Ben
Sikeresen elfelejtettem, hogy gyakorlat lesz az újoncoknak az edző terembe.Fasza.
Most pedig futhatok anyám lakásától, mint egy örül, hogy oda érjek.
Amint betettem a lábam a terembe egyből kiszúrt magának a tanár. Simon bá’.
Nagydarab alakváltó, ami nem is baj, ha a földbe akarja gyúrni az olyan kis újoncokat,
mint én.
Mellesleg ő oktatja a közelharcot.
- Benjamin fiam látom nem erőséget a pontosság. 50 fekvőtámasz. Hajrá.-
Na, basszus ezt jól benéztem.
A fekvőtámasz után leizzadva vethettem bele magam a közelharc rejtelmeibe.
Elég jó vagyok benne, vagyis a nálam nagyobbakat se perc alatt lenyomom.
Ők azt hiszik, hogy egy kicsi hangya vagyok, akit el lehet taposni, de aztán csak néznek,
mikor a földre küldöm őket.
Akik meg velem egy magasak vagy alacsonyabbak megpróbálnak legyőzni a legtöbbnek
nem sikerül. Nem hiába izmosodtam, meg na.
Egy tag van, aki le tud úgy igazán nyomni Simon bá’n kivűl ő pedig Luther. Pár centivel nagyobb nálam, de kb. ugyan olyan a testalkata, mint nekem. Az a szálkásan izmos fajta.
Rühelem, is mint az állat, ami persze kölcsönös.
Persze amikor lőni kell, akkor van gáz. Valamiért rohadt suta vagyok benne, persze amikor
késeket kell dobálni az, megy, de a lövés az nem.
Na, szóval edző bá’ kijelölte nekem, partnernek az egyik szőke srácot, aki akkora volt, mint az
állat, én meg magamban már előre örültem a győzelmemnek.
Felvettem az alapállást majd megvártam, míg társam is így tesz. Az edző engedélyt adott a támadásra és egy pillanatba se telt én már neki is iramodtam.a benga állat csak nézett ki a fejéből és már csak arra tért magához, hogy előtte guggolva szép ívesen kirúgom alóla a lábait.
A becsapódása pillanatában kiadott nyögése kész élvezett volt füleimnek. A melák megpróbált felállni, ami sikerült is neki.
Hogy ezek sosem adják fel.
Hangos üvöltéssel rohamozott, meg ami nem is lett volna rossz, ha megvártam volna, míg leterít. Inkább gyorsan félreálltam az útjából majd egy rúgással rásegítettem még az amúgy is sebes mozgására. A néző közönség közé repült.
Azok nevetve visszalökték.
Megint ugyan azzal a modszerel probálkozott. Már épp kikerültem volna, amikor valami elvonta a figyelmem.
Egy fekete szempár fehér pöttyökkel vizslatott engem.
Ez meg mi a fenét akar.
Már csak arra eszméltem fel, hogy a benga szöszi telibe letarólt. Azt hiszem eltörte egy bordámat vagy ketött. Minden esetre-tutira hallottam, hogy reccsen valami.
Nagy levegőt véve próbáltam lélegezni, ami nem volt túl jó ötlet, úgy befájdult az oldalam, hogy majd megszakadtam.
Szőke melák barátom volt oly kegyes és leszállt rólam és nyugtalan tekintettel méregetet.
Igen Melák most jól összetörtél.
Simon bá’ hangjára lettem figyelmes. A tömeg oszlani kezdett én meg egyre rosszabbul voltam.
Valaki segíthetne már.
Alig hagyta el agyam eme gondolat arra lettem figyelmes, hogy valaki óvatosan felemel.
Már épp köszöntem volna meg a sötét üstökű barátomnak, amikor megcsapta az orrom egy kellemes illat.
Atya ég, de finom.
Jobban ráfokuszáltam megmentőmre és majd megállt bennem az ütő.
Ez a mentál.
- Eresssft elllllj. – atya világ agykárosodást is szenvedtem? Ezt még megjárod melák.
Rám nézett azokkal a különleges szemeivel és huuuu. Nagyon szexi, ha jobban megnézem.
A fenébe mikre nem gondolok. Tényleg jól beverhettem a fejem.
- Elviszem az orvosiba. - Ennyi volt az utolsó dolog, amit még fel tudtam fogni, aztán elnyelt a sötétség.
Hangos pityegés térített magamhoz, ami majd megörített. Azonal nyúltam volna a szekrényhez, hogy lecsapjam az orrát, de az nem volt ott.
Helyette sikerült valakit jól meglegyintenem.
- Au, te gyerek ezért még számolunk.
Azonnal kipattantak a szemeim. Jude hadnagy volt az személyesen megszokott fekete szerelésében. Mellette meg az anyám.
Megpróbáltam feltápászkodni, ami nem úgy sikerült, ahogy terveztem hatalmas fájdalom vágott keresztül a fejemen.
Fejemet fogva dőltem is vissza az ágyba.
- Ne mocorogj annyit. – oké vettem
- Rendben. -
Elhelyezkedtem kényelmesen az ágyon majd kicsit körülnéztem. Oké ez tuti nem az én szobám. Valószinűleg az orvosi lehet az. Ezt onnan vettem le, hogy a mellettem lévő ágyon egy bekötött lábú ember üldögélt és mindenből áradt a fertőtlenítő szag.
Pfuj.
- Szóval Benjamin. Hát igen elég szerencsétlenül jártál, ahogy elnézlek, de kibírod, hiszen erős vagy, ugye? -
Nem basszus itt halok meg. Morfiumot ide emberek.
- Igen Uram.
- Rendben akkor magatokra is hagylak anyukáddal. - Felállt elbocsozott anyától majd kiment. Oké ez elég fura volt. Vajon mi a fenét akarhatott.
Anyám közben elkezdett pakolászni a mellettem lévő szekrénybe. Elégé fura szag áradt belöle. Izgatottság, remény és félelem szaga, ami olyan volt, mint a citrom az orromnak, amit utáltam.
- Anyukám mesélj csak. - Egyből abba hagyta, amit elkezdett csinálni, majd mosolyogva felém fordult.
- Mit kéne mesélnem fiacskám. – Mosolya egyre vérmesebb lett, ami kicsit kezdett megijeszteni. Tudni illik Molly nem szereti, ha megvádolják dolgokkal.
- Jól van nyugi, csak tudni szeretném, hogy miért volt itt a hadnagy.
- Nem volt különösebb oka csak megnézte, hogy vagy.
- Anya ez elég átlátszó. -Szuros szemekkel rámordult én meg mit egy kis beszari húzódtam arrébb az ágyban.
Nagy kék boci szemeimet rámeresztve édes mosolyt felé küldve néztem fel rá.
Ez általában beválik.
Nagy sohaly hagyta el száját majd leült mellém az ágyra.
- Tudod ki hozott ide Beni. -Hűű hát ez egy jó kérdés. Megpróbálok visszaemlékezni, de csak egy alak körvonalai vannak előttem.
- Nem tudom, nem emlékszem tisztán. -Anya megint nagyot sohalyt.
- Vaice Perry mentál szedet össze a földről fiam. Így már beugrik valami?-Amint meghallottam a mentál szót egyből bevillant minden.
Anyám a kezében hozott ide az a hülye, tiszta égő. Most tuti rajtam röhög mindenki.
Anyám észrevette reakcióm és derűsen elkezdett mosolyogni.
- Ő hozott ide az orvosiba, és alig akart elmenni mellőled. Még jó hogy jött a hadnagy és elküldte. Eleinte nagyon fura volt. Tudod olyan ijesztő aura lengte körül, de mikor megtudta, hogy nincs komolyabb bajod leállt. -
Nincs komolyabb bajom? Akkor a bordatörés minek számit?
Ez a mentál egyre jobban feldühit. Egy nap alatt ennyiszer keresztbe tesz nekem.
- Most meg mi bajod. – így anyám.
- Semmi. – így meg én.
- Kisfiam, mi van veled meg azzal a fiúval? - Elkerekedett szemmel bámulok rá.
- Mi lenne? Semmi ez egyértelmű. - Anya arca egyből szomorú lesz. Biztos megint Eathenre gondol, úgy ahogy én is most.
- Kicsim beszéltünk már erről, de most megint felhozzom. Nem szeretnéd megpróbálni valakivel? Tudom, hogy Derek volt a mindened, de már eltelt pár év, és biztos vagyok benne hogy ő se bánná.-
Egyből rám jön, a moroghatnék.
- Nem anya, és főleg nem egy mentálal. - Szegényt már megint sikerült megsérteni. Sírásra görbülő arccal ment ki a szobából.
A mellettem lévő srác a törött lábával meg csak rázta a fejét.
- Mi van? - Egyből el is fordult.
Nem kell nekem egy mentál a fenébe is.