3. fejezet

Szereplők:

Drew - Nahoa
Leonard - Teletha

[center][b]3. fejezet
Kezdetek [/b][/center]

[b]Drew:[/b] A munkámba időben értem be. Mindenkit mosolyogva üdvözöltem, majd beszélgetésbe elegyedtünk, miközben neki láttunk az előkészületeknek. Sürgés-forgás egész délelőtt volt. Szünetemben szerencsére el tudtam intézni, nem kell személyesen bemennem a mobilszolgáltatóhoz, hogy a másik számom éljen mostantól. Az előzőt letiltották. A kezelési költséget majd levonják a számlámról. Röpke szünetet tartok, mivel szerencsére a mai napon nincsenek annyian, mint szoktak lenni, mikor rezeg a telefonom. Ismeretlen szám, felveszem, Leo az. A hangja… valami gond lehet, érzem a zsigereimben. – Nemsokára végzek. Mi a baj? -  Lehet, nem telefonon keresztül kellene ezt megbeszélni…

[b]Leonard:[/b] - Nem telefonon kellene. Egy kis gond van, de ha ki tudsz segíteni… az jó lesz. Most per pillanat nem tudom, mit csináljak, szóval. Ha egy órán belül itt leszel, akkor meg vagyok mentve. Köszi. - tettem le a telefont. Körbe-körbejártam a gyerek körül és néztem. Nem tudtam, miért kezdett el bőgni. Most, idegesített. Megnéztem a pelusát, de nem volt benne semmi. Enni nem tudtam, mit kellene adni neki, így még nem mertem semmit sem tenni. Ringattam, attól megnyugodott és elaludt, de persze, hogy a kezemben. Mikor le akartam tenni, felbőgött és addig nem fogta be és aludt vissza, míg nem vettem megint a kezembe. A kanapéra ültem a gyerekkel a kezemben, aki persze marha jól érezte magát… csak én nem. Hátravetettem a fejem és úgy vergődtem, várva Drewt, a megmentőt.

[b]Drew:[/b] Ahogy sejtettem. Vajon mi történhetett? Na és mit csináljak? Szüksége van rám. El sem tudom képzelni, mi lehet a gond. Először is menjünk szép sorjában. Elkéredzkedtem a főnöktől. Meglepődött, de elengedet, hiszen tudja nem lógásból teszem, sosem szoktam késni, elmulasztani, mindig időben ott vagyok, beteg meg nagyon ritkán vagyok. Láthatta rajtam, hogy kétségbe vagyok esve. Megköszöntem háromszor is, majd gyorsan átöltöztem és indultam is Drew lakásához. Út közben, ahogy a buszon utaztam gondolkoztam vajon mi lehet, ami miatt így kétségbeesett. Még szerencse, hogy megcsináltam a telefonomat, mert akkor nem ért volna el! Habár lehet, akkor felhívta volna John’s-t. Vajon megtette volna? Lélekszakadva rohantam fel a lakásához. Nyitva volt az ajtó, így simán be tudtam menni. - Leo, megjöttem! – szólok neki, majd beljebb megyek. A nappaliban a kanapén ülve találom meg, de nem fordul felém. - Leo mi a… baj… – hal el a hangom, ahogy meglátom, ki is van a karjában. – Leo… mégis mi folyik itt? Kié ez a kis baba?

[b]Leonard:[/b] - Hallod, azt én is szeretném tudni! Állítólag az enyém, de honnan tudhatnám biztosra. Ott a levél olvasd el. - Felálltam és a kezébe nyomtam a gyereket. - Vigyáznál rá, amíg elmegyek az interjúra? Tudom, hogy pofátlanság és bunkóság, de élet-halál kérdése. - azzal berohantam, felöltöztem és még egy hála puszit is nyomtam Drew arcára majd elviharzottam. Időben értem oda és legnagyobb meglepetésemre kiderült, hogy a főnök nem más, mint az egyik volt csoporttársam, aki rendesen fejbe is baszott, amiért nem találtam meg előbb, mert akkor már ott dolgozhatnék régebb óta nem egy - elmondása szerint - lebujban. Rögtön felvett én pedig nagyon boldog voltam. Holnap már be is állhatok és sokkal, de sokkal magasabb fizetésért. Lélekszakadva rohantam haza. vágtam ki az ajtót és borultam Drew nyakába, aki már ellátta a kisgyereket. - Felvettek, Drew! Felvettek. Ezt mind neked köszönhetem. - kezdtem csókolgatni és véletlenül még ajka széléhez is hozzáértem, bár ezt akkor nem figyeltem.

[b]Drew:[/b] Leülök a kanapéra, úgy várom, hogy csatlakozzon hozzám, közben azért gyorsan átfuttatom az agyamban, miket kell megbeszélnünk. – Köszönöm! – veszem el a borospoharamat, melyet ujjaim között forgatni kezdek lassan. Hagyom, had szusszanjon, had ő kezdeményezze az újbóli beszélgetést. Mikor megtette, oldalasan helyezkedek el újra a kanapén, hogy lássam őt. – Állíts le nyugodtan, ha túlságosan…. kényelmetlen számodra a beszélgetés. – kérem meg tőle, hiszen van egy olyan érzésem, hogy az lesz, na meg számomra is, főleg az eleje. – Szóval azt mondtad, hogy a kicsi a tiéd. Kezdjük ezzel. Nem… nem tudom mi a szokásaid, nem is tartozik rám, de az tény, hogy becsúszott egy baba. Rá kell jönnünk, hogy mégis ki az édesanyja. A kicsinek szüksége van rá és rád is természetesen. Emlékszel valakire, hogy ki lehet az? Mert kapcsolatba kellene lépned vele és megbeszélni vele, hogy tényleg így akarja-e, vagy csak fél megtárgyalni veled ezt.

[b]Leonard:[/b] Végig hallgatom, amit Drew mond. Valahol mélyen, sejtettem, hogy ezt akarta mondani. Végül is, jogos. Teljesen jogos a dolog. - Gondolkoztam rajta és valószínű, hogy Greta az anya. Mivel, egy éven belül számolom, mással pedig nem voltam csak vele. Bár nagyszájúskodom, hogy így nők meg úgy a nők, azért annyira hülye nem vagyok, hogy bárkibe belejárjak. Greta gyerekkori barátom az intézetből. Még fel is tűnt, hogy egy időben haza utazott a faluba, ahol született a nagyszüleihez, akik nem tudták nevelni, ezért került sajnos intézetbe. Biztos, hogy ő az anya, de most akkor fel kellene hívnom, mert megint oda van, ha jól tudom. Valahova külföldre ment, még vagy két napja. Pedig akkor nem mondott semmit, bár furcsa volt a hangja. De teljesen mindegy, hogy tőlem van e vagy sem. Ha Gretáról van szó, akkor nem fog visszajönni mostanában. Gyűlöl kötött lenni és még inkább gyűlöl anya lenni. Sokszor elmondta, hogy nem akarna anya lenni. - hátradöntöttem fejem és sóhajtottam. - Van egy nagyobb megtakarításom. Most, hogy új munkahelyet kaptam, azt szabadon felhasználhatom egy nagyobb lakásra. Szeretnék ezt eladni. Vevő lenne rá, méghozzá a szomszéd néni, aki valamiért ki nem állhat, így múltkor felajánlotta, hogy akár dupla árat is fizet érte. - nevetek.

[b]Drew:[/b]

Tudja, hogy ki lehet az anyja, sőt 99,9%-osan állítja, hogy biztosan ő. Greta, aki a gyerekkori barátja. Újabb információ a múltjából. Most már nem kell megkérdeznem, hogy volt-e neki olyan barátja, mint nekem Kevin volt. Közben tovább hallgatom, amit mond. Előre gondolkozott, nem kell neki elmondanom, nem biztos, hogy megfelelő ez a lakás a kicsinek. Megmosolyogtat, teljesen apásan kezdett el gondolkozni. Elgondolkozok azon, amit a megtakarításról mondott. - Ha... ha szeretnéd én is belesegíthetek. – habár lehet nem a legjobb ötlet, hiszen lehet, jobb lenne megtartani, ki tudja tudom-e fizetni a rezsit úgy, hogy egyedül lakok, de most ez… fontosabb. – Már ha beleegyezel, nem akarom rád erőszakolni, ha azt mondod nincs szükséged rá. Ha meg kell, akkor én is beleszállok.

[b]Leonard:[/b] - Abból a megtakarításból plusz a lakás eladásából egy nagyon jó kis kertes házat tudok venni. Mire elvásárolom és berendezem, addigra meglesz az építkezésen az első fizum, szóval pont jó. - Drewra néztem és úgy döntöttem, végre megkérdezem, amit egy ideje tervezek magamban. - Drew… nem lenne neked jobb, ha összeköltöznél velem? Neked is sokkal olcsóbb lenne, mindent közösen használnánk. Ráadásul olcsóbb lenne, ha be tudnál segíteni a kicsinél. Nem szándékozom sem árvaházba vinni sem a rendőrségre. Úgy döntöttem, hogy én fogom felnevelni. Én akarom felnevelni, legalább nem leszek egyedül… viszont, szeretném, ha te is velem lennél és nem csak a kicsi miatt, hanem miattam is. Elveszettnek fogom érezni magam nélküled. - mosolyogtam rá majd felálltam és a konyhapult felé indultam. - Töltök még egy pohár bort.

[b]Drew:[/b] Felajánlásom elutasítva. Mindegy, én megtettem, amit csak tudtam. Mikor újra megszólal, meglep a kérése. Vele… élni? Teljesen jól érvel, hiszen könnyebb lenne, meg neki is, hogy ha lenne valaki mellette, aki szintén vigyázna a kicsire. Közben magamban örülök, hogy úgy döntött felneveli a fiát, nem taszítja el magától, mint az anyja tette.  Jól éreztem, hogy dűlőre jutott. De… ez az egész felajánlás, hogy lakjak vele együtt…. nem tudom. Még szerencse, hogy a konyhába ment önteni bort. Az enyémet lassan körbe- körbemozgatva néztem, miközben agyaltam, hogyan fogalmazzam meg, nehogy sértő legyen. Mikor újra mellettem volna, lassan ránéztem. – Leo én… nem is tudom, mit gondoljak. Tejesen egyet kell értenem azzal, hogy mind a kettőnk számára ez lenne a legjobb, de… Kevinen kívül, na meg apámon kívül senkivel sem laktam még. Mi van, ha nem fog jól kisülni? Hiszen alig ismerjük egymást, nem tudom, mik lehetnek a te rigolyáid vagy valami… Te sem tudod, mik az enyémek. Még mielőtt félreértenél! Nem mondok nemet rá, de… engedd meg, hagy gondolkozzak rajta, oké…?

[b]Leonard:[/b] Visszaülök a borosüveggel a kezemben mellé és töltök neki is, tele. Beszélni kezd, és én csak hallgatom. - Ezt most pontosan úgy mondtad, mintha házasodni készülnénk. Vagy, mintha azt mondanád… nem tudsz róla, de „macska” vagy ”meleg” vagyok. Nem mintha bármelyik is zavarna. Az vagy, ami akarsz lenni vagy ami lettél, én így bírlak. Szeretem a személyiséged, hogy kedves és odaadó vagy még egy ilyen tapló, bunkó mellett is, mint én, aki másra sem vágyik csak egy kis melegségre és törődésre… és most tessék kiböktem. Egy faszkalap vagyok, nincs mit tenni. Azokon a rigolyáimon kívül, amiket megismertél nem sok más van. Ha csak nem a nőkre gondolsz. Nos, mivel itt lesz a kisfiam, akitől megkapom majd a melegséget, nem fogok annyira vágyni a nőkre, ha meg mégis kell majd a megkönnyebbülés, kiverem a fürdőben és kiteszek egy „ne zavarj!” táblát. Mindazonáltal… megértelek és hagyom, hogy átgondold, végül is nem erőszak. Holnap viszont, mielőtt munkába mennék, még elmegyek megvenni azt a kertes házat, amivel régóta szemezek már… de azt még nem tudom, mit csinálok a kicsivel, ha dolgozni megyek.

[b]Drew:[/b] Kissé megkönnyebbülök, hogy ad időt, de a szívem még mindig alig mer verni, mikor kijelentette, nem számít neki, ha meleg lennék. Mikor szóba hozta megállt a szívem, azt hittem… Na meg a házasság említésénél, na, azt is hagyjuk. Mindegy is, megkönnyebbültem. – Nem szabad így lehordanod magad Leo… – dorgálom meg gyengéden. – Köszönöm, hogy… adsz időt gondolkodni. De! Ha úgy döntök, hogy mégis hozzád költözöm, akkor szeretnék beszállni a bútorzatba, vagy valamibe, nem csak a rezsibe. Egyébként tudsz mutatni valamit arról a házacskáról képet, amibe oly beleszerelmesedtél? – terelem a témát kellemesebb vizekre.

[b]Leonard:[/b] Kérésére örömmel pattanok fel és előkotorom a laptopom, amivel vissza zuttyanok. Kattintgatni kezdek. - Fent van a neten, de képet is készítettem már róla. - bejön az oldal és megmutatom neki. - Nézd, kertes ház, de új építésű. Műanyag ajtók és ablakok. Kocka épület, de emelete és tetőtere van. Nézd. Még a cserép is milyen különleges… kék. Egy kis kavicsos járda vezet be a műanyag kertkapun. Mikor a bejárathoz sétálsz, virágos az út melletted. Van hozzá egy hatalmas virágos kert elől. Nem remek. Nézd… mutatok megint oda. - Az előszoba, ahogy beérsz hatalmas. Nincs előtér… ez itt rögtön a nappali. Le kell hozzá sétálnod a lépcsőn. Három fokos. Jobbra van a konyha, nézd! Hát nem hatalmas. Konyhapult is tehető be plusz, ha kimész vissza a nappaliba, szemben veled a boltíves átjárónál ott az étkező. Nem is drága, ahhoz képest milyen szép. És a hálókban meg a fürdőben még nem is jártunk. - nevetek. - ne haragudj! - vörösödöm el. - Olyan vagyok, mint egy hülye kisgyerek… de ezzel ellentétben, még, ha ez az enyém is… ez egy igazi otthon, amire mindig is vágytam. Nincsenek nagy álmaim. Csak boldogan akarok élni azokkal, akiket szeretek.

[b]Drew:[/b]Nem reagál semmit sem arra, hogy nem csak a rezsibe szállnék bele. Mindegy, majd később felhozom ezt a témát még, ha eldöntöttem. Közelebb csúszok hozzá a kanapén, majd hallgatom, amit mond. Mosolyt csal az arcomra a lelkesedése. Olyan… aranyos, de ezt a világért sem kötném az orrára, nehogy sértődés legyen belőle. Észbe kap, mentegetőzik. – Semmi baj! Én örülök, hogy megtaláltad az álmaid otthonát! Ha a véleményemet kérded, tényleg nagyon jó a ház, de szerintem legjobb lenne felmérettetni, hogy tényleg megéri e, amennyiért hirdetik, na meg nehogy valami gikszer miatt kerüljön ennyibe. Holnap rögtön meg akarod már venni? Mert… gondoltam rá, lehetne, hogy megnézzük még egyszer a saját szemünkkel.

[b]Leonard:[/b] - Megvárlak vele, ha szeretnéd megnézni, de már rég felmérettetem. Egy ismerősömmel. A néni, aki árulja beengedett. Hiszek az építész szememnek. A néni öreg otthonba szeretne költözni és nem győzi a számlát és nem akar egyedül lenni, ezért adja ennyire kedvezményesen. Nagyon örülök neki, tényleg ez álmaim otthona. - Nyújtózok el. Majd hirtelen ötlet jut eszembe. - Mondd, Drew! Szerinted, jó apa leszek vagy olyan rémes, mint most vagyok!? - gondolkoztam el. - Ma itt alszol, cica-mica? - kérdeztem nevetve. - Oké… sorry, nem akartam poénkodni, de szerintem fejembe szállt a bor. - kacagtam.

[b]Drew:[/b] - Jó-jó nem szóltam! – tartottam fel az egyik kezemet védekezésül, majd belekortyoltam a poharam tartalmába, miközben figyelek a kérdéseire. – Ajj nyugi semmi baj, nem húztam fel az orromat a macskázásod miatt. Kellene váltó ruha, nem úgy sebtében hazaszaladni, mint tegnap. Az apaságról… szerintem nagyszerű apa leszel, hiszen már most mennyi mindet teszel a fiadért. Tényleg! Mi lesz a neve? Ezt még nem mondtad meg, na meg a papíron sem volt semmi név.

[b]Leonard:[/b] - Szerintem még nincs neve. - állapítom meg. Megfogom poharat tartó kezuét és a számhoz emelem poharát, kezével együtt majd kortyolok borából és megnyalom ajkam. - Ezt döntsd el most te, kedves „mama”. Rád bízom, ennyit minimum megérdemelsz a sok segítség után. Addig hagyok időt, míg megfürdök. - pattanok fel majd elindulok fürdeni. Becsukom magam mögött a fürdő ajtaját és neki dőlök. Fejemre szorítom tenyerem és felnyögök. - Mi a faszt csinálok!? Fejembe szállt a bor vagy mi? Komolyan… felizgultam Drewra… ez csak azért van, mert kedves hozzám… nem használhatom ki a kedvességét, de most mit kezdjek a merevedésemmel. Ráadásul… felizgultam egy fiúra… aki macska. De, nagyon kedves és aranyos és izgató. Igen… tényleg felizgultam. Ez… most nem tudom mi. - a zuhany alá léptem és beálltam alá ruhástul. Csak folyattam magamra a langyos vizet és nem tudtam hova tenni, merev nadrágom.

[b]Drew:[/b]Meghökkenek, szemöldökömet megemelve nézek rá. Nem csak a tette miatt, hanem, ahogy… lemamázott, aztán behúzott a fürdőbe. Értetlenül ülök még mindig ugyanúgy tartva a boros poharat, ahogy Leo elengedte a kezemet. Na jó… összezavart. fejemet csóválom, majd belekortyolok a poharamba. Megiszom a vörös nedűt, majd Leo poharát megfogva a konyhába mentem, hogy elmosogassam őket. A maradék bort a hűtőbe tettem.  Pultnak támaszkodva rágódok az elmúlt perceken, mire sírást hallok. Bemegyek a hálóba. Felébredt a kicsi. Az éjjeli lámpát kapcsolom fel, melynek gyenge fénye van. – Hát szia csöppség! – köszönök neki mosolyogva, mire tovább folytatja a sírást. Biztosan éhes lehet. Lassan, óvatosan felemelem őt, vigyázva mindenére Kicsit abbamarad a sírás, majd járkálni kezdek vele. Végül kimentem vele a konyhába, hogy elkészítsem neki az ennivalót. Ahogy eszik… nézem őt. Leo haját örökölte… Vajon a szemeit is? Majd kiderül később, mikor már kialakul nála. Tovább figyelem őt neveken tanakszok. Vajon mi illene hozzá? É miért nekem kell adni? Hiszen ez nem az én feladatom, hanem Leoé!

[b]Leonard:[/b] Miután megszabadultam ruháimtól nagy nehezen lelohadt férfiasságom is. Kicsit lenyugszok. Elzárom a csapot, meg sem törölközöm, mert gyereksírást hallok. hetykén, épp hogy magamra tudom kötni a töröközőt és már trappolok is kifelé. Megtorpanok, mikor a konyhába érek. Drew épp a baba kajájával pepecsel. Homlokomra csapok kicsit… tudhattam volna, hisz Drew itt van szóval nincs gond. Nekidőlök a félfának úgy, vizesen, csöpögősen. Elnézem őket egy ideig, mire Drew odakapja a tekintetét és halványan mosolyog. Valami fura folyik az orromból, úgy érzem. Odakapom a kezem. Vér. Drew is ijedten szalad oda, érdeklődik, jól vagyok e. - Bocsi… - nevetek. - Ez van, ilyen ez a szerelem. - mondom viccesen, a kicsit sem viccnek szánt mondatot. Mialatt a tus alatt voltam, volt időm átgondolni… szerelmes vagyok. Belé és csak is belé. Egy fiúba… egy macskába… bármi is legyen. Először csak komorul néz majd megveregeti a hátam és elmosolyodik. Viccnek hitte, nem baj. Nem biztos, hogy jól fogadná. Miközben teli szájjal mosolyog, lecsúszik a törölközőm. Ijedten veszem észre és nyúlok le érte… remeg, meg kell fordulni, most meg a csupasz seggem látja. - Ez nem az én napom. - dörmögöm.

[b]Drew:[/b] Azt veszem észre, hogy Leo engem néz, aztán ledöbbenek. Basszus, vérzik! Odasietek hozzá, aggódva nézek fel rá, mire ökörséget mond. Mosolyogva rázom meg a fejemet, majd tapintatosan elnézek, na meg lépek egyet hátra, hogy legyen normálisan helye. Vajon mitől eredt el az orra vére?  Mikor végre kiegyenesedik, rendbe szedte magát ránézek újra. – Sokszor ered el az orrod vére? Voltál már ezt kivizsgáltatni? Mert, ha még nem, akkor jobb lenne. – mondom, miközben elveszem a törülközőt a vállamról és azt szorítom az orrára. – Egyébként jobb lenne lefeküdnöd, hogy elálljon a vérzés.

[b]Leonard:[/b] - Sosem szokott vérezni. Kétszer vérzett eddig. Mikor kölyökként szerelmes lettem és addig néztem a kiszemeltet, míg eleredt az orrom vére. Mindenféle perverz helyzetben elképzeltem és eleredt. Másodjára akkor, mikor lefeküdtem vele tinédzser koromban. A látványtól kezdett akkor vérezni. - nevetek keserűen. - Nekem csak akkor szokott. Ezt nem kell kivizsgálni. Igazad van, talán le kéne dőlnöm addig. - nyöszörgöm és becaplatok a szobába. Felfekszek az ágyra, de mivel érzem, hogy megint bajban vagyok alul, oldalt fekszem, háttal az ajtónak, hogy nehogy meglássa. Szenvedek. Miért nem vertem ki az előbb, akkor nem történik meg ez. - erősen rámarkolok farkamra, mert rohadtul fáj. - Paszt meg… felizgultam… és mindjárt… - nyögtem fel jó hangosan, amikor a törölközőn elcsusszant véletlenül a kezem és elélveztem. - Kúva éjetbe. - szenvedtem.

[b]Drew:[/b] Bemegy a szobába én meg elgondolkozva nézek utána. Szóval, ha szerelmes elered az orra vére. Érdekes… Még soha sem hallottam ilyet. Másnak inkább merevedése van, beindul, mint hogy csöpögjön. Úgy látszik, embertől függő ez is. Befejezem a kicsi etetését, majd megbüfögtetem. Lehet nem ártana neki egy fürdetés is. Hm… Nem tudom, hogy hol kellene. Kellene egy lavor, de nem találtam a lakásban. Lehet a mosdókagylóban kellene? Más ötletem nincs, így a fürdőbe megyek. A plédet leterítem a mosógépre, majd rá egy törülközőt. Leteszem a kicsit, aztán megengedem a vizet, de előtte kitisztítom alaposan. Még szerencse, hogy nem a kisebb fajta mosdókagylója van, mert akkor pácban lennénk. Miután jónak találtam a vizet – a megadott észrevételek alapján, amit a boltban ajánlottak -, tettem bele baba tusfürdőt, agy mit, amit rám sóztak, hogy az is kell, majd elkezdtem vetkőztetni a babát. Lassan megmosdatom, óvatosan, ahogy csak tudom. Még szerencse, hogy van valamelyest tapasztalatom a kicsikkel, hiszen John’sban az egyik pincérlánynak született egy gyermeke, aki aztán minden félét mesélt, mit hogyan csinált, na meg láttam, hogyan vigyáz a gyermekére. Mikor végeztem megszárítgattam, majd úgy mentem ki a fürdőbe. Tiszta pelus a hálóban van, na meg a kis body ruhája, amit szintén vettem. – Leo kellene egy kis hely az ágyon.

[b]Leonard:[/b] Kicsit kiakadok. Nem tudom lassan hova tenni a magamban dúló érzéseket. Nem értem, hogy szerethettem bele!? Miért és mit tett, hogy ez megtörtént. Lássuk. Megjelent az életemben, mint egy idegen. Egy kuka mellől szedtem össze, azt hittem, valami szerencsétlen csöves. Mikor segítettem, kiderül, hogy félig macska félig ember. idehozott nekem egy hullát és közölte, ez a kispajtása, aki olyan, mint ő. Észre sem vettem, olyan hirtelen, gyorsan megkedveltem. Létezik egyáltalán ilyen? Ezek szerint. Ha csak rá gondolok, hevesen kezd verni a szívem és lüktetni az ágyékom. Ez eszméletlen. Mindig, mindenről ő jut eszembe. ha nincs itt, nagyon hiányzik és látni akarom. Lassan úgy érzem, nem tudnék élni nélküle. Az ágyéklüktetésről jut eszembe… Mivel szűnni nem akaró vágyam égette lábam közét odanyúltam. A törölközőt megint arcom elé szorítottam másik kezemmel pedig szerszámomhoz nyúltam és húzogatni kezdtem. Folyton Drew arca ugrott be… aztán elmém szép lassan vetkőztetni kezdte. Ezzel párosult még illata is, amit a törcsiről intenzívebben éreztem. Drew hangja ütötte meg fülem, pont abban a pillanatban, mikor odaértem. Elmémben épp mellkasát simogattam és ujjaztam, mikor megjelent az ajtóbak. Odakaptam fejem és ez elég is volt. Az igazi Drew arca eljuttatott a csúcsra. Persze, mondanom sem kell, marha ciki volt és égett a bőr a képemről. Most azt fogja hinni, hogy csak a baszás érdekel.

[b]Drew:[/b] Megtorpantam az ajtóban. Szemeim elkerekedtek, nem hiszek nekik, sőt a hallásomnak sem. Gyorsan lesütöm a tekintetemet, de még így is tisztán látom magam előtt, ahogy kielégül. Francba! Most… mit csináljak?  Megfordulok gyorsan, neki háttal állva szólalok meg. – Bocsáss meg, hogy… így rád törtem! – ég az arcom, érzem, na meg zavart is vagyok. Még mielőtt valamit mondhatna, gyorsan elhagyom a szobát. Basszus, basszus! Sosem hittem volna, hogy… ilyen történik! De akkor is! Ez kettőn áll a vásár! Én is lehettem volna körültekintőbb, és ő is! Miért pont most kellett neki? Miért nem a… fürdőben intézte el? Ááá! Tehetetlenül állok a nappaliban, nem tudom, mit csináljak. Felsír a kicsi. Ha… ruhája kellene, de… nem megyek vissza, ki tudja, mit csinál Leo. Most adjam vissza rá a koszos ruhát? Mérlegelem, végül megteszem. Nem volt ma olyan sokáig rajta, de akkor is kellene egy pelus, a régit nem adhatom rá. Tehetetlenségemben leültem és abba a takaróba tekertem be őt, amit én vettem még Leonak.

[b]Leonard[/b] Szegény ki Drew... Mit kellett látnia. Nem hittem, hogy bejön basszus. Bár sejtem miért jött. Nem nehéz kitalálni a mellékzajokból, hogy fürdetett. A kicsi... A fiam. Én itt élvezkedem, miközben a gyereket magára hagytam mással... Nem is mással, a szerelmemmel, akinek mellesleg látnia kellett, ahogy kiverem... Rá, bár ezt ő biztos nem tudja. Ennyit arról, hogy majd velem él... Ezek után én sem élnék magammal. Felöltözök és elveszek egy tiszta pelenkát meg a kikészített bodyt. Kifelé indulok vele a nappaliba és még mindig ég a pofám. Emlékképek rohamoznak meg. Drew, amint négykézláb térdel előttem, lengetve aranyos cicafarkát... Rám pillant vörös arccal és hegyezi cica füleit... Drew nedvesen vergődik gyönyör közepette. - megtorpanok, majd lekavarok magamnak egy pofont. „Seggfej!” - dorgálom meg magam majd bemegyek a nappaliba. Drew ott ül a kicsivel. Bűntudatom van. Elé állok és leszegem a fejem. - Ne haragudjatok! Borzalmas barát és apa vagyok. Ezt nem most kellett volna, amikor a kicsi az első. Rohadék vagyok. Ezért kérlek, engedd, hogy átöltöztessem... Tőled pedig bocsánatot kérjek... Nem bírtam már visszatartani, annyira zakatolt a szívem. - átvettem Drewtól a gyereket, akit nagyon finoman átöltöztettem ügyelve, hogy ne csináljak hülyeséget. Mikor kész volt visszatakartam a plédbe és magamhoz ölelve gyengéd puszit nyomtam arcára. - Megértem, ha ezek után eszed ágában sincs valaha is együtt élni velem. - néztem rá szomorúan.

[b]Drew:[/b] Lépteket hallok, én meg… nem merek felnézni. Ilyen is rég volt már! Két mezítelen lábat látok magam előtt, felnézek rá. Lehajol, bocsánatot kér a tettéért, majd elveszi a babát. Figyelem, ahogy óvatosan bánik vele, végül mikor kész lett magához öleli. Újra megszólal, biztosan arra várt, hogy reagáljak valamit. Újra bocsánatot kér. – Leo… nincs semmi baj, csak… meglepetésként ért az egész! Én voltam a tapintatlan, hogy csak úgy benyitottam a szobába. Sejthettem volna… - valahogy… - Szóval ez miatt ne emészd magad. Férfi dolog, hiszen tudom, ha sürget a vágy muszáj valamit vele kezdeni, nem jó álló farokkal lenni. Szóval nehogy ez miatt nem gondolom át, hogy hozzád költözök vagy sem. Ha mégis úgy döntök, hogy odamegyek lakni, akkor kellenek jelzések. Ha otthon vagyok és… nem érsz rá, akkor az ajtóra egy „ne zavarj” táblácskát kellene kitenni, ez vonatkozik a fürdőnél is. Hogy ha nem vagyok otthon és nőt akarsz felhozni, akkor… előtte kérlek, szólj nehogy váratlanul érjen. – nem lenne jó még egy ilyen eset. Nem is értem miért vagyok ilyen zavarban. Úgy érzem égnek a füleim is… Lehet azért, mert alig ismerjük még egymást és én már láttam meztelenül? Habár már ő is, hiszen megfürdetett azon a bizonyos esős napon. – Ez így elfogadható?

[b]Leonard[/b] - Túl megértő vagy! - jegyzem meg. - Ez sehogy sincs rendben. Vágy ide vagy oda, fontossági sorrendet kell tartanom. De… nem fogok nőket hazahozni. Most biztos nem és később sem. - magam elé néztem és simogattam a baba hátát. - Szerelmes vagyok… azt hiszem, ilyen szerelmes utoljára kölyök koromban voltam. - sóhajtottam. - Úgy tűnik, nem egy múló szeszély… komoly a dolog. Bárcsak… a másik is ezt érezné. Mindegy, hagyjuk. - legyintettem. - Viszont neked is köszönet jár, nagyon sokat segítesz, kész életmentő vagy. - közelebb hajoltam hozzá és puszit nyomtam arcára. - Köszönet. - csak azt nem tudom… de, igen tudom, miért vert gyorsabban a szívem. Már képtelen vagyok barátilag a közelében lenni és barátként nézni rá. Hát megtörtént… életemben először egy fiúba… - Nyugodtan mehetsz fürdeni, ha akarsz. - próbáltam terelni a témát, hogy ne vegye észre.

[b]Drew:[/b] Csak legyintek. - Mindig is ilyen voltam, és nem vagyok annyira elnéző, csak… megértő. – aztán figyelek, mit is mond. Nem hoz haza nőt? Mégis miért? Meg sem kell kérdeznem, válaszol a kérdésemre. Szerelmes. Ajaj… Ha szerelmes, akkor nincs is értelme odaköltöznöm hozzá, hiszen akkor mindennapos zavaró tényező lennék. Közelebb hajol hozzám, egész közel, hiszen puszit nyom az arcomra. Ez eléggé meglepett, habár már ez a második eset. - Hagyd Leo, nem kell köszönetet mondani! Hiszen te is segítettél nekem, összefoltoztál, és neked hála nem kellett alulról szagolnom az ibolyát! – még szerencse, hogy ilyen könnyen regenerálódok, ez is egy macska tulajdonság. – Na de ha tényleg nem bánod megyek, akkor fürdeni. Elcsenhetek tőled egy pólót? – egy bólintást kaptam válaszképpen. - Oké. – ezzel bemegyek gyorsan a szobájába, majd kiveszek egy pólót a szekrényéből - Egyébként, ha végeztem megbeszéljük a kicsi nevét, meg azt is, hogy kinek kell szólni, hogy van egy gyermek most már a háztartásban. Meg a költözésről is beszélnünk kell... – ezzel bementem a fürdőbe.

[b]Leonard[/b] Meglepetésemre Drew eléggé önálló. Nem semmi a fiú, milyen határozott. Belegondolok, hogy felveszi az én pólóm, ami tuti lóg majd róla… aww…, hogy eltereljem a megint csak perverz gondolataimat bemegyek a kicsivel a szobába és az ágy közepére fektetem. Játszani kezdek karocskájával és lábacskáival. Hason fekszem felette. Felhúzom pólóját és fújni kezdem pociját, de csak óvatosan. Kuncogni kezd, méghozzá nagyokat. Eljátszok vele egy jó darabig, mikor már nem bírom és én is nevetek. Nem tudom, Drew végzett e, de odakiabálok neki.
- Drew… Drew! Ezt látnod kell. - mondom nagy nevetés közepette és megint megfújom hasát… mindketten kuncogunk.

[b]Drew:[/b] Megmosom magam alaposan, vigyázni kell mostantól a kicsinél, hiszen nem lenne jó, ha beteg lenne miattam. Azt mondák, hogy a macskák sok betegséget hordoznak. Én nem vettem volna észre magamról, habár fél macska vagyok, de jobb az elővigyázatosság. Még külön a füleimet és farkamat is megmosom, csak ez után szárítkozok meg. Felöltözök a szárazra való dörzsölésem után, majd kimegyek a fürdőből. Épp hallom, mikor Leo nekem kiállt. - Megyek, megyek! – szólok vissza, majd a hangok irányába megyek. Mosolyt csal az arcomra, ahogy játszik a fiával. Nem értem a nőt, Greta-t, hogyan volt képes lemondani erről a látványról… De… ugye nem belé szerelmes Leo? Remélem nem, hiszen akkor elviselhetetlen lehet számára az a szerelem! - Látom jól el vagytok! – megyek közelebb hozzájuk még mindig mosolyogva.

[b]Leonard[/b] Megüti fülem Drew hangja, akiről valóbak lóg a póló… olyan, mint egy nőn a pizsama. - Igen jól elvagyunk, den elég jól, hiányzik még valami. - megragadom kezét, mikor kérdőn pislog csak és lerántom az ágyra. - Ez a macska… na ez hiányzott még. - nevetek fel. - Ne aggódj, lepedőt és huzatot cseréltem, szóval nem kell az általam összeizzadt és nedvesített ágyban aludnod, mert friss. - bökdösöm meg arcát. - Amúgy, tudtál róla, hogy kilóg alul a farkad és ez így nagyon édes!? - kuncogok és megérintem farkát. Végig futtatom ujjaim között majd tétován megdörzsölöm füleit. Kicsit megreszket, mint az igazi macskák. De, nehogy ciki legyen, gyorsan témát terelek. - Ömm… gondolkoztál már a néven?

[b]Drew:[/b] Meglep tette, de elmosolyodok rajta. Jól esik, hogy ezt mondta. Kevinen kívül apu mondta még, hogy jó, hogy itt vagyok, na jó a munkatársaim egyszer-egyszer mondták már, de azt hiszem csak a munka miatt. Nagyokat pislogok, hirtelen nem értem, hogy melyikre is érti, de megkönnyebbülök valamelyest, mikro a macskafarkamra értette, amit meg is fogott. Kényes terület, főleg a füleim, amit szintén kézbe vesz. Szinte dorombolni kezdek, de ellenállok neki, nem akarom megijeszteni, habár ki tudja, hogyan reagálna rá. De így is kicsit megremegek. Bólintottam a kérdésére, miközben továbbra is a fülemet fogja. – Igen, gondolkoztam, de szeretném, a te ajánlanál valamit és akkor megmondom, tetszik, vagy sem. A te fiad, neked kell nevet találnod neki, én csak helyeselhetem, vagy ellent mondhatok neki, de igazából nincs nagy beleszólásom.

[b]Leonard[/b] Olyan aranyos volt az előbb, szinte dorombolt. Nem választ nevet csak rám hagyja. Felpattanok és körbe-körbe kezdek járkálni, miközben gondolkodom. elég sokáig eltart… még az erkélyre is kimegyek. Nem jut most eszembe csak egy név, de ahhoz nem tudom, mit szólna. Visszajövök az erkélyről majd elé állok, de csak egyik lábamról a másikra topogok. - Gondolkoztam, és hm… hm… - morgolódok. - Mi lenne, ha megtisztelnénk egy számodra kedves személyt, vagyis megemlékeznénk róla. Mivel, mikor kilépett az életedből, a kicsi akkor toppant be. Arra gondoltam, lehetne esetleg Kevin!  Mit szólsz!? - vártam idegesen válaszát.

[b]Drew:[/b] Megugrok egy kicsit, mikor csak úgy feláll és el- visszajárkál a szobában. Csöndben figyelem, miközben a babát is, aki időközben elalszik. Betakargatom, majd apjára siklik a tekintetem. Kint van, végül bejön és az ágy elé áll, onnan néz le rám. Nem szólal meg, én meg nem értem miért, hiszen úgy láttam valamit mondani akar. Épp megkérdezném, mi a baj, mikor végre elkezdi mondani, amin töprengett. Ledöbbent az ajánlatával. Sosem hittem volna, hogy ilyet fog ajánlani. - Biztosan ezt szeretnéd? – kérdezem meg óvatosan, mire helyeslő bólintást kaptam. - Rendben, nekem… tetszik az a név. - Megkönnyebbülten mosolyog rám, viszonzom azt. – Leo… Köszönöm!

[b]Leonard[/b] - Nincs mit megköszönnöd, ha része leszel életünknek és remélem így lesz, akkor szeretném, hogy a kicsi tudja nem csak azt, hogy a mamikája micsoda, de azt is, hogy volt előtte valaki, aki fontos volt neked… akivel elkezdődött minden. Mert így volt, vele, miatta kezdődött minden. Azt hiszem, talán az, hogy a kicsi idekerült… is az ő műve. Szerintem figyel rád fentről és vigyáz. Biztos célja volt vele, hogy egy ilyen lúzer seggfej mellé sodort. - közelebb lépdeltem és elméláztam. Kissé szomorú voltam, így leültem mellé és észre sem vettem, hogy megint farkincáját birizgálom, pödörgetem. Olyan volt, mintha az megnyugtatna. Nem tudom miért, de nagyon jól esett a lelkemnek.

[b]Drew:[/b] Elmondja, hogyan látja az egészet. Nem tudom, vagyis nem tudom, hogy fentről vigyázz-e rám Kevin, de az biztos, hogy minden azon a bizonyos esős napon indult el. Leül mellém, a macskafarkammal játszik. Ajaj… Felülök lassan, majd átölelem. Úgy érzem, erre van szüksége, és nekem is. Kevin még mindig hiányzik, de lehet, hogy kis Kevinnel és Leo társaságával be tudom tölteni az űrt. – Várjunk csak… azt mondtad mamikája? Mióta vagyok én az anyja? – emelem meg a szemöldökömet, mikor elhúzódtam kissé tőle.

[b]Leonard[/b] - Számít az, hogy nő vagy e vagy sem? Számít, ki vagy? te voltál az első, aki megetette, aki tisztába tette, aki gondozta, aki aggódott érte.  - soroltam. - Azt szeretném, ha te lennél az anyja. Más ember nem felel meg erre a pozícióra csak is te. Vagyis… nem tűrök mást a fiam mellett csak azt, aki van olyan jó és nagylelkű, mint te. De ilyen nincs. - mondtam komolyan. - Na, csússz beljebb, mert késztetést érzek, hogy megint dörzsöljem a puha kis füleid. Olyan dögönyözni való vagy, mint a macskák, nem az én hibám. - mondom, miközben magunkra húzom a takarót és elrendezzük Kevint magunk között. - Melegítsük fel együtt. - vigyorgok át neki.

[b]Drew:[/b] Meghatnak a szavai. Igaza van, hogy én voltam, de… Jobb lenne neki egy igazi nő, mint két férfi, de ezt nem mondom el neki. Beljebb húzódok, mikor megkér, közben elgondolkozok azon, amit mondott, meg a dörzsölésről. - Oké. – egyeztem bele az ajánlatába. Leo lekapcsolta a villanyt, így nagyjából sötétség borult a szobára. – Leo… Köszönöm, hogy ezt mondtad, meg hogy Kevin lesz a neve a kicsinek. Egyébként egyszer… megengedem, hogy macskaként megdörzsölgess. – ajánlottam fel kissé zavartan, hiszen idáig csak a családtagjaimnak engedtem meg.

[b]Leonard[/b] Még, jó, hogy már sötét van, mert az ajánlatára teljesen elvörösödök, érzem. Mellkasomban ezerrel zakatol a szívem. - Drew… te ugye, néha nem gondolod át, hogy mit mondasz!? - kérdezem kissé komoran. - Most… fogalmad sincs róla, hogy mit mondtál és mit váltottál ki ezzel belőlem, de meglásd, ezért szavadon foglak és addig foglak dörzsölgetni a farkadnál… - lovallom bele magam, de természetesen nem közlöm vele, melyik farkára gondoltam. A pici megmoccan, ezért felkapcsolom a kisvillanyt. Lehet, hogy rosszat álmodik. Drewal egyszerre kapjuk oda a kezünk és kezdjük simizni hasát. Akkor látom meg a halvány lámpa fényénél, hogy nekem is és neki is vörös az arca, bár azt nem tudom, hogy az övé miért, talán azért, mert néha össze-össze ér kezünk.

[b]Drew:[/b] Nem értem mi a baja azzal, amit felajánlottam, aztán ahogy átgondolom, na meg, ahogy ő mondta… zavarba jöttem. Basszus! Félreérhető volt, pedig semmi perverzséget nem akartam mondani! Kevin ébredezni kezdett, túl hangosak voltunk. Felkapcsolja Leo a lámpát, simogatjuk őt, hogy véletlenül se ébredjen jobban fel. Rásandítok. Vajon most tényleg kissé vörös, vagy csak a fény játékát látom arcán? Látom, ahogy rám néz. – Bocsi… nem akartam semmi félreérthetőt mondani. Csak amit előtte mondtál, akkor gondoltam rá, hogy a macska alakomat felveszem és… na.  – fejezem be kissé idétlenül a magyarázatomat, de szerintem így is érti, hogyan értettem, amit felajánlottam neki.

[b]Leonard[/b] Suta magyarázkodásba kezd, de nem megy valami jól neki. - Ne! Én a normál alakodban akarlak simogatni. - Kevin lassan visszaalszik. - Nem volt félreérthető, pont ez a lényeg. Szerintem te értettél félre valamit. Méghozzá eléggé. De, nem hiszem… vagyis most még képtelen vagyok neked elmondani, ha nem jöttél rá az utalásból, nos, akkor majd egyszer elmondom neked. Szerintem, lassan aludnunk kéne, mert holnap még szeretnéd megnézni a házat is, igaz? - akkor viszont aludj, mert a te kilenc cica életkéd sem lesz elég, hogy kipihent legyél annyira lestrapáltalak. - a villanyért nyúltam és lekapcsoltam. - Bár nem azzal, amivel igazán szerettelek volna. - mondom alig hallhatóan, szinte csendesen, remélve, hogy nem hallotta.

[b]Drew:[/b] Nem értem. Összezavart a magyarázatával, végképp nem tudom, hogy hogyan értette, amit mondott. Főleg a mostani magyarázatát, meg, amit legutoljára még hozzá tett a lámpa lekapcsolásakor. Összekavart rendesen. Most akkor perverzen kellett érteni vagy sem? Nem akarom, hogy egy perverz alaknak gondoljon, nehogy az legyen, hogy „Rossz hatással vagy a kicsire!” címmel eltilt tőle. Még mindig homlokomat ráncolva kívánok neki jóéjt, majd óvatosan elhelyezkedek, miközben agyalok mi is a helyes megoldás a káoszban. Végül annyiban hagytam, remélvén holnap reggel tisztábban látom a dolgokat, na meg lesz min gondolkoznom majd.

[b]Leonard[/b] Sokáig nem sikerült elaludnom. Főként, mert nem hagytak a gondolataim - nem a perverzek - másrészt meg a kicsi vagy kétszer felsírt és felébredt. Egyszer éhes volt aztán meg fájt a hasa, mint kiderült, mikor közösen nagy nehezen megállapítottuk. Ezáltal Drew és én sem sokat aludtunk, de én kifejezetten jól szórakoztam. Mikor reggel felébredtünk, Drew sietve távozott, mert munkába kellett mennie. Nekem is, de még előtte volt időm. Összekészítettem pár holmim és a kicsiét, amit automatice már vihettem is. Megetettem a kicsit, tisztába tettem és felöltöztettem jó melegen, hogy ne fázzon. Úgy volt megbeszélve, hogy beugrunk Drewért és úgy megyünk el megnézni a házat. Felpakoltam magunkat és Drewhoz indultunk. Nem néztek meg minket sokan az utcán, ááá. Összesúgtak, hogy milyen jó pasi egy cuki gyerekkel, de én csak oda akartam érni Drewhoz minél előbb. Egy szegényes lakótelephez értünk. Nem volt lepukkant, de a középosztálybelinél egy fokkal volt színvonaltalanabb. Kicsit félve topogtam az ő lakásához, ami kivételesen tisztább volt a többinél. Nem néztem le, egyáltalán nem, megértem milyen szegénynek lenni, hisz én is az vagyok. A jelenleg meglévő pénzem úgy jött össze, hogy a tizenkét órázás mellett nem volt életem, így nem volt mire költenem a fizetésem. De, mikor megláttam megfájdult a szívem és ecsak egy dolog lebegett a szemem előtt. El kell vinnem innen Drewt. Ahogy az ajtóhoz értem, az félig nyitva volt és halkabb veszekedés hallatszott. Először azt hittem, Drewnak pasija van vagy „mellékállása”, mert pénzről volt szó. Felmerült bennem, hogy meleg, ami nem is lenne rossz, mert egyszerűbb lenne elé állnom, hogy szeretem. Aztán halottam meg, hogy a vita a bérlethosszabbításról és a bérleti díj emelkedéséről szólt. Drew próbált volna alkudni, mondván egyedül van, de ő mindig rendesen fizet, és nem lehetne e, hogy akkor olcsóbban kapja. A férfi nem engedett, sőt egyre durvább hangot ütött meg. Kezemet az ajtóra tapasztottam és lassan kinyitottam.
- Nem kell aggódnia uram, ma ugyan is megfosztom egy fizető ügyfelétől. - néztem rá szigorúan és össze is rezzent. Az azért hozzá tartozik az igazsághoz, hogy kétszer akkora voltam, mint a faszi. - Drew, pakolj össze azonnal! Hozzám költözöl, és nem tűrök ellentmondást, máris felhívom a főnököm és idejön a szállító kocsival. - néztem ré ellentmondást nem tűrően a pici pedig csak mosolygott, mint, aki érti. Komolyan. Olyan kis gonosz „most megszívtad, a mama velünk jön” nézést ült apró kis arcán.

[b]Drew:[/b] Az éjszaka nem volt túl fényes, de a pletykákból való sejtésem beigazolódott, az újszülöttekkel aludni kissé fárasztó. Nem azt mondom, hogy nem élveztem, jó volt, csak attól tartok mind a kettőnk számára nehéz lesz így dolgozni, ha Kevin nem hagy minket aludni. Reggel kissé fáradtan ébredtem, de nem panaszkodtam. Elköszöntem az ágyban lustálkodóktól, majd hazasiettem, hogy át tudjak öltözni, hogy utána a munkába menjek. Vajon Leo, hogyan oldja meg Kevinnel a dolgot, hiszen neki is dolgozni kell mennie, mégpedig a mai napon, de előtte gyorsan, megnézzük a házat, melybe beleszeretett. A képek alapján nekem is tetszik, elég tágas, simán elférne benne még egy család. Csörög a telefonom. A munkahelyemről hívnak. Lehet, hamarabb be kell mennem? Akkor jobb lesz gyorsan felhívni Leo-t, el ne induljanak otthonról. John volt az, hívott, hogy menjek be most, beszélni kell valamiről. Homlokomat ráncolva mentem tovább a busszal. Mikor beléptem az étterembe csodálkoztam azon, hogy mindenki ott van. Mégis mi folyik itt? Nemsokára kiderült… leépítés. Nem is sejtettem, hogy az étterem nem úgy megy, mint múlt évben. El kell küldeni két embert. Balsejtelmem beigazolódott, engem és Anát, a pincér lányt küldték el. Keserű lett a szám íze. Mindenki szomorú, hiszen egy jól összeszokott csapat voltunk. Egy búcsúpartit biztosítanak nekünk, na meg majd végkielégítést. Basszus, mi lesz még ma? Munkanélküli lettem. Ezen tanakodtam, miközben hazamentem a lakásomba, de ott sem volt nyugtom. A házmester kopogtatott az ajtómon, örült neki, hogy elkapott. Nem értettem mit akar, beljebb invitáltam. Elmondta, hogy a szerződésem vele, lejár. Bassza meg! Teljesen kiment a fejemből. Közölte, hogy emelkedtek az árak én meg úgy néztem rá, mint borjú az új a kapura. Nem akarom elhinni, egyszerűen nem! Tovább magyaráz minden féléről én meg hitetlenül álltam. Ilyen nincs! Nem közölhetem vele, hogy munkanélküli lettem, mert rögtön kitenné a szűrömet. Kérem őt, hogy ne tegye, vita alakul ki közöttünk, ami egyre hangosabb lett. hirtelen Leo hangját hallottam meg. Észre sem vettem, mikor érkezett meg Kevinnel, na meg, meg is feledkeztem teljesen arról, hogy jönnek. Annyi baj ért ma! Leo kijelenti, hozzáköltözök, hívja a főnökét, csomagoljak. A házmester elkékül, majd vakkant valamit és elhúz. Fáradtan ülök le a székre. Ez a nap nem az én napom, az már biztos.