Neko-chii - Rin
Teletha - Kita
1. fejezet
[b]Kita[/b]
Mindig is utáltam az iskolát és a tanárokat. Gazdag családból származom és mindent megkapok. Egy feltétele van csupán a szüleimnek. A jegyeimnek kitűnőnek kell lenniük. Most, hogy visszatértünk Tokyoba, új iskolába írattak be. Most érkeztem meg épp. Még egy utolsó pillantást vetek a burámra a közeli kirakatban. Összefogom felzselézett hajamat és feltolom orromra ócska, fémkeretes pápaszememet. Nappal kitűnő, lúzer diák, este pedig egy éjszakai pillangó. Szerencsére sosem kell tanulnom, mert egy kibaszott zseni vagyok, így gond nélkül leléphetek esténként bulizni. Imádom a nőket, de olykor-olykor becsúszik egy cuki kis srác is. Na akkor most mi van? Fiatal vagyok, ki kell próbálnom ezt-azt. Szerelmes úgysem mostanában leszek és még csak nem is hiszek benne. Befordultam a hatalmas fém kapun és a 10-A-t kezdtem keresni. Mikor odaértem, a tanár épp előttem csukta be az ajtót. Elhúztam és lehajtott, szégyenlősnek tetetett fejjel beléptem. A tanári asztal mellé álltam és csak picit néztem a tanárra.
- O… Ohayo gozaimasu! Ki… Kita Aoyama vagyok az új tanuló. - a tanár képére sandítottam, de homályos szemüvegemtől alig láttam. Magamban gonoszul elvigyorodtam.
[b]Rin[/b]
Már 5 éve tanítok egy Tokyoi iskolában. Egyedül lakom, a családom Amerikában én, feleségre és gyerekekre pedig még igazán nem vágyom. Próbálok kedves, de valamilyen szinten szigorú lenni a diákokkal. Hétfő reggel, épp a tanári asztalt rendezgettem, miközben az új fiúról sutyorgó diákokat hallgattam.
- Üljetek le! - Szóltam oda nekik, majd odasétáltam az ajtóhoz és becsuktam. Visszamentem az asztalhoz, mikor egy látszatra félénk fiú állt meg mellettem és szemüvege mögül alig hallhatóan nyögte ki nevét. - Oh, szóval te vagy az új diák. Kérlek, mutatkozz be az osztálynak, Kita! - Mosolyogtam rá kedvesen. Végignézett rajtam, én pedig csak biztatóan mosolyogtam. Láttam, hogy elgondolkodott valamin, majd félve nekikezdett a bemutatkozásnak. Elmondta, hogy Angliából jött és félős, ezért megkérte a többieket, hogy viseljék gondját.
- Ho… hova ülhetek, Se... sensei? - kérdezte majd közelebb hajolt hozzám és a halkan odasúgta, hogy szépek a szemeim. Meglepődve és kissé elpirulva válaszoltam.
- Szerintem most még ülj elől, hogy lássalak. Nami mellett van egy hely. - Mosolyogtam továbbra is.
[b]Kita[/b]
- Oh, szóval te vagy az új diák. Kérlek, mutatkozz be az osztálynak, Kita! - mosolyog rám a tanár. Végig hordoztam rajta a tekintetem. Nálam egy fejjel lehet magasabb. Fekete rövid fürtjei kuszán lógnak tengerkék szemébe. „vonzó”, meg kell, hogy állapítsam. Szívesen megdönteném. Ő lenne az első, aki idősebb nálam. De mindegy, most a fiatalabbakra pályázom. Bár itt egy érdekes arc sincs. Kezdődjék a szórakozás.
- É… én Kita vagyok. Angliából jö… jöttem. Ott éltünk öt évig. Nagyon félős vagyok, ezért kérlek, jól viseljétek gondom. - remek, ha felébresztem a törődés utána vágyát, még akár magamévá is tehetem. Addig viszont nem törhet össze az álcám.
- Ho… hova ülhetek, Se… sensei? - nézek rá majd félősen közelebb hajolok és csak alig hallhatóan súgom, hogy ő hallja. - Se… Senseinek nagyon szépek a… a szemei. - kucogok magamban.
- Szerintem most még ülj elől, hogy lássalak. Nami mellett van egy hely. - zavarba esett ez látszott is a mosolyán, ezt nagy örömmel konstatáltam magamban.
- É… értettem. - mondtam és leültem a mutatott helyre. Nagyon jó kisfiú voltam egész órán, Sensei biztos nem csalódott bennem. Alig vártam, hogy kicsöngessenek, már marhára zavart, hogy idiótát kellett játszanom. Amint kicsengettek, kirohantam a teremből a táskámmal együtt. Nem néztem, merre megyek csak rohantam. Fel az emeletre. El a „Tanári mosdó” felirat mellett, amiből én csak a „mosdó” feliratot láttam a többi meg nem érdekelt. A táskámat felvágtam a tükör alatti polcra. Nyakkendőmet kilazítottam, hogy levegőt kapjak és ingemet is kigomboltam. A szemüvegemet hetykén dobtam táskám után, hajamat kioldottam és beleborzoltam. Megmostam az arcom és mélyet sóhajtottam. Alig hallható neszt és beszélgetést hallottam az ajtó előtt, de nem kapcsolt be kellő időben a veszélyérzetemet jelző riasztó, mert az ajtó halkan megnyikordult.
[b]Rin[/b]
Engedelmesen beült a padba. Egész órán figyelt, ez tetszett. Épp a tanulnivalót adtam fel, mikor kicsengettek, ő pedig kirohant a teremből. Kuncogtam, majd miután az összes diák kiment, elindultam a mosdó felé. Mikor odaértem benyitottam és épp bementem volna az egyik kabinba, de megláttam a tükör előtt álló Kitát, aki megszeppenve nézett rám. - Mi lett a szemüvegeddel? - kérdeztem mosolyogva. Zavartan kezdett magyarázkodni.
- Értem, de ne félj ennyire, nem harapok és a többieknek is biztos szimpatikus vagy. - Közelebb mentem hozzá és ráadtam szemüvegét. - Így jobb, nem? - Válaszként bólintott. Bementem a wc-be, elvégeztem a dolgom, majd kimentem. - Jössz, vagy maradsz még egy picit és lenyugszol?
[b]Kita[/b]
Rohadt figyelmetlen voltam. A kontaktlencsémet kitettem otthon, így nem láttam nagyon semmit. A neszt sem hallottam meg csak, mikor megszólítottak.
- Mi lett a szemüvegeddel? - ütötte meg fülemet Rin Sensei hangja, amit már megismertem.
- Ööö… elnézést, ez nem a mosdó? Nekem… nekem ööö… - bassza meg, le fogok bukni. Nem tudhatja meg, most mi a szart csináljak? - Nekem hiperventillációm volt a… az izgalomtól és hát nem látok szemüveg nélkül, de le kellett vennem, mert megmostam az arcom és a nyakkendőmet is kioldottam, hogy levegőt kapjak. - hadartam el az első hazugságot, ami eszembe jutott. Remélem bevette. A tanár nagyon lazán vette, ami felmérgelt.
- Értem, de ne félj ennyire, nem harapok és a többieknek is biztos szimpatikus vagy. - közelebb jött és rám adta a szemüvegem. - Így jobb, nem? - kérdezte majd bement elintézni a dolgát. Ez… kurvára felmérgelt. Kijött kezet mosott majd elindult, de még visszaszólt az ajtóból. - Jössz, vagy maradsz még egy picit és lenyugszol? - elpattant a hajszálér a halántékomon. Megragadtam a karját és visszarántottam a mosdóba. A falhoz szegeztem és szemüvegem mögül ránéztem. Félresöpörtem kiengedett hajam, így láthatóvá váltak, kicsit sem félénk, zöld szemeim. Barna hajamba túrtam, ajkamra pedig gonosz vigyor ült ki.
- Nagyon kedvesnek tetszik lenni, Sensei, de pont ez a gyengesége is. Óvatlan volt. - azzal közelebb hajoltam hozzá és végignyaltam ajkán, utána pedig megcsókoltam. Kéjesen nyalogattam ajkaim és kéjsóvár tekintettel néztem végig rajta. - Szűz vagy, Sensei? Túl félénk vagy, ez nagyon tetszik. - villantottam rá fogaim.
[b]Rin[/b]
Visszarántott és a falhoz szorított.
- Mi a... - Elakadt szavam, mikor megláttam gyönyörű zöld szemeit.
- Nagyon kedvesnek tetszik lenni, Sensei, de pont ez a gyengesége is. Óvatlan volt. - Mondta és közelebb hajolt hozzám, majd megcsókolt. Elvörösödve tűrtem. Félénken válaszoltam meglepő kérdésére.
- Semmi közöd hozzá... amit csinálsz, az pedig felháborító! - Megpróbáltam ellökni magamtól több-kevesebb sikerrel. Megint a falhoz nyomott és megcsókolt. Megnyalta nyakam, amibe beleborzongtam. Látta, hogy felizgultam.
- Most elengedlek, de ne feledd, te fogsz hozzám jönni és könyörögni, hogy öleljelek. Azt pedig tarts magadban, hogy lebuktatsz, mert sosem fog összejönni. Viszont olyan korú szeretőm, mint te még sosem volt. Szóval, érezd magad megtisztelve. - Elmászott előlem és visszaöltözött a jófiú kinézetébe. Lehajtom fejem és mély levegőt veszek.
- Szemtelen vagy. - Elfordítom fejem, mikor azt mondja tudja, hogy élveztem.
- Természetes… de akkor is felháborító… - Nagyot nyelek, majd kiegyenesedem. - De erről..egy szót se senkinek..és ne forduljon elő még egyszer. - Megigazítottam ingemet.
[b]Kita[/b]
Totál bevörösödik és megpróbál eltaszítani, de csak alig sikerül neki.
- Semmi közöd hozzá... amit csinálsz, az pedig felháborító! - vágja rá. Még egyszer erősen megragadom és a falhoz nyomom, hogy megint megcsókoljam. Ezúttal a nyelvem is áttolom szájába. Megnyalom nyakát, amitől érzem, hogy megremeg.
- Hé, Sensei! Ha ennyire háborogsz, akkor mitől izgultál fel? - kérdezem kuncogva majd megint szájára marok. - Most elengedlek, de ne feledd, te fogsz hozzám jönni és könyörögni, hogy öleljelek. Azt pedig tarts magadban, hogy lebuktatsz, mert sosem fog összejönni. Viszont olyan korú szeretőm, mint te még sosem volt. Szóval, érezd magad megtisztelve. lököm el magam a faltól és újra visszaöltöm magamra a lúzer álcát. Sensei kicsit megzuhan.
- Szemtelen vagy. - nyögi.
- Tudom, Sensei. De mondd csak… - hajolok le hozzá-, merd azt állítani, hogy egy picit sem élvezted. Na gyerünk, hazudj csak! - mosolygok.
- Természetes… de akkor is felháborító… - mondja majd feláll és kiegyenesedik. - De erről..egy szót se senkinek..és ne forduljon elő még egyszer.
- Felháborító. - röhögök fel és a hasamat fogom. - Remeélem érzed a kettősséget abban, amit mondtál, Senseiem. Felháborító, de élvezted. Most komolyan elképzeltelek, amikor pornóra kivered. Felháborodsz rajta, hogy ezt nem illik és mocskos, de azért élvezted? - röhögök tovább majd ellököm magam a faltól, ahol hátammal támaszkodtam és kiindulok az ajtón.
- Nem fog előfordulni még egyszer… legalábbis nem tőle. Te fogsz hozzám jönni, Sensei. - lejjebb toltam a szemüvegem és hátraküldtem neki egy csábos puszit majd kibattyogtam a mosdóból és visszamentem a terembe, leültem a helyemre, ahol már meg is leptek a többiek. A lányok körbe fecsegtek, baromi idegesítőek voltak. Mikor csengettek és bejött a tanár, a lányok még javában tapiztak, levették szemüvegem és ámuldoztak azon, hogy a szemüveg mögött, tök helyes vagyok. Egyik-másik randira akart hívni, de én csak pironkodtam ott nekik.
[b]Rin[/b]
Elvörösödtem azon, amiket mondott. Odasétált az ajtóhoz, de még visszaszólt.
- Nem fog előfordulni még egyszer... legalábbis nem tőlem. Te fogsz hozzám jönni Senseiem. - Utánam küldött egy puszit, majd kiment. A falhoz dőltem, sóhajtottam, megmosakodtam, majd kimentem és elindultam a terem felé. Mikor bementem a lányok körülugrálták a fiút. Becsengettek, a helyükre küldtem őket és elkezdtem a tanórát. Mérgesen néztem hátra.
- Megértem, hogy be vagytok zsongva az új diák miatt, de ez nem azt jelenti, hogy a tanórán is őt kell zaklatni. Szünetben azt csináltok vele, amit csak akartok, most viszont a tanulásra figyeljetek! Nem szeretnék egyeseket osztogatni a dolgozatra. - Visszafordultam a táblához és folytattam a magyarázást, közben pedig fel is írtam, hogy jobban megértsék. - Kita, te figyelj a legjobban! Az első jegyed ne legyen rossz.
[b]Kita[/b]
Teljesen felborítottam az osztályt. Várakozásaimmal ellentétben, mindenkit érdekelni kezdtem. A tanár magyarázta a tananyagot én pedig figyeltem, de közben röpködtek felém a papír fecnik, amiken mind a „randizz velem, kérlek!” felirat volt. Ha ezt most meglátja a Sensei… még a végén megöl. - jót bazsalyogtam magamban, pedig nem is én voltam a hibás, mert én figyeltem.
- Megértem, hogy be vagytok zsongva az új diák miatt, de ez nem azt jelenti, hogy a tanórán is őt kell zaklatni. Szünetben azt csináltok vele, amit csak akartok, most viszont a tanulásra figyeljetek! Nem szeretnék egyeseket osztogatni a dolgozatra. Kita, te figyelj a legjobban! Az első jegyed ne legyen rossz. - mérgeli fel magát a tanár és leosztja az egész osztályt. Azonban én sem hagyom magam.
- É… én eddig is figyeltem! - hebegem. - Kü… különben is, mi a másik iskolában mér előrébb jártunk. - heccelem egy kicsit.
[b]Rin[/b]
- Oh, valóban? Akkor gyere ki felelni. - Letettem a krétát és leültem a tanári asztalhoz. - Legalább meglesz az első jegyed. Csak nyugodtan, ne idegeskedj. Vedd elő a merész éned… - Pimaszul nézek. Összekulcsolt ujjakkal ültem az asztalnál.
- Rendben, akkor kezd el. - Figyelmesen hallgattam végig. Meglepett, hogy egy hibát sem találtam a feleletben. - Ügyes vagy. Megadom az 5-öst. - Mosolyogtam rá biztatóan, de belül kicsit ideges lettem, mert azt hittem hazudik. Villantott rám egy sunyi mosolyt, majd visszaült a helyére. Mikor kicsengettek elindultam kifelé. Egy ideig Kitát követtem, ugyanarra mentünk. Már majdnem utolértem, mikor egy cigis doboz esett ki zsebéből. Felsétált a tetőre, én pedig utána mentem. Sejtettem. Épp egy cigit szívott, megint azzal az aranyos, borzos fejével.
- Ugye tudod, hogy diákoknak nem lehet cigizni?! - Álltam mellé. - Gondolom, te is iskolagyűlölő rossz fiú vagy. - Mintha észre sem vett volna szívta a cigijét, majd kifújta a füstöt.
[b]Kita[/b]
- Oh, valóban? Akkor gyere ki felelni. Legalább meglesz az első jegyed. Csak nyugodtan, ne idegeskedj. Vedd elő a merész éned… Rin Sensei letette a krétát és leült az asztalhoz. Önelégülten nézett rá, mintha előnyben érezné magát. Nos, rendben. Nem gondolhatja komolyan, hogy megfog és leéget az osztály előtt revansként. Már így is zúgolódnak, amiért kihívott, ezzel csak azt éri el, hogy magára haragítja a többieket. Hátratoltam a széket és kibattyogtam az asztalához. Megálltam mellettem és megtoltam kissé szemüvegem.
- Értettem, Senei, készen állok. - mondtam magabiztosan. - „ Japán őstörténetének kezdete körülbelül időszámításunk előtt 35 000 éve ezelőttre tehető…. - és hosszú monológba kezdtem elég velősen, amiben minden száraz anyagot elmeséltem és még azt a sok szart is, amit mellékesen tudtam-, és így ért véget Japán megszállása.” - a Sensei csak megdöbbenve pislogott.
- Ügyes vagy. Megadom az 5-öst. - közölte. Meghajoltam, közben egy sunyi mosolyt villantottam rá és visszaültem. A többiek mind dicsérni kezdtek és taperoltak. Sensei befejezte az órát, mikor kicsöngettek én magamhoz vettem táskámat és Sensei előtt lépkedtem ki. Egy darabig mögöttem haladt a folyosón, egy fele vezetett az utunk. A zsebemben turkáltam, mikor kipottyant a cigis dobozom. Majdnem mögém ért, mikor felkaptam. Vigyorogva kaptam fel és felsétáltam a tető felé vezető lépcsőre. Kimentem és levágtam a táskám a korláthoz. Letoltam majdnem az orrom végére a szemüvegem és kiengedtem a hajam, amit a szél kellemesen összeborzolt. Rágyújtottam és jó mélyeket szívtam. Rin Sensei észrevétlenül mellém sétált és a korlátra támaszkodott.
- Ugye tudod, hogy diákoknak nem lehet cigizni?! Gondolom, te is iskolagyűlölő rossz fiú vagy. - kérdezte. Megint kifújtam a füstöt.
- Ugye tudod, hogy nem izgat? Sosem izgatott, ameddig jó tanuló voltam és hoztam az iskola színvonalát és hírnevét, mindenki leszarta. - pillantottam rá fél szemmel. - Iskolagyűlölő? Érdekes, ahogy a te szádból hallom, egyből rossznak érzem magam. Nem gyűlölöm az iskolát. Vagyis, a helyet és az embereket utálom. De magát a tudást nem. A tudás hatalom, nekem pedig van. A sok hülye, lusta és önelégült gazdag marhát utálom és az elmaradhatatlan visítozó nőket. - néztem rá komolyan. - Szerinted, ettől rossz vagyok? Mint láttad, buta nem vagyok, tanulni is tanulok. Ja, bocs. Nem tanulok, nem szükséges, megragad. Délutánonként van jobb dolgom is, mint például egy innen tíz percre lévő klubban eltölteni az időmet. - tárulkoztam ki neki. - Kérsz? - nyújtottam felé a cigim.
[b]Rin[/b]
Halványan elmosolyodtam, miután befejezte mondandóját. Felém nyújtotta a cigis dobozt.
- Nem kell, van sajátom. - Elővettem farzsebemből a cigim, majd rágyújtottam. Mikor már harmadjára fújtam ki a füstöt, megszólaltam. - Szóval, te egy rossz fiú külsővel rendelkező, jó fiú vagy, aki szeret bulizni?
- Kék Orchidea… hallottam róla, de még sosem voltam ott. - Elnyomtam a cigimet, majd a korlátnak támaszkodva néztem a tájat. Fél perc múlva megszólaltam. - Nem szeretnék még se gyereket, se feleséget. A tanítást... fogjuk rá, hogy szeretem. Mellesleg... te miért jársz ilyen fiatalon, olyan helyekre, ahol sok a meleg? Csak nem...? - Néztem rá kérdően.
[b]Kita[/b]
- Nem kell, van sajátom. - mondta és tényleg volt nála. - Szóval, te egy rossz fiú külsővel rendelkező, jó fiú vagy, aki szeret bulizni? - állapította meg. Felnevettem.
- Micsoda leegyszerűsített következtetés. Ha annyira érdekel, mi vagyok, akkor gyere el este a „Kék Orchideába” már, ha nem félsz a sok meleg pasitól, hangos zenétől és tapadós emberkéktől. - nevettem. - De, ahogy elnézlek, drága Sensei, te sem az vagy, akinek mutatod magad, igaz? Ez a „kedves, aranyos és ártatlan szűz tanár vagyok, aki a diákokért él és szeretne megnősülni és egy édes gyerek apja lenni.” stílus nem te vagy, jól hiszem? - nézek rá komolyan.
- Kék Orchidea… hallottam róla, de még sosem voltam ott. - elnyomta cigijét és a korlátnak vetette hátát. - Nem szeretnék még se gyereket, se feleséget. A tanítást... fogjuk rá, hogy szeretem. Mellesleg... te miért jársz ilyen fiatalon, olyan helyekre, ahol sok a meleg? Csak nem...? - nagyon furán bámult rám.
- Azt akartad kérdezni, hogy „csak nem e vagyok meleg?”, igaz? - sóhajtok és én is megfordulva a hátam a korlátnak vetem. - Igazából, jobban szeretem a pasikat, mint a nőket. De nem hiszek a szerelemben csak a megfogható dolgokban, mint a hatalom, a pénz a tudás, a test… a gyönyör. Szerintem nem létezik szerelem, aki pedig kitalálta, elég hülye volt. Felém mindig mindenki azért közeledik, mert menő vagyok. Ebben hol a szerelem? Ezt látja mindenki először, meg sem akarnak ismerni, de nem izgat. Ez van, ez a látható, hát nem? Az, hogy belül mi van, kit érdekel? Szerelem… cöh… vicc az egész. - köpök a másik oldalra.
[b]Rin[/b]
Megfordult és ő is a korláthoz dőlt. - Kék Orchidea… hallottam róla, de még sosem voltam ott. - elnyomta cigijét és a korlátnak vetette hátát. - Azt akartad kérdezni, hogy „csak nem e vagyok meleg?”, igaz? Igazából, jobban szeretem a pasikat, mint a nőket. De nem hiszek a szerelemben csak a megfogható dolgokban, mint a hatalom, a pénz a tudás, a test… a gyönyör. Szerintem nem létezik szerelem, aki pedig kitalálta, elég hülye volt. Felém mindig mindenki azért közeledik, mert menő vagyok. Ebben hol a szerelem? Ezt látja mindenki először, meg sem akarnak ismerni, de nem izgat. Ez van, ez a látható, hát nem? Az, hogy belül mi van, kit érdekel? Szerelem… cöh… vicc az egész. - köpött egyet.
- A szerelem nehéz dolog... ilyen fiatalon még nem értheted, csak majd, ha pár évvel idősebb leszel. Pénz… hm… vegyünk engem. Felnőtt férfi vagyok, mindenem megvan, amire szükségem van. Ház, autó, pénz. De, nincs senkim. Úgy érzem, nincs rá szükségem, pedig idővel beleőrülök majd. Lesz egy olyan lány vagy talán fiú, aki elrabolja a szívedet. - Aranyosan mosolyogtam rá.
[b]Kita[/b]
- A szerelem nehéz dolog... ilyen fiatalon még nem értheted, csak majd, ha pár évvel idősebb leszel. Pénz… hm… vegyünk engem. Felnőtt férfi vagyok, mindenem megvan, amire szükségem van. Ház, autó, pénz. De, nincs senkim. Úgy érzem, nincs rá szükségem, pedig idővel beleőrülök majd. Lesz egy olyan lány vagy talán fiú, aki elrabolja a szívedet. - próbál oktatni és elnyom felém egy bájos vigyort.
- Sensei… - sóhajtok fel és felkapom a táskámat a földről. Összefogom a hajamat és alig egy centire állom meg ellőtte. - Amiért ilyen kedves voltál velem és még csak be sem köptél, hogy itt cigizek, adok neked egy jó tanácsot. Ha nem akarod, hogy tökéletesnek tűnő unalmas kis életed fenekestül felforduljon, akkor kerülj el engem, még most hagylak futni, mert mellettem, nem fogsz unatkozni. Én kifordítom a világot a sarkából, ezért járok abba a klubba. Gyűlölöm az unalmat és a teaszürcsölős, kandallós jelenetek, nem nekem valók. - közelebb hajolok hozzá és lenyomok egy puszit az arcára.
- Bye - Bye, Sensei! - azzal visszasétálok szépen az osztályba. Sensei csak késve ért vissza a terembe, de még így sem csengettek be. Szépen, komótosan kivárta az óra kezdetét jelző csengőt és utána kezdte el. Mindenki firkált körülöttem, de lén nem tartottam fontosnak. Még, ha nem is vettem volna már ezt az anyagot is megjegyezném fejből. Őt lestem és azon gondolkoztam, hogy miként lehet az, hogy nem unja az életét. Csinos, vonzó, karcsú és sima a bőre. Egész fiatal is még, de az élete tökéletesen unalmas. Pedig totál el tudom képzelni, amint a klubban, felszabadultan táncol. Szexi. Óra végéig ezt a szemezgetőst játszottuk, mikor kicsöngettek, elmentünk átöltözni tesire. Ahogy gondoltam, a tesipóló nem jött rám és a rövidnadrág is épp, hogy. Ez tipikus japán alapméret lehet.
- Sensei, ennél nincs nagyobb, mert nem jön rám? - álltam előtte félmeztelenül a csarnokban. Kontaktlencsémet már betettem, sporthoz nem használhatok szemüveget. Észre sem vettem, de addigra már a lányok is körül álltak és tapizni kezdtek. Ja… basszus, elfelejtettem, hogy félmeztelen vagyok.
- Kita-kun, milyen szép izmokat rejtegettél a ruhád alatt… és milyen helyes vagy. - vinnyogták kórusban.
- Nos.. igazán… - mentegetőztem, mikor már a seggemen is éreztem jó pár női kezet.
[b]Rin[/b]
- Sensei… - Kezdte, majd közel állt hozzám. - Amiért ilyen kedves voltál velem és még csak be sem köptél, hogy itt cigizek, adok neked egy jó tanácsot. Ha nem akarod, hogy tökéletesnek tűnő unalmas kis életed fenekestül felforduljon, akkor kerülj el engem, még most hagylak futni, mert mellettem, nem fogsz unatkozni. Én kifordítom a világot a sarkából, ezért járok abba a klubba. Gyűlölöm az unalmat és a teaszürcsölős, kandallós jelenetek, nem nekem valók. - Puszit nyomott arcomra és visszament. Meglepett, amit csinált. Halványan elpirultam, de összeszedtem magam. Visszamentem az osztályba és vártam, hogy elkezdhessem az órát. Mikor megszólalt a csengő, becsuktam az ajtót és elkezdtem a mondanivalóm. A diákok csendben írtak, kivéve Kita, aki egész órán velem szemezett, kivéve mikor nem, de akkor én bámultam őt. - Nem tudom, mit tervez ez a fiú, de nagyon sunyi... - Gondoltam magamban. A tornacsarnokban vártam a gyerekeket, mikor Kita lépett oda elém félmeztelenül. Mit ne mondjak, tetszett a látvány.
- Sensei, ennél nincs nagyobb, mert nem jön rám? - Kérdezte, miközben a lányok fogdosni kezdték.
- Gyerekek... - Sóhajtottam. - Van néhány nagyobb, kövess. Ti várjatok meg! Nem szeretnék hangos zajokat hallani. - Utasítottam a többieket, majd elindultam az öltöző felé. Miközben pólót kerestem a fiúnak, ő megpróbált leülni. Egy reccsenésre lettem figyelmes, hátrakaptam fejem. Kita elkáromkodta magát.
- Hé, Sensei! Keresnél egy másik gatyát is, mert ez... elszakadt. - Megmutatta a nadrágot. - Rohadt jó, lefagy a tököm. Most már nincs rajtam más, csak egy bokszer, ezért siethetnél Sensei. Nem akarom, hogy jégcsapok lógjanak a golyóimon, ma még használni akarom őket. - Kissé felizgatott a látvány, de nem törődtem vele. Kezébe nyomtam egy nagyobb nadrágot és pólót, majd megvártam, hogy felöltözzön. Miután kész volt megszólaltam.
- Mi lett volna, ha órán szakad szét? - Aranyosan elnevetem magam.
[b]Kita[/b]
- Van néhány nagyobb, kövess. Ti várjatok meg! Nem szeretnék hangos zajokat hallani. - Követtem Senseit az öltöző felé. Ő arrébb állt, hogy keressen egy másikat, közben én megpróbáltam leülni, aminek meg is lett az eredménye. Egy hangos reccsenés.
- Na bassza meg! - káromkodtam el magam. - Hé, Sensei! Keresnél egy másik gatyát is, mert ez… elszakadt. - mutattam fel neki. - Rohadt jó, lefagy a tököm. Most már nincs rajtam más, csak egy bokszer, ezért siethetnél Sensei. Nem akarom, hogy jégcsapok lógjanak a golyóimon, ma még használni akarom őket. - söpröm hátra szemembe lógó hajtincseimet. Kezembe nyomja az új darabokat, amik már egy fokkal jobbak. Felveszem őket, mire ő bájos nevetést nyom el.
- Mi lett volna, ha órán szakad szét? - kuncog. Közelebb lépek hozzá és a szekrényre támasztom kezeim, amivel rabul ejtem őt.
- Nos, Sensei… akkor elég sok vetélytársad akadt volna és nem biztos, hogy győztem volna, mire leszeded rólam őket. - vigyorodom el. Látom, hogy kissé reszket, de nem a félelemtől. Még feljebb görbülnek ajkaim. - Ha nagyon szeretnél, megcsókolhatsz ám, nem fogok tiltakozni.
[b]Rin[/b]
A szekrénynek támaszkodva néz szemeimbe és beszél nekem. Reszketni kezdek, de nem a félelemtől, hanem az izgalomtól.
- Ha nagyon szeretnél megcsókolhatsz ám, nem fogok tiltakozni. - Mondja vigyorral arcán. Nagyot nyelek és lassan eltolom magamtól.
- Lehet, hogy kíváncsi vagy milyen egy idősebb férfivel, de tartsd magadban, ilyet nem illik... - Kissé elpirulva mondom. Teljesen felidegesít azzal, amit mond, de ami a legrosszabb, hogy igaza van.
- Egyszerűen szólva... gyáva vagy, kedves Sensei, nyuszi vagy... ez van. - Cipőjét köti, nálam pedig elszakad a cérna. Felrántom, és a szekrénynek tolom majd mélyen megcsókolom. Nyelvem átdugom szájába, közben kezeit lefogva a szekrénynek tolom. Nem sokáig játszhattam vele, mivel magához szorított. Ahogy megérint és ahogy alul összeérünk teljesen felcsigáz.
- Felizgultál, nyuszi Sensei. Na most mi legyen? - Súgja.
- Még szép… de engedj el… ezt nem szabad… - Nyögöm és sikertelenül próbálom eltolni magamtól. Végül feladom és hagyom, hogy azt tegye, amit akar.
- Csak mert... ezt nem lehet.. - Eltolom és kicsit megigazítom magam. - Menjünk vissza. - Néztem rá ismét egy halvány mosollyal, majd elindultam a csarnok felé. Kita követett, látszott rajta, hogy picit ideges. Mikor visszaértünk a diákok csendben vártak. - Szeretem, mikor szót fogadtok. - Mosolyogtam rájuk aranyosan.
[b]Kita[/b]
- Lehet, hogy kíváncsi vagy milyen egy idősebb férfivel, de tartsd magadban, ilyet nem illik... - elpirul és eltol magától. Felegyenesedem, de még mindig a szekrénynek dől. Visszaáll szám és komolyan nézek rá.
- Kíváncsi? Nem vagyok kíváncsi. Ezt nem kíváncsiságból teszem, hanem mert jól esik. Az a legnagyobb bajod Sensei, hogy mindig azzal foglalkozol, mi illik, mi szabályos vagy törvényszerű. Így sosem fogod igazán élvezni az életed és mikor öreg leszel és magányos, akkor már késő lesz a rozzant fotelben ezen keseregned. - leülök, hogy felhúzzam a cipőm. - Egyszerűen szólva… gyáva vagy, kedves Sensei, nyuszi vagy… ez van. - azzal kötögetni kezdem cipőm. Arra leszek figyelmes, hogy két kar megragad és felrántva a szekrényhez nyom. Sensei dühös arca mindennél jobban felizgat, ahogy követelőzően megcsókol és leszögez. Kicsit hagyom neki, hogy azt tegyen, amit csak akar, de utána kiszabadulok, ami az én erőmmel nem is olyan nehéz és átkarolva derekát magamhoz szorítom. Tréningje alá nyúlok és megtapintom sima, érzéki bőrét. Ágyékom az övének nyomom.
- Felizgultál, nyuszi Sensei. - suttogom érzékien a fülébe. - Na most mi legyen? - incselkedem.
- Még szép… de engedj el… ezt nem szabad… - próbált tiltakozni és eltolni, de végül feladja és hagyja magát. Most azt hiszi, hogy valami szatír vagyok?
- Sensei, ha nem mondod meg, hogy mit akarsz, akkor nem segíthetek, és erőszakoskodni nem fogok veled, ha te nem akarod, az kicsit sem poénos, ha a másik nem akarja. - mondom mérgesen.
- Csak mert... ezt nem lehet.. Menjünk vissza. - eltol és megigazítja magát. Visszamegyünk a csarnokba, ott megdicséri őket, bemelegítünk, majd a fiúk kosarazni kezdenek. Mielőtt beállnék a pályára, még odaszaladok a hozzá.
- Ha meggondolod magad tudod, hol találsz este. - súgom, neki oda majd belevetem magam a tömegbe és kosarazni kezdek. Szarrá izzadom magam, mert imádok sportolni. Nem meglepő, hogy aza csapat nyer, amelyikben én vagyok. Kifáradva lihegünk óra végén a pályán és már csak az kell, hogy végre haza húzhassunk.
- Haza akarok menni. - terülök el a pálya szélén. Az utolsó órát szenvedve ülöm végig és alig várom a kicsengőt. Húznék is már a francba, de a kapuban megállít egy lány, asszem osztálytárs, mert mintha már láttam volna. Én hülye leengedtem a hajam és bent hagytam a kontaktlencsém és rágyújtottam. Dumálni kezd nekem.
- Én… sokkal szemfülesebb vagyok, mint a többi lány. Kérlek, járj velem, Kita-kun. - most, hogy küldjem el a halál faszára?!
- Eh… ne csináld, vége a tanításnak és a tanárok is mindjárt mennek haza… és nem szabályos ilyet csinálni az iskola kapujába. - mondom, mert már nekem préselte mellét és kioldotta nyakkendőmet. Esküszöm, ez itt erőszakol meg.
[b]Rin[/b]
Mielőtt beállt kosarazni odaszaladt hozzám.
- Ha meggondolod magad tudod, hol találsz este. - Visszamegy a pályára és kosarazni kezd. A padon ülve figyelem őket, Kita ügyesen játszik, ez tetszik. Az óra végén, miután mindannyian kimennek a csarnokból a folyosón sétálok. Azon gondolkodom, hogy elmenjek-e abba a klubba. Nem nagyon szeretek bulizni, de kíváncsi vagyok. Ép kifelé tartok, mikor meglátom Kitát az egyik osztálytársával „huncutkodni”. Sóhajtva odamegyek hozzájuk.
- Menjetek haza, itt ne csináljátok ezt, mert bajba kerülhettek. - Villantok egy aranyos mosolyt, majd elindulok haza. Előveszem a cigim és rágyújtok. Különös érzés kavarog bennem, de nem foglalkozok vele.
[b]Kita[/b]
Rin Sensei lép ki és rögtön oda is jön. „Megmentőm”.
- Menjetek haza, itt ne csináljátok ezt, mert bajba kerülhettek. - mondja és báj vigyorog majd el is húz. Szívesen mondanám neki, hogy vazze én már elmentem volna, ha hagynak, de lelép. Megszabadulok a csajtól, majd hazamegyek. Anyám a szokásos, „Jól viselkedtél?” dumával jön és miután orra alá tolom az első ötösöm, már el is olvad. Kösz, Sensei, a mai kis feleleted még jól is jött nekem. Levágom a táskámat és zuhanyozni megyek. Öt van, szóval még beállítom a séróm, göncöt húzok, és már megyek is. Oldalláncos fekete farmerem veszem fel egy magas szárú tornacipővel és hozzá a zöld trikóm. Emlékszem, egyszer ebben gerjedt rám egy aranyos kis barna, esetlen srác. Szép kis emlék, mennyei trófea. Bezselézem hajam, ami ettől még göndörebb, de rövidebb is lesz. Egy kis illat aztán spuri. Anyám már csak sóhajt és hozzám vág egy „Vigyázz magadra és nem gyere későn” szokásos szöveget, de én már le is léptem. Kitolom a garázsból a szépséges fekete Harleymat és már robogok is vele. Szerencsém, hogy mindenki szeret, mert a biztonsági őr csávó, egy kis ellen lóvé fejében, odafigyel a szépségemre, amíg én tivornyázok. Amint belépek, vénámban száguldásnak indul a jól ismert pezsgés.
- Nem unatkozom. - húzom vigyorra a szám és elindulok rendelni egy piát. Már melegít a Dj is, szóval hamarosan felpörög a hangulat. A hely pedig lassan megtelik emberekkel. Már rám is talál egy apró kis fekete, bár gyanítom valami nincs rendben vele. Mellém ül és dumálni kezd. Hátam a pultnak vetem és hallgatom, miközben a tömeget kémlelem érdekesebb szórakozás után. Már kitáncoltam magam egy időre, mikor kifulladva leülök a pulthoz és kikérek egy kicsit erősebbet.
- Azt nem mondtad, hogy ennyien lesznek. - meglepetten fordítom a fejem balra és melléköpök. Rin Sensei életnagyságban és nem is néz ki rosszul. Igen-igen vonzó.
- Hé… nyuszi Sensei, sosem gondoltam volna, hogy eljössz. - villantom rá mosolyom. - Hát.. ne foglalkozz vele, nem a tömeg miatt jön ide az ember, már aki. Én kikapcsolódni jövök. Iszol valamit, meghívlak, ha már így lenyűgöztél!? - hajolok közelebb, hogy értse.
[b]Rin[/b]
Miután hazaérek a kádba vetem magam. Lezuhanyozok, majd kiszállok és fogat mosok. Hajamba túrok és elgondolkodom. Nagyot sóhajtok és úgy döntök, elmegyek és bulizok egyet. Végül is mi baj lehetne? Felveszem a kék ingemet a fekete farmerommal. Csuklómra veszem karórám, kimegyek a házból, motoromra pattanok és elindulok. Mikor belépek hatalmas tömeget pillantok meg, minden ember vadul táncol. Leülök a pulthoz és Kitát kezdem szememmel keresni.10 perc keresés után meg is találom és mellé ülök.
- Azt nem mondtad, hogy ennyien lesznek. - Mondom neki kicsit hangosabban, hogy hallja a zenétől.
- Hé... nyuszi Sensei, sosem gondoltam volna, hogy eljössz. Hát...ne foglalkozz vele, nem a tömeg miatt jön ide az ember, már aki. Én kikapcsolódni jövök. Iszol valamit, meghívlak, ha már így lenyűgöztél!? - Közelebb hajol, hogy halljam.
- Hát... régen ittam...de jöhet. - Mosolyogok rá. Kita kikérte az italokat. Lehúztam és a füléhez hajoltam.
- Táncolunk? - Nem vártam meg válaszát, csak behúztam a tömegbe és táncolni kezdtem, de nem úgy, mint a tini picsák, hanem lazán, férfiasan. A tömeg közelebb nyom minket egymáshoz, Kita átkarolja derekam és úgy táncolunk tovább.
- Megleptél, Sensei. Vagy ne hívjalak itt így? Igazán dögös vagy, tudsz róla? Nem semmi a mozgásod. - Elpirulva válaszolok.
- Csak szólíts Rinnek. - Közelebb mászok hozzá, így teljesen összesimulunk. - Elég furcsa így táncolni. Látszik, hogy idősebb vagyok, a végén pedofilnak hisznek. - Kiabálom a fiúnak mosolyogva és kuncogok. Egy viszonylag lassabb, de még így is gyors zene indul el, így tempót váltok.
- Ne aggódj, itt senki sem fog annak nézni, nem is foglalkoznak vele. Nézz oda! - Egy sarkot mutatott, ahol ép csoportos nyalakodás folyt. - Na Rin, megbántad, hogy eljöttél? Csak nem hoz zavarba, amiket itt látsz? - Kérdezi Kita.
- Hát… nem is tudom… nem bántam meg, igazából izgalmas. - Átfogom nyakát. - Elég sok érdekes ember van itt. Melegek, lezbikusok és sokan csókolóznak egyszerre. Ez a hely, erre van tervezve vagy csak simán ilyen emberek jönnek ide? - Érdeklődöm oldalra hajtott fejjel, de a táncolást nem hagyom abba.
[b]Kita[/b]
- Hát... régen ittam...de jöhet. - mondja, de azért férfiasan lehúzza.
- Táncolunk? - kérdezi, de nem várja meg, hogy válaszoljak, már be is húz. Vicces, én is most akartam táncolni hívni. Lejteni kezd, méghozzá dögösen. Vékony kis csípőjét szexin dobálja az ütemre, nem pedig ide-oda veti végtagjait. Van valami ebben a pasiban, amitől feláll a farkam. Halál komolyan mondom. Közelebb sodor hozzá a tömeg, így már egymásnak simulva táncolunk. átölelem derekát és úgy lejtünk tovább.
- Megleptél, Sensei. Vagy ne hívjalak itt így? Igazán dögös vagy, tudsz róla? Nem semmi a mozgásod. - próbálkozom egy halk kiabálással.
- Csak szólíts Rinnek. - közelebb jön és még jobban hozzám simul. - Elég furcsa így táncolni. Látszik, hogy idősebb vagyok, a végén pedofilnak hisznek. - neveti.
- Ne aggódj, itt senki sem fog annak nézni, nem is foglalkoznak vele. Nézz oda! - mutatok egy sarok felé, ahol többen is egymásba gabalyodva smárolnak és nyalakodnak. - na Rin, megbántad, hogy eljöttél? - kérdezem, mikor a zene épp másik ritmusra vált. - Csak nem hoz zavarba, amiket itt látsz?
- Hát… nem is tudom… nem bántam meg, igazából izgalmas. - karolja át nyakam - Elég sok érdekes ember van itt. Melegek, lezbikusok és sokan csókolóznak egyszerre. Ez a hely, erre van tervezve vagy csak simán ilyen emberek jönnek ide? - oldalra billenti a fejét. Nyakamban a karjával lejteget tovább. Megfogom derekát és csípőjén tartom, hagyom, hogy dereka ringassa karom. Majd lejjebb csúszik fenekére, így már teljesen hozzá bújtam és ő is szorítja nyakam körül karját.
- Erre van tervezve. - súgom fülébe. - Áruld el végre, drága Rinem, hogy te valójában hova is tartozol? - nyalok bele fülébe, majd egy aprót, finomat harapok bele.
- Hát én... talán valahol a hetero és a... meleg között... - mondja elvörösödve.
- És te? Mert azt mondtad a fiúk jobban vonzanak, de attól a lányokat is szereted, nem? - kérdezi és ő is letaperolja a seggem.
- Hm… én biszexnek mondanám magam, de abból kiindulva, hogy az utóbbi két évben kifejezetten irritálnak a nők és a dudák és az, hogy leginkább pasival volt, egyre inkább melegnek érzem magam. De nálam nem ettől függ. Nem dugok meg akárkit, aki kihúzok a tömegből. Azért tenni kell, hogy felhívják magukra a figyelmem. - mosolyodom el.
- Elég éretten viselkedsz a korodhoz képest. Szóval feküdtél már le férfiakkal? Volt már egyel is komoly kapcsolatod? Nem vagy szomjas? - kíváncsisága egyre erősebb, úgy tűnik, mindent tudni akar.
- De, az vagyok gyere, igyunk. - azzal magam után húzom a pult felé és kikérem a kedvencem, ami még őt is megüti. Kiadják én pedig egy húzással lenyomom.
[b]Rin[/b]
Fenekemre csúsztatja kezét. - Erre van tervezve. Áruld el végre, drága Rinem, hogy te valójában hova is tartozol? - Fülembe nyalt, majd meg is harapta.
- Hát én... talán valahol a hetero és a... meleg között... - Teljesen elpirulok.
- És te? Mert azt mondtad a fiúk jobban vonzanak, de attól a lányokat is szereted, nem? - Kérdezem terelésképp. Végigsimítok oldalán és én is fenekén pihentetem kezeimet.
- Elég éretten viselkedsz a korodhoz képest. - Mosolygom. - Szóval feküdtél már le férfiakkal? Volt már egyel is komoly kapcsolatod? - Érdeklődöm tovább. Minden kérdést, ami eszembe jut, rázúdítok. Úgy érzem magam, mintha én lennék a fiatalabb, pedig fordítva van. - Nem vagy szomjas?
- De az vagyok, gyere igyunk! - Magával húz a pulthoz. Lehúzom az italt, majd a pultra könyökölve hallgatom. - Gondoltam, hogy csak egy hülye kölyöknek néztél, ezért nem vettél komolyan, de mivel úgy látom, kezd megváltozni a véleményed, válaszolok. Apám orvos, egy zseni és gazdag. Azt akarja, hogy átvegyem a kórházát, de látva azt, hogy soha nem kapcsolt ki, még engem sem nagyon nevelt, meguntam. Nekem is megvan az eszem, de nem óhajtok egy kórházban megrohadni… legalábbis nem úgy, ahogy apám elképzeli. Egy kényszer házassággal, egy kényszer gyerekkel. - Feküdtem. - Őszintén, sokkal jobb volt, mint nőkkel és ahogy elnéztem, ők is jobban élvezték, mint a nők eddig. Szeretem nézni, ahogy kínlódnak a gyönyörben azon az egyetlen egy éjszakán, mikor mindent megkaphatnak tőlem. Boldoggá teszem őket, szerinted kell ennél több? - Teljesen elmélyülve hallgattam, de mikor kérdezett, felkaptam fejem. - H - Hát én nem tudom... még nem feküdtem le egy férfivel sem... csak még régen az exemmel, de ő nő volt... - Kezdtem mesélni. - Csak ő megcsalt, ezért szakítottam vele. Azóta senkivel sem feküdtem le.
[b]Kita[/b]
- Gondoltam, hogy csak egy hülye kölyöknek néztél, ezért nem vettél komolyan, de mivel úgy látom, kezd megváltozni a véleményed, válaszolok. Apám orvos, egy zseni és gazdag. Azt akarja, hogy átvegyem a kórházát, de látva azt, hogy soha nem kapcsolt ki, még engem sem nagyon nevelt, meguntam. Nekem is megvan az eszem, de nem óhajtok egy kórházban megrohadni… legalábbis nem úgy, ahogy apám elképzeli. Egy kényszer házassággal, egy kényszer gyerekkel. - sóhajtok. - Feküdtem. Őszintén, sokkal jobb volt, mint nőkkel és ahogy elnéztem, ők is jobban élvezték, mint a nők eddig. Szeretem nézni, ahogy kínlódnak a gyönyörben azon az egyetlen egy éjszakán, mikor mindent megkaphatnak tőlem. Boldoggá teszem őket, szerinted kell ennél több? - nézek rá.
- H - Hát én nem tudom... még nem feküdtem le egy férfivel sem... csak még régen az exemmel, de ő nő volt... Csak ő megcsalt, ezért szakítottam vele. Azóta senkivel sem feküdtem le. - kicsit zavarba jön. Felvont szemöldökkel nézek rá.
- Rin, mondd el nekem őszintén. Szórakozni jöttél ma este ide… vagy én érdekeltelek ennyire?
- Mindkettő... de ez érthető... érdekel az új diák, ennyi... Egy kicsit szédülök, de még táncolni akarok! - felugrik. „Az új diák miatt eljöttél egész idáig, mi?” - jegyzem meg magamban.
- Én is táncolni akarok. De van itt egy még izgibb hely, ahol táncolni lehet, gyere. - azzal magam után húzom egy másik, hátulsóbb szobába. Egy srác áll ott, aki rögtön felénk fordul.
- Kita, tudod a szabályt. - néz rám komolyan.
- Én tudom, de ő még nem! - mutatok Rinre. A srác felé fordul.
- Ez az éjji szoba. Csak akkor léphetsz be és lehetsz részese a pezsdítő vérfrissítésnek, ha egy jelentősebb ruhadarabodtól megszabadulsz. - közli vele.
- Na, mi lesz? - kapom le trikómat, így már félmeztelen vagyok. Az erős pia engem is jócskán felpörgetett.
- Oh... hát ez esetben… - szólt. Kigombolta ingjét és levette majd ő is a srácnak adta. Sensei meztelen és még csinos, világos bőre is szabad.
- Maradj mellettem, ha nem akarsz az enyémen kívül más kóbor kezet is a testeden. - majd magammal húztam a sötétbe, ahol csak villódzó fények mutatták, épp hol áll valaki. Az ütemes zenére, mely sokkal jobb volt, mint a kinti, rázni kezdtem. Rin is csatlakozott hozzám. Átkaroltam nyakát és úgy táncoltam vele tovább.
- Ma este igazán lenyűgöző vagy. - kiáltottam fülébe. Nekünk ütközött egy pár, akik egy másik kis szoba felé vették az irányt. Én ezen jót kuncogtam, de Rin nem értette.
[b]Rin[/b]
- Rin, mondd el nekem őszintén. Szórakozni jöttél ide ma este, vagy én érdekeltelek ennyire? - Kérdi felvont szemöldökkel. Még jobban belepirulok.
- Mindkettő... de ez érthető... érdekel az új diák, ennyi... - Vállat vonok. - Egy kicsit szédülök, de még táncolni akarok! - Felpattanok. Megfogta kezem és egy szobához húzott, ahol egy fiú állt. Elmagyarázta a szabályt.
- Ez az éji szoba. Csak akkor léphetsz be és lehetsz részese a pezsdítő vérfrissítésnek, ha egy jelentősebb ruhadarabodtól megszabadulsz. - Kicsit meglepődtem.
- Na, mi lesz? - Kérdezte Kita, miközben levette trikóját.
- Oh... hát ez esetben… - Kigomboltam ingemet, majd levettem. Bementünk a sötét szobába, ahol csak néha felvillanó fények mutatták kik is táncolnak mellettünk. Kita táncolni kezdett, én pedig hozzá simultam és átkarolva nyakát követtem.
- Ma este igazán lenyűgöző vagy. - Kiáltotta. Jót nevetett a nekünk ütköző páron. Füléhez hajoltam. - Miért nevetsz rajtuk? - Elgondolkodtam. - Csillag les? Az micsoda? - Kérdeztem. Mivel az ital hatása kezdett előjönni, elkezdtem Kita mellkasát simogatni, majd végigsimítottam oldalán és fenekét taperoltam. Apró csókot nyomtam nyakára. Mellkasom kezdte simogatni, puszilgatni, majd megnyalta mellbimbóm.
- Biztos, hogy tudni akarod? - Súgta fülembe. Beleborzongtam az érintéseibe és a hangjába is. Félénken bólintottam, ő pedig húzni kezdett a szoba felé. Egy csigalépcsőn mentünk fel. Mikor felértünk szobák fogadtak, majdnem az összes csukva volt, kivéve a hátsót. Mikor közelebb mentünk, Kita magához húzott, hogy lássam a dolgokat. Egy pár épp szeretkezett. Mikor megláttam az épp szeretkező párt, kikerekedett szemekkel és vörös arccal néztem a jelenetet. Felizgatott a látvány, de visszafogtam magam.
- Most már érted? Megijedtél? - Kérdezte, én pedig csak nehézkesen megráztam fejem.
- De...akkor mi most...? Vagy nem..?
[b]Kita[/b]
- Miért nevetsz rajtuk? - kérdezte kíváncsian.
- Ó, hát ők már jól érzik magukat nagyon. Felmentek a csillag leshez. - mosolyogtam még vidámabban.
- Csillag les? Az micsoda? - kérdezte, de nem várta meg a választ. Mellkasom és fenekem kezdte simogatni. Felnyögtem. Mivel nem vagyok olyan, aki hagyja magát, megcsókoltam nyakát és én is gyengéden simogatni kezdtem mellkasát. Közelebb hajoltam hozzá és gyengéd puszikat nyomra rá majd megcsaltam mellbimbóját és felegyenesedtem.
- Biztos, hogy tudni akarod? - suttogtam fülébe. Rin félénken bólintott, ezért magam után húztam. Egy nagyon szűk és sötét csigalépcsőn vezetett fel út. Mikor felértünk, több szoba is fogadott. Szinte mind csukva volt, kivéve a hátsót. Halkan közelebb sétáltunk és magam mellé húztam, hogy ő is lássa. A szoba nagyon világos volt, rengeteg ablakkal. A csillagok valóban beragyogták. Egy pár volt az ágyon. Az alacsonyabb vadul lovagolt a másikon. Néha bele-bele túrt hajába, teste remegett a kéjes vágyban.
- Most már érted? - néztem a meglepett Rinre. - Megijedtél? - kérdeztem.
- De... akkor mi most...? Vagy nem…? - nézett rám zavarodottan.
- Mi van velünk akkor? Ez egy ilyen hely, te pedig nagyon kíváncsi voltál, hát megkaptad a választ. - villantottam rá mosolyomat. - Ne, Sensei… szeretnéd, ha csinálnák, ha gyengéden ölelnélek és szeretkeznék veled, megadva minden eddig elképzelhetetlen gyönyör a testednek? Akarod, imádnivaló Senseiem?