Extra3

„Ryut megcsalják?!”

Egy tök gyanús alak ácsorog, egy alig takaró villanypózna mögött. Fekete göndör haja, egy gyerekcsináló sísapka alá gyömöszölve, alig elrejtve. Szemét fekete napszemüveg fedi, felülről fekete bőrkabát, alatta fekete trikó és fekete motoros naci. Fényes nappal, egy szórakozó negyedben. Ugye, hogy tök hülye?! Ryu ide bújt, mikor reggel követni kezdte „feleségét” Nishiot, akiről azt gyanítja, hogy megcsalja. Nishio mostanában felettébb gyanúsan viselkedik, egyre sűrűbben lép le valamilyen nevetséges indokkal, ami totál átlátszó. Ez még, a mi gyengébb elmével rendelkező Ryunknak is feltűnt, nem is hagyta szó nélkül. A válasz erre persze az volt, hogy „- Öregszel, képzelődsz és marhaságokat beszélsz!”. Legalábbis a mi drága Nishiónk ezzel az indokkal válaszolta meg, az amúgy igenis jogos kérdést. Emiatt, most Ryu teljesen besózva, útnak indult egy ilyen „Mission Impossible” küldetésre. Sapkája a fejébe húzva, lesi ahogy Nishio, Chihiroval karöltve bemegy egy boltba!
- Hé, Uram! – csendül egy mély és morgó hang, vad magánkopónk háta mögött.

- Ó, basszus! – mérgelődik Nishio. – Most nézd meg! Nem elég, hogy reggel óta követ minket, fekete cuccba, fényes nappal, ráadásul ebben a nyári hőségben, most még a rendőr is igazoltatja! – sápítozott Nishio.
- Anyám, ez totál Ryura vall! – kacag hangosan Chi. – Akkora egy balfasz, hogy nem igaz. Azt hiszi, hogy nem vettük észre, de feltűnőbb volt, mint egy kopasz macska. Kíváncsi leszek, hogy magyarázza ezt ki a zsarunak! – nevetett tovább.
- Ne röhögj már a nyomoromon! – morrant rá Nishio. – Hogy lehet valaki ekkora ökör? Jó oké, tudtam, hogy nem veszi be és, hogy előbb-utóbb lebukom, na de akkor is...mi szükség volt most erre a magánnyomozósdira?! – sápítozott Nis.
- Várható volt...hogy a lebukás előbb, mint utóbb következik le. Főleg, ha erről a marháról van szó! Mindenki nagy Ryuja, nem is lehetne nagyobb marha. – folytatta magán kabaréját Chihiro. Nishio mérgesen tördelte ujjait és harapdálta alsó ajkát.
- Ember, te sem vagy már fiatal, szóval...vigyázz jobban a csontjaidra! – poénkodott Chihiro.
- Melyikünk is az öregebb, vén fasz? – mosolyodott el immár Nishio is.  – Ó nézd! – kiáltott fel és kimutatott a kávézó ablakán, ahova beültek, hogy a bénázó Ryut lessék. – Kapott egy csekket! Megölöm, eddig sosem volt dolgunk a rendőrséggel. – mérgelődött.
- Nem ezért jöttünk ide. – szólalt meg Chi. – Emlékszel még, hogy mi volt az eredeti célunk ma, vagy már neked is kihagy az agyad?! Szerinted én meddig hagyhatom magára Chizut és Shizut? – mérgelődött Chi.
- Anyám, ne zsibbassz már! Chizu lassan serdül és felnő, Shizu pedig sosem volt az az aggódós fajta! – méltatlankodott Nis.
- Azt hiszed? Shizu, ahogy egyre öregszik úgy lesz egyre féltékenyebb. Körülbelül olyannyira, mint most Ryu. Képes lenne számon kérni, akár azt a villanypóznát is. Chizu pedig rosszabb már, mint az apja. „-Apa hol voltál? Miért nem értél haza, a megbeszélt időre?!”. Mint két rossz feleség. – mondta közben ellágyult mosoly terült el az arcán.
- Mit panaszkodsz, mikor olyan negédes vigyor ül a képeden. Szereted őket, nem? – háborgott Nis.
- Nagyon. Igazából jól esik, hogy folyton számon kérnek. Ebből tudom, hogy mennyire szeretnek. – mondta még mindig mosolyogva.
- Na, szóval... Ryu születésnapja. – motyogta maga elé Nis.
- Gyere menjünk! A többit majd elintézi a hibbant férjed. – kacagta Chi jólesően.

A szomszédban

Az ében hajú Ushio, akinek már hajában megjelentek az ősz hajszálak, a korlátnak támaszkodott. Szemeivel szomszédját követte, aki egy fehér cetlit szorongatott kezében és búsan nézett elé. Intett neki, aki bánatosan visszakalimpált. Egy szőke hajú, még mindig szép arcú férfi lépett mögé, megborzolta kedvese haját és mellé könyökölt.
- Már nem akarsz elköltözni? – kérdezte. – Már legalább két éve nem hallottam tőled, hogy el akarsz innen menni. – kuncogta Yuuhi.
- Minek? Most menjek el pont, mikor Ryu a szemem láttára kezd el megbolondulni?! Viccelsz velem Yuu? – mosolygott gonoszul.
- Te tudod. – könyvelte el végre Yuu.
- Nézd már a marhát. Fekete cuccban van! – mondta és végignézett magán, aki csak egy boxert viselt ebben a nagy melegben.
- Na igen... – szólt Yuuhi és elfordulva elmosolyodott.

Csak több szexet ne!

Nishio fáradtan ért haza. A magával hozott holmit, jól eldugta az egyik szekrényben, hogy Ryu ne találhasson rá. Három nap volt még a születésnapjáig. Felment az emeletre, ahol Ryu már javában durmolt. Nem lepődött meg rajta, a mai akció őt is lefárasztotta volna. Elindult megzuhanyozni, magával vitte a különleges illatkeveréket, amit az ezoterikus boltban vettek. Az illatától, még ő magának is erekciója lett. El nem tudta képzelni, hogy mi a szart tehettek bele. Mikor kész volt, magára vette kék selyem köntösét és a szobába sétált. Bebújt a takaró alá, szorosan Ryuhoz bújt. Kezei lassú vándorlásba kezdtek Ryu mellkasán, nyelve a nyakát kóstolgatta. Ryu szeme kipattant, mint akit riadóval ébresztettek és különös illat csapta meg az orrát. Nishio felé fordult, aki időközben felkapcsolta a lámpát. Selyem köntöse, gyengéden a vállára csúszott, olyan szexi volt.
- Ryu, szeretkezz velem! – kérlelte és még lábait is gyengéden széttette. Ryut az orrvérzés kerülgette. Ajkaival gyengéden érintette kedvese illatos szerszámát, azonban az illat, ami körül lengte, továbbiakra késztette. Érezte, hogy kedves már „fürdik” a boldogságban, ezért neki semmi más dolga nem maradt, mint behatolni. Megfordította Nishiot, háttal magának és felhúzta. Nishio lábfejével támaszkodott a matracon, úgy tolta magát fel és le. Szenvedélyes nyögéseik betöltötték az egész szobát, melyet ajkuk összeérte zárt csak le. Olyan hangosak voltak, hogy talán még a szomszédban is hallották. Miután kellően kifárasztották magukat, a fürdőben folytatták. Egyiküket sem kellett ringatni, fáradtan dőltek ágynak.

- Szia szerelmem! Mondd, mit szeretnél? Forró fürdőt? Reggelit?...vagy talán...engem? – ezzel és egy rózsaszín köténnyel fogadta másnap reggel Ryut Nishio. A kötény alatt pucér volt, amitől Ryu nyála folyni kezdett. Réges – régi álma vált valóra most ezzel. A válasz egyértelmű volt. Öt perc múlva, Nishio már a konyhapultnak támaszkodva állt, bepucsítva. Ryu mögötte térdelt, erősen szorította Nishio fenekét és belekóstolt az édes örömökbe. Olyan erővel markolta, mint éhes kutya a koncot. Mintha attól félt volna, hogy elveszi valaki előle. Nishio konyhapultra támaszkodó kezei, remegni kezdtek a gyönyör súlya alatt. Ryu gyorsan tolta le a térdéig a nadrágot, de lassan hatolt bele. Nishio markolta volna, amit ért, de ennek hiányában, a semmibe kapaszkodott. Ryu felemelte kedvese lábait és a pultra rakta. Nishio most úgy nézett ki, mint egy térdelő kiskutya. Nyögései felértek egy vonyítással.
- Hé! – morrant fel, mikor Ryu véletlenül kicsúszott belőle. Ryu nem akart rossz gazda lenni, ezért tette, amit kedvence elvárt tőle. Újra belehatolt, most erősebben mozgott. Nishio szaggatta magán a kötényét, mindaddig míg Ryu belé nem élvezett. Remegő tagokkal zuhant hátra, egyenesen Ryu karjaiba. Ryu kapkodta a levegőt és szeme a pultra tévedt, aminek a sarkáról, lassan folydogált alább a fehér nedű. Ilyen és ehhez hasonló dolgokat, aznap még számtalanszor elkövetett Nishio. Az utolsó aznap az volt, mikor Ryu épp egy e-mailes interjúra próbált válaszolni, kedvese pedig az asztal alá mászva, a lábai közé heveredett. Kioldotta övét, lehúzta cipzárját és puha, finom kis ajkai közé vette, Ryu megviselt szerszámát. Szívta és nyalogatta, hol tövig nyelve, hol pedig a végét nyalogatva. Ryu már attól elélvezett volna, ahogy hallotta Nishio szürcsölését. Nishio ravasz volt, rákapcsolt, mire Ryu feladta minden ellenállását és Nishio ajkaira és mellkasára élvezett. Estére totál kész volt. Fáradtan zuhant az ágyba, Nishio pedig elégedetten mosolyogva hajtotta álomra fejét. Másnap ragyogó napsugár világított be az ablakon, Ryu szeméből kicsalva az álmot. Ryu elégedetten nyújtózott egyet, majd észrevette, hogy fáj az ágyéka. Odanyúlva tapasztalta, hogy az elmúlt két nap annyira megviselte, hogy csoda lenne, ha ma egyáltalán felállna. Fáradtan baktatott le a lépcsőn, ahol ismét a rózsaszín kötényes, meztelen Nishio fogadta.
- Boldog születésnapot Ryu, szerelmem!  – mondta és nevetve a nyakába ugrott. – Mondd, mit szeretnél? Fürödni, enni...vagy engem? – kérdezte és ártatlan arcot vágott. Ryu gyengéden arrébb tolta, majd helyet foglalt az asztalnál. Kinyitotta az asztalon heverő újságot, majd kiszólt mögüle.
- Ma egy sima rántotta is megteszi. – mondta és fájó heréire gondolt.
- Na...de velem mi lesz? Ma van a születésnapod! – méltatlankodott Nishio. – Pedig ma mindennél jobb lett volna!
- … én hiszek neked és megértelek szerelmem! Csak ennél több szexet ne!! – szólt majd fájó hímtagjaihoz nyúlt. Nishio megrántotta a vállát és már kedvese elé is helyezte a rántottáját. Magában közben jót mosolygott, hogy a három napos terve bejött.

A szomszédban
Ushio fáradtan támolygott ki az erkélyre. Könyökét a korlátra helyezte, arcát tenyerébe temette. Ez volt a második olyan éjszaka, mikor szart sem aludt. Szőke szerelme lépett mögé, aki kedvesével ellentétbe nagyon is kipihentnek tűnt.
- El akarok költözni, Yuu! – szólalt meg váratlanul.
- Aj...már megint kezded? – háborgott a szőke.
- Második napja, megállás nélkül basznak, mint a nyulak. Én ezt már nem bírom hallgatni. – sopánkodott.
- Ameddig te is olyan vagy, mint egy tenyészbika, addig szavad se legyen! – rivallt rá kedvese, aki még most is érezte fenekén, az elmúlt éjszaka, durva akcióját.
- Cöh...annyira nem is vagyok kívánós és nem is csináljuk sokszor! – vágott vissza.
- Nem a faszt! Kérdezd meg a seggem, annak más erről a véleménye. Különben meg...addig örülj, amíg feláll. Lesz még idő, mikor majd te is az isiászodra fogod majd! – mondta elégedett mosollyal az arcán Yuuhi, majd visszasétált a szobába és bevetette magát az ágyba, magára hagyva a mentegetőző Ushiot.