2. fejezet

A szombat szinte eseménytelenül telt csupán mostam a koszos gönceimet. Nem szoktam meg eddig a fizikai munkát, sem pedig az izzadást. Végül este felé lementem a kisboltba, hogy vegyek valami enni és inni valót az tévézéshez. Elmentem zuhanyozni és levágódtam a kanapéra.
- Ááááh... – borzoltam össze idegesen hajam pár perc múlva. - A fene enné meg! – szenvedtem. Akár mit is teszek csak rá tudok gondolni. Egész álló nap csak ő járt a fejemben. Teljesen beleestem és totál megőrülök, ha a kettős személyiségére gondolok. Végül a szombati estém úgy telt el, hogy kényszeredetten szenvedve és vergődve elaludtam a kanapén. Vasárnap reggel is elég nyűgösen ébredtem és már nem tudtam mit kezdeni magammal, mikor is eldöntöttem, hogy ma este ki kéne mozdulni. Természetesen nem szabad sokat innom, mert holnap reggel melózni kell menni, de egy kis szesz még belefér. Ezekkel a nem épp biztató gondolatokkal indultam el szórakozni, mikor útközben megszólalt a telefonom.
- Mondd Thea! – szóltam bele miután megláttam barátnőm számát.
- Nem otthon vagy és szenvedsz a szerelmi gondjaid miatt? – kacagott a telefonba a lány.
- Nekem...nincsenek is szerelmi gondjaim. – vágtam rá sértődötten.
- Ja...perszeeee... – húzta gúnyosra. - Mindegy is. Bulizni mész, Cris? – érdeklődött.
- Igen oda. Te is? – kérdeztem vissza.
- Aha. Te hova?
- Nos még nem tudom. Minden helyet ismerek szinte...és már mind elég unalmas. Ugyanazok az emberek szóval nem is tudom, hogy hova kéne. – nyögtem unottan.
- Én most elkísértem egy barátomat. Ez egy teljesen új és ismeretlen világ...és szerinted kit láttam itt? Haha...a te kis cuki pofádat. – nevetgélt.
- Liam ott van? – vágtam rá.
- Aham. A nagy és ijesztő védelmezőjével. Ezért jutottál az előbb pont eszembe.
- Hol vagy most? – kérdeztem rögtön.
- Üm...várj. A bár neve... – állt meg egy pillanatra -, ah megvan. Bacchus. – bökte ki végre.
- Odamegyek, Thea. – válaszoltam és már ki is nyomtam. Ismerős volt a bár neve, de sosem tudtam, hogy honnan és nem is ugrott be, hogy eddig miért nem jártam ott. Nos ez csak addig a pillanatig maradt számomra ismeretlen, míg meg nem érkeztem.
- Meleg...bár? Na ne már... – akadtam ki. De mivel nem volt más választásom és az én kis védencem, aki után egész hétvégén ácsingóztam valóban bent volt, muszáj voltam bemenni. Nem tétováztam már nyúltam is a kilincs felé. Egyik sokk a másik után ért. Először egy csomó furán viselkedő férfivel találtam szembe magam közvetlenül ezután pedig valami becsapódott az arcomba.
- Th...ea, ennyire ne örülj a viszont látásnak. – vakartam le magamról a lányt. Thea adott egy puszit majd a keresett személy felé mutatott, aki egy fehér feszülős trikót viselt meg egy fehér csípő gatyát és kéjesen riszált a szekrényének. Kezdett felmenni bennem a pumpa, de mégis óvatosan megközelítettem.
- Liam? – kérdeztem meg óvatosan, mikor a közelébe értem. A fiú csak elhúzta az száját mikor rám pillantott majd elfordította fejét rólam.
- Na nézd már ki van itt!? Te rosszabb vagy, mint akármelyik ragasztó. Bezzeg te nem tudsz lekopni. – vetette oda nekem.
- Ne legyél már mindig ilyen szemét, Liam! – szálltam be a kekeckedésbe.
- Oh, hát bocsi. Ennek örömére...igyunk meg egyet együtt. – szólt majd közelebb hajolt a pultoshoz és odasúgta neki...gondolom a rendelést. Megkaptuk az italainkat és elkezdtünk inni.
- Szerintem nem mondok vele újat, de nagyon nem kedvellek. – szólalt meg váratlanul Liam.
- Valóban? Nem is sejtettem. – gúnyolódtam. „- Akkor mi volt az a sok kedves szó, az az elérzékenyült fej és a közös vacsora, miután hazakísértelek?” – kérdeztem magamban. Jött a következő kör pia és tovább beszélgettünk.
-...és mi az oka annak, hogy nem kedvelsz? – néztem a fiúra, aki szintén egész jó állapotban volt már.
- Rohadtul idegesít a képed...ahogy az is, hogy gyűlölni akarlak, mert te vagy a legrosszabb és legszemetebb ember, akit a hátán hordhat a föld. De az idegesít a legjobban – elrugaszkodott a pulttól, közelebb hajolt hozzá és átkarolt -, hogy bármennyire is szeretnélek gyűlölni a szívem és a testem hevesen tiltakozik ellene. – forró és alkoholtól édes ajkát az enyémnek nyomta. Éreztem, ahogy nyelve átcsusszan a számba, ahogy követelőzően és vadul megcsókol. Nem mondom, hogy rossz volt vagy, hogy nem akartam, de őszintén szólva, nem erre vágytam. Azt hittem, hogy lassabb és játékosabb lesz. Visszafogott mégis szenvedélyes. Sikítva nyögtem fel magamban mikor rájöttem, hogy ez nem az az énje, amelyikre vágyom. Beleszerettem ezt már kár is lenne tagadnom és most mégis csalódott vagyok...válogatok. Talán azt az énjét, melybe szerelmes vagyok, sosem ölelhetem majd így, mert oly törékeny és ártatlan, hogy sosem lenne képes szeretőként tekinteni rám...akár csak a testvére.
- Hé...nincs kedved feljönni hozzám? – súgta fülembe.
- Hogy gondoltad? A testőröddel hármasban akarod? – kérdeztem és vállai felett átpillantva a behemótra néztem. Na igen. Ő a másik gondom. Egy férfi két személyiséggel és egy ikertestvérrel...nem mellesleg ennek a személynek még egy szeretője is van. Ez nagyon bonyolult.
- Na gyere már...az a kis hülye Neo most úgy sincs otthon. Senki sem fog minket zavarni. – suttogta tovább.
- Te sokkal rosszabb és gonoszabb vagy, mint Neo. – morogtam.
- Ne mondd ezt! Vagy tán Neot jobban szereted, mint engem? Őt akarod? – szomorodott el. Ha választási lehetőségem lenne, akkor biztos Neot választanám. Ő az, aki mindig olyan, mint amilyennek Liamot szeretném látni. Végül lökdösődve és döcögve elindultunk Liamékhoz. Felvánszorogtunk az emeletre és levetődtünk a szobájában az ágyára. Tomoe leült a fotelbe és nem mozdult meg. Liam felém kerekedett és csókolgatni kezdett. Már kezdtem élvezni a helyzetet, mikor valami hideget éreztem meg a kézfejemen. Kattant egy bilincs és a kezem a hideg ágy rácsához nyomódott.
- Mi a...? – néztem rá értetlen meglepettséggel.
- Így mókásabb, nem? – nevette el magát Liam majd folytatta csókolgatásomat. Már nagyon beleéltem magam főleg mikor ágyékom körül kóválygott, abba még bele is nyögtem. Nagyon kellemes volt, mikor is...
- Te most komolyan belenyúltál a seggembe? – riadtam meg. Liam ajka gúnyos mosolyra görbült. Ez kezdett nekem nem tetszeni.
- Úgy tűnik ezt is élvezed...te rohadt szadista szemétláda! – vágta rá dühösen. Most mi baja van? Már semmit sem értettem.
- Tomoe...hozd ide! – utasította, mire a nagy benga állat feltápászkodott és eltűnt a szoba szoba sötétjébe majd néhány másodperc múlva visszatért valami nagy dologgal a kezében, amit át is adott Liamnak. Akkor láttam meg.
- Ugye nem gondolod komolyan...? – rémültem meg teljesen. Egy hatalmas lila vibrátor volt a kezében. Kérdésemre egy gúnyos mosollyal válaszolt majd arca először komorrá végül szomorúvá vált. Tomoe segítségével feltolta a lábam, mivel én hevesen rúgkapáltam és belém tolta azt a szart. Felordítottam fájdalmamban. Most már nem volt visszaút.
- Élvezed, te szemét? Tudod te milyen érzés lehetett... – kiabálta arcomba miközben patakzottak könnyei. Az ajtó hirtelen kivágódott mire oda kaptam a fejem. Bár látásom kicsit homályos volt a fájdalomtól, de még így is tisztán ki tudtam venni Neo alakját, aki riadtan állt az ajtóban. Akkor kezdtem igazán szégyellni magam.
- Hülye Neo...hagyd abba! –  kiáltotta miközben rohanva szaladt felénk. Ah...talán már a hallásom is rossz. Neo, Neonak hívta Liamot. A törékeny fiú nekirontott gyalázómnak és hevesem harcolni kezdett vele.
- Fejezd be, ne csináld! – kiáltott rá a kicsi.
- De meg kell bűnhődnie azért, amit veled tett! – vágott vissza Liam. Kezdem nagyon nem érteni a dolgokat.
- Haah. – sóhajtott a kicsi. - Az egy félreértés volt. Nos...igazából hazugságnak hívnám, de mindegy. – fordult el pirulva.
- Mi...? – nézett rá megdöbbenve Liam. - Miről beszélsz?
- Először is vedd ki azt a valamit Crisből, kérlek. – fogta meg gyengéden Liam csuklóját. Liam engedett testvérének és kihúzta belőlem azt az átkot majd sarkáról fenekére ült Neo mellé. Megpróbáltam összeszedni magam és felültem az ágyon, természetesen eléggé távol próbáltam helyezkedni erőszakolómtól.
- Beszélj, Liam! – szólalt meg az, akit eddig Liamnek hittem.
- Rendben Neo. – felelt neki a kicsit. - Cris ne haragudj, de el kell mondanom, hogy Liam én vagyok. Ő a bátyám Neo. – mutatott az erőszakolóra. „Mi van?” – tettem fel jogosan a kérdést magamban. Akkor most, akiről azt hittem Liam az Neo, akiről pedig azt hittem Neo az igazi Liam?!
- Tudod Cris az a helyzet, hogy annak idején én voltam az a srác, akivel lefeküdtél és akivel jártál is egy darabig.  – kezdett bele. Tudtam! Tudtam, hogy valami nagyon furcsán ismerős benne, de nem tudtam, hogy ez. Azt hiszem az, hogy leesett az állam, elég gyenge kifejezés lenne.
- De kihasznált téged! – vágta rá Neo. - Fogadásból járt veled, azután pedig megalázott mindenki előtt.
- Igazából nem teljesen így történt. – folytatta a kicsi. - Kezdjük szerintem az elején. Tudod Cris minden úgy kezdődött, hogy a bátyám régen elmesélte, hogy van valaki az iskolájában, akibe beleszeretett. Még azt is elmesélte, hogy ez kivételesen egy fiú. Ikrek vagyunk és ahogy egyre többet és többet mesélt rólad, titkon én is beléd szerettem. Azonban a szüleink vagy talán a sors...de nem volt kegyes hozzánk. Mint tudod én Angliába mentem tanulni Neo pedig iskolát váltott, mert a szüleink is költöztek. Én egy átlátszó hazugsággal még itt maradtam egy rövid ideig. Ebbe bele is egyeztek a szüleink. Nem kérdezték de jó indokot mondtam nekik. Úgy döntöttem, hogy miért is ne mehetnék el Neo iskolájába!? Hát elmentem és Neonak adtam ki magam. Mikor megláttalak rögtön tudtam, hogy te vagy az...csak Neoval ellentétben, nekem nem volt mit vesztenem, ezért álltam eléd és vallottam szerelmet. Persze tudtam a hülye kis fogadásotokról, a testvéremmel ellentétben én nyitott szemmel járok. De láttam rajtad, mikor velem voltál, hogy próbálsz rám figyelni és ha csak egy színjáték is, de foglalkozol velem. Persze nem szerettem volna miután lefeküdtél velem, hogy Neo valaha is megkeressen. Önző voltam és meg akartalak tartani ezért, hogy bebiztosítsam magam Neonak azt hazudtam, hogy csúnyán elbántál velem. Megerőszakoltál és kihasználtál. Az utolsót végül is kölcsönösen megtettük egymással, nemde? – ért meséje végére.
- De ő akkor sem szeret! Csak fogadás volt...ezért mi elszakadtunk egymástól. – zokogott hisztérikusan Neo.
- Ez nem igaz. Valószínűleg mind a mai napig nem ismerted be önmagadnak, de nagyon szeretted Crist, ugye? Valójában nem azért nehezteltél rá, mert fogadásból tett a magáévá és nekünk el kellett válnunk, hanem azért, mert nem te voltál a helyemben, igazam van? – nézett kérdőn Liam Neora.
- Ez...hülyeség. – sápadt el Neo.
- Nem, nem az! – dörrent fel most először Tomoe hangja. – Már hosszú évek óta veled vagyok és eddig tűrtem a kis szeszélyeidet. Már harmadikos korunk óta szeretlek és ezt te jól tudod. Mégis előttem kezdtél ki mindenkivel és játszottad a sértődött kisfiút, amiért Liam előbb kapott meg valamit, mint te. Őszintén szólva elegem van ebből. Féltékeny vagyok, ha tetszik, ha nem neked, de ez van. A szívem nem képes több flörtödet elviselni. Magamnak akarlak, csakis magamnak. – mondta komoly tekintettel a férfi.
- To...moe hogy mered... – térdelt fel az ágyon Neo és Tomoe felé lendítette kezét. A férfi elkapta Neo csuklóját, megszorította majd magához húzta és szenvedélyesen megcsókolta.
- Döntsd el végre! Engem akarsz vagy azt a kis görcsöt, aki egyértelműen bele van zúgva az öcsikédbe. – lendítette felém hatalmas ujját. - Ha úgy akarod, akkor elmegyek és engem többet nem látsz! – fordult meg a férfi az ajtó irányába.
- Ne Tomoe! – kapott izmos csuklója után Neo. - Tomoe, ne hagyj el, mert abba belehalok. Én szeretlek. – nyögte ki és mire tudatosult benne, hogy mit mondott, Tomoe már át is ölelte és újra megcsókolta.
- Legjobb lesz, ha átmegyünk az én szobámba, mert ezt itt pár percen belül sokkal durvább lesz. – nyújtotta felém kezét Liam mosolyogva. Megfogtam és követtem őt a szobájába, magára hagyva a szenvedélyes, ütődött párost. Liam szobája sokkal másabb volt, mint Neoé. Okkersárga függönyök lengedeztek nyitott erkély ablakán. A fal világos kék volt és minden pasztell színekben játszott. Liam hellyel kínált én pedig elfogadtam. Percekig ültünk némán hol egymást hol egymás tekintetét kerülgetve.
- Hé Liam, valamit még nem értek. – szólaltam meg nem kis hallgatás után. - Nem emlékszem, hogy lefeküdtem volna veled. Én csak egy férfival feküdtem le, de az... – haraptam el a mondatot és meglepetten néztem rá.
- Ahahaha... – kacagott fel édesen. - Igen, nos az én voltam. Meglepő mi? A kis kövér, pattanásos és alacsony fiúból már csak az alacsony jelző felel meg. Ugye? – nevetett aranyosan.
- Hát valóban...nem gondoltam volna sosem, hogy ilyen szép leszel. De, ha már itt tartunk, szeretnék bocsánatot kérni azért, ami akkor történt. – horgasztottam le fejem.
- Ugyan...kölcsönösen kihasználtuk egymást. Bár valóban egy igazi seggfej vagy, de valld csak be, hogy akkor te beleszerettél abba a csúnyaságba, aki akkor voltam. – mosolygott rám.
- nehezemre esik beismerni, de igen. Így mikor megnyertem a fogadást, hála neked cseppet sem élveztem. – húztam el szám szélét. Liam felpattant a székről és letérdelt elém befészkelve magát lábaim közé.
- Nem akarsz most már végre megcsókolni? – vigyorgott rám hamisul.
- Szabad? – kérdeztem szemöldök húzogatva.
- Hülye...miért ne szabadna? – vágott fejbe apró kis öklével. Hát ezt természetesen nem hagyhattam annyiban ezért hóna alá nyúltam és az ölembe húztam majd megcsókoltam. Esküszöm, hogy egy igazi nagy marha vagyok, aki számtalan kapcsolatot megélt már és tett tönkre, mégis ez a csók volt életem legszebbje. Kezem végigsimított arcán miközben csókoltam. Az ajka édes volt és mámorító. Nem értettem miért és erre csak később jöttem rá. Megcsókolhatok milliónyi embert is akár, de az ö csókjuk, az ő ölelésük sosem lesz ilyen édes. Hogy miért? Azért, mert Liam az a különleges személy a számomra, aki veszélyes dobogásra készteti csalfa szívemet. Ez a kis színészpalánta olyan aranyos és bájos, hogy...várjunk csak!
- Liam és mit szól ehhez majd a másik éned? – toltam el kicsit magamtól.
- A mim? – nézett rám értetlenül. - Nekem olyanom nincs. – ráncolta szemöldökét.
- Már, hogy ne lenne! A legutóbbi előadásodon is, mielőtt felléptél úgy viselkedtél, mint Neo. Ezért gondoltam, hogy kettős személyiséged van...vagy esetleg skizofréniában szenvedsz. – elmélkedtem. Tekintetem Liamre tévedt, aki döbbenten mered rám.
- Azt a jó büdös... – dörzsölgette halántékát.  - Te tényleg hülye vagy, igaz? Legalább te rájöhettél volna. – morgolódott. - Istenem, ha még a saját pasim sem tud minket megkülönböztetni...
- Minket? – néztem rá ijedten. „ - Többen is vagytok? Ne már!”
- Nos, az a személyiségem nem úgy viselkedett, mint Neo, hanem ő maga volt Neo. Tudod a színpadi szereplésekkor semmi gondom. Annyira bele tudom élni magam a karakterembe és kizárni a külvilágot, hogy nem zavar a sok néző. De mikor interjút kell adni vagy fel kell lépni tévé műsorokban, akkor lámpalázas vagyok és csak makogok. Ezért Neo szokott nekem segíteni. Mivel egyformák vagyunk, még a magasságunk is, ugyan is Neonak jó szokása, hogy legalább három centivel magasabb cipőben járkál, mindig magasabbnak tűnik, de nem az. Sosem jelenek meg, mikor Neo szerepel helyettem és a színházi előadásokon is, amíg ő bebilleg Tomoéval és felhívja magára a figyelmet, addig én szépen belógok az öltözőbe. Hehe...tudod elég szürke egyéniség vagyok amúgy. Ezért nem megy nehezen. Sajnálom...becsaptunk. – nyújtotta rám a nyelvét.
- Várj...hadd összegezzem. Tehát, aki akkor megkért, hogy ne érjek többet hozzá és aki mindig lefitymált, az Neo volt? – kérdeztem.
- Aham. – nevetett. - Viszont minden más esetben én voltam. Vele talán kétszer találkoztál ott.
- Jesszusom...bonyolult egy iker páros. – sóhajtottam.
- Na...ideje lenne követnünk az ő példájukat. – karolta át nyakam és ledöntött az ágyra, hogy ajkát enyémre tapassza elvágva minden menekülő utat.
- Ennél tovább ne menjünk, Liam. – toltam el magamtól.
- De miért? Nem tetszem? Már nem vagyok csúnya, pattanásos és kövér. – keseredett el.
- Ne legyél hülye. Én szeretlek úgy, ahogy vagy. Szerintem nagyon is édes vagy és imádom az elhivatottságod is. Mikor fellépsz arra színpadra teljesen magaddal ragadsz. Minden percben újra és újra beléd tudnék szeretni, én táncoló kis hercegnőm. De ezúttal nem akarom elszúrni. Nem megyek fejjel a falnak és meg foglak becsülni. – meredtem szemeibe.
- Pfft. – nevette el magát. - Arra kíváncsi leszek, meddig bírod.
- Rendben. Áll az alku. Most viszont – húztam magam mellé az ágyba -, aludjunk egy kicsit, mert érzem, hogy teljesen a fejembe szállt a pia. – mondtam komolyan. Liam nem kötekedett tovább. Mellém bújt és átkarolt. Így vártuk ketten együtt a reggelt.

Egy hónap múlva.
Ígéretemhez híven nem nyúltam Liamhez. Neo emiatt elég sokat gúnyolódott rajtam, de nem bántam. Tényleg komolyan akartam venni, mert életemben először szerettem is valakit. Persze nem állítom, hogy könnyű volt, hogy zökkenőmentesen ment. Akadtak alkalmak, mikor közösen maszturbáltunk vagy kivertük egymásnak. Jó ez nem ide tartozik. De kezdtem minden határom végéhez érni. Bár kapcsolatunk lélekben sokkal erősebb lett és ezt azért nem cseréltem volna el semmiért.
- Biztos jó leszek így?  – kérdezte idegesen Liam, miközben körbe jártam sárga tollas jelmezét. Csinos. 
- Pont úgy nézel ki, mint egy sárga kiscsibe. – nevettem.
- Ó...fogd be! – morgolódott. Ha kicsit feljebb emeli a lábát, akkor pont kivillan a feneke. Nem, ez nagyon nem lesz jó. Elkezdtem keresgélni a fogason és találtam egy sárga boát.
- Liam most maradj nyugton egy kicsit. – szóltam neki majd mögé guggoltam és egy tűvel meg cérnával odaerősítettem a szoknya aljába a boát. - Huh...most már jó. – töröltem le a verejtéket fejemről.
- Kilátszott valamim? – kérdezte gyanúsan mosolyogva.
- Hát majdnem. – mondtam kissé megnyugodva.
- Hülye! – karolta át a nyakam Liam. - Ma vagyunk egy hónaposak, ugye? – kérdezte.
- Úgy bizony. Kösz, hogy eddig elviseltél. – nevettem el magam.
- Ez fordítva is igaz. – mosolyodott el ő is. - Ma este tegyük meg végre. – súgta fülembe. Csókot nyomott arcomra majd ajkamra és elindult az ajtó felé.
- Showtime, baby! – rázta meg fenekét és kilépett a nagy színpad felé, ahol csak is rá irányulnak a fények, ahol ő kiteljesedhet. Boldog vagyok...sőt azt hiszem nagyon boldog. Ez egy csodás kapcsolat kezdete, amelyet életem végéig meg akarok őrizni.
Ja...és ma este megtesszük végre!!!

~Vége~