2. fejezet

Valamitől olyan marha nagy békességet érzek. Apám, az utóbbi időben, annyira elfáradt a testem, hogy most kurva jól esik az alvás. Várjunk csak. Mióta is szokásom nekem békésen alukálni? Mellesleg...honnan a tökömből jön ez a melegség, ami ennyire égeti a testem? Na és... miért érzem úgy, hogy mindjárt leszakad a karom!? Valami itt rohadtul nem stimmel. Mégis mi a jó büdös franc...? Csak lassan bírom kinyitni a szemem, mert visszaragadna. Hogy a csipától-e vagy csak a fáradtságtól, azt a faszom se tudja, főleg így kora reggel, vagy mi van most épp. Ja... reggel van, mint látom és nem is csoda, hogy nem nyílik könnyen a szemem, hisz kurva fáradt vagyok. Mikor végre szétválik a szemem, akkor döbbenek rá, hogy nem vagyok egyedül. Mellettem békésen horpaszt a kis újonc, akit tegnap este szedtem össze, a bár mögötti sikátorban. Öregem, hogy ez milyen kurva nyugodtan tud itt alukálni. Nem számít neki, hogy valaki más ágyában és mellesleg valami hülye idegen lakásán van, nem pedig otthon. Az a hülye marha idegen pedig, én lennék. Ja...mindenre tökéletesen emlékszem. A nedves kis törékeny testre, ahogy remeg alattam, miközben én tövig nyomom, abba a puha kis seggébe a kemény, lüktető farkam. A jó égbe, hogy én tegnap este, milyen rohadt kanos voltam. Kurva életbe, megint felállt. Mi a tököm van ezzel a seggel, aminek már a látványától, vér száguld a farkamba? Gyorsan felrántom a takarót és persze, miért is ne lenne, totál meztelen? Önkéntelenül is mozdul a kezem és végigsimít a bársonyos, apró kis seggen. A szám már gyengéden csókolja, fogaim már óvatosan harapdálják és ha már itt tartok, akkor miért hagynám ki a nyelvemet? Hát végig nyalok rajta. Marha jó illata van ennek a formás kis seggnek. Valamilyen természetes illat keveredik, a szex szagával. Oltári és totál izgató. Ezt a segget szeltem tegnap és legszívesebben most is belevágnám. Szinte már elcsöppenek.
– Mmm... – rezzen meg a kis srác.
– Kuss. Aludj csak tovább, hülye gyerek! – nyomom vissza a kába képét a párnára és suttogom halkan a gyengéd szavakat. Ja, most mi a faszomat kell meglepődni? Nálam ez a kedvesség jele. A nőket általában, szóra sem méltatom. Ez meg... ez meg... a kis mocsadék még a kezemre is ráfeküdt. Nem csoda, hogy rohadtul elzsibbadt. „-Huh, ezt most megúsztam. Majdnem lebuktam a kis pöcs előtt.” – lélegzek fel magamban. Mi van ezzel a kis hülyével, hogy így kidőlt? Nagyon nem tetszik itt nekem valami. Lazán felkínálja a seggét (na jó, azt azért nem bánom), de ki a halál tenne már ilyet? Ráadásul, itt fog nálam potyázni, ki tudja meddig. „ – Tetves kis kíngörcs.” – lesek végig pucér testén kiéhezve. Ezért rühellek csajokat is hazahozni és ezért nem is szoktam. Belemászik itt az én kis „nyugodt” életembe...

Merengésemből visszavág a hangosan sipákoló telefonom. „ – Ki a faszom lehet az ilyen kurva korán?” – kérdezem idegesen magamtól.
– Cső öregem! – szól bele szintén fáradtan az „új munkatársam”. – Lenne egy nagy szajré, amit le kéne nyúlni, de most, ráérsz? – kérdi a csávó és tökéletesen tisztában van vele, hogy naná, hogy ráérek.
– Benne vagyok, tesó. – vágom rá gondolkodás nélkül. Persze, hogy benne vagyok ez tök egyértelmű, hisz az utóbbi időben nem csak, hogy egy újfajta érzéssel gazdagodtam, amely jobb, mint a pia vagy a drog, de most már pénzt is keresek vele. Méghozzá sokkal többet, mint bárki el merné képzelni. Gondoltam, hogy kell némi idő a nagykutyának, mire rájön, megbízhat – e bennem és csak akkor pénzel majd. De nekem ez, minden kockázattal és melodrámával együtt is megéri. Most csak egy dolog bánt úgy isten igazán, hogy fel kell innen kelnem, e mellől a nyugtató, szexi kis test mellől, miközben a cerkám annyira áll, hogy az már kínzás és még csak jól meg sem pakolhatom azt a zamatos kis segget, mielőtt elmegyek. Nagy nehezen kivágtam magam az ágyból, de őszintén szarul esett otthagynom azt a fasza kis csábító testet, amit kis híján magamévá nem tettem, még egyszer. Elég kevésnek bizonyult a tegnap esti, egyetlen menet. Már bántam, hogy nem keltettem és dugtam addig, míg el nem ájulunk mindketten. Na de ilyen ez a rock&roll, vagy mi a szar. Fáradtan vonszoltam magam a fürdőbe, letusoltam, hisz még rajtam volt a tagnapi nap mocska. Bár lemosni még azt a mesés szexszagot is, na azért kár lenne. Még érzem magamon „formás popsi” nedvének az illatát is, szinte minden sejtemet átjárja ez a fasza kis aroma.
– Picsába vele! –  verek bele mérgesen a csempébe. Kurvára szar poén, hogy ennyire ácsingózok és csorgatom a nyálam valakire főleg most, hogy komoly melóm van. Kivergődtem a zuhany alól, fejemet megráztam, mint egy csapzott kutya, megtörölköztem, majd a tükörhöz léptem. Miután rendbe vágtam magam, felöltöttem a tegnapi fekete gúnyámat. „ – Baszki, ennek izzadtság szaga van.” – állapítottam meg magamban, majd leszarva az egészet, hisz ki a tökömet érdekli ez most ilyenkor, magamra nyomattam egy kis parfümöt és elkönyveltem, hogy majd kimosom, ha hazajöttem. A „ kis házi kedvencemnek” hagytam egy üzenetet, hogy ma este vagy legkésőbb holnap, visszajövök. A fasza fehér kocsival repesztettem a megadott helyre, ahol már várt rám a cimborám... vagy talán csak az autóra, nem rám. A kocsit beparkoltam a megadott garázsba, utána már indultunk is egy másik városba, ahova a küldetésünk szólt.
– Öcsém, összeszedtél valami kis édest? Tudod, olyan bögyös – farosra gondolok. – szólalt meg váratlanul haverom, vezetés közben.
– Honnan a szarból szeded ezt a gyökérséget? – kérdeztem meglepetten.
– Olyan volt a hangod a telefonba, mint aki nem akar onnan kikelni, mert valami, vagy valaki visszatartja. – állapította meg mosolyogva.
– Faszságokat beszélsz, ember. Mi bajod van, másnapos vagy? – kértem ki magamnak, hogy a lényegre tapintott. Mondhatjuk úgy is, hogy közvetlenül „a tyúkszememre lépett”.
– Na! – noszogatott tovább. Rájöttem, hogy ezt a faszt, nem lehet egykönnyen átbaszni.
– Egy olyan... kis cukorfalatot. – böktem ki végül, de csak ennyit.
– Hah... csak nem ismerem, hogy ilyen kapzsin hallgatsz a többiről? – kérdezte szemöldök felhúzva. – Ja... talán igen. – nyögöm ismét.
– Fogadjunk, hogy a cuki pultos srác, a bárból. – tapint rá tökéletesen. „ – Mi a faszom, ez tán nyomozó volt előző életében?” – képedek el tőle.
– Honnan a... szarból...? – kérdezem döbbenten.
– Akinek van fifikája a lopáshoz, annak előbb – utóbb kifejlődik a megfigyelő képessége. Már aznap, hogy először találkoztunk sejtettem, hogy ez lesz belőle. Túl erőteljesen baszogattad a srácot. Ki ölne már ennyi erőt bele, hogy szekáljon valakit, ha csak nem tetszik neki, pont mint az oviban. Lefogadom, hogy az utóbbi időben, mikor a nőket döngetted, egyszer – egyszer eszedbe jutott a srác. – mondta elégedett félmosollyal a pofáján. Akkor ugrott be, hogy valóban előfordult már ilyen azóta. Rohadtul baszta a csőrömet, hogy igaza van és, hogy ő ezt előbb tudta már, mint én.
– Na és akkor, mi van? – kérdeztem dühösen.
– Igazán te... á, semmi! – mondta majd az út további részében nem emlegette többé ezt a témát. Magamra hagyott a tetves kétségeimmel az a rohadt fasz. Ezek a hülye gondolatok úgy lefoglaltak, hogy észre sem vettem, hogy besötétedett és már meg is érkeztünk.
– Nyomás, tesó. – szólalt meg a haverom és kiinvitált a kocsiból. Akkor néztem csak körül. Egy gyártelep szerűségnél álltunk meg, persze jól megbújva. Jouji, mivel így hívták kedves haveromat, mellém kúszott.
– A küldetés és a terv a következő. – szólt, majd elkezdte felvázolni megrendelőnk óhaját. – Bent egy Lamborghini Reventon és egy Koenigsegg Trevita csücsül. Frissen nyomatva a gyárból, első szériás. A főnök azt akarja, hogy ezeket nyúljuk le. Látod ott azt a bódét? – mutatott magunk elé, ahol egy zöld házikó állt. – Az az őrbódé. Úgy tíz perc múlva, őrségváltás lesz. Ilyenkor a két őr bevonul az irányító toronyba, ami sokkal hátrébb van. Biztos megbeszélik, hogy mi volt a műszak alatt, talán még kávéznak is. Nekünk ez alatt az idő alatt kell besurranni, inaktiválni a kocsik riasztóit és lenyúlni őket. A kamrák miatt ne aggódj, egy itteni „kollégánk” már elintézte. Az őrségváltás alatt, kikapcsolódik a kamera, legalábbis egy teljesen mozgásmentes képet mutat majd és vesz fel. Megbuherálta a srác. – ecsetelte végig Jouji, míg végül eljött az őrségváltás ideje. Az a két marha őr, valóban hátramentek, komolyan nem vágtam, hogy lehetnek ennyire elővigyázatlanok, de hát a mondás is úgy tartja, hogy „alkalom szüli a tolvajt”. Mikor megindultunk a kapu felé, már a torkomban dobogott a szívem. Lazán átmásztunk az amúgy nem magas kerítésen és már nyomultunk is előre. Jouji alaposan tanulmányozta a helyet és rekonstruálta is nekem, szal marhára nem is tudtunk volna eltévedni. Mikor a négykerekű csodák közelébe értünk, Jouji elkapart a zsebéből egy műanyag kis készüléket, majd megnyomta. Zárak kattanása hallatszott és már tudtuk, hogy inaktiválódtak a riasztók, nyíltak az ajtók. Innentől kezdve indult be a kemény meló. Ki kellett jutni hangtalanul és észrevétlenül két ilyen művészeti csodával, melynek ha felpörögnek a motorjai, azt semmiképp sem lehet halknak nevezni. A szívem kalapálni kezdett, eszeveszett módon menekülni akart remegő testemből, mely úgy tűnt hevesen tiltakozik ellene. A vérem izzva rohant végig a testemben, szinte éreztem ahogy száguld az ereimben. Azt hittem már soha többé nem sikerül elérnem ezt az euforikus érzést. Talán még merevedésem is támadt a nagy izgalomban. A gázra léptünk mindketten. Jouji ment elől, hogy a kütyüjével nyitni tudja a kaput. Meglepő módon, hiába volt hangos a motor, mégis aránylag csendesnek volt mondható. Amint kiértünk a kapun és elhagytuk az első kanyart, egy hatalmas robbanást láttam az autó jobb ablakán át, majd csörrent a telefonom.
– Jouji, mi a szar volt ez? – kérdeztem még mindig remegő végtagokkal. Alig halottam, amit Jouji mond, annyira dübörgött a vénámban száguldó vér, hogy szinte a fülemben is süvített.
– A kocsi, amivel odamentünk. – közölte lazán. – Nem hagyhatunk nyomokat. Hidd el ezek rendőrt hívnak majd és ugye, faszomnak sem hiányzik a sitt. – mondta még mindig higgadtan. Kinyomtam a telefont, majd magam mellé dobtam a másik ülésre. „ – Szarban vagyok!” – jegyeztem meg magamban, mikor végre tudatosult a hülye elmémben az igazság. Nos... valami újat, valami felpörgetőt akartam, hát megkaptam, akkor meg miért rí a szám? Sosem fogom megérteni magam igazán. Gyorsan repesztettük végig a városokat, ez a sebesség jóval nagyobb volt, mint amivel ideértünk, pont ezért volt fele annyi sem az út, mint idefelé. Amint beértünk a városba, Jouji újra felhívott. Megkért, hogy holnap a szokott helyre parkoljam be az autót, addig ha lehet, otthon rejtsem már el. Ja... fasza kis viccei vannak ennek a gyökérnek. Rejtsd el otthon. Egy hatalmas lakónegyedbe, ahol egy rahedli ember lakik, csomó pletykás nyanya. De akkor is meg kell próbálnom.

Már befordultam a lakásomhoz vezető utolsó utcán és még mindig tombolt bennem a vágy, amely már teljesen átterjedt az ágyékomba is. Egész végig csak a kiscicámra gondoltam és arra, hogy ma este ájulásig dugom, mikor a házam elé érve észrevettem őt. Egy idősebb ipsével... igen jól láttam veszekedett. Az ipse megragadta a karját és rángatni kezdte Kazumát, aki hevesen tiltakozott és megpróbált szabadulni a szorításból. Láttam rajta, hogy fáj neki és még azt is látni véltem talán, ha csak nem látni akartam, hogy elerednek a könnyei. Ennyi elég is volt. Kivágódtam a kocsiból és örült állat módjára rontottam oda hozzájuk. A szemem szinte tűzben égett, éreztem ahogy a kezem ökölbe szorul. A bennem tomboló euforikus láz, teljesen szétáramlott bennem. Már lendült is a karom. Először kicsavartam Kazu kezét az öregéből, majd mikor magam mögé rántottam a kis kedvencemet, azzal a lendülettel már száguldott is a másik kezem, egyenesen az öreg képébe, aki megtántorodott és seggre esett. Vérző képét törölgetve, sértett pofával nézett rám. Még neki áll feljebb? Mi a szar? Nem vártam meg a magyarázatot, sőt nem is akartam hallani, mert tudtam, ha megszólalna, megint pofán csapnám, de ezúttal addig ütném, ki nem verném belőle az összes szart is. Karon ragadtam Kazut és a kocsiba löktem. Ráléptem a gázra és meg sem álltam vele a mólóig. Hogy miért pont ide jöttem, azt magam sem tudom, de most kurva jól esett a száguldás és itt mellesleg csendes is volt minden. Mikor leparkoltunk és kifújtuk magunkat Kazu felé fordultam. Megragadtam az arcát és megcsókoltam. Vad voltam és szenvedélyes, hisz tombolt bennem a vágy. Erőszakosan faltam az ajkait és a nyelvét, sőt láttam, hogy ő sem tiltakozik. Talán neki is jól esett, talán ettől megnyugodott, felengedett. Ám én ennél jóval többet akartam és szerintem ezt Kazu is tudta, de ha mégsem azt is leszartam volna. Ő ajánlotta fel a seggét nekem, hát akkor fizessen. Főleg azok után, hogy hagyta, hogy valaki más is taperolja. Ez felkúrta az agyam. Leszaggattam róla a ruháit és nekiestem a mellbimbóinak. Kegyetlenül szívtam és haraptam, közben a kezemmel a farkát simogattam. Hiába az erőszakosság, úgy tűnt, hogy Kazu még ezt is élvezi. Ezt mi sem bizonyította jobban mint, hogy a kezembe élvezett, még hozzá sokkal kéjesebb hangon, mint tegnap éjjel. Az előbb kiengedett forró, édes kis ondóját a fenekére kentem és az ujjaimmal benyomultam. Nem mondom elég gyorsan tágult a srác. Olyan volt, mintha mindenével hajlandó lenne nekem megnyílni. Gyorsan elértem nála a három ujjas tágulást, szinte elfojt a segge a kezemben. Nem bírtam tovább. Négykézlábra állítottam és mögé térdeltem az ülésben. Kazu erősen markolta a háttámlát mikor tövig nyomtam a seggébe a farkam. Felnyögött... jó mélyen és erősen. Igen, ez kurvára izgató volt. Néhány lökés és már el is élveztünk. De ennyi közel sem volt elég. Megkerestem egy gombot, melyről reméltem, hogy az, amire számítok. Valóban az volt, mikor megnyomtam a háttámla leereszkedett vízszintbe. Az ülésre löktem Kazut, aki csak pislogott és hátat akart fordítani.
– Nem. – mondtam, majd visszafordítottam. Vágytól izzó szemeink találkoztam, amitől Kazu arca vörös lett és próbált félre nézni. „ – Remélem nem gondolta komolyan, hogy ellent mond nekem.” – mondtam magamban, majd megfogtam az arcát és magam felé fordítottam. Az álla alá nyúltam és felemeltem, hogy újra láthassam azt az izzó tekintetet. Néhány másodpercig farkasszemet néztünk egymással, majd belé nyomultam, mert éreztem, hogy hamarosan elcsöppenek és lássuk be, hogy az megalázó lett volna. Egyre mélyebbre löktem belé közben egy percre sem vettem le a tekintetem az övéiről, amitől ő csak egyre vörösebb lett. Végül megadta magát nekem és belém karolt, hogy közelebb húzzon magához. Hallottam ajkából felszakadó, halk zokogását, mellyel közvetlenül a fülemet ajándékozta meg. „ – Mekkora egy szemét állat vagyok.” – könyveltem el magamban. Biztos voltam benne, hogy bántom őt, de most semmi mást nem akartam, csak a közelemben tartani őt, hogy elmulassza azt a különös érzést, mely nemrég birtokba vette a testemet. Valamilyen furcsa, mellkast feszítő érzés, mely akkor hasított belém, mikor megláttam őt azzal a vén fasszal. Nem tudom mi lehetett az, de kurvára fájt és ez rohadtul zavart. Most, hogy Kazu meztelen, gyenge kis izzadt teste az enyémhez simult, jobban éreztem magam. Talán... de erre nem is akartam gondolni, ezért rágyorsítottam. Mind gyorsabban és erősebben hatoltam belé, egyre jobban és jobban. Éreztem, hogy mindjárt beleengedek mindent, talán életem eddigi legnagyobb orgazmusának kapujában álltam, ami Kazu gyengéden és váratlanul megcsendülő hangja, csak még szebben feldíszített.
- Dan... szeretlek... – nyögte a csodás, andalító szavakat a fülembe és még erősebben magához ölelt. Éreztem az arcomhoz szorított arcát, melyről forró könnycsepp csordogált és egy eddig ismeretlen érzés kerített hatalmába, melyet végül elég szarul reagáltam le.
– Csak hadd basszalak meg! – nyögtem ki, de legszívesebben beleveregettem volna a hülye fejem az ablaküvegbe. Valójában nem ezt akartam neki mondani, hanem olyasmit, hogy „ – Majd én megvédelek, csak maradj velem. Örökké védelmezni foglak” – vagy valami hasonlót, de az ugye marha kínos lett volna. Meglepetésemre Kazu mégsem fordult el, sőt nem is taszított el, csak tovább szorított engem magához és tovább sírt. Nem tudtam eldönteni, hogy ezek valójában milyen könnyek.
- Akkor... akkor, kérlek bassz meg! – nyögte kéjesen a fülembe és pont ezt nem kellett volna. Abban a pillanatban éreztem ahogy a herémből kiszáguld minden és a vesszőmön keresztül a makkomon át, minden a seggébe kerül. Kurva nagyot sikerült élveznem és úgy tűnt Kazunak is, aki még mindig remegett és nyögött alattam, mikor én már rég elélveztem. Ez... elég hosszú orgazmusra sikeredett neki. Kazu fáradtan lihegett, mire végül nagy nehezen elengedett. Üveges és fáradt tekintettel meredt rám és aranyos kis arcán egy boldog mosoly jelent meg, mellyel csakis engem ajándékozott meg.
- Köszönöm. – szólt, majd kövér könnycseppek folytak végig meggyötört arcán. Ráterítettem a fölsőmet, majd leengedtem a másik ülést is és mellé feküdtem.
– Hé Kazu! Ki volt az a vén fasz a házam előtt? – kérdeztem most már, mivel sikeresen lehiggadtam. Kazu arca ekkor eltorzult és nagyot nyelt. Láthatóan egész lényét birtokba vette a zavarodottság és idegesség. Közelebb húzódott hozzám, mint egy félős kisgyerek és csak nagyon lassan és halkan szólalt meg, de azt is valamilyen kényszer hatására tehette. Talán a tétlenség – kényszere lehetett. Talán csak szabadulni akart végre a gondjaitól, a bélyegjétől, ami mindenkinek van.
- A... a mostoha apám. – szólt reszketve, nekem pedig tátva maradt a szám.
„ – Most már komolyan tudni akarom, hogy mi a szar folyik itt!”