Szerzők:
Nyuffko - Yves
Teletha - Thanos
4. fejezet
[b]Yves[/b] Újra kezelésbe vesz, amitől végül újra ellazulok, oly annyira, hogy lassan elalszok. Mocorgásra ébredek, érzem, ahogy a takaró körülöleli a testemet. Thanos betakar, én meg közelebb férkőzök a párnámhoz, ami kicsit kemény, de most nem számít, fáradt vagyok jól megpaskolni. Furcsa, nem is tudom minek feküdhettem neki, annyira ködös a fejem. Csak másnap jöttem rá, hogy a földön aludtunk, ráadásul a Démont használtam párnának. Még szerencse, hogy nem jutott az eszembe tényleg megütögetni - ezt szoktam csinálni, mikor kényelmetlen - igen csak fájt volna neki, ha megtettem volna. Lassan megmozdulok, ránézek Thanosra, aki engem néz. - Jó-jó reggelt! Mégis mióta nézel engem? - kérdezem meg tőle óvatosan, miközben a hátamra gördülök. Volt legalább annyi eszem, hogy az éjszaka folyamán eltüntettem a szárnyaimat, így nagyobb helyet biztosítottam magunknak. - Mellesleg meg… miért aludtunk a földön?
[b]Thanos[/b] Előbb ébredek, mivel jóformán nem is sokat aludtam, hála az angyalkának az ölemben, akinek meleg testétől, folyamatos merevedésem volt. Figyeltem őt, ahogy szuszog, el tudnám képzelni, míg csak élek ezt a látványt. Felébred, nyújtózkodik, mint egy fáradt cica. Bátortalanul köszön nekem majd rögtön fel is húz. - Miért kell ezt a kérdést folyton feltenned, baka angyal. Fél éjszaka téged néztelek, mert… mert figyeltem, hogy helyesen lélegzel e. - vágtam rá valami eszement hülyeséget. - Azért aludtunk a földön, mert kényelmes volt és változatos. Igazából meg, elaludtál és féltelek felemelni és ágyba vinni, nehogy felébresszelek, így kiviteleztem, szóval inkább légy hálás, hogy milyen kedves vagyok… de csak veled. - lassan felkeltünk, megmosakodtam, utána az angyal is. - Reggelizz csak, ha éhes vagy. Én most nem, mert megyek, halálra edzem magam. - kommentáltam kérdő pillantását. Az éjszakai sokadik merevedést… vagyis a túltengő energiámat, le kell vezetnem valahogy.
[b]Yves[/b] Meglepetten pislogtam. Engem nézett, mert lélegzek-e még? Végül ad más fajta magyarázatot, amit el is hiszek valamennyire. Megrágom a dolgokat, csak utána kérdezek a dolgokra, habár a reggelinél akartam, így hát most teszem fel neki. - Az alvása visszatérve… nem tudtam, hogy hajlamos vagyok nem venni levegőt, de szerintem csak viccnek szántad. Legközelebb szeretném, hogy az ágyban aludjunk, neked is sokkal kényelmesebb lenne, és nem lennél olyan fáradt, mint most vagy. Egyébként meg szerintem nem ébredtem volna fel, mivel már vittél be az ágyba, mikor elaludtam, nincsenek elalvási gondjaim, vagyis nem vettem észre, hogy lennének. Az edzést meg kérlek, ne vidd túlzásba, majd ha végeztél egyél és pihenj le. - ajánlottam neki.
[b]Thanos[/b] Az angyalka szája kezd kinyílni a szemével együtt. Egyre csípősebb és merészebb. Erősen szorítom a kilincset, nagyon szeretnék neki beválaszolni. - Nem azért nem aludtam! - vágom rá. - Angyalkám, mi lettél te, az anyám? Annak is megvan a maga oka, hogy ma ennyit fogok edzeni vagy talán, szeretnél meggyógyítani, hogy ne kelljen? Különben meg, igen is kényelmes volt ott feküdni. - azzal kivágtattam a szobából, magamra kaptam egy felsőt és mér mentem is hátra, püfölni egy bokszzsákot meg mindent, ami a kezem ügyébe került. Apám megint jót mosolygott rajtam és totál felhúzott vele, ezért nekirontottam, de az öreg, nem is olyan öreg, így lazán visszacsapott és most ádáz harcba kezdtünk. Két óra hossza harc után, lihegve, de még mindig egymást csépeltük és addigra az angyalka is végzett a dolgaival, meglepődve kapta tekintetét közöttünk. Nem az ő hibája, de na, akkor is felhúz, ha olyan édes.
[b]Yves[/b] Magamra hagy még mielőtt visszaszólhatnék neki. Felsóhajtok, megint hozza a formáját. Nem rágódok tovább a témán, de azért az anyja megjegyzése nem tetszett, az bosszantott fel legjobban. Az anyja a térde kalácsa! Nem leszek soha neki, még az kellene! Nem akarom őt pátyolgatni, csak… attól még nem lehet érte aggódni? Morcosan lecaflatok az étkezőbe, ahol reggelizni kezdek. Morgok magamban, ahogy a falatokat megrágom. végül elhessegetem az egészet, fontosabb dolgom van, mint hogy rajta rágódjak. Ma kutassak, vagy kertészkedjek? Mind a kettő, de kezdjük sorjában. Befejezem ma a könyvet, aztán majd kertészkedek. Remélem, Theitész nem fog haragudni érte, habár Thanos állítása szerint nagy segítség vagyok számára. Megreggeliztem, majd a kertbe ültem, ott folytattam a kutatást. Telik az idő, az utolsó lapokhoz érek. Már elkönyveltem magamban, hogy megint semmit sem találtam, mikor megakad a szemem egy néven, Thükróén. Miért olyan ismerős? Aztán felrémlik, hogy az érkezésem napján halottam ezt a nevet. Gyorsan elolvastam a tudni valókat róla. A férfi egy hadisten, akinek mind mágia hatalma, mind tulajdonságairól nagyon híres. Hm, jó lehet Thanosnak, hogy ilyen híres nagybátyja van. Felállok, miközben tovább olvasom, aztán ahogy az utolsó oldalt nézem meg látok róla egy képet. Nagyokat pislogok. Ez… ez a férfi… Becsapom a könyvet, beszélnem kell Thanosszal, most azonnal!
[b]Thanos[/b] Lihegve támaszkodunk egymásra apámmal majd elterülünk a füvön és nevetünk. Igazából nagyon hasonlítok rá, bár állítása szerint, anyámra is. Nem is értem, miért volt köztünk ellentét, mikor most nem érzem, hogy utálna. Mostanában, mintha minden mozdulata értem… értünk lenne az angyalkával. Gyerekesen nevetünk, mikor megpillantjuk a robogó angyalkát, aki könyvet szorít a kezében. Végigmér rajtunk, nem értem mi baja lehet, vagy mit akarhat?Fejünkhöz guggol és figyel minket.. Kutató, kereső pillantása végig éget. Azt sem veszem észre, annyira elveszek a szemeiben, hogy apám közöttünk kapkodja fejét és megint olyat lát, amit én nem. Közli velem, hogy beszélni akar valamiről. - Kettesben… vagy az öreg is itt lehet? - mutogatok az érintettre, aki keményen oldalba csap.
- Öreg a nagyapád! - vágja rá és ezen felnevetünk… mert az tényleg elég öreg.
[b]Yves[/b] Mikor odaérek Thanoshoz, meglátom, hogy az édesapjával van a fűben. Megtorpanok, elgondolkozok, lehet, nem kellene őket zavarni, de mivel megláttak, így oda megyek hozzájuk. Mind a két alakon végig nézek, kétszer is. Keresem a nagybácsi és köztük lévő hasonlóságot, melyet lassacskán meg is látok. Thanos kérdez, elrágódok gyorsan rajta. – Nem kell. Találtam a nagybátyátokról egy részletet. - nyitom ki a könyvet ott, ahol megtaláltam. - Tényleg igaz róla, amit írnak? - kérdezem meg, miközben mind a ketten felülnek, így oda adom nekik, hogy meg tudják nézni.
[b]Thanos[/b] A nagybácsiról kérdez minket, megtalálta azt a részt, amit én tettem bele. Apám elveszi tőle és végigolvassa gyorsan majd fél szemmel rám sandít. Hallom a gondolatát… megkérdi, hogy én voltam e, mire lassan bólintok. Közli velem, szintén némán, hogy akár el is mondhatnánk, de nem tartom jó ötletnek. - Igen, ez mind igaz az öcsémről! Hű, de felizgattad magad, Yves. Nekem is sok érdekességem van, annak nem örülsz így? - kekeckedik vele apám, de csak pajkosan majd felsóhajt. - Mindent el akarok mesélni neked, de nem biztos, hogy fel vagy rá készülve még. Thük nagy kujon. Egy igazi nőcsábász, aki csak ahhoz ért, hogy kell gondot okozni az öcsének, a nyakába sózni dolgokat, hogy tessék, neveld fel aztán meg elvenni tőle, de sebaj. Tökéletes bosszúm van számára… és kénytelen lesz belátni, hogy igazam van. Az összes istenség közül… csak nekem és neki van vörös haja. Még Thannak sem lett az. Egyedül… - tápászkodik fel az öreg -, egyetlen gyermeket sikerült úgy nemzeni az istenségek közül, aki ezt a színt viseli. - mosolyodott rá apám, mintha most semmi furát vagy logikust nem mondott volna. - Na, Yves, megyünk kertészkedni? - terelte a témát én meg ott ültem leesett állal.
[b]Yves[/b] Megnézem újra a képet, majd tiltakozni kezdenék, hogy nem úgy van, ahogy Theitész állítja, de csak leint, majd elmondja az információkat, amik nincs a könyvben leírva Thükróról. Szoknyapecér? Szép. A hajas megjegyzésnél felkapom a fejemet. Vörös haj… Tényleg Thanos sem örökölte, de mintha utalgatás, az a sejtetés lenne az egész mögött… El kell gondolkoznom rajta, meg az egészen. - Igen, szívesen segítek, de visszavinném a könyvet a helyére, ha nem baj. - szabad utat kapok, így visszaindulok a könyvtárba. Út közben egész végig gondolkozok a hallottakon. Beléptem a könyvsereg birodalmába, ahhoz a polchoz megyek, ahonnan levettem három nappal ezelőtt. Ahogy becsúsztatom a helyére ledermedek. A helyére kattan minden. Én… én… nem, nem lehet! Nem létezik, hogy a hadak istenének a fia legyek!
[b]Thanos[/b] Yves sürgősen vissza akarja vinni a könyvet és apám bólint rá majd utána szól, hogy a kertben találkoznak. - Remélem, észrevetted, milyen zaklatott lett. Ha megtudja az igazat, akkor ki fog borulni. Thükron fia, aki eddig azt hitte, hogy egy sima angyal… bár bántották és kiderülne… hogy magának a nagy Hadistennek a fia, aki tojt a fejére. Hisz arra sem emlékszik, hogy te nevelted egy darabig. Még én sem emlékszem rá, akkor csak kettő voltam majdnem. - estem neki apámnak, aki szigorúan rám nézett, mikor átbújt felsőjén.
- Neked sem ártana, ha megkomolyodnál és elgondolkodnál. Nem hiszem el, hogy ilyen idétlen a fiam, hogy még semmi sem rakott össze. - ezzel a kedves kijelentéssel hagyott ott parlagon egem. Felálltam és nehéz végtagokkal bevetettem magam a szobába a zuhany alá. Ma… nem kell több edzés.
[b]Yves[/b] Dermedten állok és állok. Nem akarom elhinni, ami… nyilvánvaló lett a számomra. Újra és újra lejátszom magamban, amit Theitész mondott, de nem létezik! Én, mint a hadisten leszármazottja? Egyik fattya vagyok. A gondolat letaglóz, le kell ülnöm. Én egy fattyú vagyok, akinek nem kellettem. Vajon hány testvérem van? Hányan jutottak ilyen sorsra, mint én? Szeretett valaha? Nem, hiszen akkor törődött volna velem, velem lett volna, nem küldött volna el, nem nevelkedtem volna egyedül, miután édesanyám meghalt. Vajon anyámat elcsábította és egy volt a sok közül? A gondolatra keserű lett a szám íze, harag gyúlt bennem az ismeretlen férfi iránt, olyan, melyet sosem éreztem még.
[b]Thanos[/b] A szobámba mentem… kivételesen és levetkőztem. Magamhoz vettem a törölközőmet és bevonultam a fürdőbe. A zuhany alá álltam és csak folyattam a vizet magamra. Furcsa érzések kavarogtak bennem. Egy részről, akartam, hogy Yves tudja az igazat, mert akkor nem nézne rám úgy, mint egy undorító szörnyre. Másrészről viszont, nem akartam, mert fájna neki és el akarna innen menni. Ragaszkodom hozzá, bár nem értem miért, de ragaszkodom. Attól félek, ha eljön a perc, mikor el kell őt engednem, akkor bajban leszek. hatalmas bajban. Azt nem fogom túlélni. Elzártam a tust és megtörölköztem. Fáradtan nyúltam el az ágyon szétvetett tagokkal. Épp belemerültem önmagam gyűlölésébe, mikor kopogtak. Feltápászkodtam és az ajtóhoz mentem. Tsuki egyik szolgája volt az, aki egy levelet adott át. Meghajolt majd távozott. Mi a fene lehet ez? Visszasétáltam az ágyhoz és újfent elterültem rajta. Kibontottam majd olvasni kezdtem. Majdnem kiesett a kezemből a levél. Tsuki azt írta, hogy ma az emberi világban, kivégeztek egy többszörös gyilkost, akit hosszú évek óta kerestek, de mire megtaláltak, megöregedett. Legalább száz ember halála szárad a lelkén. Villamosszék általi halált halt. Most ideküldték a pokolba, de lakat alatt van. Mivel tegnap voltak a kivégzések, nem terhelik a testem rögtön… majd csak vasárnap. Nagyot nyeltem és hatalmasakat dobbant a szívem. Azt a fájdalmat… nem fogom kibírni. Legalább száz ember fájdalma egyszerre… talán eljött az ideje, hogy végre meghaljak. Felkeltem és felöltöztem. A levelet a zsebembe dugta, és elindultam, hogy megnézzem a kertész brigádot, biztos, hogy neki álltak már… legalább egyszerre mondhatom el nekik a dolgot.
[b]Yves[/b] Össze kell szednem magam… Össze kell szednem magma! Arcomra csapok mind két kezemmel, hogy színt varázsoljak rá, felállok, kimegyek kertészkedni. El kell majd mondanom Thanosnak, hogy megtudtam valamit, nem kell tovább kutatnunk. Legszívesebben most odaszaladnék hozzá, átölelném és kérném, nyugtasson meg, nem igaz az egész. Megtorpanok a folyosó közepén. Miért… miért akarom ezt tenni? Megint újabb kérdés. Ezen most el fogok töprengeni munka közben. Ezzel kezdem az egészet, aztán vissza a múltba haladok lassan. Sok a megemészteni való, ha nem lenen az elzáró képességem szerintem elment volna már az eszem mostanra. Mikor kiérek a kertbe elnézést kérek Theitésztől a késedelmem miatt, neki kezdünk a munkának. Vagy fél órája dolgozunk - miközben én tanakszok, mi is van velem és Thanosszal - mire megjelenik a szóban forgó. Nem is figyelek fel rá legelőször, csak mikor megérintette a vállamat. Felnézek, gondterheltnek tűnik. - Mi a baj? Történt valami? - állok fel aggódva.
[b]Thanos[/b] Végighaladok lassan a folyosón. Azon gondolkodom, hogy talán csak pár napom van hátra. Miért? Azért, mert kizárt, hogy annyi fájdalmat megosszak Yvessel. Nem, ennél jobban sosem tudnám bántani. Kiérek a folyosó végére és a híd előtt balra kanyarodom. Lemegyek az oldalán és a kertészkedőkhöz megyek. Nagyon elvannak együtt, de nem szólnak egymáshoz. Yves mögé megyek és valamely indíttatásból a vállára teszem a kezem. Megfordul azonnal és rám néz. Persze, rögtön észreveszi, hogy baj van és rá is kérdez. Kissé elfordulok, hogy ne lássa teljesen az arcom. - Levél jött Tsukitól. Kivégeztek egy régóta keresett gyilkost. Áldozatainak száma, feltehetőleg megvan vagy száz. De a kíméletem miatt, csak vasárnap ítéljük el. Ez azt jelenti… - fordultam felé teljesen -, hogy te aznap itt maradsz. - mondtam komolyan, szigorú arccal.
[b]Yves[/b] Elborzadok attól, amit mondott. Belegondolni, is, hogy ennyi embert valaki megölt. Vajon kiket? Nőket, gyerekeket? Egészen biztos vagyok benne a többségük azok voltak. Rosszullét kerít hatalmába. Vasárnap… akkor hétfőn lesz a kivégzése. Ledöbbenek azon, amit Thanos mond. - Nem, nem maradok itt, veled megyek! - jelentem ki határozottan. Azt a sok kínt nem tudja átvészelni egyedül, ez felől nincs kétségem. - Eszedbe ne jusson eltántorítani, Thanos! - figyelmeztetem. - egyedül nem fogsz boldogulni! - Lehet Tsukit is kérni kellene, hogy most az egyszer segítsen még, vagyis ilyen nagy mennyiségű fájdalmaknál. Hárman együtt elbírnánk, úgy érzem.
[b]Thanos[/b] Kedves, mint mindig, ezzel kerget az őrületbe. Szeretne jönni, de nem akarom. - Nem, nem jöhetsz! Szó sem lehet róla! Senki sem fog ott lenni akkor! - hadakozok vele.
- Thanos! - förmed rám apám, miközben megfordul és mélyen szemembe néz. - Meg akarsz halni, fiam? - kérdezi szigorúan.
- Nem erről van szó! - vágom rá. - De, sem a barátaimat sem a szeretteimet nem kényszeríthetem arra, hogy velem haljanak.
- Csak a magad nevében beszélsz. Azt nem kérdezted meg, hogy ő mit akar. - mutat Yves felé.
- Hát nem értitek? Nem akarom, hogy kínok közt szenvedjen. Elég, ha én szenvedek. Előtte még az élet, a jövő és egy csodás szerelem. Lehet felesége, gyereke. Miért fosszam meg ettől? - nézek felváltva rájuk és nem értem, hogy lehetnek ilyen értetlenek.
[b]Yves[/b] Élből elutasít, mire megszólalnék, az apja rámutat a tényre, hogy nekem is van beleszólásom, mire Thanos kifakad, hogy sokkal jobb életet érdemlek. - Lehet, igazad van, lehet nem. - kezdek neki, próbálom magam türtőztetni, így halkabban szólaltam meg. - Lehet, nem kellene veled mennem, de én szeretnék! - nézek rá kétségbeesetten. - Fontos lettél számomra, nem akarom, hogy egyedül elviseld. Eddig is kibírtuk ez után is ki fogjuk! Nem hagyhatom, hogy meghalj! - erre meg akarna szólalni, de nem engedem neki. - Ez az én életem és én így döntök, akár tetszik, akár nem! Ha kell, utánad szökök, nem fogod magad megölni, nem lehetsz öngyilkos! - kiáltok rá. – Mit fognak Tsukiék ehhez szólni? Ha?
[b]Thanos[/b] Végighallgatom, amit az angyalka kimérten mondd. Szeretnék közbe szólni, de nem hagyja. Azt mondja, fontos vagyok neki… de nem értem miért? Hogy lehetek neki fontos? - Tsuki is olyan dühös lenne, mint te, sőt fel is pofozna és közölné, nem ezért mentette meg eddig a seggem. - felelem. - Szóval, ez a végleges döntésed? - nézek rá kétségbeesetten. Ő csak határozottan bólint, így sarkon fordulok és visszavágtatok a szobába. Az övébe megyek, bevágom magam mögött az ajtót és az ágyra vetem magam. Forgolódok, szenvedek, sosem éreztem még ilyen kínt. Vajon, mi lesz azokkal a szárnyakkal és azzal a gyenge testtel olyan fájdalomtól? Felkelek és a párkányra ülök, mi alatt ők még mindig kertészkednek. Onnan figyelem őket és hallgatózom. Fentről, olyan szép teremtés… nem mintha amúgy, nem lenne az.
[b]Yves[/b] Magunkra hagy, én meg lassan lecsillapodok. Bocsánatot kérek az apjától, nem kellett volna így viselkednem, mire csak megpaskolja a koszos kezemet, rám mosolyog, de olyan mintha mindent sejtene, ami lezajlik bennem. Visszatérünk a kertészkedéshez. Elgondolkoztat, miért is fontos nekem Thanos. Barátnak tekintem már őt, ebben egészen biztos vagyok, de… sokkal több van itt, melybe megint csak nem merek belegondolni, de muszáj lesz. Épp az egyik rózsabokor előtt állok, azt igazgatom, mikor rájövök miért is. Sosem érzett dolgok, kipipálva. Egyetlen barát iránt sem? Igen. Több mint barátság? Igen. Több mint szabadna? ... Igen… Ujjaimat elkapom a rózsáról, sikerült belenyúlnom, de nem számít a fájdalom, nem is érzem, hiszen bénultság uralkodott el rajtam. Thanos… Thanos… ő és én… Felsóhajtok. Nem alakulhat ki közöttünk olyan, nem engedhetem meg, hogy rájöjjön, amire én rá jöttem. Megint egy elszigetelni való, egyetlen szó köré. Szerelem.