – érdeklődött.
- Aha! Ushio azt mondta neki, hogy ha ennyire ragaszkodik hozzá, akkor legjobb lenne, ha magára varrná Nishiot! – nevetett visszhangozva Yuu.
- Pfft! Azt én is megnézném! – fojtotta vissza nevetését Chihiro.
- Vasárnap tartunk Nishionak egy bulit, jó lenne, ha eljönnétek! Akira is holnap tér haza az üzleti útról, ők is jönnek. Kai naponta hívogat, mert hiányzik neki Akira, bár próbálja nem nyálasan előadni magát. Tegnap szerencsétlenségére Ushio vette fel és azt mondta neki, hogy forduljon már fel! – nevetett megint.
- De szemét!  – szólt morcosan Chihiro.
- Így is mondhatjuk! Csak valahogy zavaró volt, mikor felkeltett hajnalban, felkeltett kora reggel, a WC-n...és tegnap volt az utolsó csepp, mikor épp Ushion lovagoltam. Ushio agya kissé bedurrant és a falhoz vágta a telefont!  – szólt komolyan. Chihiro nem bírta tovább és elnevette magát hangosan.
- Állati! – szólt.
- Ja...amúgy ma van a napja, ugye? – kérdezte Yuu.
- Igen, ma! – válaszolt komolyan Chihiro.
- Meddig bünteted még szerencsétlen Shizut? – kérdezte Yuu.
- Amíg csak élünk! Nagyon élvezem. Ilyenkor olyan alázatos, hogy bármit megtehetek vele, amit amúgy nem. – kuncogott.
- De egy rohadt szadista vagy, Chihiro! – kacagott Yuu.
- Tudom...és én is szeretlek! – nevetett majd elköszöntek és letette.
- Kit szeretsz te? – kérdezte ásítva a lépcsőn lefelé tartó Shizu.
- Senkit! – vágta rá durcásan Chihiro.
- Adsz egy kávét? – kérdezte.
- Nem! Szolgáld ki magad én megyek fürödni! – szólt mérgesen majd hátat fordított neki és elindult felfelé a lépcsőn.
- Neked meg mi bajod van, kicsim? – kérdezte Shizu, fehér hosszú haját kisimítva barna szemeiből.
- Semmi, te hazug disznó! – fújtatott egyet Chi és fojtatta tovább útját. Shizu az ajkaira szorította tenyerét és elfordult. Chizu még hátrapillantott vállai felett és mikor látta, hogy Shizu nem figyel, kinyújtotta a nyelvét. Shizu a kávéjával a kezében vetődött az ágyra. Kezét fejére szorította és sóhajtott.
- Meddig büntetsz még, Chi? Mióta Ushio „feltámadt” ezen a napon, te minden évfordulójakor ezt csinálod! Ó...hogy basznád meg Ushio! – nyögte fáradtan Shizu. Chihiro lepillantott a korláton és Shizu szavai hallatán, pajkos mosoly jelent meg az arcán.

- Apa...apa! – szaladt egy bájos kisfiú Chihiro felé.
- Chizu, kicsim! – ölelte magához örökbe fogadott kisfiát Chihiro. Ők csupán hét éve döntöttek úgy, hogy magukhoz vesznek egy gyermeket. Chizu akkor még, kisbaba volt, így mit sem tartott természetesebbnek, mint, hogy két papája van. A kisfiú okos volt, ezért sosem vette figyelembe barátai piszkálódását.
- Milyen volt a kirándulás? – kérdezte Chi.
- Nagyon-nagyon jó! Annyira izgalmas volt minden! – újságolta csillogó szemekkel Chizu.
- Jaj, úgy hiányoztál a papának! – ölelte magához Chihiro Chizut.
- Te is papa! – ölelte szorosabban a gyerek. – Shizu papa, merre van? – kérdezte kíváncsian. Shizu becsapta autójuk ajtaját és komótosan lépkedett a páros felé. Azonban Chizu gyorsabb és fürgébb volt, mint a vén róka és már rohant is Shizu elé. Ugrott egyet, majd Shizu elkapta és magához ölelte.
- Papaaaa! – kiáltotta boldogan Chizu, majd számtalan puszival halmozta el Shizu arcát, aki ettől egy pillanatra elfelejtette, hogy büntiben van. – Papa...papa! Ma Endoéknál akarok aludni! – vágta rögtön Shizuhoz a tényeket.
- Mi? De hát most jöttél haza!? – méltatlankodott Chi.
- Igen papa, de játszani fogunk Endoval. – érvelt tök érthetően a hét éves kisgyerek. „- Talán jobb is, hogy ma nem alszol itthon, kicsim!” – jegyezte meg magában Shizu. „- Ha „jó anyád” tovább büntet még ma, akkor nem kéne látnod!” – folytatta magában a mormogást. Miután kellően kiszeretgették Chizut, autóba ültek és hazafelé vették az irányt. Persze útközben megálltak, hogy vegyenek Chizunak egy fagyit, aki ma mindent megkaphatott volna, amit akart. Shizu behurcolta Chizu csomagjait, amit Chi már pakolt is kifelé és tette be a mosógépbe. Chizu jó kisfiúhoz méltón beült az apja által készített fürdővízbe, megmosakodott, hajat mosott és ügyesen meg is törölközött, Lefelé szaladt a lépcsőn és kíváncsian ült le a konyhapulthoz.
- Mit eszünk papa? – fordult Chihez.
- Apád pizzát süt. – közölte vele Chi.
- Shizu papa...süt? – kerekedett el a szeme Chizunak.
- Hékás! Én is itt vagyok ám! Minek néztek ti engem? – méltatlankodott.
- Egy rozzant vénembernek, leginkább?! – gúnyolódott vele Chi, bár nem akarta megbántani, csak kicsit megtaposni az egóját. Shizu sértődötten felhúzta az orrát és hátat is fordított az őt bántalmazóknak. Meglepő módon, a keze nagyon ügyes volt és úgy tűnt, van tehetsége hozzá. Miután összeállították, megsütötték és megették, Chizu fáradtan simogatta a pocakját.
- Pakolj össze kicsim, mindjárt indulunk! – szólt a kisfiúnak Chi, aki teli hasa ellenére, már is fürgén nekilódult a pakolásnak. Chi felhúzta a cipőjét, előállt a garázsból és már szaladt is utána a kicsi.
- Remélem már alszol, mire hazaérek! – szólt vissza válla felett Chi, Shizunak. Shizu elmosogatott, majd megsemmisülten vetette le magát a kanapéra. Elment megfürödni, ahogy az „asszony” parancsolta, majd bevetette magát az ágyba. Azonban rájött, hogy még kora délután van és kibaszott hülyén néz ki már is pizsamában az ágyban feküdni, ezért elvette éjjeliszekrényéről a könyvet és olvasni kezdett.

Chizu a színes mesekönyvét olvasgatta az autóban, aminek Chi nagyon örült, Főleg annak, hogy korán megtanították Chizut olvasni, így a gyermek sokkal érdeklődőbb lett a dolgok iránt. Egy bolt előtt fékezett, majd leparkolt. Chizu szemei tágra nyíltak és ajka elhagyott egy néma nyögést. Szex Bolt. Ennyi volt kiírva, de Chizunak ennyi pont elég is volt ahhoz, hogy a további érdeklődése mind el is szálljon.
- Ha nem baj, nem jöhetsz be, kicsim! – szólt kiszállás közben Chi.
- Azt hiszem, amúgy is kihagynám! – szólt a kisfiú és könyvébe temette magát. – Papa, mondd csak! Ennek köze van ahhoz, hogy ma gonosz voltál Shizuval? – kérdezte a kisfiú.
- Igen. Ma van az a nap. – szólt kuncogva.
- Nem unod még, papa? – kérdezte rosszalló pillantást vetve.
- Ne aggódj kicsim, ez az idei az utolsó! – szólt és megborzolta kisfia haját. Chi már az üzletben volt és mindent, ami csak megtetszett neki a kosarába pakolt. A kasszánál persze nagyon furcsán néztek rá, annak ellenére is, hogy ez maga volt az a bolt. Két hatalmas szatyorral a kezében lavírozott ki és pakolta be a csomagtartóba. Beszállt, majd beindította a motort.
- Szerencsétlen Shizu papa! – szólt kilesve a kisfiú, mire Chi csak kuncogott egyet. Endoék nem laktak már messze így gyorsan odaértek. A búcsúzás volt csak lassabb, mert Chi az istenért nem akarta elengedni Endo anyukáját anélkül, hogy végig ne hallgatta volna, hogy mire vigyázzon Chizuval kapcsolatban. A nő magában, már összetette a két kezét, hogy a jó isten vigye már el innen, mert ez az apuka rosszabb, mint egy friss anyuka. Végül Chi is megbékélt, adott egy csókot imádott gyermeke homlokára, majd egyet az arcára és már útban is volt hazafelé. Sötét házba lépett be, örömmel konstatálta, hogy Shizu szót fogadott neki. Az elmúlt években, addig kínozta szerencsétlent ezeken az évfordulókon, míg Shizu térden állva bocsánatot nem kért és alássan magáévá nem tette Chit, aki ilyenkor rosszabb volt, mint egy kényes hercegnő. Az ideit és egyben utolsót máshogy tervezte el Chi. A lépcsőn felsétálva, még ébren találta Shizut. Öntött neki egy jó erős kis brandyt, amit Shizu egy húzásra le is nyelt.
- Hoztam neked csokit! – szólt Chi és két szem csokit tett Shizu markába, aki először meglepődött, majd édesség iránti szenvedélye győzött és meg is ette. Chi a tus alatt állt már és magában jóízűt kuncogott. Egy szál köntösben lépett ki és jó kedve csak fokozódott, mikor megpillantotta az ágyon vergődő Shizut. Shizu haja szétbomolva terült el az ágyon, testével együtt. Egész testében remegett.
- Mi a baj, kedvesem? – kérdezte bujkáló mosollyal.
- Rohadt melegem van! – szólt ingerülten Shizu.
- Oh, ezt megoldhatjuk. – mondta Chizu, majd a boltban szerzett zacskóval tért vissza. Shizu annyira ki volt, hogy már észre sem vette a kezére és lábára kerülő bilincseket, amelyek szolidan az ágyhoz kötötték. Lekerült róla a ruha és egy zablaszerűséget kapott a szájába. Ekkor már igenis észrevette és meg is riadt rendesen.
- Mi finálf? – próbálta préselni a szavakat.
- Csak megbüntetlek! Az idei az utolsó, szóval ezt most keményen kell. – szólt majd ledobta földre köntösét. Shizu orrát megcsapta a Chi testéből áradó mézes illat, ami csak rontott idegállapotán. Nos, valóban nem neki vagy az idegeinek volt baja, hanem annak, ami a lábai között volt. Ami...már vagy fél órája, kínzó merevségbe vágta magát.
- A csoki... – szólt Chi miközben csábosan mászott fel az ágyra, – tele volt nyomva ajzószerrel. – szólt mosolyogva. Shizu kikerekedett szemekkel nézett kedvesére. Chihiro felnevetett a kikötözött, védtelen Shizu láttán, ez a kép most mindennél jobban kielégítette őt. A komoly és megfontolt Shizu, most itt fekszik alatta kikötözve, erekciója van, amitől úgy szenved, hogy sírni tudna! Chi megharapta Shizu fülét, aki ettől elfojtottan felnyögött. Elővette háta mögül az üvegcsét és tartalmát végigfolyatta Shizun.
- Ez csak csoki! – szólt pajkosan, majd nyelvével célba vette a lefolyó csoki útját. Nyalogatott Shizu mellbimbói körül, a mellkasán egészen az ágyékáig, ahol azonban megállt. Elfogyott a csoki, de Chi nem esett kétségbe. Shizu viszont annál inkább. Chi egy másik üvegcsét vett elő háta mögül, amit szintén szétfröcskölt Shizu testén. Ez már sokkal sikamlósabb érzést keltett.
- Ez pedig olaj! – tájékoztatta Chi. Chi a mellkasát Shizuéhoz nyomta és siklott rajta. Ez az érzés mindkettőjüket nagyon izgatta. Főleg Shizut, aki már lassan ettől elélvezett. A dolog nem is váratott magára, Shizut teste megfeszült, kezei megrántották az őt fogva tartó láncot, majd a forró élvezete egyenesen Chi hasára lövellt, aki mosolyogva kenegette el magán. Shizu szemei szikrát szórtak és üzenetként küldték, hogy „engedj már el, kérlek!”. Chi engedett kedvesének és szabadon eresztette. A megfontolt és komoly Shizu, mint mindig...a nagy büdös francokat! Shizu most olyan volt, mint egy meglőtt vadállat. Farka ismét állt, akcióra készen és rávetette magát huncut kis prédájára. Mohón csókolta meg és csúsztatta át nyelvét Chi szájába.
- Mi van, csak csókolni akarsz? – kérdezte sértődötten a pajkos.
- Nem! Mindenestül a magamévá akarlak tenni, de tegnap éjjel csókolhattalak utoljára, szóval ne állj ellen! – türelmetlenkedett a férfi. Chihiro felnevetett és most már őt is átadta magát az érzésnek. Shizu türelmét vesztve nyomult kedvesébe, szorosan hozzá nyomva, még mindig olajos mellkasát. Mellbimbójuk összedörzsölődött, amitől Chi az ágy szélébe markolt. Shizu felrántotta apró kedvesét, négykézlábra fordította, majd hátulról ismét ostromolni kezdte. Chi csak markolta az ágy szélét és már robbanásra kész volt. Erős nyögés hagyta el ajkait, ez volt eddig a leghatalmasabb orgazmusa. Shizu ettől a hangtól remegni kezdett. Átjárta testét kedvese hangjának extázisa.
- Chi, elmegyek! – nyögte sürgetve a férfi.
- Belém, kérlek! – könyörgött neki Chi. Shizu megfeszült és robbant. Hatalmas bombaként robbant szét Chihiroban, aki ettől ismét elélvezett.
- Kérlek, továbbra is büntess! – lihegte Shizu, immár kinyúlva az ágyon.
- Nincs több büntetés, de ezt megismételhetjük! – szólt Chi pajkos mosollyal, majd Shizuhoz simult és átadták magukat az éjszakának.

Ryu és Nishio
Boldog Születésnapot Nishio

 

Ryu a dolgozószobában ült notebookja előtt. Orrára biggyesztette szemüvegét úgy leste a monitort. A jobb sarokba pillantott látta, hogy idő van. Felemelkedett a gépe mellől és a konyhába sétált. Ameddig várta, hogy friss meleg kávé csordogáljon alá a bögrébe, megint eszébe jutott nagy dilemmája. „- Kurva életbe! Annyi ideje együtt vagyunk már Nishioval, most mégis képtelen vagyok kitalálni, hogy mit adjak neki születésnapjára. Ráadásul holnap lesz. Bár a buli már készülőben van és Nishionak már az is épp elég lenne, mégis adni akarok neki valami különlegeset. Na nem mintha a gyűrű, amellyel magamhoz kötöttem nem lenne épp elég különleges.” – gondolkodott magában. A kávé lefojt, Ryu magához vette és elindult felébreszteni kedvesét. Nishio már egy pár perce ébren volt, mégis mikor meghallotta szerelme lépteit, levágta magáról takaróját, szabad szemet kínálva ezzel pucér fenekének és alvást színlelt. Ryu szemei tágra nyíltak és még szabad maradt kezével ágyékába mart. Hiába az eltelt évek, ezt a látványt sosem unja meg. Leült Nishio mellé és forró csókot lehelt tarkójára. Nishio megjátszott ébredést színlelet, csábosan törölgette szemeit, szabad kilátást biztosítva ezzel, csupasz felsőtestére is.
- Jó reggel, édesem! – csókolta meg Ryut, akinek ettől csak erősebben lüktetett alsó fele. Ryu átnyújtotta a kávét, amit Nishio komótosan el is szürcsölt. Közelebb édesgette magát kedveséhez, dörgölődzött, simult, szinte már nyávogott is.
- Nish, ne csináld, mert le foglak támadni így kora reggel! – utasította volna rendre Ryu a kis rakoncátlant. Nishio megnyalta az ajka szélét, négykézlábra állt és bekapta Ryu egyik ujját. Játékos kis nyelvei fel-le cikáztak rajta. Fogaival lehúzta Ryu nadrágjának cipzárját és nyelvével megnyalta Ryu játékszerének a csúcsát. Ryu belemarkolt a lepedőbe. Nishio most már egész szájával kényeztette Ryut, akinek kezei rátaláltak Nishio védtelenül hagyott fenekére. Nishio felnyögött.
- Még mindig puha és nedves vagy! – szólt elégedetten Ryu.
- Persze, hogy az vagyok! Hajnalban csináltuk. – vágott vissza Nishio. Ryu az ölébe kapta könnyed szerelmét, aki rácsúszott szerszámára. Vad és kegyetlen lovaglásba kezdett. Annyira mozgott az ágy, hogy a korlátja időnként nekicsapódott a falnak.

Ryu fáradtan pislogott. Nishio megint elaludt mellette, nagyon kifáraszthatta a szex. Felöltötte ruháit, felvette szemüvegét és kisétált az ajtón. A szomszédba ment, ahol már csöngetett is.
- Mi van már? – nyitott ajtót mérges fejjel Yuu.
- Neked is jó reggelt! – mondta fáradtan Ryu.
- Mit gondolsz, mi lenne? – szólalt meg a konyhaajtóból Ushio.  – Most cuccolta meg az öcsémet, hajnal óta másodszor! – szólt gúnyosan.
- Megtennéd, hogy nem számolod? – méltatlankodott Ryu és lejjebb csúsztatta orrán a szemüvegét. Levetette magát az egyik karosszékbe és gondterhelt arcot vágott.
- Mi a fasz bajod van? – mérgelődött Ushio.
- Holnap lesz Nishio szülinapja! – szólt bánatosan.
-...és ettől van akkora világfájdalmad? – gúnyolódott. – Ez egy olyan természeti csoda, ami csak egy évben egyszer van, ne?
- Kuss már! – vágta kupán Yuu Ushiot. – Először hallgasd már végig szerencsétlent! – morgolódott. – Ummm... Ryu, amúgy a holnapi bulival minden oké, szóval mi a gáz?!
- Nem tudom mit adjak Nishionak! Valami különlegeset akarok.- szólt.
- Öltözz be kutyának, akassz pórázt a nyakadba és kösd be magad szalaggal! – fintorgott Ushio.
- Ja...úgy, mint te tavaly, mi? – húzódott mosolyra Yuu ajka.
- Hé! Erről neki nem kéne tudni! – háborgott Ushio.
- Nem-nem! Nekem valami különleges kell. – érvelt tovább Ryu.
- Ryu baszki, felkúrod az agyam! Nem elég, hogy Kai tegnap óta folyton hívogat, most még ez is...kurva életbe, ha ennyire szereted az öcsém, miért nem varratod őt magadra?! Azt biztos értékelné. Mehetnétek együtt pisilni, meg enni... – gúnyolódott tovább Ushio, amit rögtön meg is bánt, mikor a második koki is elcsattant a feje búbján. Ryu felpattant, majd elköszönt és már ott sem volt. Ushio és Yuu, már csak a porfelhőt látták utána.

Eljött a másnap és Yuu már lázasan pakolászott. Elég nehéz volt kiviteleznie mindent, de végül összejött. Nishio nagyon boldog volt a bulitól és még el is érzékenyült annyira, hogy Ryu törölgette szeméből a könnyeket. Körbenézett az asztaltársaságon. Ott volt a Memories minden tagja, Akira és Kai, Chihiro, Shizu és Chizu. Yuu és Ushio. „- Ushio.” – jutott eszébe, majd felállt és átvágtatott a bandán. Pördült egyet és egyetlen mozdulattal Ushio ölében termett. Ragaszkodóan átkarolta testvére nyakát és egy puszit nyomott az arcára.
- Megbocsájtok! – súgta bátyja fülébe.
- Komolyan, öcsi? – képedt el Ushio. Nishio bőszen rázta a fejét, mire Ushio gyerekes bőgésbe kezdett.
- A nagy marha! -_-” – jegyezte meg hangosan Yuu.
- Hé, mit mondtál Yuu? – kapta fel a fejét Ushio és már is gyerekes vitába kezdett szerelmével. Úgy éjfélig tarthatott a mulatság, Shizu már karban vitte ki Chizu és kis híján Chihirot is, akik ketten úgy néztek ki, mint egy igazi apa fia. A bagázs szétszéledt, Yuuéktól elköszöntek, így már csak kettesben voltak.
- Hé Ryu! – karolta át hátulról Nishio szerelmét. – Köszönöm! Ez csodás szülinap volt. – mondta meghatottan.
- Még nem egészen van vége! – szólt Ryu és ölbe kapta kedvesét. Felfelé lépkedett vele a lépcsőn és meglepő módon, kora ellenére, szeme sem rebbent. Ledobta kedvesét az ágyra, lábai közé térdelt és megfogta a combját.
- Bontsd ki az ajándékom! – szólt és ingére mutatott. Nishio megszeppenve, remegő ujjakkal gombolta ki Ryu ingét és még levegőt venni is elfelejtett, mikor a halványan pislákoló lámpa fényében meglátta ajándékát. Ryu mellkasán egy hatalmas rózsakeretes szív virított, melyben egy N és egy R fonódtak össze, akár egy ölelkező pár. Nishio remegő ujjakkal simított rajta végig, majd megcsókolta azt és Ryura húzta magát.
- Kérlek, most rögtön dugj meg! – mondta mocskosul Nishio. Ryu megcsókolta őt, majd ujjaival lassan tágítani kezdte Nishiot. Nishio testét az ágy végének szorította, belé hatolt és erősen lökni kezdte. Az ágy csak úgy kopogott a falhoz, még a lakásban is visszhangot vert. Fáradtan omlottak egymásra, Ryu még végig csókolta kedvese lábát és karját, majd magához ölelte.
- Boldog Születésnapot, Nishio. Szeretlek. – szólt majd tovább csodálta alvó szerelmét.

Yuu és Ushio a szomszéd ikerházban.
 

– Mondd csak még egyszer, hogy ki a nagy marha?! – kérdezte megrovón Ushio, miközben hátulról ostromolta kedvesét.
- Nem! – dacoskodott tovább a szőke.
- Gyerünk! – utasította a férfi és megdörzsölte a szőke mellbimbóját. Nyelve végigsiklott Yuu hátán, forró nyögéseket kicsalva ezzel a torkán. Yuu vergődött, Ushio pedig tovább büntetett. Ujjai ráfonódtak kedvese szerszámára és ütemesen rázni kezdte azt. Yuu fújtatott és nyögött, teste minden ízében remegett. A végső gyönyör azután jött, hogy Ushio a farka mellett bevezette Yuu fenekébe, még egy ujját. Yuu fáradtan terült el az ágyon. Ushio a fürdőbe ment, beáztatott egy törölközőt és azzal törölte végig kedvesét. Felült az ágyban, magára húzta Yuut, aki kielégült fejjel ölelte át szerelmét. Fejük összekoccant, teljes volt a boldogság. Ushio mögött megremegett a fal és felzengett Nishio erőteljesen nyögdécselő hangja. Esküdni mert volna, hogy még azt is hallotta, mikor öccse, majd Ryu is elment. Arca vörösbe gyúlt, szemei szinte szikrát szórtak.
- Yuu... – szólalt meg ingerülten.
- Hm? – kérdezte fáradtan szerelme.
- El akarok költözni, pakolj! – háborgott.
- Pfft! – kuncogott Yuu, majd ügyet sem vetve a mérgelődőre, beletemette arcát Ushio hajába.

~ Vége. ~

Perverz Semék&Pajkos ukék