4. fejezet

Future

A nyár meleg sugarai már beköltöztek ebbe az utcába. Egy nagy fa alatt egy öt éves forma gyerek játszik. Egy középkorú férfi közelít hozzá szapora léptekkel. Megragadja hátulról és magával rántja a zöld pázsitra. Nevetésük betölti az egész utcát. Két éve már annak, hogy Yamamoto Kyoji hirtelen apa lett. Azóta nyoma sincs annak a két évvel ezelőtti, megtört kisfiúnak. Helyét egy, mindig mosolygós, vidám kis srác vette át. Szemei csillognak az értelemtől, nyelvét, mintha felvágták volna. Bár Kyoji meg volt róla győződve, hogy utóbbit...a másik apjától tanulta. Kyoji forró csókot lehelt gyermeke homlokára és arrébb hessegette rakoncátlan tincsét, ami, mint egy konfetti lógott a szemébe.
- Kisfiam, kérdezhetek valamit?-kezdett bele a férfi.
- Igen! – válaszolt a kisfiú.
- Mondd csak, te nem furcsállod, hogy két apád van? -kérdezte.
- Buta Kyoji papa. – válaszolta a fiú. – Én szeretem Aoki és Kyoji papát is.-mondta egyszerűen. Kyojiék felkészültek már rá két évvel ezelőtt, hogy Jun egyszer kíváncsi lesz miért is alszik ő és Aoki egy ágyban, hogy miféle kapcsolat is van kettőjük között. Várni akart még egy kicsit, hogy Jun idősebb legyen, de már nem volt értelme. Jun értelmesebb volt, mint a korabeliek.
- Jun, tudod Ao és én..., – harapta el a mondatot Kyoji.
- Kyoji papa, szereti Aoki papát, ugye? – szegezte neki a kérdést.
- I...igen! Természetesen! – válaszolta meglepetten.
- Akkor, mi a baj papa? Ha te szereted és ő szeret téged, akkor minden rendben!- mosolygott.
- De...tudod kicsim, az átlag emberek ezt így nem mindig fogadják el. – érvelt a férfi. – Tudod vannak, akik ezért megvetnek minket!
- Ameddig szerettek engem, addig nem érdekel, hogy két papám van! – jelentette ki Jun nemes egyszerűséggel.
Kyoji, mindig képes volt megdöbbenni kisfia kijelentéseitől, de egyben büszke is volt rá. Tudta, hogy ennél szerencsésebb nem is lehetett volna.
- Figyelj csak, Jun! Mit szólnál, ha meglepnénk Aokit? – kérdezte a férfi.
Jun ajkain sunyi mosoly jelent meg. Mikor Kyoji vagy Aoki efféle terveket osztottak meg vele, ő mindig nagyon fontos embernek érezte magát és ha valamiben, akkor a hallgatásban verhetetlen volt. Kyoji közelebb hajolt a kisfiúhoz és a fülébe súgott. Jun bólintott és elmosolyodott.
- Jó ötlet, papa! – mondta és pici ujját a szája elé emelte.

Aoki a konyhában készítette a hétvégi ebédet, onnan figyelte a kint sustorgó fiúkat.
- Mégis mit terveznek?-kérdezte magában.
Aoki jól tudta, hogy ha ezek ketten összedugták a fejüket, mindig előálltak valami hihetetlen ötlettel. Mikor fél éve volt már, hogy Jun hozzájuk költözött, akkor is így alkottak azzal a sumák Kyojival. Akkor éppen arra készítettek haditervet, hogy miként kerülhetne Jun kettőjük közé az ágyba. Jun ugyanis imádott két papájával aludni, minek következtében, Aoki reggelente a földön ébredt. Egy idő után pedig Jun hozzászokott, hogy felkelt éjjel és egész egyszerűen átsétált a szobájukba, függetlenül attól, hogy éppen mibe kezdtek bele. A kicsi már csak velük tudott elaludni.
Aoki elnézte még egy darabig a fogócskázó párost, majd szélesre tárta az ablakot.
- Fiúk, gyertek ebédelni! – kiáltott ki. A fiúk bevágtattak, majd ahogy illik kezet mostak és leültek enni. Az étkezés közepén járhattak, mikor Kyoji, Junra kacsintott, a kisfiú pedig mosolyogva bólintott.
- Papa! – fordult Aoki felé. – Mi lenne, ha elmennénk nyaralni a nyári szünetben? – kezdte a huncut.
Mégis ki tudott volna ellenállni ennek a kisfiúnak? Hát...természetesen Aoki sem. Ez volt Kyoji titkos fegyvere, hisz tudta jól, hogy ha ő mondja, Aoki rögtön nemet mond, de ha Jun kéri...nos az már egészen más. Aoki nagyot sóhajtott.
- Rendben...legyen! Na és hova szeretnél menni, Jun? – kérdezte a fiú.
- A tengerhez! –tapsikolt. – Hawaii-ra szeretnék menni, papa! – lelkendezett.
- Hawaii?! Miért pont Hawaii? – kérdezte értetlenül Aoki.
Jun elgondolkodott, majd így szólt:
- Mert ott lehet homokozni, és én szeretnék egy nagy várat építeni.
- Homokozni a kertben is tudsz és még Hawaii-ig sem kell elmenni! – vélekedett magában Aoki, de mivel megígérte magának, hogy sosem fog csalódást okozni ennek az édes gyereknek, végül bólintott.

Mindössze egy hét volt a nyári szünetig. Jun lázas izgalommal várta már a nyaralást, Kyoji pedig feltűnően sok titokzatos telefonhívást bonyolított le.
Végül elérkezett az indulás napja. Minden csomag össze volt pakolva. Maga Aoki gondoskodott róla. A repülőút alatt Jun, többször is elaludt. Mikor ébren volt csendes eszmecserét folytatott Kyojival vagy épp játszottak. Aoki remek alkalomnak vélte, hogy végre pihenhessen. Néha-néha hallani vélt egy-egy hangfoszlányt, de azt hitte csak álmodik.
- Papa, sikerült elintézned? – kérdezte a kicsi.
- Persze! – mondta csendesen a férfi.
- Nem bukunk le?
- Nem, Jun! – válaszolta. Majd intett, hogy most már keressenek más témát, mert Aoki ébredezni kezdett.
Több órás repülőút után megérkeztek. Mind a hármójukat elragadtatta a látvány.
Kyoji a Waikiki-i strandon bérelt ki egy kis apartmant. Gyönyörű volt a kilátás a tengerre. Mindannyian imádtak itt lenne, a kis Junnak pedig felejthetetlen érzés volt, mikor a part mellett sétálva, a víz meg-meg nyaldosta a talpát. Apja azonban figyelmeztette, hogy legyen óvatos nehogy megvágja a lábát. Jun szófogadó gyerek volt, így odaszalad és megfogta kettejük kezét.
Az utolsó este Kyoji, elvitte két szerelmét egy kellemes étterembe. Jun izgatottan ficánkolt a székben, de jó gyerek módjára megevett mindent, hogy süteményt kaphasson. A vacsora végeztével lementek még egy kicsit sétálni a partra. Egy néptelen partszakaszhoz érve, Kyoji megfordult szerelmével szembe és letérdelt a meleg homokba. Jun, Aokihoz lépett és megfogta apja kezét, majd felmosolygott rá. Zsebéből egy ezüstös dobozt húzott elő, amit Kyojinak adott át egy bátorító bólintással kísérve. Kyoji arca lángba borult, ezt még a félhomályban is látni lehetett. Felpillantott Aoki döbbent arcára, majd elmosolyodott.
- Inoue Aoki! Elfogadsz engem és a fiamat családodként egy örök életre?- kérdezte, majd kinyitotta a dobozt. Az arany gyűrű csillogása ott tükröződött szerelme íriszeiben. Jun elpityeredett.
Aoki szíve nagyot dobbant és érezte, hogy ő is a sírás határán áll.
- De...mi...tudod, hogy férfiak vagyunk!- érvelt a fiú.
- Szóval nem? – türelmetlenkedett a férfi.
- Persze, hogy igen! – fakadt sírva Aoki és Kyoji karjaiba borult.
Magukhoz ölelték Jun-t és így hárman együtt figyelték a lemenő napot.

Másnap repülőre szálltak, amin Aoki ismételten elaludt, de döbbenetére az út rövidebb lett, mint emlékezett. Sőt, úgy érezte valami nem stimmel, főleg, amikor nemes egyszerűséggel havas hegyekkel találta szemben magát. Álla, szinte hangtalanul a földön koppant és kérdőn nézett Kyojira.
Kyoji zavartan pillantott vissza rá, majd kedvesen elmosolyodott és megvakarta a halántékát.
- Hehe! Elfelejtettem volna megemlíteni, hogy vettem egy közös otthont itt Kanadában?! –szabadkozott.
- De papa, hisz én tud...-fojtotta bele a szót kezével Kyoji.
- Á, szóval ez volt az, amit egész végig titkoltatok előlem. – világosodott meg Aoki.
- Haha, valahogy úgy! – nevetett zavartan.
- Miért kell itt élnünk? Vagy, ami fontosabb, miért pont itt? – kérdezte a fiú.
- Nos...több okom is volt. Először is, itt engedélyezett a melegek házassága és én szeretnélek névlegesen is elvenni. Másodszor itt Junnak is könnyebb lesz, ha nem a szüleiről pletykálnak majd. Harmadszor, mindannyiunknak jót tesz ez a friss levegő. – érvelt a férfi.
- Mi lesz a munkáddal? – tette fel a nagyon is jogos kérdést Aoki.
- Úgy döntöttem, hogy saját ügyvédi irodát nyitok. – mondta.
Aoki már nem tudott másba belekötni, hisz ez a két csirkefogó, mindent előre kitervelt. Aoki szemeiből könnyek csordultak ki a meghatottságtól. Ezek ketten annyira szeretik őt, hogy tűzön-vízen át, de elkövetnek mindent, hogy a családjuk erős és boldog legyen. Nem maradt hát más dolga, mint élvezni közös életüket.

Így néhány nappal később Kyoji és Aoki, megtartották a polgári esküvőjüket új hazájukban, Kanadában. Jun büszkén feszített a családi fotón, ölelte és csókolta szüleit. Mire este hazaértek az új környezet és a friss levegő teljesen elnyomta a kisfiút. Kyoji a karjaiba vette az alvó gyermeket és úgy szlalomozott be vele a szobájába. Levetkőztették, majd betakarták és jó éjt csókkal búcsúztak el tőle. Az este immáron csak kettejüké volt. Mindketten lázas izgalommal várták, hisz mióta bővült a család, ritkábbá váltak az ilyesfajta együttlétek. Izgatottan gombolgatták egymáson a ruhát, mintha az első alkalmuk lenne. Kezük néha meg-meg remegett. Kyoji ült az ágyon, Aoki felette térdepelt. Kyoji nyelve forró ösvényt hagyva maga után, barangolta be szerelme testét. Aoki fel-fel nyögött izgalmában, majd viszonozta a szívességet. Kyoji gyengéden cirógatta, majd ajkai közé véve szívogatta Aoki mellbimbóját. A fiú felszisszent és remegni kezdett, fogaival öklébe harapott. Már nyoma sem volt a múltbéli sebeinek. Kyoji megnyalta ujjait és Aoki nyílásába vezette első ujját. Finoman kitapintotta a fiú gyenge pontját és izgatni kezdte. Aoki egyre nedvesebb lett, jelezve ezzel, hogy mehet még két ujj. Kyoji egy darabig játszadozott még ujjaival, majd mikor érezte, hogy kellően tág szerelme, felpillantott rá. Aoki szemei könyörögtek a folytatásért. A férfi teljesen lázba jött attól a gyönyörű szempártól.
- Betehetem, Aoki? – kérdezte a férfi.
Aoki teste szinte lángolt és könyörgött az égetőbb tűzért.
- K...kérlek, folytasd! Tedd...tedd már be! – könyörgött kéjtől izzó hangon.
Kyoji először finoman odadörgölte a bejárathoz, amitől Aoki felnyögött, majd lassan a tövig nyomta. Aoki széttett lábai közt mozogva, Kyoji úgy érezte, hogy ez a legnagyobb boldogság. Minden egyes lökés, mintha a szívükig hatolt volna, elérve, hogy még ennél is jobban...örökre egymásba szeressenek. Gyönyörük egyszerre ért csúcsot, megremegtek és levegő után kapkodtak. Kyoji szerelme mellé huppant és szaporán fújtatott. Úgy érezte, hogy olyan boldog, hogy szinte bele tudna halni.
Egymás karjában érte őket a pirkadat, édes álmukból egy kellemes hang szakította ki őket és egy nagy puffanás. Jun landolt közöttük, az ágyat használva, mint kifutó pályát. Mosolya elragadóbb volt, mint a nap beeső sugarai. Szüle közé feküdt és átölelte őket, majd forró cuppanós csókot nyomott arcukra.
- Szerettek engem?- kérdezte
- Imádunk! – mondták egyszerre.
- Mindig szeretni fogtok? – kérdezett ismét.
- Mindig szeretni fogunk téged, kisfiam. – mondta Aoki.
- Mint, ahogy tegnap is mondtam...-szólt közbe Kyoji.
,,Mi hárman örökkön-örökké együtt leszünk!”

~Vége.~