8. fejezet

Szereplők:

Drew - Nahoa
Leonard - Teletha

[center][b]8. fejezet
Család[/b][/center]

[b]Leonard:[/b] Igent mond és a nyakamba borul, miután felhúzza mindkettőnknek a gyűrűt. Szenvedélyesen csókolni kezd majd magyarázkodni. Végül feláll, és a borért sétál majd közli hirtelen, hogy nem tudott ajándékot venni, de nagyon boldog és… felajánlja magát, mint ajándékot, melyet bármikor, ha kedvem van „kicsomagolhatok”. Ijesztő, hogy mindketten a ma estét választottuk. én is így terveztem. De mégis… ami ebben a néhány percben zajlott le, az megterhelte a szívemet. Mire Drew pironkodva visszaér a borral, én térdemre hajtva fejemet, már jócskán zokogok. Ijedt tekintetére reagálva csak nyakába borulok. Nem tud visszaölelni, mert tele van mindkét keze. - Mondd, hogy ez nem csak álom, hogy ez tényleg megtörténik. Ha… ezért szenvedtem ennyit egész életemben, akkor nagyon is megérte. Hihetetlenül boldog vagyok, és azt hiszem, most rögtön kicsomagolom ezt a nagyszerű ajándékot. Édes szerelmem. - elvettem tőle a boros poharat és átkulcsolva karomat karján, ittuk meg a bort, amit még egyszer újratöltöttem. Meghúztam, de nem nyeltem le, hanem megcsókolva Drewt, átengedtem szájába. Ajka szélén lecsordogáló végét lenyaltam majd megint megcsókoltam. Meglepődött, lehet, hogy gyors vagyok. Eldöntöttem a szőnyegen és megcsókoltam nyakát, majd lassan, mint egy törékeny ajándékot, széthúztam masnira kötött köntösét. Gyönyörű, világos, puha bőre szinte ragyogott a tűz fényében. Óvatosan érintettem csak, mint egy nagyon törékeny játékot. Féltem kissé, hogy eltöröm. Még poharam aljában úszkáló borocskám hasára öntöttem függőleges csíkban. Letettem a poharat és megcsókoltam őt majd lekúsztam majdnem ágyékáig, ahol véget ért a csík. Felfelé kezdtem nyalni, lassan, óvatosan. Kétfelé ágazott, mire felértem. Így körbenyaltam mellbimbóját is. Még nem tértem a lényegre, lassan, komótosan akartam elfogyasztani ezt a csodás meglepetést. Drew teste reszketett, de egyértelműen, nem a hidegtől.

[b]Drew:[/b] Nem mond semmit. Basszus! Megbotránkoztattam! Ajkaimba harapva fordulok el tőle, majd visszamentem a poharáért. Kellett ez a röpke pár másodperc, hogy rendezzem gyorsan magam, majd vissza, de nem azaz arc fogadott, amire számítottam. Leo sír, és az én szívem is összefacsarodik. Nyugtatgatom, mire megszólal, és teljesen megváltozik a hangulata. Szavaitól szívem hevesebben kezd verni, nagyot nyelek. Elveszi az eddig szorongatott poharat, iszunk ránk, és a családunkra. Megcsókol, vörös nedűt csorgatva a számba, mely biztos is, hogy került a mellkasomra. Lenyalja, majd megcsókol, elfektet, hagyom neki. Kibontja köntösömet, szárazzá vált ajkaimat benyálaztam gyorsan, és ezt tekintete miatt kellett megtennem, hiszen annyira perzsel! Nem siet, amit nem bánok, de mintha… féltene. Megborzongok a bortól, ami rám került, próbálok nem izegni-mozogni, mert olyan lesz a köntös, aztán a szőnyeg is, habár az előbbit egészen biztos, hogy ki kell mosni. Figyelem, mit is tesz velem, de végül lehunyom szemeimet, de így még intenzívebb nyelve játszadozása. Hajába túrok, újra ránézek, izzanak a füleim, és ezt ő is pontosan láthatja, mivel engem néz azokkal a sötétbarna szemekkel, melyek most vágytól égnek.

[b]Leonard:[/b] Felnézek rá. Szenvedélytől csillognak szemei. Talán, kicsit merészebb lehetek. - Édes istenem, ha nem halok bele az idegességbe, izgalomba és a szenvedélybe… akkor egész életemben ezt a testet ölelhetem és szerethetem. - köldökébe pusziltam majd fojtattam mellbimbójával való játszadozásomat. Fokozatosan csókoltam lefele mellkasán, míg hasa aljához, ágyékához nem értem. Lehúztam róla a nadrágot, már merem volt. Nem is csodálom, hisz szeret, tiszta szívéből és ezt teste is érzi, akár csak az enyém. Tényleg nem szeretném elsietni. Ez az első… de akkor is. Ki akarom élvezni az ajándékom. Végig csókolom combja belsejét le, egészen lábfejéig. Megcsókolom azt is, majd lábujjait és visszahaladok másik combján, miközben kezembe akad farkincája, amit simogatni kezdek. Elérek merevségéhez, amin lassan végig nyalok. Megcsókolom a tetejét, vagyis a makkját majd lassan, tövig bekapom. Fejemet mozgatni kezdem, idővel gyorsabban. Megborzong és majdnem, hogy nyávogva elélvez számban. Elhiszem, hogy már izgatott volt, túlzottan is.

[b]Drew:[/b] Zavarba hoz, amit mond. - Leo annyira bolond vagy! - takarom el az arcomat előle, már amennyire lehetséges. Újabb remegés futott végig testemen, egészen le ágyékomig, amikor bekapta mellbimbómat, majd meg is harapta gyengéden. Ajkai lassan felfedezik egész felsőtestemet elölről. Megemelem magam, mikor érzem a gatyám húzását. Valahogy a szégyenlősség megint jelen van, legszívesebben eltakarnám magam, közben ellenállok és korholom magamat, hogy Leo az, aki ezt csinálja velem, nem kell szégyenkeznem, na meg látott is engem meztelenül nem is egyszer! Óvatosan kikukucskálok, mikor lejjebb halad, egyenest térdemhez ajkaival. Vajon mit tervez? Teljesen meglepődök, mikor lábujjaimat is puszilgatja. Nem akarom mondani neki, hogy koszos a lábam, nem akarom elrontani a pillanatot. Teljesen felhevít tetteivel, tekintetével, de legfőképpen kettősség miatt. Ajkaival érint, miközben simogatja a macskafarkam. Mi lesz, hogy ha… Bele sem merek gondolni, azt már nem bírnám ki! Elakad a lélegzetem, majd felnyögök, ahogy nyelvével meredező vágyamat veszi kezelésbe. Mennyei érzés, elveszek a vágyban teljesen. Hajába túrok, nyöszörgök, majd nyögök, míg végül elég hamar elélvezek. Pár másodpercig eltart, míg visszatérek, lélegzetvételem is nagyjából rendeződik. Leo engem néz, és ez pirulásra késztet még jobban. Lassan felé nyúlok, felhúzom egy csókra.

[b]Leonard:[/b] Ajkaink nem bírják, hogy ne értsék egymást. Felhúz magához, hogy fent is érezzen, ne legyen magányos. Megcsókolom és megsimítom arcát, miközben gyengéden simogatom combját. Elválunk és én visszatérek hozzá. Megint lábai közé fészkelem magam, még ragacsos a kezem. Most kissé én is remegek, félek, már rég tettem ilyet. Megsimítom fenekét és felemelem, majd a térdemet alá csúsztatom. Annyira ideges vagyok, hogy majd megfulladok. Farkincáját most arrébb rakom, hogy elférjek tőle. Lassan érintem rózsaszínű kis nyílását. Csúszós ujjam lassan besiklik, de nem merem felnézni rá. Végül jobbnak látom több nedvességgel, így megtörölöm kezem köntösömbe és még feljebb tornázva fenekét, ajkaimmal érintem. Lassan nyalogatom csak, miközben gyengéden megint merevségével játszom. Mikor már úgy ítélem meg, hogy kellőképp megpuhítottam becsúsztatom mellé egyik ujjam, de mivel túl könnyen ment, bedugom másikat is. Most vagy a bor hatása vagy a szerelemé, de Drew a számítottak ellenére, elég gyorsan tágul. Nem szenved, ezt látom arcán. Most vagy testi tulajdonsága rugalmasság vagy macska, de azt hiszem, nem most kell eldöntenem, nekem ez csak szerencse. Mikor már gond nélkül siklik fenekébe mind a három ujjam és eléggé nedvesnek is ítélem, leveszem köntösöm és lehúzom nadrágom. Lihegek és remegek, égek a vágytól. - Szerelmem, azt hiszem, egy kis nedvesítés nekem sem ártana, mielőtt beteszem. - fújtatok.

[b]Drew:[/b] Megérint lent, miután megszakad a csókunk. Izgulok, habár, izgatottság jár át, ahogy eszembe jut mit is műveltünk a szobájában lévő fotelben. Vajon… ugyanolyan lesz? Leo lassan megemel, majd tapogatózik, végül lassan behatol ujjával, de nem folytatja, hanem megemel még jobban. Tiltakozok, hiszen… tudom, megbízok benne, de akkor is annyira zavarba ejtően kiszolgáltatott helyzet ez! Ajkaimba harapok nyelvjátéka miatt. Újabbnál újabb borzongás jár át, főleg, hogy megint kettős kényeztetést kapok! Ujjai nemsokára bennem vannak, rásegítek, hogy arra gondolok, mind kettőnknek jobb, ha ellazult vagyok. Lassan visszaereszt, majd vetkőzni kezd. Lassan felülök, mellkasára simítom kezemet. Hátára döntöm. A köntösöm még rajtam lóg, így betakar mindkettőnket, ahogy fölé magasodok. Lehajolok lassan, fokozva a vágyat mind a kettőnkben, ajkaimat az övéhez érintem, először csak gyengéden, súrolva az övét, végül határozottabban. Megint egy olyan csókot váltunk, melyben el lehet veszni, de nem szabad! Józanságra intem magam. – Most én kényeztetlek. – suttogom szájára, amire kis csókot nyomok. Lassan eltávolodok tőle, végignézek rajta. Érzem merevedését, de most még csigázni akarom, ahogyan ő tette velem.

[b]Leonard:[/b] Mielőtt kérésem befejeződött volna, keze már mellkasomra tévedt és a földre kényszerített. Lassan kezd csókolni végül egy rövid, szenvedélyes csók lesz belőle. Kijelentése megmosolyogtat, hát legyen. Kényeztess, drága szerelmem. Úgy is tesz, miután felméri meztelen testem, megcsókolja és megharapdálja állam és szakállam. Végigcsókolja mellkasom, elidőz a köldököm alatti részen. Nem értem, mi tetszik neki ott rajtam, hisz egy kis szőr csík vezet le oda. Lassan tér a lényegre. Nyalogatni, szopogatni kezd. Hajába túrok és elhúzom magamtól, mikor már túl közel járok. Persze meglepődik. - Benned akarok lenni. - hajolok fel hozzá és megcsókolom. - Mintha lenne egy kis szőr és izom fetisizmusod. - kuncogok bele a csókba. Magamra húzom ülő helyzetemben és felemelem térdeim. Megcsókolom, közben pedig arcát simogatom. Nyakát puszilgatom és nyalogatom, miközben egyik kezemmel farkincáját simogatom. Kéjes nyögések hagyják el a torkát, látom szemein az eksztázist és, hogy nem nagyon érzékelt mást a külvilágból. Ezt a pillanatot használom ki és másik kezemmel besegítem merevedésem bejáratához. A pillanat varázsát kihasználva rögtön meg is teszem az első lökéseket majd várom, hogy végre tudatosuljon Drewban, hogy immár benne vagyok… és elég könnyedén ment. - Nagyon… meleg vagy belül, szerelmem. Olyan boldogok vagyok, hogy rögtön elsírom magam. Életem szerelmének… én vettem el a szüzességét. - simítottam végig fülén.

[b]Drew:[/b] Engedi nekem, én meg ki is használom. Lassan haladok végig testén, minden egyes érintett területet kiélvezvén, végül ágyékához értem le. Ajkaimba harapok a gondolat végett, hogy ami a szemem előtt van nemsokára bennem… lesz. Lassan lehajolok az előttem merevedező tagra, ajkaim közé veszem, és amennyire csak tudom, kényeztetem ajkaimmal, kezemmel, nyelvemmel, sőt a fogaimat is végig húzom óvatosan. Pont ekkor állít meg Leo, viszonozom a rövidke csókját, de amit mond. – Hülye, nincs fétisem! Na, jó… inkább csak szakáll fétisem. Imádom a kis szakállkád! Nagyon szexi vagy tőle, de nem csak attól! – teszem hozzá gyorsan, mire csak kuncogva megcsókol, miközben felhúz. Most megint én vagyok a „terítéken”, ő kényeztet, mire én elégedetten dorombolok neki, pár-párnyögéssel megspékelve. Eddig lehunyt szemeimet kinyitom, ajkaimat egy hangosabb nyögés hagyta el, amikor belém hatolt. Nagyot nyelek, érzem magamban teljes hosszában, vagy nem? Nem tudom megállapítani. Leo simogat és közli, mit is érez. Én nem tudom szavakba önteni, mert magam sem tudom, mit érzek. Kezeimet felemelem, lassan hátára simítom, megcsókol, óvatosan bánik velem, mintha porcelánból lennék, és bármelyik pillanatban összetörhetne. Jól esik a féltése, csak aztán nem szeretném, ha túlzásba vinné. – Szeretlek!

[b]Leonard:[/b] Keze hátamra simul, végre ő is tisztán érzi, már tudja, hogy benne vagyok. Végre! Mióta várok már erre. El sem engedem, az elsőt így csináljuk végig. Egy idő után Drew magától kezdett mozogni én pedig alulról rásegítettem. Azt hiszem, megérezte, hogy prosztatájáig hatoltam, mert szeme egyszer csak majdnem felakadt. Onnantól kezdve, megállíthatatlan tempót kezdett diktálni. Annyira szexi volt, ahogy két vállán lecsusszant köntöse. Odahajoltam és megcsókoltam vállát majd fel, egészen a nyakáig, amit megnyalogattam. Belemartam óvatosan fenekébe és széjjelebb húzva, még bentebb engedtem magam benne. Arca vörös lett, szeme pedig enyhe ijedtséget tükrözött, mikor megéreztem teste intenzív remegését. Szemei kissé könnyesek lettek és arcát nyakamba fúrta. Tudtam... vagyis sejtettem miért. Új, erős érzés uralkodott el testén a közelgő orgazmustól. Még sosem érzett ilyet, így nem volt meglepő, hogy megijedt tőle. Olvastam már róla. Ilyenkor az, akinek ingerlik a prosztatáját, heves hőmérsékletet, intenzív szívdobogást és arc melegséget érez… bár biztos nem csak ennyiben merült ki a dolog. Már nem bírta tovább lökni magát rajtam, elfáradt, de még kellett egy kicsi, ezért karom körbefontam derekán és én kezdtem lökni. Apró nyögés hagyta el ajkait majd hirtelen hátravetette fejét és sokkal erősebb, hangosabb nyögés tört fel belőle. Aztán teste elernyedt, úgy kaptam utána. Nem akartam összemocskolni, ezért kihúzódtam belőle és kézzel folytattam. Biztos jó lett volna benne elmenni, de tényleg nem akartam gondot okozni neki.

[b]Drew:[/b] Így maradunk, nem mozgunk, végül lassú tempót felveszünk. Mozgok, saját tempót diktálva. Levegőéért kapkodok hitelen, bizsergés szalad végig gerincem mentén, de van még valami, amit nem tudok megfogalmazni, mi lehet.  Ettől fogva Leo veszi át az irányítást. Belékapaszkodva fel-felnyögök, főleg, mikor úgy érzem, mintha gyomromat érné el a lökéseivel. Nyakába temetem arcomat, valahogy… fura félelmet érzek, habár magam sem értem, miért, hiszen biztonságos karokban vagyok!  Leo mozogni kezd, belékapaszkodva, nyakába nyöszörögve élvezem, de végül annyira eluralkodnak rajtam az érzelmek, a vágy, teljesen átveszi felettem az irányítást, plafonra nyögve élvezem tovább, míg végül utolért az élvezet. Se kép, se hang, teljesen kába vagyok. Mikor valamennyire tisztul a kép, még mindig Leon vagyok.  Már nincs bennem, vagyis nem érzem, helyette merevedését érzem még. Nem élvezett volna el, vagy… újabb menetre kész? Érzékelem, ahogy mozog, aztán esik le mi is a helyzet. – M-majd én… - nyúlok hátra, elhúzom kezét a farkától. Nem ment el bennem. Ez rendes tőle, magam sem tudom mit szóltam volna, ha megtette volna, na meg a legelején nem is beszéltük meg, hogy hogyan is legyen ez az egész. Kezemmel lassan izgatom, miközben ajkaihoz nyomom az enyémet.

[b]Leonard:[/b] Lassan magához tér és felméri a helyzetet. Kikéri magának, hogy én verem a sajátom nem ő. Ez vicces és, ha nem lennék az elélvezés küszöbén, akkor nevetnék is. Ahogy a nyelve jár farkamon, az valami fantasztikus. Nem tudom, hogy ez most cicanyelv e vagy ilyesmi, van egyáltalán ilyen? Izmaim megfeszülnek, ezt biztos ő is érzi. Jelzésként hajába túrok, de nem ereszt… tehát azt akarja, hogy… nem is fogom vissza magam. Mivel zöld jelzést kapok, elengedem izmaim és néhány másodperc múlva, már szabadon áramlik át testemen az orgazmussal járó, forró reszketés, ami végül gejzírként tör ki, édes szerelmem szájában. Miután kifújtattam magam, rá nézek. Most nem volt sötét, hisz a kandalló fénye remekül megvilágított minket. Remélem nem néztem ki túl szörnyen, mikor elmentem. Hülye gondolat. Miután Drew rendbe szedi magát átölelve elterülünk a vastag szőnyegen. Már meztelenek vagyunk. Ő fekszik karomon gyűrűs keze az én gyűrűs kezemmel összefonódva pihen mellkasomon. Nem szólunk, csak pihenünk. Én még mindig alig bírom elhinni és még mindig sírni lenne kedvem a boldogságtól. - Édes kis feleségem. - szólalok meg, miután már Drew elaludt és bebugyoláltam a köntösbe majd felvittem az emeletre az ő ágyába, ahol Kevin is az igazak álmát aludta, hatalmas mosollyal az arcán. Lefektettem Drewt és betakartam. Mellé feküdtem, de csak néztem, ahogy alszik. Olyan szép, olyan aranyos és imádni való. Rettentően boldog vagyok. Hasra feküdtem úgy, hogy gyűrűs kezem a párnán pihent. Nehezen jött csak álom a szememre. Elég hamar elérkezett a reggel, ami Kevin karattyolásával kezdődött. Az fiatalúr térdelt a kiságyban és szorongatta a rácsot. Hát ilyen erős lenne már. A hulló hópelyhek után kapkodott, amik kint még mindig megállíthatatlanul hullottak. - Azt hiszem, mehetek havat lapátolni, édesem. - fordultam Drew fele… akinek hűlt helye volt. Paplanja alatt dudorodott valami, ezért felemeltem. Egy fehér-fekete- vörös színű, tarka macska gubbasztott alatta. Még, ha más is volt a színe, rögtön megismertem. Érte nyúltam és mivel nem fújtatott vagy karmolt, karomba vettem és birizgálni kezdtem homlokát. - Drew, kicsim, mit csinálsz?

[b]Drew:[/b]Leo figyelmeztet, közel van, de nem hagyom abba kényeztetését. Csúcsra akarom juttatni, mint ő tette nekem jó párszor! Így hát a számban élvezett el, megint lenyeltem, de most ügyeltem arra, hogy ne csorduljon ki egy kis része sem. Hozzábújok, miután rendeztem kissé magam, meg levetkőztem. Leo mellé bújok, élvezem a testéből áradó hőt, na meg a kandalló melegét is.  Nem is tudom, mikor aludhattam el, túlontúl boldog voltam, kielégült és biztonságban éreztem magam, csak másnap ébredtem fel a szobában. Leo mellettem van, mosolyogva bújok hozzá, aztán ahogy őt figyelem eszembe jutnak a tegnap történtek. Nagyot nyelek, egyre vörösödök és vörösödök. Nem bírom sokáig, macskává válok, ritka alkalmak egyike, mikor ez történik velem csak úgy, hipp-hopp, az leszek, de tudatosan is meg tudom tenni, de ez most…. más. Szégyenlősségem most uralkodik el rajtam és azt sem tudom hova bújjak. Leo megmoccan, megszólal, én meg nem mocorgok, nem akarom, hogy észrevegyen, csak induljon a keresésemre aztán… visszaváltozok! Észrevesz, arról jövök rá, hogy volt rajtam takaró, nincs rajtam takaró. Leo óvatosan felvesz, mellkasán kötök ki, úgy simogat. Felteszi a kérdést, melyre nem tudok így válaszolni. Szusszanok egyet, majd tenyerébe bújtatom fejemet, hátha megérti… zavarban vagyok, főleg most, hogy ilyen alakomban lát. Idáig csak a családom láthatott így.

[b]Leonard:[/b] Nem történik semmi, legalábbis nem változik vissza csak fejét tenyerembe dörgöli. Zavarban lenne és nem tehet róla, hogy megtörtént? - Kicsim. - kuncogok, miközben hóna alatt megfogva felemelem és megdörzsölöm orrommal hasát. Nyávog. - Basszus… így is marha édes vagy. - nevetek rá és megdögönyözöm még egy kicsit. Teljesen mindegy, hogy milyen alakban van, a macska énjét sem tudom megvetni, annyira aranyos. - Az én különleges szerelmem. - mosolygok, rá majd leteszem az ágyra… vagyis a párnámra, ahol összegömbölyödik. Lehajolok az ágy mellé, hogy szemmagasságban legyek vele. - Megetetem a fiatal úrfit, mielőtt elolvadnak a pelyhek a bámulásától. De… édesem, kérlek, siess és próbálj megnyugodni, mert szükségem van a másik énedre, ha kimegyek havat lapátolni. - kuncogtam. - Tudod… ma jönnek Luisék… és nem is olyan soká. Aztán, este felőlem lehetsz megint cica, mert, hogy ma este sem kíméllek, azt tuti. - megborzoltam fejét és kivettem Kevet a kiságyból, akik kuncogva nyitogatta tenyerét Drew felé. Valószínűleg ő is felismerte, mert úgy nevetett rá, mint emberi formájára szokott. Felölöztem és lementem Kevvel, hogy megetessem. A baba hordóba tettem és etetni kezdtem. Mivel nyiladozni kezdett értelme, így elég sűrűn beszéltem, beszéltünk hozzá. - Édesem, a papa nagyon boldog, mert a mamád igent mondott neki. Örülsz, Kev? Most már te sem és én sem vagyunk árvák. A legjobb embert kaptuk, akit csak lehetett, egy igazi kis angyal, egyet értesz? - beszélgettem vigyorgó, kulimajszos gyermekemmel.

[b]Drew:[/b] Leo orra csikizett, ahogy hozzámért, majd ké, hogy legyek újra emberi alakomban, mert jönnek a vendégek. Basszus! Jobb lesz minél előbb összeszedni magam! Amit még hozzátett, na ez hiányzott még! A szőröm is felállt az izgatottság miatt, ami végig szaladt testemen. Bassza meg! Már most akarom, de… nem lehet! A kicsivel kell foglalkozni, meg hát dolgunk van! Jó benyomást kell tenni Luisékra, vagyis Leo főnökére. Ezt utóbb tudtam meg. A gazfickó nem mutatkozott be nekem rendesen, csak a nevét mondta el, egy szóval sem mondta, hogy egy főnökkel van dolgom. Jól megdorgálom majd érte, de úgyis tudom, nem fogja a szívére venni, sőt nevetni fog. De… óvatosnak kell lennem, nem szabad a fülemet mutogatnom. Még kész szerencse, hogy hosszabb a hajam, így maximum a hegye látszódik ki egy picit. Nem jó! Le kell nyugodnom! Koncentrálok, míg végül visszaváltozok. Fellélegzek. Fürödnöm kell, jobb ezt elintézni, míg Leo megeteti Kevint, így hát lassan kikelek az ágyból, és a fürdőszoba felé botorkálok. Kissé kényelmetlen a járás, és belepirulok gondolatba, amikor az fordult a fejemben meg, mintha Leo még mindig bennem lenne. Mesés volt a tegnap esti szeretkezésünk, és… most is vágyok rá. Merevedésem lett, így hát kiverem magamnak a zuhanyrózsa alatt állva. Ajkaimba harapok, hogy ne nyögjek hangosan, míg végül Leora gondolva elélvezek. Miután végeztem kimászok, megszárítkozok, majd megborotválkozok. Azt a kicsi borostát is leszedem magamról, majd csak ez után öltözök fel. Fürdés előtt még kinyitottam a szoba ablakát, így most azt becsukom, majd bevetem az ágyat. ezek után mentem le a konyhába, ahol Leo a reggelinket készítette. Útközben összeszedtem a csomagolópapír darabkákat, majd a poharakat és a bort is összeszedem. – Mi lesz a reggeli? – kérdezem meg tőle, majd átölelem, miután a mosogatóba tettem a mosatlanokat, a papírokat a kukába.

[b]Leonard:[/b] Miután megetettem Kevet, nekiálltam gyors egy kis pirítósnak. Annak tükrében, hogy ma töltött pulyka lesz, nem is sokára, pont elég lesz ez. Bár rendesen kidolgoztuk magunk az este. Egy kar fonódik derekam köré és megérzem szerelmem illatát, aki arra kíváncsi, mit reggelizünk. - Pirítós lesz teával, jó? - fordulok hátra és megcsókolom. - Látom, visszacicásodtál. - dörgölöm orrom orrához. - Nagyon szeretlek, már attól felizgulok, hogy hozzám értél. - nevetem el magam. Folytatom a pirítós elkészítését és közben eszembe jutnak Luisék. Nem szóltam Drewnak, hogy Luis felesége macska… és azt is csak most tudtam meg, hogy van egy fél éves kislányuk. Na, de ezt nem is az én dolgom elmondani, igaz? De, hisz tudok róla… és őszintének kell lennem vele. Oké… én sosem fogok neki hazudni és még, ha nem is nekem kell elmondanom… akkor is. Megkenem a pirítóst lekvárral és Drewnak tejet teszek ki, biztos jobban szereti úgy.  Mikor leülünk reggelizni, néhány perc után megköszörülöm a torkom. El kell mondanom. - Szívem… azt hiszem, semmi szükséged nem lesz sapkára… sem semmi másra. Akár… fel is kötheted a hajad, ha úgy kényelmesebb, mert… szóval az van, hogy Luis felesége… egy fél macska. Tudom, hogy nem szóltam… - emelem fel kezeim védekezően -, de először is, nem az én kötelességem ezt elmondani, másodszor meg megígértem neki, hogy nem szólok. Azt viszont tudja, hogy te is az vagy. Látta a füleidet, mikor hazahozott és segített neked meg nekem… plusz én is beismertem neki. Ja, és van egy fél éves kislányuk… bár ezt én is most tudtam meg. Most haragszol, ugye? - néztem rá bocsánatkérően.

[b]Drew:[/b] Ó, ha tudná, én mi mindentől vagyok képes felizgulni… elengedem őt, majd Kevinhez lépek. Megpuszilgatom őt, reggeli csókocskákkal borítom be, majd egy darabig eljátszok vele, ez után megterítek, hogy csak le kelljen ülnünk. Leo mellettem van, könyökünk összeér. Jóízűen beleharapok a pirítósba, melyet elvettem a nagytányérról. Férjecském megszólal, így kíváncsian hallgatom, mit akar nekem mondani. Eleinte nem értem, majd mikor teljesen kifejti, mit miért mond, meglepődök azon, amiről tájékoztat. Hoppá! - Nem, nem haragszok, mert kellene? Ezért butaság lenne neheztelni rád. – tettem kezemet az övére. - Egyébként, ezt nem hittem volna Luisról, hogy ismeri a… fajtámat. Azt sejtettem, hogy meglátta a füleimet, de azt hittem elkergettem őt, ezért nem látogatott meg minket, de akkor más az oka. Biztosan elfoglalt volt, mint te. A kislányról meg… Érdekelne, hiszen még nem találkoztam negyedvérű macskával. - Vajon neki is vannak fülei és farka? Vagy csak az egyik? Lehet teljesen ember… Ezen elgondolkozok, miközben újra beleharapok a pirítósomba.

[b]Leonard:[/b] Meglepődök azon, hogy Drew nem akadt ki. - Nos… van neki mindkettő. Nem negyedvérű lett. Félvér, mint te és az anyja. Luisból csak a személyisége jutott neki. Amúgy, olyan, mint az anyja. Amúgy, nagyon bájos kislány, eleven, mint az anyja és olyan hiperaktív is. Ezeket onnan tudom, hogy kétszer találkoztam vele, mikor meglátogattam Luist. Folyton jár neki a szája és be nem áll, ráadásul elég sok mindent tud a fél macskákról, mert idősebb, mint te. Nem árt felkészülnünk rá, hogy fárasztó lesz… de az is lehet, hogy tanulságos és megkedveled. - álltam fel kacagva és csókot nyomtam fejére. Elmosogattunk majd nekiálltunk a pulykának. Közös erővel gyorsabban haladtunk. Mivel előre tudtam, hogy vendégségbe jönnek, már előtte szereztem be pár alapanyagot a cicuskáknak. Drew is és Catie is szeretik a halat… méghozzá nagyon, így külön nekik, csemegének, csináltam szusit többfajta ízben. Átöltöztünk és Kevint is átöltöztetve készen vártuk őket. Nem is kellett sokat várni, mert hamarosan ráfordult egy ajtó a feljáróra, az enyém mellé. Két perc múlva csengettek is… a vendégek megérkeztek. - Szívem, ugye nálad vannak, amit Lusinéknak vettél? - érdeklődtem, mert tudtam, hogy elővigyázatosságból vett nekik ajándékot.

[b]Drew:[/b] Hallgatom, amit mond Leo. Huh, lehet, tartanom kellene Luis felségétől, Catietől. Lehet, kibeszél a gatyánkból, de inkább nem poénkodok vele. Megreggelizünk, majd mosogatás végül a főzés következik, amit közös erővel végzünk. Kevin elvan, rágcsál, gagyog, nem panaszkodik, hogy most nem vagyunk vele gondolom, a látvány is elvonja a kicsi figyelmét. A kaja elkészítésének a végét én csináltam meg, Leo kiment a havat ellapátolni. Mintha nagyon is összehangolódtunk volna, mivel mikor én végeztem, ő is akkor jött be, így hát gyorsan átöltözött, na meg én is. Rá egy pár percre meg is érkeztek a vendégek, izgatottság járt át. Hajamat leengedve hagytam, nem árt azért a fülem takarása, akármennyire fajtárs.  – Igen, a fa alatt ott vannak, egy üveg bor, egy kis édesség, meg egy tipegő. – még szerencse, hogy vásároltam előre Kevinnek tipegőt, és volt köztük olyan, ami uniszex, így azt odaadhatom neki. Leo bólint, majd nyitja az ajtót. Kevint felveszem, mert nyújtja felém a karjait, így várjuk őket. Körülnézek gyorsan, minden rendben. Meg van terítve az ebédlőben a nappali is rendben van. Igaz fel kellett volna még seperni, de egye fene. Nyílik az ajtó megint, bejönnek a vendégek. Hirtelen azt sem tudtam, mit mondjak. – Boldog Karácsonyt!

[b]Drew:[/b] Kinyitom az ajtót, miközben Drew magához veszi a kíváncsiskodó Kevint. Szerelmem zavarában nem bír mást kinyögni csak köszöntést, de pont eltalálta. Boldog Karácsonyt Kívánunk egymásnak és belépve levetkőznek. Kezet fogok Luissal, aki pislog rám majd Drewra és elnevetve magát megbökdösi feleségét, aki szintén hasonló sorozatot vág le. - Mi van? - nézek rájuk értetlenül. - Szóval… megtettétek. - neveti el magát Luis. Ez most honnan tudja? - Miből gondolod? - nézek rá szemöldök felhúzva. - Egy, ott a gyűrű, amit vettél… ki ne tette volna meg azok után. Kettő, látszik mindkettőtök fején, de főleg Drewén. - nevet hangosabban. - Sokkal szebb lett, mint mióta utoljára láttam. - kezd kínossá válni a beszélgetés, ezért próbálok témát terelni, de mint sejtettem, Catiet nem lehet ennyivel lerázni. - Ó… drágáim. Várjátok csak ki a tüzelési időszakot. - nevet és Luisba karol. Zavartan Drewra pislogok, hogy tudja e, miről van szó, de ő is csak pislog. - Nem értem! - vágom rá. - Te érted? - nézek Drewra.

[b]Drew:[/b] Ledöbbenek, sőt fülig pirulok, hogy Luis ennyire látja, mi is történt Leo és közöttem. A bókja is zavarba ejt, hiszen azt hittem a hajamra érti, hogy tiszta szénaboglya, pedig nem lehet, mivel megfésülködtem. Aztán a nő, vagyis Catie megszólal. Nagyokat pislogva nézek rá. Tüzelési időszak? Leo sem vágja, megrázom kérdésére a fejemet. – Öhm… Az nem a női nemnél van? – teszem fel óvatosan a kérdést. Soha nem tapasztaltam olyat, mint amit állít, hogy van nekem. Jó így értesülni, hogy kellene lennie. Várakozóan nézek rá, Leo is. - Megtennéd, hogy elmondanád mire gondoltál? De üljünk le, ne az előtérben tárgyaljuk meg.  - invitálom be őket, amit el is fogadnak. Leülünk a nappaliba, hozok egy csésze forró teát mindenkinek, aki csak kért, majd leültem Leo mellé, akinél Kevin van. – Szóval?

[b]Drew:[/b] Drew sem érti, de leülteti őket, hogy meséljenek. Miután helyet foglalnak és Luis átveszi kezébe a kislányt, akinek időközben előbújt a farkincája, amit Kev nagy élvezettel kergetett kezével. Catie, mint egy izgága gombóc fészkelődött és Drew újabb szavára, már beszédre is nyitotta a száját. - Persze, hisz a nőstények érzik legjobban. Mi mások vagyunk. De, amint a férfiak is megtapasztalják, mi az a gyönyör, onnantól náluk is jelentkezni fognak ezek az időszakok. - a nő elkuncogta magát. - Mivel még sosem szeretett igazán senki és te sem szerettél tiszta szívedből senkit, gondolom, nem volt olyan kapcsolatod. Hát... gratulálok Drew. Ahogy a szüleim mondták, nem tilos az emberekkel keverednünk, de ritka az olyan macska, mint te meg én… akik megtalálják a tökéletes, igazi párjukat az emberek között. Nem sokan képesek gondolkodás nélkül elfogadni és feltétel nélkül szeretni minket. Én még elég sok mindent tudok, mert rám hagyták örökül a szüleim. Aj… annyit hallottam már Leoról. Tudtad, hogy Luissal az árvaházból ismerik egymást? Tudod, hogy van Leoban is egy picike olasz vér? És azt tudod, hogy miért vagytok szerencsések? Tudod, a fiúk, ezek itt ketten, mind nagyon szerethetőek. Annyira vágynak a szeretetre, hogy ha kapnak, képesek megbecsülni és viszonozni… ó, milyen szerencsések vagyunk. - Catie megragadta a kissé zavarodott Drew kezét és szorongatni kezdte. - Leszünk barátnők… vagyis barátok? Ugye leszünk? - Luis felnevetett és feléjük fordult, húzva magával a kislányt is, ami Kevin nagyon zokon vett. Kezdett neki tetszeni a kislány. - Ne légy dühös rá… most csak azért ilyen, mert izgatott. Esküszöm, mikor terhes lett, szabályosan elkezdte kergetni a saját farkát. Ha elmúlik, lehiggad, nézd el neki, Drew. Apropó, ha ráérsz, beszélhetnénk?

[b]Drew:[/b] Hallgatom, amit Catie mond. Annyi mindenről beszél, hogy összezavarodok. Először még rólam és Leoról volt szó, hogy nekem is lesz párzási időszakom, aztán meg Leoról és Luisról, végül rólam és róla. Ezt a sok információt megkapni és feldolgozni egyszerre… sok. Felsóhajtok. Bólintok, leszek a barátja, aztán lassan megemésztem a dolgokat, vagyis gyorsan, mert Luis beszélni akar velem. Jó lenne tudni miről, mert nagyon érdekelne. Tartsak a témától vagy sem? - Catie köszönöm az információt, ha nem baj, akkor beszélek a férjeddel egy kicsit és... megemésztem a hallottakat.  – tovább kezdünk beszélgetni, de most már más témáról, ami miatt megkönnyebbültem. - Elnézéseteket kell kérnem, meg szeretném nézni a pulykát. Ha jó lesz, akkor ehetünk is! – ezzel felálltam, majd kimentem Luis a nyomomban volt. Elmondta, hogy mi miatt kért tőlem négyszemköztit. Sok boldogságot kívánt nekünk Leoval, megkért, hogy ne törjem össze a szívét, mire felmutattam a gyűrűt, mire nevetve jelezte, hogy jó-jó értette, hogy nem fogom. Aztán köszöni, hogy nem akadtam ki Catien, mire leintettem, én örülök, hogy tudok információt szerezni, ha nem tudok valamit. Azt viszont még most sem értem, hogy-hogy a kicsi félvér, mikor egy ember és egy félvér vére keveredik és végül is háromnegyed emberi vér csoroghat benne, és egy negyed, ami macska, de ezt majd inkább később megkérdezem az új barátomtól. Mivel jó lett az étel, így hívtam őket a megterített asztalhoz, hogy jöhetnek enni, ha éhesek, de előtte a kicsiket rendeztük el, vagyis én Kevint megetettem, Catie meg a kislányát. Irigykedek egy kicsit, hogy Erica rendes anyai tejet kap, amiben még több tápláló, egészséget biztosító tej van, mint, amit én adok Kevinnek, egy felől meg örülök, hogy nem kap, mivel ha itt lenne Greta nem biztos, hogy így alakult volna az életem Leoval.

[b]Leonard:[/b] Drew baráti jobbot nyújt Catienek, aki ettől olyan boldog lesz, hogy járni kezd a farka. Majd szerelmem elnézést kér és kimegy megnézni a pulykát, Luissal a nyomában. El tudom képzelni, mi a téma. Együtt nőttem fel vele… nem, ez hazugság. Én már akkor is eljártam dolgozni és csak ismertem Luist, de sok kapcsoltunk nem volt, bár ő folyton a nyakamon lógott. Tudom, hogy szeret, mint egy testvért és azt is tudom, hogy szeretné, ha boldog lennék. Gondolom, most ilyesmivel traktálja Drewt… bár feleslegesen. Nála boldogabbá senki sem tehet engem ezen a világon. Visszajönnek, Luis segít Drewnak. Úgy látom, kezdik megkedvelni egymást, ennek rendkívül örülök. Őszintén megvallva, akár milyen hangnemben is beszélek Luisról, én is nagyon szeretem őt. Sosem vert át vagy szúrt hátba, mindig jó barát volt. Mindig ösztökélt, hogy a helyes úton lépkedjek és mikor n nem így lett, nagyon szomorú lett. Hálával tartozom neki. Tálalnak, majd a két anyuka elkezdi etetni a kicsiket. Valamiért Luissal ösztönösen nem állunk neki enni. Talán náluk is az a szokás, hogy megvárja Catiet. Persze, biztos így van, hisz olyan jó lelkű. Rá pillantok ő meg rám és már értem is a válaszát. Elnézem Drewt és Catiet, de Drew jobban leköti figyelmem. Hiába férfi, neki kétszer olyan jól áll a kezében Kevin, mint bármelyik nőnek. Annyira… illenek egymáshoz, mintha ő lenne az igazi anyja. Nem számít, hisz ő az igazi anyja, mert ő neveli. Nem az számít, ki szülte. Luis közelebb hajol és suttogni kezd. - Öregem, emlékszel, mikor a múltkor olyan hulla voltam? - sutyorog. - Emlékszem. Ramatyul voltál, mint akiben nincs élet. - nevettem. - Nem is volt. Mondjuk úgy, hogy Catie épp „tüzelt”. - nevetett. Elképzelem Drewt, mint aki épp „tüzel”, de mivel akkor ültek asztalhoz ők is, szégyenkezve fordítottam el a vörösödő fejem. Rohadt agyam nem akarta befejezni a képzelgést. Egy szál semmiben, az ágyon pucsító Drew, aki feltartja kezeit, int a macskák, miközben azt mondja kéjesen, „nyaú”! Ostorozni kezdtem magam, mert nadrágomat feszítő méretem, lassan az asztal lapját verdeste alulról. Nekiláttunk enni és csendben elfogyasztottuk az ételt. Annyira azért nem csendben, Catienek köszönhetően. Végül átadtuk egymásnak az ajándékainkat és addigra már a két kicsi is elaludt.

[b]Drew:[/b]Megetettük a kicsiket, majd leültünk közösen az asztalhoz. Leo… furcsa, így legszívesebben odahajolnék hozzá megkérdezni mi a baja, mikor a vendégek elkezdenek szedni maguknak. Talán nem érzi jól magát? Mintha kipirosodott volna... figyelem fél szemmel őt, de elmúlik, így megnyugszok. A tányérokat csak összeszedtem, majd elmosogatom. Ajándékozás következik az étel után, majd a konyhába mentem, hogy süteményt vigyek nekik. Leülünk megint a kanapéra, ott beszélgetünk halkan, hogy a két kicsit ne ébresszük fel, akik egymás mellett alszanak betakarva a kedvenc plédemmel, amit én vetem Leonak. Nagyon régnek érzem azt az időt, olyan mintha ezer évvel ezelőtt történt volna. Ezen gondolkozok, kalandozok el, meg mik is történtek az elmúlt időben, ahogy az ajándékomat nézegetem még. Egy kötött sapit és gatyót kaptam, amit macskáknak kedvez. Catie készítette nekem, Leo segítségével, aki pooontosan meg tudta mondani a méreteimet.  Hálás vagyok az ajándékért, kényelmesek lesznek, egészen biztos vagyok benne.

[b]Leonard:[/b] Szerelmem nagyon örült az ajándéknak, amit Catitől kapott. A nőnek nem volt másra szüksége csak arra, hogy megmondjam Drew méreteit. Ezt én is hasznos ajándéknak találtam. Én illatszereket kaptam, egy jó tanáccsal együtt Luistól, mi szerint „csábítsd el minél többször!”. Ezt mondjuk, anélkül is megtettem volna, hogy felhívta volna a figyelmem. Elbeszélgettünk és elsütiztünk még egy kicsi, végül Lusiék összeszedték magukat és elköszönve, vidáman távoztak. Felvittem Kevint és a kiságyba fektettem majd lehoztam a vokitokit és fáradtan elterültem a kanapén. Tényleg, totál hulla voltam. Fárasztóak voltak, de szeretem őket. Drew még elszöszmötölt valamivel majd mosolyogva tért vissza és levágta magát mellém majd mellkasomra hajtotta a fejét. Ő is fáradt volt, láttam rajta. - Fene enné meg, ezt a Luist, meg a francos kijelentéseit. Hát nem beerektáltam arra, amit mondott? Azt hittem ott kapok infarktust, alig akart leállni „kis Leo”. - sóhajtottam, miközben karomat vállára tettem és megsimítottam.

[b]Drew:[/b]Távoznak a vendégek, de megbeszéltük, hogy azért két hónaponként biztosan összefutunk. Elmosogattam, míg Leo felvitte Kevint, majd kifekvéséhez én is csatlakoztam. Meglepődök azon, amit mond. Merevsége lett? Hoppá! Akkor ez történhetett az étkezőben. – Na és a kis Leo most… hogy van? – teszem fel neki a kérdést, miközben huncut pillantást vetek rá. Közelebb hajolok hozzá, ajkait birtokba veszem lassan. Szabadabban csókolom most, nem akartam nagyon, mikor közönségünk volt. Habár Luisék nem zavartatták magukat, de engem azért kicsit feszélyezett. – Kezelésbe kell vennem vagy sem? – húzom játékos mosolyra ajkamat.

[b]Leonard:[/b] Drew veszi a lapot és „szemtelenkedni” kezd. Megcsókol majd ajánlatokat tesz. - Ha beállsz abba a pózba, mint képzeletemben, akkor megint nem tudok majd parancsolni magamnak. Istenem… tényleg… „tüzelni” vagy, mi fogsz? Azt hiszem, nem fogja bírni a szívem… ezt a sok szerelmet. - felhúztam magamhoz és az ölembe ültettem. Lassan csókolni kezdtem nyakát és simogatni fülecskéit, amit annyira szeretek. - Reggel, baromi édes voltál. De, marha sokáig voltál a fürdőben, mit műveltél odabent, huncutkám? - mosolyogtam rá perverzül.

[b]Drew:[/b] Csak mosolyogni, meg hozzásimulni vagyok képes. Nem tudom a választ a kérdésére, hogy tüzelni fogok-e. Remélem nem, habár… Aztán hallgatom, mit is mond még, vagyis inkább kérdez. – Én? Semmit! – adom az ártatlant. – Egyébként, ha igaz, amit Catie mondott, és tényleg tüzelni fogok, akkor biztosan a szerelem tüze lesz, ez felől nincs kétségem. Na de… mit is képzeltél el, milyen pózt? Na és hol szeretnéd csinálni? Felavatjuk újra a szőnyeget, vagy a kanapé jön? Esetleg felcipelsz az ágyba?  - kérdezgetem, miközben tarkóján lévő hajával játszadozok.

[b]Leonard:[/b] Az első éjszakánk óta, Drew sokkal merészebb lett, amit nem bánok. Ahhoz képest, amilyen akkor volt, mikor először találkoztunk, csodásan megváltozott. Akarom, hogy tudja. - Nagyon megváltoztál, mióta először találkoztunk. Csak úgy ragyognak a szemeid, már nem sírnak és boldoggá tesz mosolyod, ami azóta sokkal többször látszódik. - ajkára martam és szenvedélyesen megcsókoltam. Felálltam és felkaptam majd a lépcső felé cipeltem. Drew kacagott és rúgkapált karomban, nevetésétől zengett az egész ház. Mivel az ő szobájában alukált Kevint, a sajátomba vittem és az ágyra tettem. Lesütve szemeimet elfordultam és mesélni kezdtem. - Hát… hát meztelenül, négykézláb álltál az ágyon, miközben popsiddal pucsítottál és felemelted a kézfejedet, mint a cicák szokták és… és… - teljesen elvörösödve elfordultam és eltakartam lüktető ágyékomat. - Azt mondtad… miáú. - kissé elszégyelltem magam.

[b]Drew:[/b] Igen változtam, neki köszönhetően. Ha nem mentett volna meg, akkor nem csak Kevin halt volna meg, hanem én is. Bevisz a szobájába, felavatjuk az ágyát, úgy döntött. A lent elhangzott kérdésemre válaszolt. Oh, micsoda képzelgése volt! Nem csodálkozok, hogy kezdetleges erekciója támadt! Megmosolyogtat a bevallása. Oké… Feltérdeltem, levettem a felsőmet, majd négy kéz lábra állva felé másztam. - Leo, nézz ide! - szóltam neki, mire megteszi lassan, én meg felé mászok, aprókat „lépve” – Miau~ - adom ki a kért hangot. Megállok előtte négykézláb, farkincám kint van már a nadrágomból, felnézek rá, egyenest bele barna vágytól fűtött szemeibe kezemet combjára simítom. - Szeress, Leo!

[b]Leonard:[/b] Miközben elvesztem abban a csodás gondolatban… Drew hangja hozott vissza, ami nem is volt baj, mert amit láttam, az maga volt a képzelgésem megtestesülésének százszorosa. Nem csak, hogy azt tette, amit elképzeltem, de még farkincája is ide-oda cikázott és közben aranyosan nyávogott. Hangja érzékibb volt, mint képzeletemben és teste is sokkal csodásabb volt, mint eddig emlékeztem… pedig tegnap este is végig csókoltam, de azt hiszem, mindig marad majd rajta felfedezni való. Hozzátesz egy mondatot, amin meglepődök. - Ó, ennél is jobban, szerelmem? Olyat még lehet? Mert, ha igen, akkor bizony bele fogok halni a nagy szerelembe. - leültem az ágyra és végigsimítottam hátán, egészen a fenekéig. Bekúsztam alá és megsimítottam mellkasát. Ezen meglepődött egy kicsit. Levettem farmerját majd alsó nadrágját. Mikor már meztelen volt rögtön megsimogathattam csodás kis merevségét. - Drew, téged felizgat, ha pucéran nézlek? - nyaltam végig kuncogva merevségén. Azt hiszem, nem az izgatja, hanem az, hogy hihetetlenül szexinek találom. A négykézláb álldogáló Drew alatt feküdtem és kényeztettem. Simogattam puha heréit és érzékeny is farkát. Másik kezemmel cikázó farkincáját simogattam, fésülgettem kezemmel. Azt hiszem, az volt neki a legkínosabb, hogy ebben a pózban, elég nehezére esett kapaszkodni. Feljebb ültem kicsit és rámarkoltam fenekére, miközben még mindig számmal kényeztettem.

[b]Drew:[/b] Meglepődök tettén, de nem ellenkezek. Kivárom mit is fog csinálni, mire nemsokára ki is elégítette azt. Megérzi merevségemet, habár inkább látja, hiszen előtte vagyok, előtte fekszek a levetkőztetéséből. Kérdésére lassan, izgatottan, de mégis zavartan bólintok. Ajkamba harapok, ahogy nyelvét megérzem ott lent, főleg, amikor még intenzívebben elkezd kényeztetni. – Haaa… - sóhajtom, ahogy megszívja makkomat. Lepedőbe marok, felnyöszörgök. Lenézek, Leo tekintete arcomat nézi, és én őt nézem. – E-elég lesz Leo… El fogok menni! – szólok neki. Gondolom, nem lepem meg, hogy megint elég hamar ott vagyok a gyönyör küszöbén.

[b]Leonard:[/b] Nyöszörögve megállít, én pedig értem a dolgot. megtehetném, hogy krémet használok, de akkor elvesztené a dolog a varázsát. Kimászok alóla és térdre ereszkedve, gyorsan tágítani kezdem. A tegnapi módszer bevált, így most is azt használom. Megint csak gyorsan megy e dolog. Az ágy szélére ülök és kezemet nyújtom felé, amit megfogva, magamra ültetem. Velem szemben ül, megcsókolom, szájába férkőzöm, játszok kicsit nyelvével, míg el nem zsibbad mindkettőnk nyelve. - Mehet? - nézek könnyfátyolos, izgatott szemeibe. Lassan bólint talán, mintha kicsit félne. Persze, minden alkalommal fél, hogy nem e fog fájni. De nem báj. Bólintása után magamra ültetem. Felszegi fejét és felnyög. Arcomat nyakába temetem, amit elkezdek szívni. Izgatónak tűnik, ezért amikor hátradől, és kezeivel térdemre támaszkodik, miközben lököm, apró csóknyomokat hagyok testén mindenhol, ahol csak hozzá férek. Végignyalom domborodó mellkasán, nyalogatom, szopogatom mellbimbóit, közben másik kezem, kezelésbe veszi merevedését. Kezd a dolog sok lenni, látom, ahogy lassan eszét veszti. Átkarolom derekát és magamhoz húzom, bár nem sok sikerrel, mert nem ereszti térdeim. Rázkódni és remegni kezd majd hirtelen felnyög és sikkantva egyet a mellkasomra élvez. - Drew… én is… - lihegem bele mellkasába.

[b]Drew:[/b] Abbahagyja, kitágít megint csak nyelvét bevetve. Nem érvényes! A tudat, hogy… ezt csinálja, csakis értem… meg az egész! Nyöszörgök, végül abbahagyja, ölébe von, megcsókol. A csók után lassan magára ültet. Lehunyt szemekkel koncentrálok. Teljesen belém hatol, felnyögök az érzéstől. Olyan… mélyen van bennem! Felém hajol, leheletét nyakamnál érzem meg, aminek a felületét kezelésbe is vette. Megtámaszkodok, közös erővel mozdulunk, de mondhatni most az enyém az oroszlán része, mert nekem könnyebb mozogni. Le-fel járok vesszején, miközben kezével kezelésbe vesz ott is, megőrjítve vele. A kettősség, sőt hármas intenzivitás veszítően jó, melynek a hatása nemsokára meg is lett, hangot adva neki mellkasára élvezek, végül pár lökés után Leo is. Végtagjaim készek, előre nyújtom a kezemet, amit Leo megfog, magához húz. Remegek a testem, érzem magamban élvezetét, ahogy bennem lüktető farka meg-megrándul még. Hozzásimulok, csókot nyomok vállára, végül eldől velem együtt, amit nem bánok, valahogy kényelmesebb feküdni, főleg rajta dorombolva.

[b]Leonard:[/b] Hagyja,hogy belé élvezzek. Nagyon jó érzés, de kicsit nehezemre esik elengedni magam, pedig tudom, hogy szabad. Megremegek majd érzem, ahogy szét robbanok benne. Fújtatok és lihegek. Szorosan ölelve őt elterülök az ágyon, magamra húzva így őt. Pihenünk. Drew meglepetésemre, sokkal izgágább, mint tegnap. Keze és feje mellkasomon pihen, és szinte dorombol csak emberi hangon. Borzalmasan aranyos, ezért nem is telek be vele. Ő most már az enyém, nem adom, nem eresztem. Annyiszor ölelem, ahányszor csak akarom. Az én ajándékom! Életem legszebb, legértékesebb ajándéka… ahogy a kisfiam is. Nagyon boldog vagyok, hihetetlenül. Na, és persze rettentően szerelmes. Felkelek, magammal húzva Drewt, aki addigra, mire felálltunk, körülfonta derekam lábával. A kis hajlékony macskája. Érdeklődve figyeli, merre megyünk, de nem messze csak a fürdőbe. Vizet engedek, majd belemászok vele együtt. Megfordul, most már háttal nekem. Játékosan felemeli kezét és hátranyújtja nyakam köré. Nedves kezem végigsiklik mellkasán. Nem kérdezi meg, nem kér számon, hogy nem volt e még elég. Engedi… és nem csak engedi, élvezi. Szinte már-már kéri. Vagy talán, így is van? Nem filózok rajta, szeret. Ha annyira szeret és kíván, mint én őt, nem pöcsölök csak teszem, amit kell… vagyis szeretem. Lassan simogatom majd lecsúszik kezem ágyékához. Merev. Fülébe csókolok majd megemelkedve cica fülecskéjét is gyengéden megharapom. Lassan szétcsúszik lába szabad utat engedve nekem. Kicsit előre döntöm, ő megkapaszkodik a kád szélében. Pucsító fenekére csókolom majd odadörzsölöm ágyékom és lassan, finoman behatolok. Érzem, ahogy megborzong és kéjes kis nyikkanással jelzi, igen is élvezi. Óvatosan felhajol és újra nyakam köré fonja karját. Helyet találok magamnak lába között és lökni kezdem. Eddig mindig ő dolgozott most rajtam a sor. Eddig lassan, de szenvedélyesen csináltuk. Majd eljön az ideje a gyorsabb tempónak a vadabb szeretkezésnek is… de nem most, nem ebben a percbe vagy pillanatban. Most még lassabban járok benne, mint eddig. Érzem, ahogy kínozza a dolog, de hihetetlenül élvezi. Közben kezem szüntelen simogatja mellbimbóját, vesszőjét. Ajkam pedig nyakát kényezteti, nyalogatja, puszilgatja. Érzem, ahogy szinte megőrül ebben vontatott, sokaságban. Lassú gyönyör, de tömören. Fejét felém fordítja és szemeivel könyörög, de nem tudom miért. Vajon azt akarja, hogy gyorsítsak vagy azt, hogy durvább legyek? Vagy csak, könyörög, hogy meg ne hagyjam abba?

[b]Drew:[/b] Mikor összeszedtük nagyjából magunkat, Leo felkel, de nem eresztem, köré fonódok, amennyire csak tudok, na meg… még mindig össze vagyunk lent kapcsolódva. Feláll, kimegyünk a szobából. Még mielőtt megszólhattam volna a fürdő felé veszi az irányt. Azt hittem, hogy máshova akar menni. Még akkor sem akarnék lemászni róla, mikor megengedi a fürdővizet, de végül csak meg tettem. Beülünk a kádba, hátammal a mellkasának simulok, elhelyezkedek kényelmesen. Valahogy úgy érzem, nem bírok betelni vele, ahogy szeret. Most is… gyengéden végig simít mellkasomon, le egészen kezdetleges merevségemhez. Felnyöszörgök, amikor beleharap a fülembe. Furcsa bizsergés szalad végig rajtam, miközben magamban azt kívánom még, még folytassa! Végül ott kötünk ki, hogy én térdelek, támaszkodok a kád széleit fogva, miközben ő birtokba veszi testemet.  Nem, így nem tetszik, érinteni akarom még jobban őt! Így hát újra nyaka köré fonom karjaimat, miközben Leo lassan mozogni kezd, lassan, érzékien szeret, nem siet, kiélvez, és én annyira élvezem! Halkan sóhajtozok, csókra húzom, de végül nyakamra tér, melyet újra és újra megjelöl. Nem bánom, sőt szabad utat engedek neki. Túlontúl sok lesz egy idő után, menten elolvadok, miközben elemészt a vágy. Ránézek, többre vágyok. Ajkai után kutatok megint, hajába túrok, belemarok, közben felé lököm a csípőmet. Ért, fokozatosan gyorsít, de nem válunk hevesebbé, ami jó is, hiszen lehet, kiesnék a kádból, minden megtörténhet. Pontosan jó ritmust veszünk, fel, egyik kezemmel tartom azért magam, lábaim széjjelebb nyílnak, szájába nyöszörgök egyre hangosabban, hiszen mérhetetlen gyönyört okoz nekem minden egyes lökésével, míg végül elmegyek. Sosem hittem volna, hogy képes vagyok így is elélvezni, hogy nem ér a farkamhoz.

[b]Leonard:[/b] Csípője hátrafelé lökdösésével jelzi, hogy mit is akar. Többet, többet és még annál is többet. Eleresztem farkát, hadd érezze külön, milyen is a fenekéből feltörő gyönyör. Lábai szélesebbre nyílnak, már amennyire ezt a sarokkád engedi neki. Még jó, hogy a közepén vagyunk, ami széles, így nem okoz gondot. Nem durvulok be csak lassan gyorsítok. A ritmus lassú, de a lökések erősebbek. Nagyon a végén jár, ezt érzem. Ajka, mellyel ajkamat csókolja, már reszket. Rámászok hát újra ajkaira, mert érzem, milyen borzongás keríti hatalmába. Szerencsére, mert épp akkor nyög bele erőteljesen számba. Ha nem történt volna meg, sikítása mely betöltötte volna a fürdőt és visszhangot vert volna a falakon, felébresztette volna Kevint. De amire nem számítok… hogy teste reszketése kezemben, fenekének perzselő melege, torkomban dobogó szívem, a vágy, mely elemészt érte… egyszerre taszít engem is az elélvezés mezejére. Nem merek kihúzódni belőle, míg utolsó rángása abba nem marad, nem akarom megfosztani egyetlen másodperc gyönyörtől sem, melyet én adhatok neki. Lihegve borulunk össze majd felnevetünk, ahogy egymásra nézünk. Ez már az a pillanat… az a szint, ahol nem szükségesek szavak. Egyszerre hajolunk össze és lehelünk csókot egymás ajkára. Kimondatlanul kimondja pillantásunk egymásnak, hogy „szeretlek!”. Ide, tényleg nem kellettek szavak. Amit az imént átéltünk, az maga volt egyszerre a mennyei boldogság és a test, testnek adott válasza minden vágyainkra. Lefürdetjük egymást, segítek kimosni Drewnak magát. Kiszállunk és megtörölközünk, megengedi, hogy megtöröljem és megfésüljem farkát és haját. Puszit adok cica füleire és karba kapva az ágyba viszem. Lefektetem, most nem hajlandó felöltözni, jó lesz neki a köntös és az én testem melege is. Azonban, miután jó éjt csókot lehelek ajkaira már durmol is, akár csak a kisfiunk, aki még tán hortyog is. Semmit sem vett észre, de mindent érez. Telefonomért nyúlok, hogy megnézzem hány óra. Van egy nem fogadott hívásom, ezért megnézem, hátha fontos. A kijelzőt megpillantva homlokomra csapok. - Öcsi… - suttogom. Teljesen el is felejtkeztem a fogadott öcsémről, aki az intézetben él. Régebben fogadott bátyjává és néha eljött hozzám. Nagyon szeretem, tényleg egy szeretetre méltó kistestvér. Tizenöt éves és nagyon okos. Előkeresem számát, hisz mégsem nézhetem semminek hívását, karácsony van. Néhány másodperc után fel is veszi halk, „szia bátyó!” köszöntésével. Hátradőlök és meghallgatom mondandóját. Mi történt vele, hogy halad, mit akar csinálni. Visszakérdez. Elmosolyodom. Igazából egy élet is kevés lenne elmondani, mi minden történt velem az utóbbi pár hónapban. Mégis mesélni kezdek neki és hatalmasakat csodálkozik. - Ugye, azért bemutatsz majd? - érdeklődik a tőle megszokott kíváncsisággal. - Persze, a testvéremet mindenképp! - nevetek én is halkan. Meglepődött. Főleg azon, hogy van egy fiam és egy férfi a szeretőm, de nem akadt ki csak annyit kérdezett… „Akkor boldog vagy?”. Rá néztem a kiságyban szuszogó kisfiamra, aki olyan békésen és nyugodtam aludt… kicsi keze szájánál pihent, hason feküdt és úgy szuszogott, mint én. Majd szerelmemre néztem, aki jobboldalán feküdt, szembe velem. Jobb keze félig a párnára volt csúsztatva bal keze pedig csak az én, hozzá kulcsolódó ujjaimat várta. Elmosolyodtam és lecsorogtam arcomon boldog könnyeim. - Igen, hihetetlenül boldog vagyok. - válaszoltam, mire halk zokogás tört fel a telefon másik végén. Az öcsém zokogott, mert boldog volt, hogy tékozló bátyja végre hazatalált és boldog. Elköszöntünk és megígértük egymásnak, hogy hamarosan találkozunk. Letettem a telefont és leoltottam a villanyt. Drew elé fészkeltem magam és gyengéden átöleltem. Még a sötétben is tisztán láttam körvonalát, hallottam dorombolva szuszogó hangját. Összekulcsoltam ujjainkat és apró csókot nyomtam homlokára. - Igen, hihetetlenül boldog vagyok!

Vége.