Neko-chii - Rin
Teletha - Kita
3. fejezet
[b]Rin[/b]
Mikor beértem a terembe Kita valamiről beszélt a lányokkal. - Nőzni voltál, Kita? Na? - Kérdezték tőle.
- Természetesen. - Válaszolta.
- Forró lehetett, ha kimaradtál tegnap.
- Még annál is forróbb volt. A leg szexibb, akivel találkoztam eddig. Teljesen oda vagyok érte. - Megnyalta száját és telefonját kezdte nyomkodni. Leültem a tanári asztalhoz, majd elővette telefonom, ami azt jelezte, hogy üzenetem érkezett. Kita írta: "Nálad hagytam az alsógatyám, Rinem! Délután érte megyek!". Elvörösödve sóhajtottam és megkezdtem a tanórát. Egész órán zavarban voltam. Nem mertem Kitára nézni. Mikor kicsengettek összepakoltam a cuccaim és kimentem a folyosóra. Pár perc múlva Rei, az egyik kollégám odajött hozzám és boldogan átkarolta nyakam.
- Na és Rin... van már asszony? - Kérdezte vigyorogva.
- A - Asszony...? Dehogy... - Hebegtem és mosolyt erőltettem.
- És az új fiú?
- Kita? Hamar beilleszkedett. Jól tanul. - Halványan elpirultam. - De én megyek is! - Azzal elköszöntem és betotyogtam a terembe. Kita szokás szerint pont csengőre esett be. Az egész órát átduzzogta. Két szüneten át került. A következő óra tesi volt.
- Felmérem a felüléseket. - Szóltam az osztálynak. A bordásfal elé tették a szőnyegeket, és ameddig az osztály fele csinálta a gyakorlatot, a másik számolt. Harunak egy picit nehezen ment, ezért segítettem neki. Az viszont irritált, hogy Kita egész órán tüzelő, amolyan „megöllek” tekintettel méregetett. Mikor mindenki kész volt bediktálták, hogy ki hány felülést csinált.
- Bi...biztos mondjam... száz... százötven... - Dadogta Kita társa.
- Hm. Ügyes. De hol van, Kita? - Körülnéztem, de sehol sem találtam. Kicsöngettek, én pedig elmentem megkeresni. Felmentem a tetőre, ahol végre rátaláltam. Halkan odalopakodtam és hátulról átöleltem. - Mi a baj, kandúrom? - Súgtam fülébe.
- Semmi. Jobban is vigyázhatnál. Az a csávó a folyosón... a seggedre pályázik. - Mérgelődött. Halványan elmosolyodtam.
- Rei? Ugyan… évek óta ezt csinálja. Ne mondd, hogy féltékeny vagy. - Kuncogtam.
- Féltékeny? - Kérdően nézett rám. - Mire lennék féltékeny. Te most hozzám tartozol csak erről van szó. Még, hogy én féltékeny. Ne viccelj… te sem lennél az… hisz nem vagy szerelmes belém… csak jól érezzük magunkat. Most egymáshoz tartozunk. Ennyi. - Komolyan nézett rám. Kissé elszomorodtam és elengedtem.
- Rendben... siess órára… - Elindultam lefelé. Bementem a terembe és a tanári asztalhoz ültem. Valamiért ideges lettem. Mikor becsengettek és már Kita is bent volt, elkezdtem az órát. Mérgemben rengeteg feladatot adtam nekik és a padok közt sétálva néztem, ahogy dolgoznak. - S-Sensei... nem értem... - Jelentkezett Kuro félénken .Odasétáltam hozzá, leültem mellé és megoldottam vele a feladatot.
[b]Kita[/b]
Rin kicsit zavartabban adott elő, mint szokott, de viccesnek találtam. Óra után összepakolt és kifelé ment a folyosóra. Kicsit vártam, hogy utána lopakodhassak, ám a folyosón elkapta őt egy kollégája, egy másik tesitanár és átkarolva vállát baktatott vele a folyosón. Nem értettem magam, de valamiért az idegtől a falba csaptam.
- Ő az enyém. - sziszegtem, miközben még Rint is mosolyogni láttam. - Ne mosolyogj másra. - mérgemben a tetőre mentem és csengő után, mikor az óra elkezdődött csak akkor tértem vissza. Épp, hogy beestem, mikor már ő is ott volt. Nagyon felhúzott az előbbi eset. Forrtam a dühtől és ennek jelét is adtam látványos duzzogásommal. Két szüneten át kerültem Rint, hogy ne kelljen beszélnem vele, mert magam sem tudtam hova tenni a dolgokat. Tesi óra lett. Rin közölte, hogy felmérés. Mindenki neki állt felüléseket csinálni, mondanom sem kell, hogy tök béna osztály volt. A társam, aki mellém szorult, már nem győzte számolni, amennyit csináltam. De ez sem segített a mérgemen. Gyilkos pillantásokkal néztem Rint, akit tudat alatt szidtam, hogy „most már bárki megfelel”? Mindenki ment bediktálni a párom csak hebegett ott Rinnek, hogy „Bi… biztos mondjam… száz… százötven…”. Én meg elmentem szó nélkül átöltözni és fel a tetőre rágyújtani. Tudni akartam a másik tesitanár, vajon meleg e. Már rápippantottam a cigimre, mikor halk léptek zaja ütötte meg a fülem. Természetesen száz közül is felismertem volna, de hagyta, hogy a nyakamba ugorjon és aggódva megkérdezze, mi bajom.
- Semmi. - válaszoltam félvállról. - Jobban is vigyázhatnál. Az a csávó a folyosón… a seggedre pályázik. - mérgelődtem.
- Rei? Ugyan… évek óta ezt csinálja. Ne mondd, hogy féltékeny vagy. - nevetett.
- Féltékeny? - néztem rá kérdőn. - Mire lennék féltékeny. Te most hozzám tartozol csak erről van szó. Még, hogy én féltékeny. Ne viccelj… te sem lennél az… hisz nem vagy szerelmes belém… csak jól érezzük magunkat. Most egymáshoz tartozunk. Ennyi. - néztem rá komolyan. Rinnek valami nagyon nem tetszett ezért kissé csalódottan küldött vissza a terembe. Rengeteg példát feladott nekünk, amikkel én az első tíz percben kész is lettem. Szünetben szerettem volna vele beszélni, de egy lányhad támadott le.
- Ne… most nem érek rá.. hagyjatok már… ne ott ne tapizz, hallod? - kezdett a dolog eldurvulni és az én agyam meg elborulni.
[b]Rin[/b]
Óra végén nem meglepő módon a lányok mind Kitát tapizták. Hangoztattam egy halk „Pff”-t, majd leültem a padra Rei mellé.
- Erre gondoltál, mikor azt mondtad hamar beilleszkedett? - Nevetett.
- Ja. - Vágtam rá.
- Baj van? - Kérdezte, én pedig válaszként vállat vontam és pufogva néztem a jelenetet. Kérlelő tekintettel nézett rám, de én csak nyugodtan ültem. Hirtelen felkiáltott és csak azt vettem észre, hogy idegesen elmegy. Bezavartam a lányokat a terembe és Kita után mentem. A szertár előtt megtorpantam. Mély levegőt vettem, majd benyitottam.
- K-Kita...
A zsámolyon ült. Kis idő múlva megszólalt, de csak egy „igen”-t tudott mondani. Elé guggoltam és combjait kezdtem simogatni.
- Ne haragudj... - Bocsánatkérő tekintettel néztem rá, majd elvettem arca elől mancsai, végigsimítottam pofiján és apró csókot nyomtam szájára.
- Miről beszélsz, miért haragudnék? Csak… egyszerűen nem értem magam… és ez kurvára frusztrál. - Válaszolta dühösen.
- Nem érted magad? Mire gondolsz? - Értetlen arckifejezéssel néztem rá, de belül értettem, hogy mire céloz.
- Nem értem, hogy miért zavar, ha azzal a balfasszal vagy, mintha nem tudnám, hogy úgysem fekszel le mással, hisz csak én, tudlak kielégíteni. Mégis… meg tudnám ölni. Na jó, most ne merd azt mondani, hogy „ez a féltékenység”. - Kuncogni kezdtem.
- Pedig ez az. - Átöleltem és simogatni kezdtem hátát. - De nincs okod rá... ő nem izgat fel, veled ellentétben. - Perverz mosoly jelent meg arcomon.
- Akkor… most féltékeny vagyok arra, hogy elveheti a tested… vagy, mi? Mert tudod, én sosem leszek szerelmes, szóval… - Gondolkodott el.
- Ne mondd... Egyszer mindenki szerelmes lesz. Még te is. - Mosolyogva felálltam és felhúztam. - De irány órára! - Bólintott és elindultunk kifelé. Az ajtónál megállt, hátra fordult és megcsókolt.
-...és veled, mi a helyzet, Sensei? Te és a szerelem, hogy álltok? - Kuncogott.
[b]Kita[/b]
Rin leül a padra a mellé a farok mellé, akit ki nem állhatok és csak bámul. Küldök felé egy „Igazán segíthetnél” nézést, de nem reagál.
- Ugyan már, Kita. A barátnőd úgy sem látja.
- Nem vagy szerelmes, ugye? Nem fogadtál hűséget.
- Nem… de én nem akarom most mással… - mentegetőztem. Kezdtek ellepni a lányok, de én nem őket, hanem Rint bámultam, aki ült amellett a rohadék mellett.
- Na… Kita… szakíts vele és járj velem.
- Nem járok vele.
- Az még jobb! - erősködött.
- Nem, nem jobb!!! Nekem nem kell más, értsétek már meg! - azzal ellöktem a legközelebbi lányt és elhúztam a francba mérgelődbe. Bevágtattam a szertárba, ahol a tesi kellékek vannak, és ahova általában nem jár senki. Az egyik zsámolyon ültem, tenyerembe temetve arcom. Nem értettem, hogy igazából mi is zavar.
- K-Kita… - hallottam meg Rin hangját. Nem tudtam, szóljak e vagy ne. A sok töprengés után csak egy „igen”-t tudtam kinyögni.
- Ne haragudj... - guggolt elém és simogatni kezdte combjaim. Apró csókot nyomott számra.
- Miről beszélsz, miért haragudnék? Csak… egyszerűen nem értem magam… és ez kurvára frusztrál. - vágtam rá dühösen, de hallani lehetett hangom, hogy magamra vagyok dühös.
- Nem érted magad? Mire gondolsz? - nézett rám értetlenül.
- Nem értem, hogy miért zavar, ha azzal a balfasszal vagy, mintha nem tudnám, hogy úgysem fekszel le mással, hisz csak én, tudlak kielégíteni. Mégis… meg tudnám ölni. - néztem rá. - Na jó, most ne merd azt mondani, hogy „ez a féltékenység”.
- Pedig ez az. De nincs okod rá... ő nem izgat fel, veled ellentétben. - válaszolta.
- Akkor… most féltékeny vagyok arra, hogy elveheti a tested… vagy, mi? Mert tudod, én sosem leszek szerelmes, szóval… - gondolkoztam, de már nem voltam biztos benne, hogy értelmes dolgon e.
- Ne mondd... Egyszer mindenki szerelmes lesz. Még te is. - mondja mosolyogva és felhúz. - De irány órára! - biccentek és felállok. Elindulunk kifelé, de az ajtóban megtorpanok, visszahajolok és megcsókolom a sötétben.
- … és veled, mi a helyzet, Sensei? - kuncogok. - Te és a szerelem, hogy álltok?
- Hát... én nehezen leszek szerelmes. Nem értem mi a jó benne. - elgondolkodott és csak ennyit tudott válaszolni. Szóval ne érezzem magam rosszul, ebben a kapcsolatban, te sem tudod, mi is az a mindent felperzselő szerelem, igaz? Akkor máshogy kérdezem… Mit érzel irántam, Rin? - megint közelebb hajoltam és vadul megcsókoltam, miközben átöleltem derekát.
[b]Rin[/b]
- Hát... én nehezen leszek szerelmes. - Elgondolkodtam. - Nem értem mi a jó benne.
- Szóval ne érezzem magam rosszul, ebben a kapcsolatban, te sem tudod, mi is az a mindent felperzselő szerelem, igaz? Akkor máshogy kérdezem… Mit érzel irántam, Rin? - Átölelte derekam és megcsókolt. Hajába túrtam, majd felizgulva a csókba nyögtem. Miután elváltak ajkaink lihegve válaszoltam. - Én... nem tudom... - Elvörösödtem és csak dadogni tudtam. - Akkor ez fair play. Ugyan azokkal az esélyekkel játsszuk ezt a játszmát. Ennek örülök. Most viszont… annyira szeretnélek megdugni a zsámolyon, utána a többi tornaszeren, hogy el sem tudod képzelni. - Megnyalta arcom.
- D-De... nem lehet... Kita… - Próbáltam eltolni, de nem ment, egyrészt, mert ellenállt, másrészt mert a testem vágyott rá. Lehunytam szemem és élveztem a kényeztetést. Adott még egy csókot, megnyalta nyakam, majd mivel kicsengettek elindult kifelé zsebre dugott kezekkel.
- Nos, most abba kell hagynunk, Sensei. De keress majd egy alkalmas időt és helyet, ha már nem bírod tovább, míg hazaérünk. - Vigyorgott. Sóhajtva utána indultam, de mikor a tesi szoba előtt járt nem bírtam magammal, így berántottam és kulcsra zártam az ajtót.
- Mi történt? Óránk lesz nem, Sensei? - Kérdezte mosollyal arcán. Nem válaszoltam, csak a falhoz toltam és megcsókoltam, közben vetkőztetni kezdtem. Miután levettem pólóját, mellkasát kezdtem csókolgatni, mellbimbóit nyalogatni. Mellbimbóim nyalogatta, majd ujjazni kezdett. Valami kis kütyüt nyomott a fenekembe, amin meglepődtem. Felhúzta a nadrágom és kiment.
- Menjünk, Rin. Órát kell adnod. Hogy nézne már ki ha a tanár ennyit késik. - Kiment, én pedig követtem, de rögtön ahogy kiléptem, nyomást éreztem a fenekemben. Halkan felnyögtem.
- Mi a... - Suttogtam, mert nem értettem mi lehetett ez. Vállat vontam, elindultam a terem felé, de megint éreztem azt a nyomást, így újra felnyögtem. „- Kita… mi a francot csináltál velem?” - Gondoltam magamban. Leültem az asztalhoz és elkezdtem az órát.
- Először is... - Már elkezdtem beszélni, mikor újra az a nyomást éreztem, csak erősebben. Visszafogtam nyögésemet és eltakartam számat. Teljesen kipirultam. - B-Bocsánat... kimegyek 2 percre, addig csendben másoljatok… - Már rohantam is ki a teremből egyenesen a wc-be.
- Mi történt, Rin? - Kérdezte Kita, aki utánam jött.
- Kita... mit csináltál velem? Tudom, hogy te voltál! Szedd ki! Nem vicces! - Kérlelő tekintettel néztem rá. - Ha most az a baj, hogy behúztalak a tesi szobába, akkor sajnálom, többet nem teszem. Azt mondta, ez csak ajándék. Lehúzta nadrágom, majd a sajátját is és felemelt. Dereka köré fontam lábaimat és belém hatolt. Nagyokat lökött, közben egyre erősebben éreztem azt a „nyomást”. Nagyokat nyögtem, a szemeim pedig csillogtak a gyönyörtől.
- Ngh... Kita... - Sóhajtottam a fiú nevét, majd vállához hajoltam és harapdálni kezdtem.
[b]Kita[/b]
- Én... nem tudom... - viszonoztam csókom majd elvörösödve válaszolt.
- Akkor ez fair play. Ugyan azokkal az esélyekkel játsszuk ezt a játszmát. Ennek örülök. Most viszont… annyira szeretnélek megdugni a zsámolyon, utána a többi tornaszeren, hogy el sem tudod képzelni. - nyaltam végig arcán.
- D-De... nem lehet... Kita. - próbált is meg nem is eltolni, végül feladta. Még egy szenvedélyes csókot adtam neki, egy nyalintást a nyakára, de ekkor megszólalt a második órakezdést jelző csengő. Elhajoltam tőle, zsebre vágtam kezem és elindultam kifelé.
- Nos, most abba kell hagynunk, Sensei. De keress majd egy alkalmas időt és helyet, ha már nem bírod tovább, míg hazaérünk. - vigyorogtam rá. Elindultunk visszafelé, de egyszer csak hirtelen valami karon ragadott és magával rántott. Körülnézve észrevettem, hogy ez a tesi szoba, aki pedig berántott, az Sensei. Meglepődve néztem rá, mégis elhúzódott mosolyra szám.
- Mi történt? Óránk lesz nem, Sensei? - azért neveztem Senseinek, mikor kettesben voltunk is, hogy zavarba hozzam. Kíváncsi voltam rá, vajon mennyire feszéjezi, ha ilyenkor is éreztetem vele, mi a különbség kettőnk között. Nem volt hajlandó válaszolni csak vetkőztetni és csókolgatni kezdett. „ - Ez szórakozik velem, de nem baj, játszunk, Rin!” - gondoltam magamban. Szétgomboltam ingjét és rácuppantam mellbimbójára. Kezem lejjebb csúszott fenekére, majd meleg odújába és ujjazni kezdtem. Zsebembe túrtam, míg ő extázisban volt és kihúztam egy kis ketyerét, ami egy tojásra hasonlított. Óvatosan fenekébe toltam, amitől meglepődött. A vezetéket, ami hozzá csatlakozott a combja köré szereltem, majd felhúztam nadrágját és kinyitottam az ajtót.
- Menjünk, Rin. Órát kell adnod. Hogy nézne már ki, ha a tanár ennyit késik. - mosolyogtam önelégültem majd amint kilépett megnyomtam a kis kapcsolót, ami nálam volt. Rin halkan felsikkantott én pedig nevettem magamban. Rin becammogott és szó szerint cammogott. A tanári asztalhoz ült, de szerintem ez tán még hülyébb ötlet volt tőle, mintha állt volna. Kicsit feljebb tekertem a kapcsolót, hogy erősebb legyen és megnyomtam, mikor beszélni kezdett. Megint megbizsegettem. Alig bírtam visszafogni magam, mikor az izgatott arcára néztem. Kezdett nagyon zavarba jönni, ezért kirohant, állítása szerint 2 percre. Álszentül, bocsánatkérően és aggódva mondtam a többieknek, hogy megnézem, jól van e majd utána rohantam. A wc-be rohant ez egyértelmű volt. Utána rontottam és meg is találtam.
- Mi történt, Rin? - kérdeztem ártatlanul.
- Kita... mit csináltál velem? Tudom, hogy te voltál! Szedd ki! Nem vicces! Ha most az a baj, hogy behúztalak a tesi szobába, akkor sajnálom, többet nem teszem. - mondta szinte sírva.
- Ó… nem, ez nem büntetés.. ajándék. Míg tart az óra, addig sem akartam, hogy alább hagyjon a szenvedélyed, de így nem késtél el. De… sajnálom, nem akartalak megríkatni. - pusziltam meg majd lehúztam nadrágját, után a az enyémet. Felemeltem és mikor lába derekam köré tekeredett, belé hatoltam. Egyszerre löktem bele magam és emeltem egyre magasabb fokozatra a kis kütyüt. Láttam Rin szemein, hogy ez most sokkal másabb izgalom számára, valami erősebb, hatalmasabb.
- Ngh... Kita... - nyögdécselte nevem, miközben harapdálta vállamat. Szorosabbra fogtam fenekét és mélyebbre löktem magam. Ujjaival vállamba mart, mikor elélvezett, én pedig fenekébe és fülébe haraptam.
- Ah… senki sem izgatott még fel ennyire, mint te Rin. - suttogtam fülébe.
[b]Rin[/b]
Mikor elélveztem vállába martam, ő pedig fenekembe markolt. A fülembe suttogott, ami felizgatott, nem is kicsit.
- Kita... meglátnak... - Nyöszörögtem lehunyt szememet takargatva. - K-Kita~... - Nyögtem hosszasan. Olyan jó volt kimondani a nevét.
- Ó… komolyan most kezd el ez aggasztani, nem vagy semmi. - Kuncogott. - Mondd csak, mi lenne veled… vagyis a testeddel, ha nem lennék itt? - Kérdezte mosolyogva.
- Valószínű, hogy semmi. Mivel csak azóta van szükségem a szexre, mióta ismerlek. Elfoglalt ember vagyok. - Vállat vontam. - Ne menjünk?
- Ó, hát sajnálom, hogy ennyire bűnös vagyok, hogy erre kényszerítettelek én... egy köcsög diák. - Felelte, majd kiment. Nem értettem mi baja, nem sértésnek szántam. Visszahúztam nadrágom és visszamentem az osztályba. - Folytassuk. - mosolyogtam zavartan a diákokra. Mikor vége volt a tanításnak, úgy gondoltam hazakísérem, Kitát, de sehol sem találtam. - Biztos hazament... - Sóhajtottam, majd én is elindultam haza. Mikor hazaértem lezuhanyoztam, felöltöztem és elővettem a telefonom. Gondolkodni kezdtem. „- Még a száma sincs meg...” - Hátradőltem az ágyon és a plafont bámultam. Felültem és csak néztem ki a fejemből. - Unatkozom. - Mondtam a semminek. Felálltam és csak úgy miért is ne alapon eldöntöttem, hogy elmegyek abba a bárba, ahol múltkor voltam Kitával. Bementem a fürdőbe és készülődni kezdtem. Felvettem egy fekete atlétát, arra egy pulcsit, majd a fekete farmeromat. Még a hajam is bezseléztem, amit nem nagyon szoktam. Elővettem a motorom, és már mentem is. Bementem és rázni kezdtem magam. Néhány fiatal srác odatáncikált és felkért, táncoltam is velük. Elengedtem magam. Kis idő múlva a púlthoz másztam és kértem egy Royalt. Egyszerre lehúztam az egészet, kicsit megszédültem. Oldalra néztem, és megláttam egy fiút, aki betegesen hasonlított Kitára, de neki fehér haja volt. Ép egy nyávogó fiúval nyalakodtak. Eltakartam arcom és próbáltam nem észrevenni a nyávogását. Mikor már nem bírtam, odaszóltam neki. - Az ég szerelmére, kussolj már el! - Felálltam és a pultra csaptam, a körülöttünk állok pedig ránk meresztették szemeiket. A fiú vitatkozni kezdett velem, hogy én milyen jogon pofázok neki. Sóhajtva legyintettem és visszaültem. Idegesen hajtottam a fejem a pultra, de aztán elgondolkodtam. „ - Mi a franc? Én nem adom fel így!” - Felnéztem és odamentem hozzájuk. Eltoltam a fiút Kitától és vitatkozni kezdtem vele. Ismét. - Jobban jársz, ha lekattansz róla. - Komoly, amolyan „Kinyírlak” tekintettel néztem rá. Teljesen felidegelt azzal, amit mondott. Idegemben visszakézből adtam neki egy csattanósat. - 25 éves vénember, vicces. - Nevettem gúnyosan. - Akkor megkérlek megint. Kattanj le róla! -A fiú csak az arcán lévő vörös foltot fogdosta, amit a pofon okozott.
[b]Kita[/b]
- Kita... meglátnak... - nyöszörögte.
- Ó… komolyan most kezd el ez aggasztani, nem vagy semmi. - kuncogtam és pihegtem orgazmus után. - Mondd csak, mi lenne veled… vagyis a testeddel, ha nem lennék itt? - mosolyogtam rá.
- Valószínű, hogy semmi. Mivel csak azóta van szükségem a szexre, mióta ismerlek. Elfoglalt ember vagyok. Ne menjünk? - mondja nem törődően.
- Ó, hát sajnálom, hogy ennyire bűnös vagyok, hogy erre kényszerítettelek én… egy köcsög diák. - ellöktem magam a faltól és kimentem az ajtón, meg sem várva Rint visszamentem az osztályba. Rin is visszatért utánam majd folytatta az órát.
Mikor vége lett a tanításnak, céltudatosan elkerültem őt és haza mentem. Úgy döntöttem, játszok egy kicsit vele, hogy vajon mi lesz. Este pedig elmegyek majd a klubba. Hazafelé megálltam pár üzletnél és hülye ötletem támadt. Bementem egy drogériába és vásároltam pár dolgot. Hajfestéket, ezt azt. Hogy miért!? Ki tudja!? Hazaérve felmentem a szobámba és neki álltam készülni. Először is ollóval lejjebb vágtam a hajam, ami most már rövid volt. Aztán befestettem, méghozzá fehérre. Meglepődötten bámultam a tükörbe…
- Asszem fodrász leszek. - néztem az új, még menőbb énre. Aztán összepakoltam és kihúzva a házból, motorra pattantam és elhúztam megint a bárba. Meg akarom tudni, hogy mi az, ami vonz Rinben. Már jó ideje szórakoztam és táncoltam, bár ez sem felejtette el velem Rint. nem is ment, olyan unalmas volt nélküle. Mikor a pulthoz értem, megtalált egy régi kis cicám, akit sikeresen magam alá tepertem. Aranyos volt, de semmi több. Viszont, mint általában, ő is aza típus volt, aki többet látott bennem, mint amit akartam, hogy lásson. Nyakamba csimpaszkodott és könyörgött.
- Na… csináljuk… - nyöszörögte.
- Nem, nincs kedvem.
- Az az öreg jobb, mint én? - nyivákolt. Öreg?
- Igen, sokkal jobb. - válaszoltam váll rándítva.
- Akkor… akkor legalább egy búcsúcsókot. - mondta majd meg sem várta válaszom, már le is smárolt én meg csak kapaszkodtam mindkét kezemmel a bárpultba, mert majdnem lerántott.
- Oké, elég lesz, Maya. - tartom el kicsit.
- De… Kiiiiiiiiita. - vinnyogott tovább, olyan hangosan, hogy mindenki hallotta. - Jobb vagyok, mint az a vén pasi… egész éjjel szexelek veled, na.
- Mondtam, hogy nem, nem akarok veled szexelni most.
- De… én bírnám… ő biztos gyorsan kifullad már két menet után. - csak nem hagyta abba és megint rám tapadt ajkaival. Szinte marta őket, még szabadulni sem tudtam.
- Az ég szerelmére, kussolj már el! - jelent meg hirtelen Rin a semmiből, az asztalra csapott és levágott egy vitaműsort a sráccal majd visszaült a helyére. Kicsit meglepődtem, de leginkább elcsüggedtem.
- Látoooood, Kitaaa. Nem is érdekli, szóval menjünk már. Túl öreg hozzád és béna… és még önbizalma sincs. Még csak nem is szeret, szeretők sem vagytok. - erősködött tovább.
- Én előbb iszok valamit. - válaszoltam majd rendeltem valamit. Amíg Maya azon volt, hogy hozzám dörgölőzzön, addig én kisebb sokkot kaptam, mert igazat találtam a szavaiban. Még csak az sem érdekelte, amit látott. Tényleg csak a testem érdekli, tényleg csak a szexuális vágyát ébresztettem fel. Aztán Rin hirtelen felállt és arrébb lökdöste tőlem a fiút.
- Jobban jársz, ha lekattansz róla. - szólt. Maya felhúzta magát és csücsöríteni kezdett.
- Mert? Nincs is köztetek semmi, vénember! Tök öreg vagy hozzá. A másik meg az, hogy mik vagytok? Szeretők vagy szexpartnerek? Mert, ha csak szexpartnerek, akkor semmi jogod itt ugrálni azért az egy menetért, amire vágysz, utána úgy is kifulladsz. - hadakozott a fiú is.
- 25 éves vénember, vicces. Akkor megkérlek megint. Kattanj le róla! - Rin visszakézből lekevert neki egyet. Maya az arcát fogta és még mindig kétkedve nézett.
- De, miért? Miért? Nincs ráírva, hogy a tiéd! Még csak nem is szereted. Én szeretem, miért adnám neked? - vágott vissza Maya. Döbbenten néztem.
[b]Rin[/b]
- De, miért? Miért? Nincs ráírva, hogy a tiéd! Még csak nem is szereted. Én szeretem, miért adnám neked? - Kérdezte azon az irritáló hangján.
- Te honnan a farkamból tudod, hogy mit érzek? Ki tudja, lehet beleszerettem! Hagyd őt békén! - Egyre idegesebb lettem, szinte már kiabáltam. Kita kirángatott és a falhoz tolt.
- Mi a fenét csinálsz? Oké, hogy megmentettél, köszönöm is. De nem kellett volna ilyen messzire menned, hogy azt hazudd, szeretsz. - Idegeskedett. Azt hiszem kezdett előjönni a pálinka hatása, mert furán kezdtem viselkedni.
- Tetszik az új hajad. - Hajába túrtam és magamhoz húzva megcsókoltam.
- Téged...tényleg csak a kielégülés érdekel. - Ledöbbent.
- Nem... csak részeg vagyok… - próbáltam megállni a lábamon, de nem nagyon ment. - De csak így tudom kifejezni a szerelmet... legyél a férjem és együnk cukrot! - Össze-visszabeszéltem és Kitát tapogattam. Rendesen leittam magam. Felkapott és felvitt egy valamilyen szobába, nem volt tiszta, hogy hova.
- Szóval szeretsz, mi? Együnk cukrot és házasodjunk össze, mi? Na, majd adok én neked cukrot. - Levette pólóját és az ágyhoz kötött vele.
- Olyan sexi a tested... - Dadogtam. Teljesen felizgatott a látványa, amitől bizseregni kezdtem és széttártam lábaim. - Ahh!Kiata, tegyél a magadévá! - Nyögtem, alul pedig kezdtem merevedni. Lehúzta nadrágom, majd sajátját és belém dugta szerszámát. Nagyokat lökött. - Ezt akartad annyira? - Kérdezte, én pedig alig bírtam megszólalni.
- K-Kita... ez... fá-....fáj... - Nyögtem és lehunytam könnyes szemeimet. Belém élvezett, előttem pedig hirtelen elsötétült minden. Mikor kinyitottam a szemem, Kitát láttam, aki éppen sírt. Felültem, de rögtön arcom elé kaptam kezeimet. - Szédülök... mi történt? - Néztem rá, és kezdtem sajnálni.
- Sajnálom. - Leszegezte tekintetét.
- De mit? Kita… mi történt? Csak annyira emlékszem, hogy táncoltam… aztán... üres. Mi a baj? - Hozzábújtam és megpusziltam vállát.
[b]Kita[/b]
- Te honnan a farkamból tudod, hogy mit érzek? Ki tudja, lehet beleszerettem! Hagyd őt békén! - Rin hangja már szinte sikítás volt. Karon ragadtam.
- Hallottad a végszót, ugye Maya!? Akkor jó, most már érted. Így állunk. - feleltem majd magammal húztam Rint, ki a bárból. Mikor kiértünk a falhoz taszítottam és lezártam két kezemmel.
- Mi a fenét csinálsz? Oké, hogy megmentettél, köszönöm is. De nem kellett volna ilyen messzire menned, hogy azt hazudd, szeretsz. - vontam felelősségre.
- Tetszik az új hajad. - nem válaszolt csak magához húzott és megcsókolt. Tömény szaga volt.
- Téged… tényleg csak a kielégülés érdekel. - néztem rá döbbenten.
- Nem... csak részeg vagyok… De csak így tudom kifejezni a szerelmet... legyél a férjem és együnk cukrot! - imbolygott és hülyeséget beszélt, miközben tapizott. Meguntam, ezért a vállamra kaptam és elindultam vele az utcán egy közeli motelbe, ahol fizettem egy szobáért. Felvittem és ledobtam az ágyra.
- Szóval szeretsz, mi? Együnk cukrot és házasodjunk össze, mi? Na majd adok én neked cukrot. - mondtam dühösen és levettem pólómat, amivel az ágyhoz kötöztem.
- Olyan sexi a tested... - Ahh! Kiata, tegyél a magadévá! - nem pöcsölt, már szét is terpesztett. Merevedése az eget verte.
- A jó kurva életbe… - mondtam morcosan majd lerántottam róla a gatyát. Idő közben a cipekedéstől leizzadtam, így végigfolyt izmaimon az izzadtság. Nem szaroztam, lerántottam a gatyám és belemártottam férfiasságom.
- Ezt akartad annyira? - kérdeztem, miközben nagyokat döftem belé.
- K-Kita... ez... fá-....fáj... - mondta könnyes szemmel. Rohadtul felbosszantott. Olyasmit akartam tőle hallani, amit én sem mertem volna kimondani és én sem mondtam ki. Elvártam, hogy elrebegje nekem… pont nekem, hogy nem csak a szexért fekszik le velem. Pont nekem, aki szentül hajtja, hogy csak az érdekli. Újra belelöktem magam és elélveztem. Ennek a keserű gyönyörnek meg is lett a következménye. Ő elájult egy kicsit én pedig az ágy végégbe ültem. Arcom a két tenyerembe temettem és elsírtam magam.
- Nem akartam bántani. - zokogtam.
- Szédülök... mi történt? - ébredt fel hirtelen és inogni kezdett. Kezemmel utána nyúltam, de mielőtt megérinthettem volna, visszarántottam.
- Sajnálom. - horgasztottam le fejem.
- De mit? Kita… mi történt? Csak annyira emlékszem, hogy táncoltam… aztán... üres. Mi a baj? - hozzám mászott és megpuszilta a vállam.
- Kijózanodtál? Akkor… semmire sem emlékszel? Komolyan semmire? - hitetlenkedtem.
[b]Rin[/b]
- Kijózanodtál? Akkor semmire sem emlékszel? Komolyan semmire? - Kérdezte, én pedig bólintottam.
- Mellesleg... mit keresünk itt? És miért ilyen a hajad? - Beletúrtam hajába. - Már… nem mintha nem tetszene. Sőt… - Kuncogtam.
- Ó… hát… nem hiszem, hogy jó ötlet lenne, ha mindent elmesélnék. Mayára és a pofonra sem emlékszel? - Aranyosan oldalra döntötte fejét.
- Nekem onnan nem tiszta, hogy odamentem a pulthoz. De... miért fáj a fenekem és a gerincem? - Háttal neki elé ültem. - Egy picit masszírozz meg, kérlek. - Mosolyogtam. Masszírozni kezdett.- Valószínűleg leittad magad és felhúztad azon, hogy Maya, az a kis alacsony srác rám mászott és le smárolt, aztán meguntad és odajöttél veszekedni vele. Maya nem akart lelépni és nem akart átadni neked… már, mint engem, mert, hogy követeltél magadnak... aztán Maya leöregezett, te meg lekevertél neki egyet, de ő még akkor is hadakozott veled, hogy szerelmes belém, te meg nem. Aztán mondtál valami furcsát… az meg nem érdekes, hogy mi mit keresünk itt. - Hadarta.
- De csak 25 vagyok, és milyen jogon tapiz téged? Nem engedtem meg neki! - Idegesen néztem rá. - Na, de… mit mondtam? Olyan fura csak nem lehet. - Nos, valami hasonló furát, mint most csak másképp. Szó szerint idézve… „ - Te honnan a farkamból tudod, hogy mit érzek? Ki tudja, lehet beleszerettem! Hagyd őt békén!”. Maya nem értette, hogy mi jogon kéred számon, hogy ki nyúl hozzám, hisz még szeretők sem vagyunk csak szexpartnerek. Aztán, mikor kirángattalak a bárból és megkérdeztem, mi volt ez… azt mondtad „ - De csak így tudom kifejezni a szerelmet... legyél a férjem és együnk cukrot!”. Röviden ennyi… a többit nem hiszem, hogy tudnod kell… csak elégedj meg azzal, hogy fája segged és kész. - Mesélte.
- Valóban ezeket mondtam volna? - Elvörösödtem. - Kita… sajnálom! - Megfordultam és szorosan átöleltem. - De a seggem még fáj... - Elfeküdtem és nyöszörögtem. - Fáj a feneke~m. De... basszus Kita, szétdugtad a seggemet! - Idegesen rákiabáltam, de aztán elhallgattam és elnéztem. - Hagyjuk... amúgy nem tudom, mi kavarog bennem. Furcsa érzés. Miért? Talán örülnél, ha szerelmes lennék beléd? Jó lenne? - Egyre idegesebb lettem. - Nem értem miből gondolod, hogy csak a szexre kellesz, talán mert a pici fiú azt mondta neked. - Öltözni kezdtem. - De akkor hidd ezt. Visszamegyek a motoromért, aztán haza. - Elvörösödve néztem rá, majd leszegeztem tekintetem. - Kita... engedj el… - Próbáltam elhúzni karom. - Ne akard, hogy szeresselek. Fiatal vagy, élj...
[b]Kita[/b]
- Mellesleg... mit keresünk itt? És miért ilyen a hajad? Már… nem mintha nem tetszene. Sőt… - túrt kuncogva hajamba.
- Ó… hát… nem hiszem, hogy jó ötlet lenne, ha mindent elmesélnék. - töprengtem. - Mayára és a pofonra sem emlékszel? - billentettem oldalra fejem.
- Nekem onnan nem tiszta, hogy odamentem a pulthoz. De... miért fáj a fenekem és a gerincem? Egy picit masszírozz meg, kérlek. - elém ült mosolyogva. Masszírozni kezdtem vállát és hátát, miközben mesélni kezdtem.
- Valószínűleg leittad magad és felhúztad azon, hogy Maya, az a kis alacsony srác rám mászott és le smárolt, aztán meguntad és odajöttél veszekedni vele. Maya nem akart lelépni és nem akart átadni neked… már, mint engem, mert, hogy követeltél magadnak… - itt elkuncogtam magam -, aztán Maya leöregezett, te meg lekevertél neki egyet, de ő még akkor is hadakozott veled, hogy szerelmes belém, te meg nem. Aztán mondtál valami furcsát… az meg nem érdekes, hogy mi mit keresünk itt. - hadartam.
- De csak 25 vagyok, és milyen jogon tapiz téged? Nem engedtem meg neki! Na, de… mit mondtam? Olyan fura csak nem lehet. - háborgott.
- Nos, valami hasonló furát, mint most csak másképp. Szó szerint idézve… „ - Te honnan a farkamból tudod, hogy mit érzek? Ki tudja, lehet beleszerettem! Hagyd őt békén!”. Maya nem értette, hogy mi jogon kéred számon, hogy ki nyúl hozzám, hisz még szeretők sem vagyunk csak szexpartnerek. Aztán, mikor kirángattalak a bárból és megkérdeztem, mi volt ez… azt mondtad „ - De csak így tudom kifejezni a szerelmet... legyél a férjem és együnk cukrot!”. Röviden ennyi… a többit nem hiszem, hogy tudnod kell… csak elégedj meg azzal, hogy fája segged és kész.
- Valóban ezeket mondtam volna? - elvörösödött. - Kita… sajnálom! De a seggem még fáj... Fáj a feneke~m. - megölelte majd szenvedve elfeküdt.
- Mit sajnálsz? Hogy berúgtál vagy, hogy részegen azt hazudtad… nem is részegen azt hitted a nemi vágyra, hogy szerelem? - kérdeztem összevont szemöldökkel. - Basszus, jó! Azért fája segged, mert felbasztad az agyam. Idehoztalak, mert minden áron dugni akartál. Én pedig megdugtalak előkészítés nélkül, te pedig elájultál.
- De... basszus Kita, szétdugtad a seggemet! Hagyjuk... amúgy nem tudom, mi kavarog bennem. Furcsa érzés. - mondja szemrehányóan.
- Ja, mert felbasztad az agyam. Mást sem hajtogattál, csak, hogy dugjalak meg, keményen. Minden áron. Én csak azt tettem, amit akartál, ha ennyire kell a testem… még én vagyok a hibás, mert rászoktattalak, mi? Most pedig ott tartunk, ahol délelőtt… hogy erre kellek. Azt én sem tudom, hogy benned, milyen érzés kavarog! Jó lenne végre tudni. - mondtam szemrehányóan. Veszekedni kezdett velem és indulni készült, de megragadtam a karját.
- Észre sem veszed, de tök ellentétes dolgokat mondasz. Először felháborodsz, hogy mi jogok kérdem meg, szeretsz e, aztán meg féltékeny leszel hirtelen és közölöd, hogy nem csak a szexre kellek!? - néztem rá értetlenül. - Akkor… mégis mire kellek? Ezek után igen is, jó lenne tudni és tudod mit? Igen, azt akarom, hogy szerelmes légy belém! Csak belém… örülten… hogy majd megálljon az eszed… csak rám tudj gondolni és nem csak a tested. Az agyad és szíved is! Válaszolj! - Rin elvörösödött és megváltozott tekintete.
- Kita... engedj el… Ne akard, hogy szeresselek. Fiatal vagy, élj... - próbálta elrántani karját. Nem értettem. Az előbb, még féltékeny volt és csak engem akart. Számon kérte, hogy nem adott oda senkinek.
- Ha ezt szeretnéd, hát elengedlek… Örökre, Rin. De, néha napján jusson majd eszedbe, amit nemrég mondtál nekem és ha sírsz magadat hibáztasd majd. „ - Milyen jogon tapiz téged? Nem engedtem meg neki!”. - emlékeztettem alig pár perce kiejtett szavaira majd elengedtem karját és még utoljára szóltam hozzá. - Viszlát, Rin! - majd elfordítottam fejem, hogy ne kelljen látnom, ahogy kisétál azon az ajtón… és egyben az életemből.