2. fejezet

Szerzők:
Nyuffko - Yves
Teletha - Thanos

2. fejezet

[b]Yves[/b] Megsúgja, hogy érintenem kell őt, mégpedig a mellkasán. Simogatnom… elgondolkozok ezen, lehet, úgy kell, mint egy kutyát? Végig nézek szőrtelen mellkasát, újabb fájdalom rohama lett, én végül megteszem, amire kér. Lassan hozzáérek, de el is rántom a kezemet. Megint érzem a csípést, de nem ugyanaz, mint, amiről beszéltem a Démonnal. Nagyot sóhajtok, újra megérintem őt, és ellenállok a késztetésnek, hogy megszakítsam bőrünk kontaktusát. Megrázkódok a fájdalomtól, felnyöszörögve ajkaimba harapok. Lassan simogatni kezdem, mikor valamelyest csillapodott a fájdalom, mely átjárt engem. Résnyire kinyitom eddig behunyt szemeimet, hogy lássam, a Démonnak jobb lett-e vagy sem. Láthatólag mintha rendben lett volna valamelyest, csillapodhatott a fájdalma, hiszen nem ráncolta már a homlokát annyira.

[b]Thanos[/b] Az angyalka mégis csak jó valamire. Tenyerét mellkasomra teszi és simogatni kezdi. Ez eddig remek, kezd csillapodni a fájdalom. De tudom, hogy lesz még egy utolsó löket. Remélem abba sem hal bele. Az első néhány rázás után kicsit megijed, végül mégis bátrabbra fogja és tovább simogat. Öt perc csupán az egész. A vége felé érzem az utolsó löketet, így megfogom karját és jelzem neki. Nem készült fel rá. Görcsbe rándul a testem és ezt a fájdalmat ő is megérzi rögtön. Felnyög majd ájultan elterül az ágyon. Én viszont sokkal jobban vagyok. Felállok és végre mély levegőt veszek majd karomba kapom az angyalkát és normálisan lefektetem. Betakarom, és egy picit hagyom még pihenni. Egy óra elteltével, vizet merítek a kútból majd az ágy szélére ülök és benedvesítem a száját. - Ébredj, angyalka! Enned kéne valamit. - keltegettem.

[b]Yves[/b] Lassan simogatom őt, remélvén, hogy jobb és jobb lesz neki. Hirtelen megragadja a karomat, meg is ijeszt kicsit vele, de rájövök, figyelmeztetni akar, csak azt nem tudom, mire. Van egy sejtésem, és bizonyosodott. Rohama van, ami eddig a legnagyobb. Felnyögök, fáj, egész testemet, minden porcikámat átjárja a fájdalom, még sosem tapasztaltam ekkorát. Annyira elviselhetetlen, annyira fáj mindenem, csillagokat látok, még lélegeznem is nehéz. Elájulhattam, mert mikor újra kinyitottam a szemeimet az ágyban feküdtem és a Démon szólítgat. – M-mi történt?

[b]Thanos[/b] Végre kinyitja a szemét. - Elájultál. Ne aggódj, gyermekkoromban velem is sokszor megtörtént. Vézna kis nyikhaj voltam. Ha Tsuki nem lett volna, valószínűleg már akkor meghalok. De hát… ő egy holdisten gyermeke. Ért hozzá, hogy kell jobb belátásra bírni az embereket. Bardot is ő szelídítette meg. - nevettem hangosan. - Ezen fájdalmaknak a többszörösét érzem én. Elképzelheted. Na, de igyál. Muszáj, gyerünk. Ha már fel tudsz kelni, mutatok neked valamit. - mosolyogtam rá. - Fogadd hálám jeléül, amiért segítettél nekem.

[b]Yves[/b] Újabb infó sereg, melyet róla és két barátjáról tudok meg. Nem értem, miért ilyen közvetlen velem, mintha sokkal másabbul viselkedne, mint előtte. Elfogadom a pohár vizet, le is húzom egyből a tartalmát. Jól esett, ki voltam tikkadva. Mikor rájöttem mit is tettem elszégyelltem magam, visszaadtam neki a poharat. Kérdezi kérek-e még, mire aprót bólintottam. Kaptam egy újabb pohárral, de azt lassabban ittam, ki, mire nevetni kezd rajtam a Démon. Nem törődök vele, inkább az éltető nedűt élvezem ki, miközben azon gondolkoztam mit akarhat mutatni. Nem értem miért hálás, hiszen magamtól segítettem neki.

[b]Thanos[/b] Régóta nem ihatott, mert rendíthetetlenül issza. Ezen nevetek. - Ez a víz a kútból van. Feltölt majd energiával. - mosolygom. - Na, gyere, mutatok valamit. - nyújtom felé karom, de nem akar jönni. Közli velem, hogy előbb teljesíti azt, amit megígért, szól a szolgáimnak. Nem értem, erre most mi szükség és, hogy ezt miért vette ígéretnek, de szabadon engedem. Negyed óra múlva vissza is tér és elmondja, mindenkinek szólt. A kúthoz lépek és oda hívom őt is. - Nézz a vízre. - mondtam majd elhúzom előtte a kezem. - Ez az emberi világ. Hát nem szép? Épp tavasz van ott. Mindig is csodáltam az emberek világát. Nagyon szép.

[b]Yves[/b] Magamtól mászok ki az ágyból, majd elmentem a szolgákhoz, hiszen egyezséget kötöttem vele, habár ő nem veszi annak. Mindegy, mindig teljesítem az alku rám eső részét. Lassan megyek vissza. Az igaz, hogy tele töltött az itala energiával, de attól még úgy érzem a csontjaim, mintha vajból lennének, sőt belém nyilall egy-egy újabb fájdalom. Mikor beléptem a hálóba a kútjához hívott, megmutatta benne az élők világát. Ámulva nézem, hiszen eddig csak az őszt, meg a telet tapasztaltam meg a Földön, de most a tavaszt is láthatom. – Gyönyörű, tényleg meseszép! Nem is tudtam, hogy ilyenek lesznek a kopár fák tavasszal!

[b]Thanos[/b] - Ugye? - élénkülök fel, mikor ő is rácsodálkozik. Mosolyogva nézek rá, végre valaki hasonlóan értékeli.  - Bárcsak itt is lenne tavasz és nem mindig ez a kopár és sivár semmi. - pöccintgetni kezdtem a víz felszínét, hogy különböző országokat is megnézhessünk. - Szeretem Kanadát, olyan szép. Na meg Japán, tavasszal az is csodás. - oldalra pillantottam, láttam ő is le van nyűgözve. - Köszönöm szépen, amit ma tettél. Valószínűleg meghaltam volna már reggelre. - nevettem keserűen. - De lehet, már rég meg kellett volna. Vagy, ami jobb lett volna, ha meg sem születek. Elvégre, én csak egy pokolfajzat vagyok, ha úgy nézzük, ahogy te is mondtad. Na, de ideje pihenned. Ha már enni nem vagy hajlandó. Vigyázz, lehet, hogy néha még érzed majd a fájdalmat. Aztán, ha érdekel, holnap megnézheted az ítélkezést.

[b]Yves[/b]Meg sem merem kérdezni tőle, hogy próbálkoztak-e már valamivel, mivel vagy gúnyos választ kapok, vagy még hülyébbnek néz. Meglep a téma váltása, nem tetszik, ahogy hálálkodik. – Nem kell köszönetet mondanod, én döntöttem úgy, hogy segítek neked. A születéseddel kapcsolatosan az a véleményem, hogy mindenki okkal születik erre a világra akár halandó, akár isten. Te… ez miatt születtél, én meg azért, hogy híreket vigyek a nagyvilágba. Azt… az ítélkezést kihagynám. Ma volt szerencsém látni, annyi elég is volt. – Nem akarom az orrára kötni mennyire fájt látnom az embereket, ahogy szenvednek. Valahogy gyermekkoromtól gyűlölöm azt, ha valakit szenvedni látok. Megteszek mindent azért, hogy javuljon a helyzete, és van egy olyan érzésem… a Démon esetében is ez lehetett, ezért tettem, amit tettem. Gyengeségemet nem vallom be, mint ahogy azt sem, hogy érzem a fájdalmat.

[b]Thanos[/b] - Visszatért a gonosz és cinikus angyalka, már hiányoztál. - nevetek. - Amúgy, amit ma te láttál, az egy szemét, fajtalankodó perverz állat volt. Én sem szeretem a szenvedést… - a kútra támaszkodtam -, de megérte, még, ha nagyon is fáj. Egy olyan ember nem kerülhet a mennyországba az égiek közé, ezt remélem megérted. A lelkének örökké égnie kell. Azoknak a gyermekeknek a fájdalma… a legerősebb volt. Azt éreztem, szétmarcangolódni a testemben. Ahogy kisfiúkat, kislányokat rontott meg… nem foglalkozva azzal, mit élnek át… a legrosszabb. Sajnos nem lehetek elfogult, de volt pofája hazudni nekem. - még erősebben markoltam a kút szélét. - Ezek után is azt mondod, hogy rossz vagyok? - néztem rá érdeklődve. Nem tudom, miért akartam tőle azt hallani, hogy „nem, tiszta szíved van vagy csodás vagy”. Talán, mert ez egy sötét, szenvedéssel teli hely, ahol ő az egyetlen kívülálló, aki ilyesmit nyíltan és őszintén kimondhat.

[b]Yves[/b]Felvonom a szemöldökömet. Megrágom gyorsan, amit mondott. – Állj, állj!- állítom le még mielőtt mondhatna még valamit. - Tisztázzuk, mond el nekem melyik is vagy te valójában? A szemét, fajtalankodó perverz állat, vagy teljesen más vagy, egy szenvedő egyén? Esetleg mind a kettő? Ha igen, akkor melyik kerül legtöbbször előtérbe?  – teszem fel neki a kérdéseimet. – Egyet értek veled, azzal kapcsolatosan, hogy megérdemelte az a férfi a büntetést. Amit tett, megbocsáthatatlan, szenvedést érdemel ezért. Be kell valljam nem mondom ezek után rólad, hogy rossz lennél, de… nem akarok előre véleményt mondani ezek után rólad. Lehet nem vagy az, de lehet másban mégis. Nem ismerlek, így nem szeretek előre elítélni senkit sem. Igaz, megtettem, de meg volt az okom, hiszen idehurcoltál, megfélemlítettél, ezért gondoltam azt, amiket mondtam rólad, meg hát legyen mentségemre mondva életemben először találkoztam alvilágival.

[b]Thanos[/b] Sokkolva hallgatom végig, amit mond. Kész, nem bírom. Előtte muszáj volt visszafognom magam, mart fájdalmaim voltak. A kút peremét szorítva guggolok le és kezdek eszeveszett módon röhögni, még a könnyem is kicsordul tőle. - He… hehe. Te, már megbocsáss, de nagyon buta egy angyal vagy, tudsz róla? Nem csoda, hogy lepottyantál ide, mint egy szárnyaszegett madár. Így félreérteni, amit mondtam. Heeehehe… - kacagtam megállás nélkül. - Hát ez jó, feldobtad a napom. Nem magamról beszéltem. A fajtalankodó az a férfi… az az lélek volt, akit lefejeztem, mint láttad. Bár, ez itt már nem olyan lefejezés, mint a földön. Ő már nem halhat meg… csak szenvedhet. Az ilyen örökké szenvedni fog, ez a büntetése, az enyém meg, már tudod… - felkeltem majd az ágyra elterülve kifeküdtem. - Öregem, még egy ilyen vicces kis angyalt. Ráadásul… vörös. Az angyalok nem szőkék? - könyököltem fel.

[b]Yves[/b]Lehülyéz és én érzek zavartságot, hogy félreértelmeztem. Mérges leszek magamra, meg rá is. Elfordulok tőle durcásan. Rosszul esett, hogy így kinevetett, ráadásul megjegyzést is tesz a kinézetemre, mely még érzékenyebben érint. - Nem tehetek róla, hogy ilyen vagyok, ilyen tudatlan kis mihaszna szárnyas, aki semmire sem képes, sőt arról sem tehetek, hogy így születtem meg! Most ha megbocsátasz! – megpördülök a sarkamon, kiviharzok a szobából. Könnyeimet nyelem. Mintha leszívta volna az erőmet, fáradt vagyok, sértett, szomorú, kétségbeesett. A „szobámba” viharzok, becsapom az ajtót, majd egy széket teszek a kilincs alá, nehogy bejusson a szemét! Meggondoltam, visszavonom, igen is egy szemét dög, aki képes mások érzésébe beletaposni, kigúnyolni! Magam köré tekerem a takarót, letelepszek a sarokba. Legszívesebben a párkányra tettem volna, de minek? Hiszen nem látom a csillagokat, csak az egyszínű égboltot, meg hát nem lenen jó, ha meglátnának. Fejem búbjáig betakarózok. Visszavágyok az én pihe puha ágyamba, de tudom, nagyon sokáig nem fogom érezni. Megrémít a gondolat, lehet soha többé, de kiverem ezt gyorsan a fejemből. Haza fogok jutni… biztos vagyok benne!

[b]Thanos[/b] Vérig sértem, ezt észre is veszem és még ő is hangot ad neki. Pityeregve kiviharzik, és most én érzem magam szarul. Jó, igaz. Ez szemét volt, de olyan jól esett. Feltápászkodom. - Na, jó. Elvégre, ő is utánam jött bocsánatot kérni… illik nekem is. - nincs kedvem mászkálni, ezért felállok és elhúzom kezemet magam előtt és már Yves szobájában is vagyok. Meglepetten nézek körbe. - Komolyan… egy széket toltál a kilincs alá? - mosolyogtam. - Ötletes. - leültem az ágyra. - Meddig akarsz ott gubbasztani, meg fogsz fázni! Nem hiszem, hogy az jó lenne. Szóval, azért jöttem, hogy elnézést kérjek. Igazából, szerintem nagyon jó dolog, hogy ilyen vagy. Igazán jól áll, ez az aranyos kis butaság és naivság. Na és… a vörös hajadra a megjegyzést… nem bántásnak szántam. Mivel az angyalok szőkék, szerintem különleges dolog, ha nem vagy egy a sok ugyanolyan közül. Elnézést… ezt akartam mondani.

[b]Yves[/b]Megijedek, de megnyugszom, hogy csak a Démon az. Megint kezdi… Már rászólnék, húzzon a fenébe a hirtelen betoppanásaival, amik egyáltalán nem illendőek, hiszen nem vagyok kíváncsi rá, és a gúnyolódásával együtt, na meg az állítólagos aggódásával, mire bocsánatot kér, meglepvén ezzel engem. - Nem aranyos a bugyutaság. Szánandó dolog, aminek hangot is adtál. Tudom, hogy az, de… nem érdekes. - nem kötöm újra az orrára, nem tehetek róla, hogy ilyen vagyok. Ilyen a természetem, így születtem, a hajammal együtt, ami miatt volt elég kicsúfolás, megbélyegzés. Tőlem szerették eltitkolni a dolgokat, hiszen minek tudni? Sosem jutok feljebb a ranglistán, ezért vagyok ilyen hülye. Felsóhajtok. A hajas állítása, hogy… szerinte különleges vagyok, nem igazán találó. - Tévedsz. Nincs bennem semmi különleges, csak egy esendő, béna, gyerekes, bugyuta angyal vagyok.

[b]Thanos[/b] - Az ártatlan, gyerekes butaság, nagyon aranyos és becsülendő dolog. - dőlök kicsit hátrébb. - Szóval sokat piszkáltak a hajad miatt, azért kaptad így fel a vizet. Mint mondtam, sajnálom. De az a szánalmas, aki kigúnyol és te elég erősen félre értettél… nem gúnyolódásnak szántam… és szintén nem turkálok a fejedben csak túl erős volt a negatív érzésed, így meghallottam. - sóhajtottam. - Nem volt kedvem mászkálni, mint látom sok értelme nem is lett volna, hisz bezártad az ajtód. Bocs… ezért is hallottam. Nem tehetek róla, ez is olyan képesség, mint a tetszőleges mozgás. Van, aki teleportálásnak hívja, de nem az. Síkok közti mozgás. Az apám és én is képesek vagyunk rá, ahogy Tsuki és Bardo is. Csak a nemes vérű istenek és leszármazottjaik képesek erre. Ezek… - mutatok ki az ablakon -, a megtört, bűnös lelkek, nem képes rá. Ahogy a te hatalmad is van. Őket megégeted a fényeddel, érintéseddel, minket viszont nem. Nos, magadra hagylak, mert érzem, nagyon kellemetlen számodra a társaságom. De egyet még előtte elmondok neked. Nagyot tévedsz. Csak te hiszed azt, hogy bármelyik angyalnál is kevesebb vagy. Ez nem igaz. Te tényleg különleges és jó lelkű vagy. Ha hiszed, ha nem, ez nagyszerű. Még csak nem is sejted, hogy a tieid között is milyen sok a gonosz lelkű… akik nem tisztultak meg rendesen. Tartsd ezt észben. Apropó, ha az éjjel fáznál, nyugodtan gyere át. Nálam van meleg takaró és ezt most ne értsd élre. - azzal eltoltam a széket és kisétáltam az ajtón.

[b]Yves[/b] Meg is feledkeztem, hogy a bennem dúló dolgokat ki tudja szűrni. – Már mondtam szállj ki a fejemből. – morgom oda neki. Erre azt állítja nem hallgatózik, csak túlontúl erős érzelmeket bocsátottam ki. Fogamat csikorgatom, morcos vagyok, de valahogyan mégis jól esik, hogy dicséretnek szánta, nem gúnyolódott rajtam. Mondhatni végre még egy személy, aki elfogad úgy, amilyen vagyok. Megjegyzi a teleportációját, úgy látszik ezt is kivette a sok gondolatom közül. Elmondja, kik képesek rá, a többiek, a szolgák és a többi ”alattvaló” nem. Akkor csak ők démonok? Vagy az itt lévő lelkek is azok? Nem kérdeztem meg, majd kiderítem egyedül. Aztán megdicsér, hogy én mégis csak jó, különleges vagyok. Nem érzem annak magam, világ életemben nem vágytam, hogy az legyek, csak egy átlagos angyal akartam lenni, de ez sosem adatott meg, főleg a hajam miatt. És mit akarhatott azzal mondani, hogy köztünk is van rossz, aki nem tiszta? Hiszen én sem vagyok már az…Távozása előtt megjegyzi, ha fázok menjek át hozzá. Legszívesebben utána kiáltanám adja most ide a takarót és hagyjon, de nem teszem. Ki fogom bírni az éjjelt, nem merészkedek vissza a „barlangjába”. Végül kimászok a sarokból, eldőlök az ágyban, de előtte elhúzom a függönyt, hogy holnap a nap sugarai ne bántsák szemeimet. Sok minden történt ma velem. Lezuhantam, vagyis igen jó buta vagyok, hogy képes voltam ide lezuhanni, ahogy a Démon megjegyezte… Aztán ahogy bánt velem, amiket láttam, amik a kivégzések, ítéletek után jött, és aztán, ami a Démon és köztem történt.

Nagyon sok, kimerítő még belegondolni is. Az energia itala, vagyis a víz, amit állítólag az volt nem sokat ért nálam. Összekucorodok, szárnyaimat kibontom, hogy azzal is melegíteni tudjam magam, végül lassan elalszok.

[b]Thanos[/b] Persze az angyalka nem jött át az éjjel, ami miatt nem bírtam aludni. Felkeltem és magamhoz vettem a legvastagabb dunyhám majd a szobájába mentem, ahol ő már szétnyitott szárnyakkal aludt. - Hülye, miért nem tudtad elvinni a takarót? - dünnyögtem majd betakartam. Aggódtam érte, mert semmit sem evett ma, ezért leültem a fotelba, de előtte magamhoz vettem a szobámból a takarómat és ott aludtam el. Szerencsére előbb keltem nála, így biztos nem jön rá, hogy végig ott vigyáztam rá. Ha csak a takaróból, amit ott felejtettem a fotelben, le nem buktat. Elindultam reggelizni és a szolgáknak meghagytam, hogy vigyenek az angyalkának is enni... Ha pedig nem eszik, üzenjék meg neki, hogy bajban lesz. A szobámba mentem, hogy felöltözzek és előkészüljek a nemsoká kezdődő munkámra.

[b]Yves[/b] Reggel nagy meglepetésemre egy nagy takaró volt rajtam. Azt hittem, valamelyik szolgáló hozta a Démon utasítására, de a megérzésem nem ezt súgta. Lassan felülök, szárnyaim rég eltűntek, hiszen nem fáztam. Lassan felülök, kisimítom arcomból a hajamat, majd körülnézek. Még egy takaró. Ennyire azért ne essünk túlzásba, nem fázhatok ennyire. Lehet attól tartott, hogy mivel a pokolban vagyok, valamilyen furcsa módon sokkal lentebb megy a hőmérsékletem? Lehet, de nem vagyok benne biztos. Minden esetre meg kell neki köszönnöm. Visszahanyatlok inkább a párnák közé. Ki kellene a szobát takarítani, hiszen poros. Biztosan nem használja senkit sem, így a szolgáknak nem volt ezzel dolguk. Mindegy, legalább elfoglalom magam a mai napra. Elmenni, vagy megszökni úgy sem tudok, ez felől biztos vagyok, így legalább elterelem a figyelmemet, meg az övét is. Megkordul a gyomrom. Huh, enni kellene valamit, hiszen közel egy napja semmi sincs a gyomromban. Mintha a szolgák meghallották volna a gondolatomat kopogtatnak, majd két megrakott tálcával lépnek be, mikor beengedem őket. – Ez mind nekem? – mire bólintást kapok. – De hát én ennyit nem tudok megenni! – tiltakozok a mennyiség ellen, de végül csak leültem a kis asztalhoz, melyet gyorsan megtakarítottak előtte. Neki kezdek, komótosan, nem szabad falni, mert azzal csak elrontanám a hasamat, pedig legszívesebben azt tenném. Lassan megreggelizek, majd megköszönöm nekik. Mintha zavarba jöttek volna ettől, gyorsan távoztak a szobából. Haaa… tele vagyok! Meg sem tudok mozdulni. Le kellene fürdeni, másfél napja nem látott a bőröm vizet, meg hát olyan koszosnak, füstösnek érzem magam, de lehet csak beképzelem. Lassan feltápászkodok, majd a fürdőszoba keresésére indulok. Várjunk csak! Ha már fürdés, akkor törülköző is kellene, na meg váltás ruha. Mi legyen? Tanakszok egyik lábamról a másikra állva a folyosóközepén, ahol megtorpantam. Kérjek a Démontól? Nem merek, de muszáj lesz…

[b]Thanos[/b] Végül elkészültem a mai napra. Nemsoká kezdődik. Épp kilépek a szobámból, mikor az egyik szolga jön, hogy közölje, az angyalka evett rendesen. Örülök. Épp nála volt egy váltás ruha, ezért elkértem tőle. Úgy is el kell tüntetnem onnan a takaróm. Az angyalka szobája felé vettem az irányt. Mikor odaértem, elgondolkoztam, hogy bemerjek e kopogni. Egy ideig fel-alá járkáltam végül kopogtam. Mikor engedélyt adott, bementem. - Halottam, hogy ettél rendesen. Ennek örülök. - mondtam. - Hoztam neked váltás ruhát, ha esetleg kell. A szolgáim készítették elő neked. Szerintem, méretben egyeznie kell. - tettem le az ágyra majd óvatosan a fotelhoz sétáltam és felvettem onnan a takarót. - Nos, nekem mennem kell, mert máris kezdődik a munkám. - fordultam sarkon és már be is támadtam az ajtót menekülve.

[b]Yves[/b] Végül visszamentem a szobámba, majd az egyik szolgától ruhát kérek, meg hogy hol van a fürdő. Az egész előtt tisztító szereket kell szereznem, utána jöhet csak a fürdő. Kopogtatnak, azt hittem, hogy az egyik cseléd az, de nem, hanem a Démon. Meglepett a látogatásával, főleg, hogy ruhákat hozott nekem. Valamiben sántikál, ez a megérzésem, hiszen olyan, mintha a fotelhez, melyben ott van a nagy takaró, odasunnyogna, aztán mintha menekülőre fogná. - Hé, Démon! – szólok utána. - Ne siess már ennyire! Csak egy percet kérek! - Megtorpan a küszöbön, kilincsen van a keze, hogy behúzza maga után az ajtót. - Csak annyit akarok mondani, hogy… köszönöm a kedvességedet, meg, hogy adtál ételt, meg ruhát, és természetesen a takarót is. - hadarom el gyorsan. Sosem hittem volna, hogy ilyet ejtek ki az ajkaimon. Ritkán szoktam hálálkodni, hiszen kevesen tesznek ilyesmit értem, így hát nem csoda, ha kissé zavarban vagyok.

[b]Thanos[/b] Utánam szól, amivel megtorpanásra késztet. De csak megköszöni és közben fura, mintha pirulna. - Ahogy te is mondtad tegnap, angyalka… nem tartozol semmivel, szívesen tettem. Amúgy, örülök, hogy jól aludtál, még a szárnyaid is teljesen szét voltak nyílva. - kuncogtam majd mielőtt rájöhetett volna, miről is van szó, már ott sem voltam. Visszavittem a szobámba a takarót majd magamhoz vettem a bárdom és a kutat is elindítottam kifelé. A tömeg már kint állt, hihetetlen ez a sok csürhe… mennyire élvezik ezt. Valószínűleg, ez a szánalmas dolog a szórakozásuk, nekem viszont a munkám. Amint a kút megjelent a fő téren a kastély előtt, addigra én is odaértem. Tsuki és Bardo már vártak, de szokásukkal ellentétben nem jöttek most be a kastélyba. - Mit vigyorogsz? - érdeklődött Tsuki. - Semmit! Miről beszélsz? - néztem rá kíváncsian. - Levakarhatatlan vigyor van a képeden. - jegyezte meg Bardo is. - Idióták vagytok. - feleltem jó kedélyűen, mire Bardo csak legyintett és inkább elindult az első elítéltért. - Tegnap minden rendben volt? - érdeklődött addig Tsuki. Tudtam, mire gondol. Látta ő is az elítélt mennyiséget a bűneikkel együtt… megértem, hogy furcsállta. - Persze. - feleltem hetykén. Az istenért sem voltam hajlandó elmondani neki, hogy mi történt. Közben Bardo megjött az elsővel és elkezdődött az egész herce hurca. Ma is tetemes mennyiség volt, ma is olyan rosszul voltam, mint tegnap. A végén Tsuki szalad utánam, hogy jön segíteni nekem szokás szerint, de megtorpantam. - Nem kell, megoldom. Menj Bardoval, keveset tudtok együtt lenni. Elég dolgod lesz a jegyzőkönyvvel. - feleltem. - De, Than. - ellenkezett, megértem, jogosan. Azonban a tegnapi után más terveim voltak, főleg mivel érdekes dolgot tapasztaltam az angyalánál… amit még nem mondtam el neki. Végül Tsuki kelletlenül beleegyezett, mondván, ha hülye vagyok haljak meg és elment, de megígértette velem, hogy ha baj van, hívom. Összedörzsölve két tenyerem, hogy ma megint a vendégemtől kérek szívességet, már útba is vettem a kastélyt, a kutat elindítva. Mire a szobámba értem, addigra a kút a helyén állt. Azonban, érdekes dolog történt. Az én drága vendégem, az én fürdőmből flangált kifelé elégedetten. Kezdeti fájdalommal a mellkasomban, meglepetten lestem rá.

[b]Yves[/b] Meglepetten nézek utána. Sejtésem beigazolódott, ő volt személyesen bent nálam, hiszen már hogy nem láthatta, hogy a szárnyaim körülöttem volt. Mindegy, majd elrágódom takarítás közben. Hangokat hallok, így kinézek. Megint ítélkezés. Nem fogom ezt kibírni, hogy ez lesz mindennap, így hát kértem egy másik szobát. Kaptam is, de azon is van mit csutakolni, így tisztító szereket kértem. Aggódva néztek rám a szolgák, de miután adtam feladatot, hogy az itt lévő ágyneműt mossák ki, majd hozzák vissza, vagy újat kapjak, elmentek boldogan. Komolyan… mindegyik ilyen szolgalelkű? Ezen is eltöprengek, ahogy neki kezdek a szobám rendbetételéhez. Egyszerűbb lenne varázsolni, de inkább lefoglalom magam, na meg tartalékolom. Nem jó mindent varázslással megoldani. Miután végeztem a tiszta ruhát, meg a kapott törülközőt magamhoz véve kimentem a tiszta szobából, melyet szellőzni hagytam. Fürdőt kell találnom, jobb lesz egyedül felkeresni, nehogy meg akarjanak fürdetni a cselédek. Furcsa, hogy itt ilyenek vannak, hiszen a mennyben egyáltalán nincs cselédünk, mindent magunktól kell elvégezni, maximum alkalmazottakat tarthatunk, akiknek fizetést kell adni. Benyitottam egy szobába. Hé! Tiszta olyan, mint Thanosé, azzal a különbséggel, hogy ez a szoba sötétebb, mint az övé. Vagy az övé? Szerintem nem, hiszen nincs itt a kút, meg hát lennének személyes tárgyai itten, habár nem tudom, mivel nem igazán figyeltem meg az övét. Ha meg mégis az övébe tévedtem be, miért ne? Nincs itt, dolga van még, ami jócskán el fog húzódni, így hát évezettel vetettem a szemben lévő ajtóra magam, remélvén van fürdő. És lám-lám, megtaláltam. Nem is kerestem másikat, levetkőztem, majd élvezettel ültem bele a kád vízbe. Felsóhajtottam, ahogy körül ölelte a hab a testemet. Annyira jó. hajat is fogok mosni, kell is, hiszen poros lett, meg koszos is a tegnapi naptól. Mikor mindennel kész lettem, pihentettem magam benne, csak akkor másztam ki, mikor a víz langyos lett. Megtörülköztem, a hajamat jó párszor alaposan átdörzsöltem a talált tiszta törülközőbe, majd felvettem a kapott ruhákat. Kicsit nagyok rám, de csak egy számmal, ami nem vészes, így boldogan hajamat tovább szárítgatva mentem ki. Meglepődve megtorpantam, mikor megláttam a Démont. Basszus, hogy került ide? Aztán látom meg a kutat, ami az előbb még nem volt itt!  Nem hittem volna, hogy tudja a helyét változtatni, és az miatt átalakul színileg a szoba teljesen, mivel tényleg a Démon szobájába tévedtem be, megérzéseim mégsem voltak tévesek.

[b]Thanos[/b] Örömmel könyveltem el, hogy nem csak én döbbentem meg. Zavarba jött, de nem csodálom. Aztán rájöttem. Az egész kastélyban, széltében hosszában nincs más fürdő. - Ne aggódj, itt csak ezt a fürdőt találod. - mentem… az az bicegtem hozzá mellkasomat szorítva. - Maradj veszteg! - tartottam fel a kezem, mikor hátrébb lépett volna. Ujjaim közé fogtam vörös tincseit és a végighúztam ujjaim között majd feltartottam kezem mellkasa előtt és végighúztam azt a levegőben. - Most már nem nedves a hajad. Az elképzelésekkel ellentétben a pokol nem forró még csak nem is meleg. Ez egy zord és hideg hely, könnyen megfázhatsz. - átbattyogtam az ágyhoz és elterültem rajta. - Sikerült elfoglalnod magad? Nem unatkoztál? - vettem le nehézkesen a cipőm, hogy feljebb tornázzam magam az ágyon keservesen, mert tombolt bennem a fájdalom. - Ah… aú. - nyögtem.

[b]Yves[/b] Egy fürdő? Hát ez jó, akkor jó, hogy nem kezdtem el keresgélni. Felém lépked, majd felém nyúl én meg automatikusan hátrébb lépnék, de megállít. Egy nedves tincsemet, mely elől van ujjai közé veszi, majd megszárítja. Tettét azzal indokolja, hogy hideg van, pedig én nem is érzem, hogy az lenne, lehet, hogy a fürdő miatt van. Figyelem, ahogy elfekszik, majd válaszolok a feltett kérdésére. - Igen, kitakarítottam a szobámat. Kértem egy újat, ha nem baj. Nem akarom mindennap végig hallgatni a… kivégzéseket. - Feljebb ül, hogy rám nézzen, de feljajdul. - Megint kezdődik? - lépek közelebb hozzá.

[b]Thanos[/b] Elmeséli, hogy kért egy új szobát. Vétek. Hisz annyi kihasználatlan, poros szoba van… most bűntettet hajtott végre. Felkacagok. - Semmi baj, annyi itt a szoba, hogy számát sem tudni. Amúgy nincs mindennap kivégzés csak hétfőn és kedden. Holnap visszamegyünk a főkastélyba, az sokkal barátságosabb, nyugodj meg. ott még virágoskert és sok minden más is van, amit te szépnek találsz majd. Az a hely melegebb, de csak környezetileg. Szóval akkor… - dőltem ismét hanyatt -, megdolgoztattad a cselédeket. Nem baj, szeretik elfoglalni magukat. Nem mind, de van jó pár. Mi mást csinálhatnának itt? Ezek a lelkek, később még érdemesek lesznek a mennybe jutásra. Kérhetnek újra tárgyalást. - lehámoztam magamról bőrmellényem és nadrágom majd szenvedve visszafeküdtem. -… és igen, megint fáj. Pont, mint tegnap legelőször. Rémes. Ez egy soha véget nem érő dolog. De, el akartam neked mondani valamit. Tegnap este, miután segítettél, észrevettem valamit. A fertőzöttséged visszább húzódott. Te… valamiért képtelen vagy teljesen bemocskolódni vagy képes vagy tisztulni. De rajtad nem fog úgy, mint egy sima angyalon. Különös. - gondolkodtam el.

[b]Yves[/b] Nevet, de nem értem min, de végül kiderül. Rajtam mulat, aztán mesél egy másik helyről, végül visszakanyarodunk a cselédekhez, hogy megmozgattam őket, és mi lesz velük majd egyszer, na meg választ is kaptam a kérdésemre, miközben lejjebb vetkőzött, vagyis majdnem meztelenre, csak egy alsónemű maradt rajta, ekkor kaptam csak el a tekintetemet, majd visszanéztem, mikor visszaheveredett az ágyba. Megjegyzi, hogy tiszta vagyok, tisztább, mint voltam. Feltenném a kérdést, hogy ez hogyan lehetséges, de mintha sejtené, így elmondja az elméletét, mi szerint lehet, képtelen vagyok bemocskolódni, vagy regenerálom magam. Elgondolkozok. - Gondolom, nem hallottál még ilyenről. - helyeslően hümmög. - Én sem. - jobb lesz ez után járni. - Mellesleg nem azt mondtad hideg van? Erre te itt parádézol előttem egy szál bokszerben. - váltok témát.

[b]Thanos[/b] - Ha nem tűnne fel, szenvedek! Ilyenkor melegem van. Parádézik az isten fasza. Tegnap már tapasztalhattad, hogy milyen érzés, bár én annál erősebben érzem. Amúgy ma sem ártana egy „kezelés”. - A vádaskodása után válaszolok mégis. - Vannak sejtéseim a dologról. Ilyesmi, elvileg csak akkor történhet, ha valakiben isteni vér csörgedezik. Ha hiszed, ha nem, elvileg én sem vagyok mocskos. Az ítélkezések után leszek én is mocskos, de én regenerálódok, plusz regenerál az, aki „kezel”. - felelem. - Lényegében egymást tisztítjuk, ha azt veszed. Na, jó. Most pihennem kellene, mert lassan állat leszek… ha eluralkodik rajtam ez a fájdalom megint. Már mindenkit hazaküldtem. Szóval, senki sincs, aki segítsen.

[b]Yves[/b] Feltartom kezeimet jelezvén, nem szóltam a levetkőzésével kapcsolatosan, megadom magam. Végül kifejti a dolgokat, hogy szerinte hogyan is van ez a megtisztulás. Meglep azzal, hogy magát is ilyennek sorolja bele, habár ha belegondolunk… tényleg így van. A legvégén, amit még mond ledöbbent, ami azt jelenti, kettesben vagyunk a szolgákon kívül és nincs senki sem, még a Tsuki nevezetű sem, aki segítene neki. Rám hárul, vagy én, vagy szenved tovább. Nem engedhetem meg, hogy így befolyásoljon, de a nagy szívem meg azt, hogy itt hagyjam. Felsóhajtok, közelebb megyek hozzá.  – Akkor segítek én, de megfelel a tegnapi?

[b]Thanos[/b] Az angyalka túl jó lelkű, ezért is mertem hazaküldeni Tsukit. Valamiért izgat a dolog, hogy bátran bízhatok ebben a hatalmas szívében. Gonosz dolog, de nah, nem mindennap van esélyem ilyesmire. Ez egy különleges kis teremtmény, aki nagyon is piszkálja a fantáziám. Nem fordul elő még egy ilyen eset vagy alkalom és én… valamiért többet akarok, mint a keze melegét érezni. De, nem lenne szabad kihasználnom őt, nem ilyen vagyok. - Ahogy szeretnéd, de előre szólok, elég sokáig kell majd csinálnod, mert ez a legegyszerűbb érintési mód és egyben a leg gyengébb is. - kúszok fel a párnámra.

[b]Yves[/b] Végig nézek rajta. Van egy pár heg, de jobban nem merem szemügyre venni, nehogy perverz angyalnak állítson be, mert megcáfolni nem tudom, mivel rajta kaphatott volna, hogy őt néztem. Homlokomat ráncolom, úgy nézek a Démonra. Legegyszerűbb, egyben a leggyengébb? Hiszen tegnap is ezt csináltam és jobban lett tőle.  - Ezt mégis hogyan kellene értelmeznem? A tegnapi nap nem volt jó? Jobban lettél, nem?  - Lehet, csak átver, de ezt nem tudom megállapítani.

[b]Thanos[/b] Kíváncsi, nem is, mohó pillantásokkal mér végig rajtam. Azt reméli, nem veszem észre. Szeretnék felnevetni, mert hallottam a gondolatait. Nem semmi, már az is felmerült az agyában, hogy perverz. Vicces. Dúl a harc önmagában. Kételkedik bennem, mégis hallom a heves szívverését, ahogy engem néz. - Angyalka, tegnap a munka után, rögtön kezelést kaptam, ha nem emlékeznél. Utána, természetesen elég volt, amit tettél. De ne aggódj, semmi olyasmire nem kényszerítelek, ami rád nézve megalázó lenne. Tartogasd csak a testedet annak, akit szeretsz. Egyet kell, hogy értsek veled, ugyan azon elveket vallom. - mosolyogtam rá.

[b]Yves[/b] Felhívja a figyelmemet, hogy miért is volt a tegnapi mellkas simogatás elég, amire majdnem elhúzom a számat. Na, igen, ő és Tsuki. Inkább nem mondok semmit sem. A testtartogatásos dologgal alaposan meglepett. Honnan gondolja, hogy egy férfinak tartogatom? Mert teljesen úgy hangzott a szájából, nem úgy, hogy én egyszer kifogok egy aranyos angyallányt és vele leszek. Inkább nem kérdezek rá, a lényegre térek. – Mond csak… mit kellene tennem, hogy jobb legyen a tegnapinál? Olyat mondj, ami mindkettőknek megfelelő. – remélem, nem fogja a bizonyos határaimat súrolni.

[b]Thanos[/b] Azt veszem észre, hogy aranyosnak találom az angyalt. Olyat találjak ki, mi? Felkelek, ahogy bírok és karja után nyúlva az ágyba húzom. - Akkor… - fogom meg karját -, az elég jó lesz neked, ha ma mellettem alszol és simogatsz végig? Persze, szigorúan csak mellettem alszol, semmi más, nem kell félre értened. - fektettem magam mellé majd rá is dobtam a hatalmas takarómat, ami alatt biztos nem fog fázni. Kezét fedetlen mellkasomra tettem, hogy ne éljen megérinteni. Aztán elgondolkoztam… Mi a jó fenét csinálok? Nem túl bensőséges ez?

[b]Yves[/b] Megfogja a karomat, maga mellé húz. Megilletődök, mire betakar és óvatosan mellkasára teszi tenyeremet. Elgondolkozok, hogy biztosan ne értsem félre, de eddig nem tett semmi olyant, ami miatt gyanakodnom kellene, habár, felidéződik bennem Tsuki és az ő gyógyítási módja. – Nem lehetne… inkább az én szobámban? Itt valahogy nem friss a levegő, nekem meg be kell csuknom az ablakot, mert ki fog hűlni a szobám. Mellesleg rád fér egy fürdés, meg enni is kellene. Na meg mindig csak itt vagy, lehet jót tenne neked egy szobaváltozás. – hozom fel az érveimet, hogy miért nem jó itt.

[b]Thanos[/b] Kezdem tényleg aranyosnak találni ezt az angyalt. Zavarja az ágyam... Vajon miért? Ez elgondolkodtat. - Még szerencse, hogy elkezdted a kezelést... Így van erőm megfürödni. - kelek fel az ágyból. - Akkor én most fürdök, addig intézd el, amit akarsz. - vonultam el a fürdőbe. Mivel utálom a lentiek szagát, kifejlesztettem egy speciális gyógynövényekből álló keveréket, amit fürdéshez használok... És szeretem. Megmostam a hajam is, amit még mindig sajnálkozva néztem a tükörben. - Galád angyal. - dörmögtem, mikor felugrott szárításnál egy tincsem. Végül kénytelen voltam ollóval helyre hozni. Miközben a hajamat igazgattam eszembe jutott az angyalé. Tényleg különleges. Sőt mi több, ilyen haja van apámnak és a bácsikámnak is. Regenerálódni és gyorsan gyógyítani is tud. Sokat szenvedett a kinézete miatt tehát megtört és makacs... Kissé gőgös. Pont olyan, mint... Nem, nem, ki kell vernem a fejemből. Elkészülve végül kimentem és magamhoz vettem a takarót. Szörnyen sokat kellett mennem, a szomszédba. Koppintottam egyet és bementem. Az ágyára vetettem magam. - Kész vagyok, most már gyere, gyógyíts meg. És nem röhögni a hajamon. - terítettem fel az én takarómat is.

[b]Yves[/b] Meglepődtem, hogy belement, pedig arra számítottam, hogy ellenkezni fog. Kimászik az ágyból, ezt teszem én is. A szobámba megyek, becsukom az ablakot, majd az ágyhoz lépek. Az ágyneműhuzat rá van húzva mindegyikre, amire kellett. Hálát mondok a cselédeknek, hogy megtették, így nem kell bajlódnom vele. Elrendezek mindent rajta, miközben azon gondolkozom lehet, kellene valamilyen ételt rendelni. Éhes vagyok, reggel óta nem nagyon ettem, szerintem a Démon is így van ezzel, így hát kérek ételt. Hamar meg is hozzák. Épp az asztalkán azt rendezem el, mikor nyílik az ajtó, majd csukódik is, a Démon közli itt van, és ne nevessem ki. Ránézek. Rövidebb lett a haja, sokkal. Mégis mit csinált magával? Tuti próbálta egyformára nyírni, pedig… felajánlottam volna neki a segítségemet, hiszen miattam lett ilyen kurta. Mindegy, eggyel kevesebb. - Nem vagy esetleg éhes? - teszem fel neki a kérdést.  - Kértem egy kis ételt.

[b]Thanos[/b] Mintha azért kicsit mégis kuncogott volna a hajamon, ha nem is látványosan, de na. Tényleg... Komolyan élvezi, hogy szívat vagy csak fél a testi érintéstől. Én viszont egyszerre vagyok éhes és vannak fájdalmaim, szóval... ha tovább szórakozik, rosszul járunk. Nem azért küldtem haza Tsukit, hogy itt haljak meg. - De... Egyszerre éhezem és szenvedem. - közlöm vele. Még szerencse, hogy csak egy pizsamaalsó van rajtam, rajta meg egy köntös. Felkeltem az ágyról és felé trappolva felkaptam őt, mire egy apró meglepett sikkantással válaszolt. Karban vittem a fotelhez, ami mellett az asztal volt. Leültem a fotelbe és az ölembe ültettem. Lehúztam a köntösét így karja nekem préselődött. - Így jó lesz... Érintkezünk testileg. Viszont, muszáj leszel te megetetni, jószívű angyalka. - mosolyogtam rá és reméltem nem vág képen.

[b]Yves[/b] Dilemma. Nem jó, hogy egyszerre van ez nála. Lehet az evéssel kellene kezdenie, de félő, hogy akkor a rohamai még tovább tartanak. Felajánlanám egyen gyorsan pár falatot, mire előttem terem, felkap. Meglepetten sikkantok. Mégis mit akar? Ugye semmi rosszat? Leül, eligazgat a lábán, majd lerántja félig a köntöst rólam. Még szerencse, hogy rajtam van a ruha, amit adott nekem. Megjegyzi, mit is kellene csinálnia, hiszen nincs szabad keze, engem tart, hogy le ne essek. Összehúzott szemekkel nézek rá, de ő csak ártatlanul tekint rám vöröses szemeivel. Felsóhajtok. - Rendben, mit szeretnél enni? Palacsinta? - pillantom meg azt, ami legközelebb van hozzánk. - Az megfelel, vagy valami húst akarsz inkább enni?

[b]Thanos[/b] Kicsit mintha neheztelne rám, a tettemért. Végül feladja és felsóhajt. Rábólint majd kedvesnek szánt hangon megkérdi, hogy mit szeretnék enni. Jaj, angyalka, ne legyél már ilyen feszült, ha tudnád, hogy most kizárólag neked szenteltem a fájdalmaim, biztos boldog lennél. Na, jó. Ettől nevetnem kell, de visszafogom. - A palacsinta jó… - kezdek bele és az angyalka már nyúl is érte majd leszel egy darabot és a szám felé indulna vele, de előbb bekapom. Komótosan rágcsálom majd segít megtörölni a szám. Kuncogok magamban. Picit közelebb húzódok hozzá, szeretném cukkolni kicsit. Vállára puszilok, ami nem fedetlen, de nem baj. - A hús itt van, minek nekem másik? - kuncogok elfordulva.

[b]Yves[/b] Palacsintát kér végül, így levágok neki egy darabkát. Nem merem megkockáztatni, hiszen ki tudja, mi van benne, lehet lecsöpögtetném magam, meg őt is. Mielőtt felé fordulnék vele már be is kapta. Meglepetten pislogok, lassan megrágja, de közben kuncog, amit nem értek. Újabb falatot szerzek, felém hajol, nem kapja be, helyette a vállamra puszil és megjegyzi itt a hús. Szemeimet legszívesebben forgatnám, de nem illendő, közben türelemre intem magam. - Nem vagyok hús, engem nem lehet megenni, helyette itt van az újabb palacsinta darabka.

[b]Thanos[/b] Angyalka zokon veszi, pedig csak ugrattam. Szabályosan számon kéri, hogy merészelek ilyet tenni? Megint felém tol egy falatot, amit be is kapok. Nem szokásom ilyen lassan enni, még szerencse, hogy összeér a karunk és kapok egy enyhe kezelést. Megeszek még két palacsintát majd ő is neki lát és befejezi az étkezést. Felállok vele együtt a székből és visszamegyek az ágyra. Lefektetem majd mellé fekszem. Helyezkedik, mocorog, megint mondana valamit. - Na, jó! Mi történt? Mosdóba kell menned vagy sürgős? Halaszthatatlan? Kérlek, ne szórakozz, nem ezért küldtem el Tsukit és hagyatkoztam rád. Még valamit kitalálsz, itt helyben meg foglak harapni, komolyan.

[b]Yves[/b] Megetetem, majd én is bekapok valamit. Mikor végzek, megint karjaiba vesz. Komolyan, kezdem magam hercegnőnek érezni, pedig egyáltalán nem kellene így bánnia velem. Befektet, majd ránk terítve a takarót ő is elhelyezkedik. -  Sehova sem akarok menni, csak nem találom a megfelelő testhelyzetet. - nem értem miért kell kiakadnia, hiszen semmi mást nem tettem. Furcsa nekem így tartanom a kezemet egy másik személy mellkasán, főleg az ágyban, mivel eddig nem volt példa rá. Ezt az orrára meg nem fogok kötni, nehogy felhasználja ellenem, kitelik tőle szűz kis angyalkának kezdene el hívni. – Jó lenne, ha nem panaszkodnál, én sem teszem azt.

[b]Thanos[/b] Hosszan morgok az orrom alatt. Mit akarna már megint panaszkodni, de komolyan? - Panaszkodni? Mit akarsz már panaszkodni? Ha nem tetszik vagy nem kényelmes ez a testhelyzet, akkor feküdj a mellkasomra, angyalka. Mint mondtam, semmit sem fogok tenni veled. Tisztelem az erényed, nekem is megvan, ha hiszed, ha nem. Én sem érintettem még mást úgy… szóval ne aggódj. - meséltem neki. Aztán eszembe jutott valami. - Különös. Árulj el nekem valamit. Téged, netán zavar az ágyam? Mert a szobámban nem szokott gondod lenni, de amint az ágyam közelébe kerülsz, szabályosan menekülőre fogod.

[b]Yves[/b] Inkább meg sem szólalok, főleg arra nem mondok semmit, amit ajánl. Na persze, feküdjek a mellkasára, de… azért érdekelne, hogyan is értette azt, hogy nem érintett még mást sem úgy. Vajon ez mit is takar?  Végül kitér az ágyára, hogy mi van köztem és az között. – Bolond vagy? Nincs semmi bajom az ágyaddal, de szerintem az ágyneműidre ráférne egy kimosás. Mellesleg meg ez az ágy tisztább, mint most a tiéd, jobb itt lenni. Meg hát nem potyára akartam a szobát kitakarítani, hogy egy napot sem töltök el benne. – utalok arra, hogy holnap indulni akar, vagy nem így lesz? – Tényleg! Mond csak el nekem, hogyan értetted azt, amit előbb mondtál? Arra gondolok itt „Én sem érintettem még mást úgy.”. Ez mit is takar? Mellesleg meg holnap indulunk a főkastélyba?

[b]Thanos[/b] A vörös angyal vetít, hárít és egy csomó kérdést tesz fel. Nem győzőm egyszerre. - Először is, az ágyneműm le lesz cserélve, amint elhagyjuk a kastélyt. Két napig használtam, mi bajod vele? Egy undorító, fürdetlen, mosdatlan igénytelen valakinek nézel? Tudd meg, nagyon is odafigyelek a tisztaságomra! Ez sértő! Na, várjunk csak! - torpantam meg gondolatban. - Téged ugye az zavar, amit tegnap láttál? Tudom, hogy leskelődtél, a tükör megmutatta. Rettegsz… undorodsz az ágytól, mert Tsuki lekezelt benne. Képtelen vagy máshogy látni csak is testi érintkezésnek. Azt hiszed egy csélcsap, mindenkivel ágyba bújó valaki vagyok… nagyot tévedsz és itt akkor ki is térnék a kérdésedre. Elhiheted, hogy Tsukinak és nekem, sőt még Bardonak sem álma, amit Tsuki tesz. Szerelme van, akit rettenetesen szeret, közben meg velem kell érintkeznie testileg. Mivel ő nem olyan erős kisugárzású, mint te, neki nem elég, ha simogatja bőröm. Furcsállom is, hogy épp, hogy csak hozzám érsz, máris hat a kezelés. Sosem feküdtem le senkivel, erről beszélek. Nézz körbe! Itt ki felelne meg? Nem is értem, apám, hogy képzeli ezt, ha csak nem hozat ide valakit vagy nem tudom. Sokáig én sem fogom ezt bírni és a barátaim sem. De annak érdekében, hogy éljek… mindent megtesznek értem. Ezt becsülöm. Igen, holnap visszatérünk a főkastélyba. Nos, minden válaszodra ki elégítő magyarázatot kaptál, angyalka?

[b]Yves[/b] - Hé, hé! Miért mondod ezt magadról? Én nem gondoltam rólad, hogy egy piszkos alak lennél, már megbocsáss! Egyébként meg már megmondtam, nem leskelődtem, csak megláttam! Nem vagyok perverz kukkoló, hogy megnézzem, a másik mit is művel az ágyban a szerelmével! - háborodok fel, végül nyugtatgatom magam és megemésztem, amit még mondott. Nem volt senkivel sem. Ez azt jelentené, hogy szűz? Belegondolni is… furcsa. Nem hinném, hogy sosem volt nővel kapcsolata. - Végül is igen, mindenre kaptam választ. – válaszolok kissé morcosan. Nem tudom, mit is higgyek. Kételkedek abban, hogy nem volt nővel még mindig, habár ha bele gondolok én sem voltam, pedig nekem nagyobb választékom van. A Démon biztosan tud keríteni valakit magának, nem akarom elhinni, hogy senki sem cuppant rá. Közben az utazás is izgat. Érdekelne, hogy hol nőtt fel, de… itt lenne a lehetőségem, hogy megszökjek.

[b]Thanos[/b] - Angyalka! Már nem azért, de most még közel is vagy, szóval tökéletesen hallom az intenzív gondolataid. Nagyon felspiláztad magad. Ennyire nem hiszed el, hogy úgymond szűz vagyok? Nézz már körül, hol látsz te itt nőt? Ráadásul, össze-vissza gondolsz hülyeségeket, felmérgelsz. Nem kell nő, itt nincs is nagyon és nekem sem volt sok kapcsolatom velük, nem hiányoznak. Nem vagyok… ahogy ti nevezitek, meleg, de nem tudok férfin kívül mást elképzelni, bár velük sem volt még kapcsolatom. Ahhoz valóban semmi közöd, mit teszek a szerelmemmel az ágyban, de a mondat melyik felét nem hallották vöröskés füleid? Azt, mikor közöltem, hogy Tsuki a ba-rá-tom vagy azt, hogy sosem voltam szerelmes, sosem voltam senkivel? - fújtam ki a levegőt, miután rendesen kihadartam magam. - Amúgy, már mondtam, hogy el foglak engedni, ne törd a fejed a szökésen, nem menne olyan könnyen. De, ha ennyire menni akarsz, menj! Leveszem a bűbájt és szólok az őröknek is, szóval, menj csak, ha akarsz. - az utolsó mondatot megint fennhangon mondtam, mert a fájdalom megint csak erőszakossá tett.

[b]Yves[/b] Elnyílnak az ajkaim. Állj, állj, állj! Most azt mondta… férfin kívül mást nem tud elképzelni magának? Ez biztosan Tsuki hatása, ez felől nincs kétségem! Ja… barát. Tudom, hogy muszájból csinálja neki, de… nem lett volna mást megkérni rá? Mindegy, nem foglalkozok többet ezzel a témával.  A végén, amit mond, akkor sokalltam be. – Szállj ki a fejemből! Taníts meg nekem valamit, amivel ki tudlak zárni, mert ez már bosszantó, sőt idegesítő, hogy nem lehetnek saját gondolataim! – morgok rá. – Egyébként meg nem megyek el, mert dolgom van, ha nem látnád! – vágok vissza. Morcos, mérges, csalódott, dühös vagyok, hogy ilyen nyitott könyv vagyok számára. Mindent tud megint, ami átfutott a fejemben. Nem igazságos.

[b]Thanos[/b] - Elhiheted, hogy nem élvezem, hogy hallanom kell mások gondolatait. Nem olyan poénos, mint hiszed. - dörmögtem. - Amúgy… - fogtam meg kezét, perdültem egyet és felé ültem majd visszahelyeztem kezét mellkasomra -, nem értem, miért vagy ennyire rákattanva erre a Tsuki témára? Történetesen, mivel ők ketten még emberik ezen a helyen, az ő gondolataikat is hallom. Hidd el, tudom, hogy nem élvezi! Minden átkozott alkalommal, mikor hozzám ér, legyünk bármilyen jóban, elnézést kér gondolatban sőt, mi több, bocsánatért könyörög Bardónak, hogy ezt teszi valaki mással is. A gyerekkoromról akarsz tudni? Nem tudom, hol születtem, nem ismerem az anyám. Az apám sem sokat beszél velem, ha mégis, megvetve néz rám. Kénytelen leszek magamhoz láncolni egy személyt, ha nem akarok meghalni, csak mert az apám ezt akarja. Le akar lépni, hogy valahol máshol bassza a rezet és rám hárítson mindent. Mindent! Szenvedjen az elfuserált fél angyal, akinek nem szabadott volna megszületnie. Az ilyeneket a Taigetoszra viszik és ledobják. Ha gyerekkoromban nem lett volna ott velem a másik két barátom, akik szintén ide lettek száműzve születésük miatt, már halott lennék. Egyszer majdnem sikerült… de akkor megmentettek. Onnantól tudjuk, hogy mivel lehet megmenteni. Aj, pedig úgy meghaltam volna akkor. - lemásztam az angyalról és egyúttal az ágyról is. Elvileg, nem volt jogom megsértődni olyanon, amit más önmagában gondol. Mégis, ki nem mondott szavai, a szívem legmélyéig hatolnak. Lehet, azt sem hiszi, hogy van szívem. Az ajtó felé mentem, hogy levegőzzek. Megfogtam a kilincset majd visszanéztem. - Nekem is van szívem, vannak érzéseim. Egyszerűbb lenne, ha megmondanád nyíltan, mennyire gyűlölsz engem. Nem te vagyok. Nem vagyok angyal, ide sikerült születnem, bocsánat, hogy én ekkora egy selejt vagyok. - kinyitottam az ajtót és kimentem rajta. Levegő kell… most azonnal. Szétfeszít a fájdalom és nem csak a szokásos fájdalom. Ez más… valaki, akit kezdek megkedvelni, mint Tsukiékat… nem is értem, miért reméltem, hogy megkedvel és élőlénynek, barátnak néz majd?

[b]Yves[/b] Csak folytatódik a Tsuki-s téma, mikor elzártam már magamban ezt a témát. Meglepetten pislogok fel rá, ahogy fölém mászott. Lebombáz információkkal, kiderül nem csak engem hall, hanem a két gyermekkori barátját is. Az anyjáról is mesél, meg arról, hogy nem ismerte őt, aztán hogyan került ide, és mi is történt. Fájdalom járja át, melyet én is megérzek. Lemászik rólam, ki az ágyból, majd az ajtóhoz megy, ott megáll és közli velem még a mondandóját, miszerint van szíve. Felsóhajtok, amikor becsukódott az ajtó. Nem jó ez így… Bűntudatom lett. Magamat marcangolom, miközben ajkaimat rágcsálva emésztem a hallottakat. - Francbaaa! – kiáltom a szoba csendjébe, majd felülök. Szemét Démon! Kipattanok, utána megyek. Nem hagyhat csak így itt! Még nagyobb bűntudatom lesz, ha valami baja lesz még! Nagyokat lépve, sőt a végén már futva keresem őt, de nincs se a szobájában, se a fürdőjében, sehol sincs. Nem találom a kastélyban, így biztos kint van. Kimegyek, remélvén megtalálom és nem félholtam, mert akkor nem tudom, mi a francot kezdjek vele! Mikor meglátom, lerohanom őt. - Azonnal told vissza a seggedet, Démon! Egy, megfázol, kettő rosszul leszel és semmi kedvem kint átfagyni, míg jobban érzed magad. Három - állok elé. - Franc essen beléd! Tudom, hogy van szíved az Istenit már neki! - vágok a mellkasára. - Ne vonj már mindent le rögtön! Utálom, hogy a fejemben vagy, nincs magánszférám! Kell lennie valamilyen varázslatnak, mellyel ki tudnálak zárni! Négy… - felsóhajtok, halkabb hangnemmel szólalok meg. - Sajnálom, ami történt… és ami a múltban volt azt is.

[b]Thanos[/b] A kastély előtti kis hídhoz megyek. Megállok, és a korlátnak támaszkodom. Hülye vagyok, eddig sosem érdekelt annyira, ki, minek néz engem. Most mégis mit izgat? Rég tudom, hogy milyen selejt vagyok. Sétálgatok oda-vissza majd visszafelé indulok a kastély felé, mikor kiront a vörös. Még a félhomályban is látom lobogni égővörös fürtjeit, ahogy szalad. Mikor ideér, rögtön rám zúdítja válaszait. Kicsit meggörnyedek, mert belém hasogat a fájdalom. Holnapra sokkal jobban kellene lennem, mert útra kelünk. Csak mondja és mondja, meg szid is közben rendesen. - Nem kell jobb kedvre derítened, hogy mennyire nem vagyok selejt. Már születésem óta tudom, mi a helyzet. - pólójába kapaszkodom és fújtatok. - Nem ismerek ilyen varázsigét, próbálj ne feldúlt lenni, mikor a közelemben vagy. Akkor nem hallom vagy ezen túl, nem szólok, hogy mit hallottam. Most viszont… tapaszd a szád az enyémre vagy csinálj valamit, mert rohadt szarul vagyok. - térdre zuhantam és levegő után kapkodtam. Iszonyatos fájdalom járt át, amit még a saját szívfájdalmam is tetézett. Ez a kettő együtt, kegyetlen volt.

[b]Yves[/b] - Démon…? - dermedten nézem őt. - Démon! - rogyok gyorsan térde mellé. - Franc essen a hülye fejedbe! - kiáltok rá, miközben kétségbeesés uralkodik el rajtam. Urrá leszek, vagyis próbálok arra törekedni. Mit csináljak?! - Meg ne merj halni itt, megértetted?!  - ragadom meg őt, semmi. Basszus! Bőrnek kell érnie hozzá, vagyis ezt tapasztaltam. Lekapom gyorsan a pólómat, a köntöst vissza, majd átölelem őt, mellkasunk összeér. Szívem hevesen ver, miközben imádkozom, szűnjön meg a fájdalma. A hatás nem marad el, érzem is az első fájdalom hullámát. Felnyögök, szemeimet összeszorítom, úgy tűröm. Remélem, használ, amit kitaláltam, mert nem tudok mást tenni érte. -  E-ezért még számolni fogunk! - a második fájdalom hullám után, fogaimat csikorgatva közlöm vele, nincs még vége a be nem fejezett játszmánknak.