Szerzők:
Nyuffko - Yves
Teletha - Thanos
7. fejezet
[b]Thanos[/b] Értetlenül pislog rám majd jön egy szolga, aki el szeretné kísérni, hogy előkészítse. Ő Thükron szolgája bár szerintem, ezt ő nem tudja. Egy utolsó csókot még ellop tőlem és közli, hogy majd később találkozunk. Én közben felkeresem apámat, aki nincs egyedül… mint sejtettem. A széken ücsörgő bácsikámat nyugtatgatja, aki erősen küzd könnyeivel. A baj az, hogy tudja, a fia megveti és még csak az sem érdekli ott van e vagy sem. Én elmagyarázom neki, hogy nem hibáztathatja ezért, mert valahol őt is meg kell értenie. Megérti, de fáj neki. Aztán kopogtatnak és apám „tessék”- ére, belép egy magas, karcsú angyal. Még sosem láttam, de csodaszép. Fekete haja van, kicsit hasonlít az enyémhez. Rövid, de jól fésült. Egy magas apámmal, de soványabb és valóban… nagyon csinos. Egy sikkantással a nyakamba borul és ölelgetni kezd én meg azt sem tudom, hova bámuljak. Eltol majd végig mér és sandán néz apámra. - Látom, jól nevelted. - kacsint rá és kezd összeállni a kép. Mielőtt azonban mondhatná, hogy ki, sarkon fordulok és elmegyek a szobámba, ahol nem épp boldogságomat élem ki. Az anyám volt. Mégis, hogy képes ilyen boldog képet vágni. Mintha még azt is hallottam volna, ahogy megjegyzi, meglátogatja a mennyasszonyt is. Ez nem túl jó ötlet, de remélem Yves nem fog kiborulni. Inkább… nekiállok öltözködni, de előtte betámadom a fürdőt.
[b]Yves[/b] Először alaposan megfürdök. Minden félét készített az egyik szolgáló bele a kádba, melytől, mikor kiszállok, csak úgy illatozok. Fúúú, ha ezt Thanos megérzi, nem tudom, hogyan fog reagálni rá. Miután kész voltam, bekentek valamilyen testápolóval, melytől simábbnak, selymesebbnek éreztem a bőrömet. Egy köntöst kaptam, ezután leültettek az öltözőasztalhoz. A hajammal kezdtek el foglalatoskodni. Azon kapom magam egyre többen vannak körülöttem, most már hárman. Mire megy ki a játék? Nem értem. Hirtelen kivágódik az ajtó, bejön egy férfi akire, amikor jobban ránézek, rájövök egy angyal. Mégis mit keres lent? Nem, nem az anyám, ő még fent van a mennyben, jó helyen. Mosolyogva közelebb jön, elhessegetné a szolgákat, de nem engedem neki. Lebiggyeszti ajkait, felsóhajt, próbája elmondani, ki is ő, de nem nagyon érdekel, de azért megüti a fülemet, mikor Thanos nevét megemlíti. Na, ne… ő az anyja? Még jó hogy nem penderítettem ki, pedig meg volt a késztetés rá. Kelletlen megengedtem neki, hogy ő csinálja meg a hajamat, melyet szépen feltűz. Valamilyen hajdíszt kapok, melyre azt mondja a családi jelképük, viseljem boldogan, mint egy mennyasszony. Most komolyan… tényleg ma lesz az esküvőm? El sem akarom hinni… Gyomrom görcsbe rándul az izgalomtól. Vajon Thanos is így reagál arra, ami ránk vár?
[b]Thanos[/b] Idegesen kenem végig magam az általam készített olajjal. Nem értem, mire fel ez a nagy hacacáré… hisz, így is tetszem neki. Az egész felhajtás… de, ah. Meg kell csinálni. Izgulok, a gyomromban pillangók repkednek és akkor még a tudat, hogy anyám is felkereste talán. Nem velem kéne foglalkoznia? Bár… nem szokatlan, hogy nem ezt teszi. Magamra veszek valami öltöny félét, még sosem volt rajtam. Ez inkább frakk, mert hosszú a hátsó része, mint egy pingvin farka. A tükör elé lépek. Szokatlan, kissé már-már emberi. Vajon vonzónak fog találni ebben? Elindultam a kertbe, ahol apám és a szolgák a kupola köré feldíszítettek mindent. Székeket varázsoltak, melyeket ember világbeli virágok díszítettek, akár csak a csapást, melyen Yves végig halad majd. Csak remélni merem, hogy nem adnak rá valami női szoknyát, mert meghülyülök. Remélem… az a szép, fehér tógaszerű lesz rajta, amit viselni szoktak. Ő nem nő, hanem egy nagyon aranyos férfi, szóval én így szeretném őt elvinni. Nagyapa fog minket összeadni, még nem jött meg… vagy a nőkkel kacérkodik épp valahol. Apám lép oda hozzám a durrogó nagybátyámmal és átölel. Bácsikám is odalép és magához szorít. - Ne haragudj, öcsi! Nem akartalak bántani… csak a fiam… ha van jogom így hívni. - nyöszörögte.
- Nem tudom! Nem az én dolgom, hanem a tiéd és Yvesé. Talán sosem bocsát meg neked… talán igen. Nem hibáztathatod. - feleltem neki.
- Tudom… jól tudom. Kérlek, vigyázz rá!
- Megígérem!
[b]Yves[/b] Mikor véglegesen elégedett lett mindenki a kinézetemmel, egy fehér tógát vagy ahhoz hasonlót adnak rám. Nem értem minek, meg olyan meztelennek érzem magam ebben. Csak egy lepel, mely alul nyitott, oldalt is majdnem, nem tetszik, de nem tiltakozok. Biztosan ez egy szokás, egy ilyen ruha, melyet a jövőbeli élettársnak fel kell vennie. Kaptam hozzá egy övszerűséget, mely átöleli a derekamat, meg egy papucsszerű valamit, hogy ne mezítláb járjak, ezután kiterelnek a szolgák. Időközben Thanos anyja elment, amit nem is bánok, hiszen feszélyezve éreztem magam mellette. Nem értem, mit akart az egésszel. Lehet bevágódni, hogy aztán támogassam őt, mikor Thanos nem kíváncsi rá? De… megértem Thanos érzéseit, meg az „anyjáét’ is. Ők ketten tényleg nem tudtak kapcsolatba lépni, hiszen az anyja a mennyben volt, míg az enyém is, ráadásul velem együtt élt, mellettem dolgozott. Én… ezért nem tudom elfeledni. Ott volt, szerethetett volna, nem egy másik nőnek kellett volna felnevelnie, hanem neki, vagy ha nem akkor közölni velem, hogy ő kicsoda. Hittem volna neki, hiszen hallottam, meg olvastam már ilyenről. Ellenben Thanos tényleg el volt szakítva az „anyjától” ő tényleg nem tudott volna kapcsolatba lépni az nélkül, hogy ne jöjjön rá a nagyapja, akire szintén neheztelek. Mindegy. Arcomat megcsapkodom, nagy levegőt veszek. Izgulok, félek, kik lehetnek ott lent az ünnepségen. Vajon Thanos ott van már és rám vár? Ha nem, akkor nem akarok kimenni a többiek közé. Óvatosan kikukucskálok az ablakon, remélvén meglátom őt.
[b]Thanos[/b] Összegyűlt egy kisebb tömeg, de zöme a szolgákból tevődik ki. Hátra pillantok, mikor már egy ideje ott állok, nagyapám előtt. Aztán mindenki abba az irányba néz, ahol az oszlopok és ablakok vannak, az én kis vörös angyalom, szelíden kukucskál kifelé. Bátortalanul engem keres és meg is talál. Segélykérő szemei megigéznek, de Thükro előbb pattan. Végül is… ő az apja. Az egyik szolga virágcsokrot nyom Yves kezébe, méghozzá tűzrózsát, mely oly vörös, mint a haja. Thükro meghajol előtte és bár szerelmem szemei tele vannak nehezteléssel, mégis elfogadja apja karját, aki ettől fülig pirul és boldogan szalad szeméig szája. Ahogy felém sétál, a szívem egyre erősebbek ver. Gyönyörű szürke szárnyai ki vannak engedve, fehér, rövid tógája, csodásan simul karcsú alakjára. Most azonnal fel akarom kapni és elszaladni vele messzire.
- Nagyon szépek vagytok! - jegyzi meg előttem álló nagyapánk, mely közelebb hajolva, csókot nyom mindkettőnk arcára. - Büszke vagyok rátok! Yves, nagyon csinos vagy. Bátor és gyengéd. Vigyázz erre a lökött marhára. - kezdi Zeon. Rendkívül rendes egy nagyszülő.
[b]Yves[/b] Végre megtalálom Thanost, jelzem elé, segítsen, de helyette apám jön oda. Nincs mit tenni, nem szégyeníthetem meg mindenki előtt, na meg magamat sem, így elfogadom a felém nyújtott karját. Ahogy látom, akinek van szárnya, bátran mutogatja, így, mielőtt elindulnánk én is ezt teszem, láthatóvá teszem őket. Nem érdekel, ha esetleg páran összesúgnak a színe miatt, még mindig büszke vagyok, hogy a szerelmem miatt, amit Thanos iránt érzek az mocskolta, be, de ez nem minősül annak, inkább a valódi szerelem bizonyítéka. Mikor odaérünk, Thanos mellé állok, legszívesebben hozzábújnék, de nem merem. Zeon, mindenki nagyapja megdicsér, milyen jól nézünk ki együtt, majd engem megkér, vigyázzak a démonomra. – Ez csak természetes. Nem csak én fogok rá vigyázni, hanem ő is rám. – jelentem ki határozottan, miközben dereka köré fonom karomat. Nem bírom ki, hogy ne érintsem őt.
[b]Thanos[/b] Nagyapa elmosolyodik azon, amit Yves felel neki. Látom, hogy megnyugodott és mikor Yves karja derekamra fonódik, én is átölelem. Nagyapa észreveszi türelmetlenségünk, ezért elkezdi. Gyorsan elhadarja, amit kell, majd odaér, hogy csókoljuk meg egymást. Mint két éhező, mohón tapadunk egymás szájára. Mindenki felzúg és boldog üdvrivalgásba kezd. Azt hiszem, mi törtük meg a régi szabályokat és most mindenki hálás. Koccintunk, ahogy az helyes majd mindenki eszegetni és beszélgetni kezd az állófogadás alatt. Mielőtt betámadhatnának minket, karon fogom az én édes és szépséges társamat és lelépek vele. A meleg vizű forrásokig vezetem, ott a fene sem keresne minket. Mikor odaérünk, megragadom derekát és felteszem egy kisebb sziklára. Körülfonom derekát és hozzá bújok. - Édes, egyetlen szerelmem… végre csak az enyém vagy. - dörgölődzök hozzá.
[b]Yves[/b] Hamar le lett bonyolítva, aminek örülök, nem szeretem, mikor ennyi szem szegeződik rám. A csókba belefeledkezek, végül a torokköszörülés ránt ki. Gratulálnak nekünk, majd pohárköszöntő. Boldogan bújok Thanoshoz, aki később elrabol, amit végül is egyáltalán nem bánok, hiszen valaki nagyon nézett, és tudom is, hogy ki volt az, hiszen hasonló szemeim vannak nekem, mint neki. Mosolyogva fonom lábaimmal körül Thanost, aki hozzám dörgölőzik. – Igen, csak a tiéd! Senki másé nem lehetek csak, az én szexi szarvakkal rendelkező démonomé! – jelentem ki, miközben végig simítok mellkasán, majd nyaka köré fonom karjaimat. – Újdonsült férjuram megcsókolsz? Ajkaim jó pár perce vágyakoznak a tiéd után.
[b]Thanos[/b] Aranyosan nevetve átkarol és csókot kér. Megcsókolom, miközben falom is ajkait. - Akkor, én most hívjalak feleségemnek? - nevetek. - Amúgy, nagyon, de nagyon szép vagy ebben a fehér tógában. Szexi, de ha meztelen lennél, az még szexibb lenne. - emelem meg egy kicsit és lehúzom róla a ruhát. Bájos zavar jelenik meg az arcán. Leveszi rólam a frakkot, az inget és a nadrágot. Felemelem lábát és leveszem róla a papucsát. Végigcsókolok lábán majd mikor már mindketten pucérak vagyunk, körülfonja lábával derekam, én megemelem és a forráshoz viszem. - Nézd, milyen csodaszép. Rejtett kis sziklás rész. - kuncogom. Valóban, tele van virágokkal és borostyánnal, ez egy remek szerelmi hely. Besétálok vele a meleg vízbe. Ahogy bőrömhöz ér a víz, kellemes nyugodtsággal tölt el. Legbelülre sétálok és helyet foglalok. Yves nem ereszt lábaival, amit nem is bánok. Hátrahajtja fejét, hogy megmártózzon benne, én pedig kihasználom, hogy szabadon maradt nyaka és megcsókolom, megnyalom. - Nem bánod, ha itt töltjük a „nászutunk”? - nézek kéjvágyóan a szemeibe.
[b]Yves[/b] Levetkőztet, miközben apró csókokat váltunk, de én sem maradok rest, én is levetkőztetem őt. Mikor végre csak a bőrünk ér egymáshoz köré fonom a lábaimat, ki is használja, megemel, belé kapaszkodva borulok nyakához, melyet megpuszilgatok, majd harapdálok óvatosan. Felhívja figyelmemet a forrás szépségére. El kell ismernem tényleg az, hangulatos, igazi szerelmi légyottok helye lehet ez. Hogy-hogy ezt eddig még nem fedeztem fel? Nem számít, csak az, hogy most végre kettesben vagyok Thanosszal, aki leül, elhelyezkedik. Hátradöntöm fejemet, ő meg letámadja a nyakamat, amit kuncogva fogadok. Hajába túrok, visszaegyenesedek. – Itt? Nem, nem bánom. Nekem bárhol jó, csak velem legyél. – hajolok hozzá még közelebb és a szavaimat megpecsételjem, megcsókolom őt gyengéden.
[b]Thanos[/b] Észrevettem, hogy mióta elszakítottak minket egymástól és ő visszajött hozzám, sokat változott. Sokkal nyíltabb, szexibb és még bátrabb. Nem fél semmitől. Sem tőlem, sem a testi örömöktől, amikbe hatalmas lelkesedéssel merül bele. Megnyalogatom nyakát mely a víz ízével keveredik. Végigfuttatom nyelvem mellkasán, körözök mellbimbója körül, amit ő hátravetett mellkassal tűr. Játszadozok az érzékeny kis részével, közben kezem a víz alatt matat és ráfonódik az általam oly nagyon szeretett szerszámra, melyet nagyon takarosnak tartok. Mióta látott minket Tsukival… azt csinálni, nem nagyon mert hozzá érni, de nem baj. Nekem kielégítő az is, ha kényeztethetem. Egyszerre kínzó felül is és alul is. Közben másik kezem már a fenekénél jár és besettenkedik a meleg odúba. Reszket, remeg, ahogy egyszerre több helyen is játszom vele. - Meg fogok őrülni. - suttogom. - Olyan hihetetlenül aranyos és édes vagy, hogy elered az orrom vére. Vagy csak a meleg víztől lenne? - mosolygom rá.
[b]Yves[/b] Thanos lassan birtokba veszi testemet, melyet reggel fedezett fel másodszorra. Keze érintései, ajkai felszítják bennem a vágyat még jobban, halkan hangot adok elégedettségemnek, de úgy érzem, nem csak ennyinek kellene lennie, hanem nekem is szeretgetnem kell őt. Megszólal, elmondja, milyennek talál, amitől zavarban vagyok, gátlásaim nem teljesen oldódtak fel, és van egy olyan érzésem mindig is ez lesz, amit nem bánok, hiszen ő tudja csak elérni, hogy fülig vörösödjek. - Én nem látnám, hogy csöpög az orrod. - puszilom meg a szóban forgót, majd lassan megemelkedek, ujjai ez által kijjebb csúsznak, majd vissza. Hozzádörgölőzök, hogy még jobban érezzem mind kettő becéző kezét. Tettemmel morgást váltok ki, hiszen merevedését, melyet érzek azt is sikerült súrolnom. Elmosolyodok, miközben kezemet kettőnk közé nyúlok, elveszem kezét az enyémről, majd az övét megfogva összeérintem vesszőnket. – Így… mind kettőnknek jobb.
[b]Thanos[/b] Megnevettet majd elveszi kezem az övéről és összefogja szerszámainkat. Játszadozni kezd velük, összedörzsöli őket. Ahogy bőr a bőrhöz ér, egyre izgatottabbak leszünk. Nyakába fúrom fejem, de közben másik kezem még mindig fenekében matat. Közlöm vele, hogy nem bírom, mire ő csak mosolyog. Megemelem csípőjét és mivel bólint, magamra ültetem. Érzem, ahogy lába érinti a talajt, izgalmas. Először én kezdem mozgatni a csípőjét magamon és lökni őt aluról. Közben nyakát és mellbimbóját kényeztetetem, mert szeretem őt az őrületbe kergetni. Aztán kicsit abbahagyom, mire ő zokon veszi. Gonoszul elmosolyodom, így érti a célzást. Megemelkedik lassan majd vissza. Gyakorolni kezd a vízben is. Egyre jobban belejön, már magától löki felfele magát. - Édesem, én már attól el fogok élvezni, ahogy nézlek. - állítom meg egy percre és mellkasának döntöm fejem. - Mindjárt felrobbanok, képtelen vagyok visszatartani, el akarok menni.
[b]Yves[/b] Én irányítok most, én kényeztetem magunkat. Érzem, ahogy lüktet a markomban ő, de az enyémet is. Végül engedélyt kér, melyet csak mosolyogva adom meg. Lassan belém hatol, megáll, míg megszokom. Furcsább a vízben csinálni, erre leginkább akkor jövök rá, mikor belelendül legelőször ő, majd én. Sosem hittem volna, hogy féktelen tudok lenni, féktelenül lovaglom őt, mire leállít. Közel van, ahogy én is, hiszen zihálok, nyöszörgök, remegek, vágyom a beteljesülést. – Hát akkor, mire várszh? – kérdezem meg tőle. Választ nem várva kezem közé fogom arcát, éhesen rátapadok ajkaira, miközben tovább mozgok. Ajkaira nyögök, miközben sebesebben lovagolok rajta. – Thanos… Thanos! – testem megfeszül, fejem hátrabicsaklik, nyögve élvezek kettőnk közé.
[b]Thanos[/b] Annyi élvezet csap össze hirtelen köztünk. Kéjesen kacérkodik velem, kezei közé veszi arcom és ajkamra tapadva, szégyentelenül lovagolni kezd. Nevemet kiabálja, egyre mélyebben, hangosabban. Már nem bírom. Zúg a fülem, lüktet a mellkasom és mikor elélvez már a látványtól is kétszeres orgazmusom lesz. Fenekébe marok és erős reszketések közepette, belé élvezek. Egymás vállának támasztva fejünket szuszogunk. Mikor végre megnyugszunk és nevetünk egyet, fenekébe markolva felkelek vele. Végigfolyik lábunkon élvezetünk nedve, de most ez érdekel minket a legkevésbé. A meleg kőnek döntöm és megcsókolom. Ajkamon végig nyalva közlöm vele, hogy még egy menetet akarok, mire meglepődik, de látom rajta, hogy ő is benne van.
[b]Yves[/b] Elélveztem, Thanost is magammal rántottam. Utána csak a pihenés marad, ami mégis átcsap mássá. Valahogy… nem elég még nekem, úgy érzem. Lehet, a boldogság teszi, vagy az egy hónapos hiánya. Felemel, egy kőnek döntve mondja, nem elég neki. Azért meglep, hiszen akkor ő is így érez, mint én. Belemegyek. Összetapadva, egymást újra és újra felfedezve ringatózunk megint a vágy vizén. Thanos lassú lökései, melyekbe belekezdett megőrjítenek. Fejemet a kőre ejtem, szemeimet résnyire nyitva figyelem arcát, melyen vágyat, boldogságot, birtoklási vágyat látok, de legjobban a rám szegeződő tekintetén látom. Mintha saját magam tükörképét néztem volna meg. Én is ezeket érzem, melyek igaz kimondatlanok, de mégis mind ketten tudjuk, mit is érez a másik.
[b]Thanos[/b] Csillogó szemei, melyek engem kémlelnek. Gyönyörbe fordult arca, mely miattam ilyen. Vágytól reszkető teste, mely szintén miattam ilyen… végtelenül felizgat. - Úgy érzem, hogy ha nem egyesül testünk minden pillanatban, elveszthetlek, mohón és önzőn akarlak. - lihegem a lökések között. Sikolyai, melyek ajkát hagyják el… felemelem csípőjét, mélyebbre hatolok, eddig szokatlan, furcsa gyönyör járhatja át testét, arca erről árulkodik. Nyakamba csimpaszkodik, körme húsomba váj. Felemelem és állva folytatom tovább. Teljesen körül ölel mind kívül, mind belül. Mozgatom őt farkamon, mely érte reszket és lüktet. A fülembe sikkant, ezért nem állok le, tovább lököm, míg el nem ül hangja, de ekkor én érek oda, próbálom visszább fogni hangom, mert nagyon mélyről tör fel, de hát a szenvedélynek nem lehet parancsolni. Reszketve omlunk vissza a vízbe és szorosan ölelve egymást, már csak pihenünk és élvezzük, hogy csak mi ketten vagyunk… senki más.
[b]Yves[/b] Szavai mennybe taszítanak. Minden kis sejtem érte reszket, őt akarják érezni. Mennyei gyönyört okoz nekem, újabb és újabb vizekre sodor, melyek felfedezetlenek számomra. Elvesztem maradék eszemet is, teljesen eluralkodik testemen a vágy, nem bírok vele. Vaddá válok, féktelenné, amilyen még nem voltam. Mégis levetkőzöm maradék gátlásomat, Thanos kihozta ezt belőlem. Le kell vezetnem a feszültséget, azon kapom magam őt karmolom, de ez még nem elég, sem a nyögések, sikkantások, melyek ajkaim elhagynak! Testembe a vágy újra és újra belenyilall, még nagyobb feszültséget érzek. Mindjárt… mindjárt…! Végül elérem a csúcsot, mely képszakadást hoz maga után. Mikor újra képben vagyok Thanoson pihenek, teljesen hozzá vagyok bújva. Reszketegen felsóhajtok, bágyadt vagyok és van egy olyan érzésem a víz s közrejátszik. Annyira mesés az egész, annyira jó. – Szeretlek. – suttogom nyaka hajlatába, majd újabb sóhaj hagyja el ajkaimat. Hogy hogyan fogok megmozdulni, nem tudom, nincs erőm hozzá. Felnyögök a gondolatra, mely lassan a tudatomba kúszik. Hogyan a fenébe fogok, ilyen reszkető testtel a násznép, az ünneplő sereg elé állni?
[b]Thanos[/b] - Én is szeretlek! - felelem és átölelem. Még vagy egy egész órát ücsörgünk ott, mire hajlandóságot érzünk kiszállni. Megszárítkozunk a segítségemmel és lassacskán felöltözünk. Komótosan visszasétálunk és meglepetten nézzük… a kicsit sem józan násznépet. Leülünk egy asztalhoz és eszegetni kezdünk. Megetetjük egymást közben apáink közelebb csúsznak hozzánk, kissé illumináltan. A jó öreg nagyapa, márt egy egész háremet szerzett magának, de alszik. Mikor az öregek dumálni kezdenek, nagyapa is felriad és kábultan figyel minket majd erősen hátba taszigatja apáinkat. - Hát Theitész fiam, neked aztán termékeny fiad van. Néz, hogy ragyog a képük. Míg mi leittuk itt magunkat, addig ezek megjárták a mennyeket. - röhögött. - A kicsi Yves meg olyan sugárzó, mint az anyja. A kis ártatlanság. Na, majd ő ráteszi a pórázt a mi heves kis Thanunkra. - kacagott. Bácsikám csak ártatlanul pislogott. Nem bántam volna, ha némileg javul a kapcsolata kedvesemmel, de semmi közöm hozzá.
- Nocsak… - fonódott egy kar hátunkra. Anyám ölelt át minket hátulról majd megfogta Yves arcát finoman és maga felé fordította. - Jaj, de kis szép. Nézd, Zeon! Most mit kívánsz majd tenni, vénség? Déd papi leszel! Őket is tönkreteszed? - gonoszul el anyám arca. Hát hiába, a régi sérelmeket nem lehet elfeledni. Nagyapa Yvesre fordította tekintetét. Végig mérte majd elnyíltak ajkai.
- Nem! - felelte. - Soha többé nem teszek ilyet. A dédunokáim már a szüleikkel együtt élhetnek. Ahogy ti is együtt lehettek végre. - nézett a szüleinkre. Egy hangos sikítás és felzokogás csendült Thükron mögül. Egy alacsony, szőke hajú, sovány tengerzöld szemű férfi volt az, aki átadta magát húsz év fájdalmának. Yvesre néztem és bocsánatkérő pillantásokat vetettem szerelmemre, az elkövetkezendőkért. Kihámoztam magam anyám öleléséből és a férfihoz sétáltam. Letérdeltem elé és kezet csókoltam neki, akár mennyire férfiatlan is a dolog.
- Köszönöm. - öleltem meg majd megfogva kezét az asztalhoz vezettem őt, Thükron mellé, aki szintén majdnem elbőgte magát, mohón szorította magához a férfit. Le sem tagadhatják, hogy szeretik egymást, ám bátortalanabbak voltak még most is, mint a szüleim, akik rögtön egymásnak estek, mikor ma találkoztak. Sajnálom őket, mert lehet, hogy elvesztették a fiukat… örökre.
[b]Yves[/b] Mire visszaérünk, meglepődve tapasztalom a násznép nagyon is elvolt nélkülünk. Nem is baj, hiszen így nem kaptunk megjegyzéseket, hogy mit is csinálhattunk ennyi ideig, vagy hogy hogyan nézünk ki. Thanosszal leülünk enni, mire apáink beszélgetni kezdenek, sőt megjegyzéseket tesznek, amihez Zeon, a „főnök” is megmondja a magáét. Ledöbbenek azon, ami mondanak. Mi van? Nem akarom elhinni. Hirtelen ölelő kart érzek, melytől megfeszülök. Thanos édesanyja volt az, aki nagyapánkhoz intézte a szavait, melytől nyilván valóvá vált, hogy… terhes vagyok. De mégis? Hogyan és mikor? Hogy-hogy ilyen hamar látszik? Lehet… múlt hónapban, mikor Thanos nem volt önmaga akkor estem teherbe? Vagy mikor máskor, hogy ilyen hamar meg tudják állapítani? Na meg nem létezik, hogy ilyen simán teherbe essek! Nem vagyok nő, akinek méhe van és… és… Még mielőtt a döbbenetemből felocsúdhatnék megrettenek, hogy el akarnak szakítani hármunkat egymástól. Mit csináljak? Ha ez bekövetkezik, mindent megteszek, hogy a gyermekemmel legyek és a férjemmel! Ellent fogok szegülni, nem érdekel! Ha meg valamit bevetnek, akkor is megtalálom a módját, nem úgy, mint a „kedves anyám”. Végül csak megnyugszok valamelyest, mikor Zeon megmondja, nem teszi. Erre egy kisebb sikkantást hallok. Thanos bocsánatkérően néz rám, majd odamegy a férfihez, mint kiderült az „anyámhoz”, aki mégis csak itt van, jól láttam. Odaviszi apámhoz, sírva fakadnak. Nem értem magam se, de valahogy bekönnyezek én is. Sebtében letörlöm, nem, nem hatódok meg, haragszok még rájuk, de legfőképp az álszent szőke anyámra, aki… Mindegy, lezárom ezt a témát magamban. A poharamért nyúlok, melyben bor van. Elgondolkozom azon, lehet, nem kellene ilyet innom.
[b]Thanos[/b] Nagyon vegyes érzések dúlnak szerelmemben, ezt jól látom, mert kiül arcára a furcsa… „Nem tudom, mit kellene tennem!” - kifejezés. Komorrá válik arca és borospoharáért nyúl, melyet szájához emel. Már épp döntené le a poharat, mikor kiveszem kezéből és egy húzásra megiszom majd elé tolom a vizes poharat. - Nem ihatsz ilyet! Kérlek, vigyázz magadra… vagyis magatokra. - mosolyodtam el és hasára tettem a kezem. - Mennyire borít ki a tudat, hogy terhes vagy? - kérdeztem meg tőle komoly arccal. Elvégre férfi és hát nem álmodik egy férfi sem arról, hogy ilyen történjen vele. Lehet, hogy kiborítja vagy zavarja, de csak remélni tudom, hogy olyan boldog, akár csak én.
[b]Yves[/b] Thanos elveszi a poharat tőlem, majd ad helyette egy másikat. Igaza van, felelőtlenség lett volna innom. Hiányozni fog a borozgatás, hiszen megszoktam, hogy mindennap iszok egy pohárkával. Keze hasamra siklik, kérdezi a nyilvánvalót. – Nem tudom… nem akarok erről beszélni, vagyis… itt. – oldalra nézek a többiekre, jelzem hogyan is értem. Felsóhajtok, megfogom Thanos kezét, mely még mindig hasamon pihen, fejemet vállára döntöm. Nem tudom, mi lenne velem nélküle. Lehet, hogy még mindig egy kis senki lennék fent a Mennyben. Megváltozott minden, én is, és ő is, ami jó, vagyis úgy érzem.
[b]Thanos[/b] Most nem akar róla beszélni, de úgy látom, nem a tudat akasztja ki, hanem, hogy sokan vannak körülöttünk. Fejét vállamra hajtja én pedig megsimítom arcát. Az ő keze is ráfog kezemre, nagyon kellemes most így. Azt hiszem, nagyon boldog férfi vagyok. Körbe nézek, az anyja még mindig pityereg. Látom, Yves is néha oda pillantgat. Most, hogy terhes, talán más érzések is felcsapnak benne. „Anya” lesz, aki dühös a saját anyjára jelenleg. Ha megszül, talán bele sem mer majd gondolni a tudatba, hogy a gyereke megveti vagy eltaszítja. Én sem merek belegondolni, ezért fogok megbocsátani a szüleimnek. - Kicsim! - emelem fel fejét a sokadik anyjára vetett pillantás után. - Nem szeretnél beszélni vele mégis egy pár szót? Végül is az anyád… és ha a gyermekünk is így érezne irántad, mint most te iránta… gondolj csak bele. - próbálkoztam. Nem akartam erőszakoskodni, de egy próbát megért, szerelmem lelki üdvéért.
[b]Yves[/b] Bosszant anyám, hogy még mindig sír. Elhiszem, hogy örül, de… nem akarom, hogy színjátékká váljon az egész. Úgy éreztem ismertem őt, mikor egymás mellett dolgoztunk, de mikor megtudtam rájöttem, sosem ismertem. Ez elgondolkoztat, mint megannyi új információ, melyen át kell rágnom magam. Thanos észrevehette, hogy oda- odasandítok, mert megszólal. Felsóhajtok, lehunyom fáradtan pár másodpercre a szemeimet. – Nem, Thanos nem. Nem akarok vele beszélni. Nem ismerem őt, és úgy érzem jobb is. Én nem tenném a gyerekemmel, hogy kimaradok az életéből, akár tiltják, akár nem. Megtalálnám az útját, módját, hogy megtudja, ki is vagyok valójában. Megmondanám neki, hogy van egy becsületes apja, aki szereti, és igaz nem találkozhat vele, de egy idő után úgyis látni fogja, de addig is ott lennék mellette, támogatnám, igaz egy nő nevelné fel, de akkor is tudná, hogy én vagyok a vér szerinti anyja. Lelkére kötném, hogy ez titokba maradjon, különben a családunk bánja. Ha nálam így lett volna megértettem volna, nem kürtöltem volna világgá, hogy egy férfi az anyám. Szerintem a mi gyerekünk is meg fogja érteni.
[b]Thanos[/b] Kifejti észérveit, melyeket meg is értek. Igaza van neki is, ahogy megértem a szüleinket is. Nem teljesen ugyan az a világ volt. Megint csak rá nézek. - Azért vannak a hibák, hogy tanuljunk belőlük. Most rajtunk a sor, hogy mindent megtegyünk, amit csak lehet. - pusziltam meg. Láttam, hogy fáradt, ezért felálltam és segítettem neki is felállni. Elköszöntünk a vendégseregtől, anyám közölte, ő most már itt marad. Megfogtam Yves kezét és elsétáltam vele hídon át a szobánkig. Mikor odaértünk, nevetve felkaptam, mire meglepődött, mert nem értette. - Át kell vinnem a mennyasszonyt a küszöbön vagy mi. - nevettem és karban vittem be. De nem mentem vele rögtön az ágyba, hanem leültem vele a párkányra, amely elég széles volt. Ölembe ültettem és átölelve az eget kémleltük, amit apámék varázsoltak az „égre” földi minta szerint, ez alkalommal. A csillagokat néztük ámulva, ölelkezve, míg teljesen el nem álmosodtunk.
[b]Yves[/b] Thanos is kifejti érveit. Tanulnunk kell a hibáinkból. Nem tudom, tanácstalan vagyok. Lehet meg kellene bocsátanom nekik, de felejteni sosem fogom. Ha meg is teszem, akkor sem eresztem őket magamhoz közel, nem akarok többé sérülni. Thanosszal végül elköszöntünk, felmentünk a szobánkba. Bolondozott a férjem, de megmosolyogtatott, hagytam, hogy beüljön velem az ablakába. Kényelmesen befészkelem karjai közé, ott álmosodtam el, sőt el is pilledtem, hiszen arra ébredtem fel, hogy Thanos levetkőztet az ágyban. Hozzábújok, mikor mellém fekszik. Belélegzem imádott illatát. Érzem, ahogy karját körém fonja, vigyázón, védelmezőn. Lehunyom újra szemeimet, békésen, nyugodtan elalszom tudván, szerelmem, szeretett férjem vigyáz rám és gyermekünkre