4. fejezet

Szereplők:

Drew - Nahoa
Leonard - Teletha

[center][b]4. fejezet
Szerencse[/b][/center]

[b]Leonard:[/b] Szegény kis Drew teljesen elsápadt, miután a házmester durrogva kiment. Fájdalmasan fejébe húzta sapkácskáját és leroskadt egy székre. Elé térdeltem és megfogtam combját. Kevin is nyújtogatta felé apró mancsát. hiába kicsi, érzi ő is, ha egy általa nagyon szeretett személy szomorú. - Hé, Drew! Nyugodj meg, semmi baj! Minden rendbe fog jönni és meg fog oldódni. - próbáltam nyugtatgatni. Nyögve nyelősen bólintott és összepakolt. Közben megjött a Luis és segítettem neki felpakolni. Sok holmiija nem volt, de azok mind nehezek. Aztán mind a hárman beszálltunk az autóba és az új otthonunk felé vettük az irányt. Mikor a sarokhoz értünk, ami után a ház állt, megkértem Drewt, hogy csukja be a szemét, aki eleget is tett ennek. Segítettem neki kimászni az autóból. Nagyon izgultam, mikor a kertkapuhoz értünk. - Most már kinyithatod, remélem te is bele szeretsz majd. - nevettem.

[b]Drew:[/b] Próbáltam erőt venni magamon. Remélem ma már nem lesz semmi baj. Erőtlenül rámosolyogtam Leora, majd elkezdtem pakolni. Kevin cuccait jó, hogy összeszedtem, mikor legutóbb itthon voltam, így már csak az enyéimet kellett, ami nem volt túl sok. Luis Nathan, Leo munkatársa bemutatkozott nekem. Nem tudom, mit gondolhatnék róla, talán csak annyit, kellemes megjelenésű az alak, na meg segítőkész. Bepakoltuk, amiket el akartam vinni. Csöndesen utazunk, vagyis csak én vagyok csöndben, elgondolkozok, hogy hogyan is legyen tovább. Leo megkér, hogy hunyjam le a szemeimet. Miért ne tenném? Ha ezzel örömet okozok neki. Segít kiszállni, majd mikor elrendez, engedélyt kapok, hogy kinyissam újra. - Hűha! Mekkora ház! – mondom ki az első gondolatomat. Becsönget Leo, várunk. Nemsokára megjelenik egy idős néni, aki mosolyogva üdvözöl minket. Beenged, majd körbevezet, végül engedi, hogy saját magunk is nézzük újra végig. Kevint fogva lassan végig járom újra. Szép nagy, nem vitás és tényleg beférne ide még egy nagycsalád. A számlákat is jóóó lesz fizetni, ez felől nincs kétségem. Keresnem kell egy állást minél előbb, hogy be tudjak segíteni. Elhiszem, hogy Leo keres ennyit, hogy megengedheti, de nem akarom, hogy eltartson engem, és lábaimat lengetve üljek és élvezzem a nyugis életet, míg ő dolgozik. Ezen tanakszok, miközben a fotelben helyet foglalva elkezdem megetetni Kevint, mert éhes. Ahogy hallom Leo és a néni beszélgetnek a beköltözésről. Vajon most rögtön ide tudunk költözni, vagy várnunk kell sokat?

[b]Leonard[/b] Drew álmélkodva nézett végig a lakásban, miután a néni ajtót nyitott nekünk. Tetszett neki ehhez kétség sem fért. Mégis láttam némi aggodalmat, félelmet a tekintetében. Leült egy fotelbe, hogy megetesse Kevint, aki nyűgösködött. Közben a néni és én megbeszéltük az eladást. Nem volt nehéz ügy, mert már előzetesen megbeszéltem vele. A bútorai közül már majdnem összepakolta a legtöbbet és alig várta, hogy mehessen. Megadtam neki ezt az örömöt és aláírtam a rám eső részt. A néni kedvesen rákérdezett ő e a szerelmem... Mire én boldogan igennel válaszoltam. - Drew, gyere ide, kérlek. Írd alá ezt a kis formalitást. - halványan mosolygott majd odajött a kicsivel és aláírta. Nem kérdezett ő semmit, hisz még a mai sokkok alatt ált. És én ezt használtam ki, bár gonosz dolog volt. Akkor lepődött csak meg, mikor a néni adott egy példányt a minap megírt szerződésünkből és egy „Sok boldogságot, ifjú pár” címszóval elköszönt. Drew meglepetten állt, de én még most készültem tovább sokkolni. Sejtettem, hogy ki fog akadni, de úgy voltam vele majd megnyugszik. - Tessék Drew, olvasd el a szerződést, tombold ki magad utána pedig beszéljük meg a részleteket. - mosolyogtam átszellemülten.

[b]Drew:[/b] Leo hív, így lassan odamegyek hozzá. Gyorsan aláfirkantom a papírt. Biztos azért kellett, mivel kellenek tanúk is, akik hitelesítik a szerződést a két fél között. Homlokomat ráncolva néztem a nénire, nem értettem, miért kapok én is egy példányt a szerződésből. Főleg az sokkolt, amit utána a néni mondott, amikor elment. Leora sandítottam, aki csak mosolyogva közli, tomboljam ki magam aztán tárgyalunk. Mély lélegzetet veszek, majd leteszem a cumisüveget, mely kiürült, mellé a szerződést. Miközben ringatom Kevint, lassan átfutom. Lefagyok, van egy olyan érzésem falfehérré váltam, ahogy megláttam mit is írtam alá. Döbbenetemet hitetlenség, mérgesség, bosszúság vette át, mely örömmel keveredett el, hiszen… gondolt rám Leo. Kevinéken kívül soha senki nem csinálta volna meg értem. A kicsi időközben elaludt, így óvatosan a babahordozóba fektettem. Lépteket hallok, Leo az, kíváncsian méri fel, hogy hogyan is vagyok. Mikor megáll előttem, felsóhajtok és neki döntöm a homlokomat. – Leo, te eszement barom! - Suttogom neki oda. - Nem kellett volna! – még mielőtt mondhatna valamit, gyorsan folytatom. – De… köszönöm! – nézek fel rá hálásan. - Sosem hittem volna, hogy… lesz egyszer egy házam… de azért jól átvertél! – csapok bicepszére játékosan.

[b]Leonard[/b] Miután megetette Kevint, elkezdte olvasni. Mikor megláttam az arcát elfehéredni elhúztam a konyhába szétnézni. Felmértem, igen csak szép volt, tetszett. Ez tökéletes konyha lesz az én kis cicámnak, tudom, hogy szeret főzőcskézni és nem tudom, tud e róla, hogy milyen jól csinálja, de mindegy is, rengeteg időm lesz még, hogy megértessem vele, tudtára hozzam. Kilesek, már megnyugodott kissé, mikor elé lépdelek, fejét nekem támasztja és megdorgálva megköszöni. Olyan imádni való. - Olyan könnyen kiismerhető vagy, Drew. - nevettem. - Tudtam, hogy mit fogsz gondolni, hisz könnyű téged kiismerni. Ilyen szempontból ne is haragudj meg, de tényleg olyan vagy, mint egy macska. Fújsz, ha mérges vagy, utána meg dorombolsz. - Kuncogtam. - Bocsánat, tudod, hogy nem rosszindulatból mondtam. De szeretném, ha látnád a mélyebb értelmét is, ha nem most, hát később. Most elégedj meg csupán azzal, hogy szeretném, ha mindig velünk maradnál. Hatalmas ház és kényelmesen megférünk majd. Most pedig - fogtam meg kezét és leültettem én pedig a kis asztalra csüccsentem -, beszéljünk a továbbiakról. Tudom, hogy nagy kérés és önző, de szeretném, ha Kevinnel maradnál itthon. Tényleg önző dolog olyasmit kérni, hogy mondj fel a munkahelyeden, de én biztosítani tudom az anyagi megélhetést is mindenkinek. A szomszéd néni olyan boldog volt, hogy elköltöztem és megvehette magának, hogy az a pénz még mindig megvan és csak az én spórolt pénzem ment el, erre a házra. Mint látod, van mit újítgatni, festegetni és hasonlók. Egy igazi gyerekszobát akarok Kevinnek és neked is. Meleget, otthonosat. Sőt, még a bútoraidat is lecserélheted, mert az építési munkálatokért nem kell fizetnünk, ugyan is, azt én is meg tudom csinálni, az ebből megspórolt pénzt pedig bátran költhetjük új tárgyakra. A konyha lehet a te kis birodalmad, mert úgy hiszem, nagyon szeretsz főzni. Cseréld le a konyhapultot és minden mást, ha úgy tetszik. - soroltam el neki.

[b]Drew:[/b] Fújok, majd dorombolok? Hááát… valahogy úgy. – Semmi baj, neked elnézem a cukkolásaimat, csak vigyázz nehogy besokalljak, mert akkor a körmeimmel megismerkedhetsz majd közelebbről! – fenyegetem meg játékosan, mire kuncogást váltok ki belőle, közben leülünk, komolyabbra tereli a szót. Hallgatom, amit mond. Meglep vele, de nem tiltakozok ellene. – Annak is örülök, hogy így előre gondolkodsz, hogy szeretnéd, hogy itt legyek. Tudod ez nekem sokat jelent… Az itthon való létet… még átgondolom, vagyis egy darabig valószínű, hogy itt leszek, mivel... nincs már állásom. – látom rajta a meglepődést, kis döbbenetet is. – Ma John mindenkit behívott és Anát, a pincérlányt és engem küldött el. Nem megy jól az üzlet, ez az elküldésünk oka. Így hát itthon leszek egy darabig, vigyázok Kevre. A felújításban meg biztos vagy? Mert szívesen megcsinálom, valamelyest értek is hozzá, mert Kevinnel a lakásunkat mi javítottuk fel, amennyire a zsebünk engedte. De! Kikötöm, hogy egyezetünk, hogy milyen legyen. Nem szeretném, hogy ha pont olyant választanék, ami neked nem tetszik. Csak közös beleegyezéssel mehet minden felújítás. Belegyezel?

[b]Leonard[/b] Sokkol a hír, hogy kirúgták. Nagyon sajnálom érte, de örülök is neki valahol. Ennél jobban nem is játszhatnának össze nekem az égiek. Viszont sajnálom is, mert tudom, hogy milyen rosszul fogja magát érezni munka nélkül. Ebből lesz még egy kis bonyodalmunk, de sebaj. Az ajánlatára csak bólintani tudok. - Rendben. De a te szobádat az engedélyem nélkül is olyanra tervezed, amilyenre akarod. Kevin szobája jobban izgat, már alig várom, hogy megcsináljuk. Igazi kis gyerek sarok. - mélyedek el a boldogságban. - Na, nekem most viszont mennem kell. Kérlek, míg oda vagyok, nézz a neten egy babaágyat. Ma még nem tudunk szét pakolni rögtön, de ha gondolod ezt, azt már kipakolhatsz, elrendezhetsz. Itt a kártyám, ha elmész vásárolni, amit csak akarsz, szerezz be. Ha nem gond, ma még aludjunk mindhárman együtt. Amúgy sem tudtam beüzemelni a gyönyörű kályhát, szóval elfér, ha melegíthetjük egymást.  - miután elhadartam, mit akarok, elhúztam felöltözni. Felvettem magamra a Nathantól kapott bőszárú munkásruhám, megmondtam Drewnak, merre van az építkezés, ahol dolgozom és vigyorogva búcsút intettem nekik. Útközbe jutott eszembe, hogy nem hoztam magammal se kaját, se pénzt. Hát ezt remekül megszívtam, már nem fordulok vissza.

[b]Drew:[/b] Kérésére bólintok. Lassan körbenézek a lakásban. Nem hiszem el, hogy már most itt lakhatunk, habár még át kell majd íratni a nevünkre, meg majd a miegyéb dolgokat, mint például a csekkeket, leveleket. Integetek Leonak, mikor elmegy, majd becsukom az ajtót. Na, akkor lássunk hozzá! Lesz dolgom az már biztos! Legelőször lehet meg kellene rajzolni, hogy mi, hol lehetne, hogy mit ajánlok, így hát neki kezdtem a ház felmérésének. Legelőször a nappalit néztem meg. Itt ráfér néhány javítás és az átfestés is, de ahogy láttam az egész házra, hiszen rég volt szerintem kifestve. Szobáról-szobára járok, nézelődök. Vajon melyik lesz a szobám? Volt egy, ami megtetszett csak fura volt, hogy egy másik szobába lehet belőle jutni, nem csak a folyosóról. Mindegy, majd megbeszélem Leoval. A gyerekszoba már megvan. Amint megláttam rögtön tudtam Kevnek találták ki. Szerintem mikor nagyobb lesz, imádni fogja. Már akkor, mikor felmértük a házat, akkor tudtam, hogy az övé lehetne ez a szoba, de ahogy most másodszorra bejöttem ide szinte magam előtt látom, mi hol lehetne neki. A bölcső a szoba közepén lenne, aztán az egyik oldalt a pelenkázó, a másikban meg játékok, könyvespolc, hátradönthető fotel, melyben lehetne neki majd mesélni. A bölcsője felett meg lóghatna majd valami… csillagok, vagy valami fiús. Mesés egy gyermekszoba lesz, ha Leonak is tetszeni fog. Lerajzolom gyorsan, majd lesietek, mivel úgy hallottam Kev felébredhetett, de szerencsére nem így volt, így folytattam a tervezgetést. Hamar meg voltam vele, így elkezdtem berendezkedni halkan, nehogy felébresszem a kicsit. Mikor megéheztem rendeltem pizzát. A konyhában kezdtem neki, miközben bekapcsoltam a laptopot, hogy a neten keresgéljek, és csak most láttam meg Leo pénztárcáját. Basszus, itt hagyta! Vajon felhívjam? Fel kellene… Ajkamba harapva tárcsázom remélvén nem zavarom meg semmiben sem.

[b]Leonard[/b] Ahogy az építkezésre értem, magamba szívtam az ott terjengő levegőt. Az izzadtság szagot leszámítva az összes többi illatot imádtam. A benzingőzt, a tégla a gipsz és még a fém rudak természetes illatát is. Először az állványzat földi összeszerelését kaptam feladatul, nem azért, mert nem mert rám bízni mást, csak tudta, hogy régen is nagyon tehetséges voltam. Persze Nathan minden órában elmondta, hogy hülye, marha vagyok, amiért csak most jöttem ide. Az egyik pihenő időben beszélgettünk kicsit, miközben rágyújtottam és ő is. Mesélt nekem valami nagyon furát a feleségéről, aki fél macska és megesketett, hogy nem pofázok. Ezért én is elkottyantottam neki, hogy a leendő szerelmem is az és csak azért nem látta a füleit, mert sapka takarta. Mikor délben megálltunk ebédelni, már kezdtem csillagokat látni. Egy igazi tuskó vagyok, hogy nem hoztam kaját. Megcsörrent a telefonom és még a gatyám is majd leesett, mikor megláttam, Drew hív. Megkérdezte, nem kell e a pénztárcám, mire én majdnem leimádkoztam róla a csinos kis nadrágját, hogy észrevette. - Te vagy életem szerelme, Drew. Megmentenél, ha legalább egy szendvicset hoznál. De egy kávé is jól esne mellé, ha esetleg vásárlás közben útba esek. Hálám jeléül pedig, feleségül foglak venni. - nevettem.

[b]Drew:[/b] Csak jól gondoltam, hogy hiányzik neki. A bohóckodása meg megnevettetet. – Meglátom, mit tehetek érted, leendő uram! – megyek bele a játékba, miközben... valamiért hevesebben ver a szívem. – Na de mondd meg, hogy hova is kell mennem! – megmondja a címet, majd megkérem még arra, hogy jöjjön ki, ne kelljen Kevinnel bemennem, nem akarom, hogy valami baj történjen. Összeszedelődzködök, a pizzám felét becsomagoltam neki alufóliába, hogy melegen tartsa, egy üveg ásványvizet is tettem el, majd indultam is. Kávét út közben vettem neki, onnan ahol tudom, finomakat lehet venni, mivel végül felismertem a környéket, Kevinnel jó párszor erre jöttünk.  Felszálltam a buszra, Kev még midig alszik, amit nem bánok, hiszen biztosan éhes lesz, hogy ha felébred, meg pelust is kell cserélni neki. Két megálló múlva meg is érkezek az építkezési területre. Előveszem a telefont, megcsörgetem Leot, hogy megérkeztünk.

[b]Leonard[/b] Olyan aranyosan válaszol, és gondolatban azt kívánom, úgy legyen. Leteszem a telót és visszaállok dolgozni. Épp, hogy meghallom úgy fél óra múlva, hogy rezgek. Nem is kell messzire néznem, meglátom őket a rácsos kerítés előtt. Leveszem sisakom, amivel legyezni kezdem felülről félig kigombolt munkásruhám. Egy kicsit szőrös a mellkason, de ez tök férfias. Mikor oda érek hozzájuk, arrébb terelem őket, mert nagyon hangos a zaj. Az irodába megyünk, ahol kényelmesen leülök és eltöltöm az ebédidőm, amit el kellett halasztanom. De előtte azonban Csókot nyomok kisfiam szájára és egyet Drewéra is. - Komolyan életmentő vagy, imádlak érte. Nagyon hülye vagyok, hogy otthon hagytam. Veletek minden rendben? Feltalálod magad? - érdeklődtem, miközben tömni kezdtem képem. Farkas éhes voltam.

[b]Drew:[/b] Nemsokára odajön hozzánk Leo, majd egy kis irodába terel be minket. Kevin a zajra felébred, de nem is baj, itt meg tudom etetni. Mosolyogva nézem, ahogy üdvözli a fiát, majd meglepődök, ahogy nekem is kijut a viszontlátás pusziból. -  Öhm… jól vagyunk. Egyébként igen, feltaláltam magam. Tervezgettem mit kellene majd kifesteni, meg mit hova lehetne pakolni. - válaszolok kicsit megkésve. Még mindig pislogok az előbbi tette miatt. – Na és te? Jól megy a munka? – kérdezem meg, miközben kiveszem Kevint, majd karomba véve leülök az egyik székre, hogy megetessem, de előtte Leo elé tettem a kávét, na meg az üveg vizet is.

[b]Leonard[/b] Nem aprózza el. Rögtön el is hadarja, hogy mit mért már fel és mit hova gondol. - Nagyon örülök, reméltem, hogy így lesz, mert tudom, hogy milyen kis alapos és körültekintő vagy, de azért túl se terheld magad. - mondtam. - Egy picit reménykedem, hogy mint mindig, most is ugyan úgy gondolkodunk. Ahogy felmész a lépcsőn jobbra a sarki szoba lehetne Kevé, mert olyan szép világos. A másik végében az utca felöli, lehetne az enyém. Kettőnk között meg a tiéd. Ehhez több szempontot is figyelembe vettem. A legfontosabb pedig az, hogy fél macska vagy. Lehet, hogy hülyeséget mondok, de arra gondoltam te fázósabb vagy így viszont a két oldalsó szoba melegíteni fogja a tiédet... Építészetileg legalábbis így van, de javíts ki, ha tévedek. - ecseteltem neki. Kicsit féltem, hogy hülyeséget mondok. - A munka nagyon jó, képzeld már összeszereltem egy épület állványzatát. Viszont attól tartok kirugdaltok a kicsivel együtt az ágyból, mert beleissza magát a bőrömbe ez az olajszag. Ne maradjatok ti se sokáig. Holnap reggel pedig emlékeztess a kajára, hogy ne kelljen megint iderángatnom titeket. - mosolyogtam.

[b]Drew:[/b] Jólesett a bókja. Örülök, hogy ilyennek lát, csak nehogy a legvégén strébernek tartson! Aztán elmondja az elképzeléseit a felső emelet szobaválasztásáról. Meglepődök, örömöt érzek, hogy így gondol rám. Nem is gondoltam arra, hogy azért lehetne a középső szoba, mert télen fázhatok. Melengető gondolat, hogy két oldalról vigyáznak majd rám. Végül elmondja a napját is. – Hát… köszönöm, hogy így gondolsz rám. Eleve a középső szobát néztem ki magamnak, de az érved még jobban meggyőzött. – mosolyogtam rá. – Aztán vigyázz magadra, nehogy valami baj érjen! Egyébként, ha szeretnéd, készíthetek ebédet neked, csak döntsük el, hogy mit szeretnél enni. Főtt ételt, mert akkor előző nap elkészítem, ha meg szendvicset, akkor reggel a reggelivel összedobhatom – ajánlom fel. – Mellesleg nem kell aggódnod, körültekintő leszek és nem hajszolom magam túl.

[b]Leonard[/b] Az ajánlatán fellelkesülök, esküszöm, még a szemeim is felragyognak. - Té… tényleg főzöl nekem? Egy tündér vagy! Akkor… ha nem tartasz bunkónak vagy pofátlannak, akkor meleget szeretnék enni. - szinte táncolok örömömben még akkor is, miután Drewék elmentek. Azon kezdek agyalni, vajon főz e este valamit… aztán kezdem magam idiótának érezni, hogy ennyit képzelődöm. Végül a sok munka és gondolkodás teljesen lestrapál. Halál fáradtan indulok haza, még szerencse, hogy Luisnak útba esek, így hazavisz. De hazafelé megállunk egy szupermarketnél, hogy vigyen haza valami ennivalót. Ösztönösen én is összeszedek pár dolgot, még a gyerek osztályra is betévedek és veszek pelenkát. Nem tudom, ma kell e, de talán jó lesz későbbre. Aztán szerzek még mosóport és valami tusfürdőt, ami jó lesz a bőrömre… még testápolót is találok… ráadásul férfit. Veszek egyet Drewnak is, úgy igazságos. Pár húst és zöldséget, hátha hasznát veszi. Friss kenyeret és tápszert. Teljesen bele lendülök, mint egy családfenntartó férfi. De a legpoénosabb mégis az, mikor egy csokor virággal és egy csomó táskával jelenek meg az ajtóban Drew legnagyobb meghökkenésére. - Megjöttem. - mondom alig hallhatóan, mert tele a szám a virággal.

[b]Drew:[/b] Örültem neki, hogy ekkora örömöt okoztam neki. Még akkor is teljesen feldobott volt, mikor elindultam Kevinnel haza. Be kellene vásárolni, de nem tudom, hogy hogyan van ez az egész. Meg akartam kérdezni Leotól, hogy akkor most már ténylegesen ott lakunk, vagy mikor is lesz a ház kifizetése és a többi, ami ehhez kapcsolódik, de teljesen kiment a fejemből. Mindegy, azért vettem a házunk közelében lévő kis közértből élelmiszert, amit a hűtőbe tettem. Kev nyugodt volt egész nap, figyelhetett engem, ahogy el- visszajárkálok a házban, próbálok mindnet elrendezni, míg nem veszünk újakat helyette. Öt óra felé neki kezdek a vacsora elkésztésének, majd mikor betettem a sütőbe a kaját kiszaladtam beszedni a kimosott ágyneműket. Felhúztam őket, miközben füleltem, hogy a babavigyázón keresztül - amit ma vettem, rájöttem szükségünk lesz rá ebben a nagy házban - nem-e hallom meg Kevin hangját. Mikor Leo hazaért éppen akkor etetettem meg őt. Kicsit meglepetten néztem, mi mindennel állított be Leo. – Hello dolgos ember! Miket hoztál? Ugye nem raboltál ki egy boltot?

[b]Leonard[/b] Elnevettem magam a megjegyzésén majd átadtam neki a virágot. - Tessék, ez az én imádnivaló feleségemé. - nyomtam kezébe a csokor vörös rózsát. - Huhh… mit sütöttél, nagyon jó illat van, éhen halok. - leguggoltam Kev elé és kivettem, de csak egy távoli puszit mertem neki adni, a szag miatt. - Tessék, édesem, ez a tiéd. - tettem le elé egy frissen vásárolt csörgőt. - Mielőtt játszol vele a mama megmossa neked, jó. - kezdtem játszadozni vele. Aztán a konyhába mentem a csomagokkal és letettem őket a pultra. - Felszaladok fürödni, mielőtt eszünk. A tus alá álltam és elkezdtem dörgölni magam, jó erősen. Már elég vörös volt a bőröm, ami még akkor is meglátszott, amikor már a lépcsőn lefelé caplattam. Leültem az asztalhoz és jól láthatóan próbáltam is takarni, hogy Drew ne vegye észre, mennyire megdörzsöltem. - Figyelj csak, holnap hétvége és nem kell dolgoznunk, mert nem fizeti a vállalkozó a cégnek. Mit szólnál, ha ezt a két napot arra szánnánk, hogy elmennénk megvenni, ami még kell. Festékek, tapéták, lambériák, padlók, csempék… és bútorok?  - néztem rá, miközben már alig vártam, hogy elém tegye a kaját.

[b]Drew:[/b] Meglepett a vörös rózsával, de az, ahogy a feleségének titulál, valahogy zavarba hoz, na meg nem tudom eldönteni, hogy most szórakozik, vagy tényleg komolyan gondolja, mert ha az utóbbi el kell mondanom neki, hogy nem tűnt el a farkam, még mindig férfi vagyok. Habár, lehet csak rá kellene hagyni, lehetne ez a mi kis hülyeségünk… Vízbe tettem a virágot a házban lévő egyetlen vázában, majd megterítettem. Alaposan megmostam a csörgőt, ha esetleg a kicsi kérné, habár még nem tudja tartani, vagyis szerintem. Egyáltalán mikor született? Ezt sem derítettük még ki, hiszen fontos lesz majd a születésnapját megünnepelni, meg jó lenne szólni, hogy velünk van már. Meg itt van ez a ház is. Annyi a tennivaló. Gondolataimból Leo ránt ki. Elteszem az utolsó általa vásárolt terméket, majd tálalom a vacsorát. Közben elmondja mit is talált ki a hétvégére. – Rendben, én benne vagyok. Amit csak tudunk, intézzünk el a hétvégén. Hova menjünk először? Egyébként köszönöm a virágot, nagyon szépek.

[b]Leonard[/b] - Ugyan, ne köszönd. Sokat jelent, hogy itt vagytok. Sosem volt még igazi családom és most ez nagyon jól esik. Ööö, azért hívnak feleségnek, mert olyan jó pofa, mikor hazaérek, mindig a mosolygós arcod fogad. - köhintek egyet és elfordulok. - Szerintem beszéljük meg, mint milyen színűre akarsz festeni és először a festéket vegyük meg. Bérelek egy teherkocsit, azt én is el tudom vezetni. Luis is segít pakolászni, ha kell ezt ő ajánlotta fel ma. Utána, jöhet a padló és a bútorok, gondolom már mindent kiválasztottál vagy van sejtésed, hogy milyet akarsz. A konyha nagyon érdekel, kíváncsi vagyok, milyenre tervezed. - mindent megbeszéltünk szépen vacsora közben. Mikor Kev álmosodni kezdett, felkaptam. - Ameddig tusolsz, lefektetem a nagy ágyba. Ha elaludnák, mire jössz, ne haragudj meg. - mosolygok rá és felfelé kezdek mászni a lépcsőn. Lefektetem Kevint és puszit adok neki. Én még alszok, ezért megvárom Drewt.

[b]Drew:[/b] – Nekem is, hogy… gondolsz rám, és a fiadnak is ott vagy. – de alaposan meglepett azzal, hogy a magamban feltett kérdésre, rá körülbelül fél órára válaszol, hogy miért is hív annak. Hát jó. – A feleséges dolog… meg leptél a válasszal, hiszen ki nem ejtettem ezzel kapcsolatosan egy kérdést sem. Mondd csak… mióta lettél gondolatolvasó? De inkább ne válaszolj, mert aztán félni kezdek tőled! - mondom viccelődve. – A felséges dolog meg rendben, lehetne köztünk ez egy kis viccelődés, a barátaid meg jócskán nézhetnek majd. – kuncogom el magam. – A színek kiválasztásában meg benne vagyok, már meg is álmodtam. – Ezzel elkezdtem ecsetelni, mi mindent gondoltam. Még jó, hogy itt volt a pulton a papír tervezetek, így oda kellett csak nyúlnom. Legelőször a konyhát tárgyaltuk ki. Elmondta Leo az észrevételeit, hogy mi tetszik neki, meg mivel lehetne kibővíteni, majd átvettük az összes szobát. Észrevettem Kevin laposakat pislog, így Leo elviszi lefektetni. Még szerencse, hogy megfürdettem őt, így most nem kell ezzel bajlódni, na meg elég késő van már hozzá. Belelegyezek az ajánlatába, letusolok.  Mikor végeztem felöltöztem, majd Leohoz mentem. – Alszol? – kérdezem suttogva, mire rám néz sötétbarna szemeivel. Olyan… rejtélyes a tekintete, vagyis úgy érzem. – Hamar elaludt? – kérdezem meg tőle halkan, mire bólint. – Fáradt vagy, vagy beszélgessünk még egy kicsit? Egyébként mi ez a beöltözés most nálad? Talán fázol?

[b]Leonard[/b] Kicsit elpilledek, mire Drew visszaér a fürdésből, de még ébren vagyok. Mikor megkérdi, hogy beszélgessünk e még csak bólintok. Aztán szemet szúr neki, hogy hosszú ujjúban vagyok. Persze, kezd kiismerni. - Istenem, hogy te milyen kis szemfüles vagy. Jó... Mivel kár lenne hazudnom vagy titkolóznom... Arról van szó, hogy túl erősen próbáltam lemosni magamról a tömény szagot. Lehet, hogy csak az orromba égett bele a szag, de nem akart eltűnni... Ezért végül kefével is próbálkoztam és ez lett az eredménye. - húztam fel pólómat és már jobban lehetett látni a foltokat. - Úgy nézek ki, mintha suicid lennék. - nevettem fel kissé keservesen. - De fognak hiányozni az együttalvások, ha mindenkinek meg lesz a külön szobája. Mi lesz így velem nélkületek? - jegyzem még meg.

[b]Drew:[/b] Suicid? Mit is jelent az a szó? Ha jól rémlik öngyilkos hajlamot. Közelebb megyek, úgy vizsgálom meg a saját magának okozott sebeket. Felsóhajtok. – Leo, inkább szólj máskor. Nem szabad kefével dörzsölnöd a bőröd, hiszen majdnem sikerült véresre kidörzsölnöd magad. Szerintem a szagod nem rossz, de ha azt mondod, még mindig érzed, akkor legjobb illóolajokban áztatnod magad, aztán testápoló használata. Mivel láttam, hogy vettél, amit meg is köszönök, akkor bekenlek vele… már ha meg engeded! Egyébként szerintem Kev valamelyikünkkel aludhatna, hiszen még kicsi, nem szeretném, ha egyedül érezné magát. – habár lehet, ez butaságnak találja, de azért inkább elmondtam neki a véleményemet.

[b]Leonard[/b] - Nagyon kedves tőled, hogy ilyen gondoskodó vagy velem szemben. - mosolygok elégedetten. Felállok és kicammogok a fürdőbe, ahova a krémet tettem majd visszamentem és odaadtam neki. Gyengéden fogta meg a kezem és dörzsölte bele a krémet, miközben még mindig a holnapi teendőket beszéltük meg. Mikorra végzett, rendesen el is fáradtunk. Mindketten bealudtunk. Nem is keltem fel csak hajnalban, mikor Kev felsírt. Hála, Drew nem ébredt fel rá, szerintem nagyon kimerült lehetett, hisz tegnap nagyon sok dolog történt vele és nem merte még elengedni sem magát. Most viszont… hiába is állítaná… mégis csak nyugodtabban és gondtalanabbul alszik, mikor velünk van. Megetettem és tisztába tettem a kicsit és mivel már virradt, a babhordozóba tettem, amit jó melegen kibéleltem, hogy ne fázzon, mert most, hogy jön az ősz, hideg van reggelente. Előkotortam a még meglevő kávéfőzőt és lefőztem egy adag kávét. Hét felé járt az idő. Miután elszürcsöltem, a másik adaggal és Kevvel együtt felmentem az emeletre. Leültem az ágyra és gyengéden megcirógattam Drew arcát, aki nyújtózkodni kezdett… nem merem megjegyezni neki, de pont, mint egy macska… hát ez van, nem tagadhatja le önmagát. - Hahó, álomszuszék, nézd csak mit hoztunk neked! - dugtam orra alá a kávét. Kev babahordója épp, hogy köztünk volt, a kicsi aranyosan kuncogott. Biztos valami mókásat talált a szituban.

[b]Drew:[/b] Bekentem, ahol csak láttam a csúnya dörzsöléseket rajta, utána aludni tértünk. Egészen reggelig fel sem ébredtem. Kifáradtam tegnap, nem tagadom. Sok minden történt, és a mai napon is sok mindent kell elintézni, na meg holnap is. Nem bánom, hiszen a társaság jó lesz, nem leszek egyedül Kevinnel. Elmosolyodok Leo keltegetésén. – Köszönöm a kávét! – mondom, miközben lassan felülök. Elveszem tőle a bögrét, belekortyolok. – Finom lett, még egyszer köszönöm! Na de te mióta is vagy fent? – Kevin ébresztette fel, vagy magától ébredt fel? Remélem kialudta magát, mint én. Figyelem őt, majd Kevint is megnézem magamnak, aki eléggé eleven a reggel ellenére.

[b]Leonard[/b] Nagyon boldoggá tesz, hogy örömet tudtam neki okozni. Olyan enni való, ahogy a kávéját szürcsöli. - Tettem ám bele tejet is. - nevetek halkan. - A fiatalúr, ötkor kelt fel. Volt kaki és etetés, de utána visszaaludt. Végül is, eddig csak ültem mellette és a bedobott napilapot olvasgattam. Egy órája kelhetett fel nagyjából, de marha jó hatással lehetsz rá, mert az óta egyfolytában gagyarászik és hadonászik. Fogdossa a talpát és szemezget a papával. Ugye bogaram? - hajoltam hozzá közel ő pedig kidugta kis kezét és integetett felém. na, jó, lehet, hogy meg akart tépni, de az most mindegy. - Kapj magadra valamit, mert hideg van! Aztán gyere le, még meleg a rántotta.  Ha pedig hazaértünk, az lesz az első, hogy begyújtok. Már ellenőriztem, míg Kev aludt, használva volt, szóval nem kell félni, hogy berobban, vagy valami kínja van. Kevet előre viszem, jó? - mosolyogtam vissza rá az ajtóból.

[b]Drew:[/b] Bólintottam. Elgondolkozva néztem utána. Most a fűtésre gondolt, vagy a kandallóra? Habár szerintem az előbbi, de az utóbbit is jó lenne leellenőrizni, hiszen hangulatos, ha be van gyújtva és ott vagyunk előtte… hogy ettől miért más jutott eszembe? Kora reggel… perverz vagyok. Még szerencse, hogy nem gondoltam bele jobban. Mindegy, kiittam gyorsan a bögrém tartalmát, majd az ágy szélére kiülve nagyot nyújtóztam. Felvettem a Leotól kapott köntöst, na meg a mamuszt és lebotorkáltam hozzájuk. Meg volt terítve, így csak le kellett ülnöm enni. Leo is velem evett, miközben megtárgyaltuk mivel is kezdhetnénk a napot. Legelőször Kevinnek vásárolunk, hiszen neki nincsenek fontos dolgai. Pelustól kezdve, kiságyon át egészen ruházatig mindent kell neki venni. Mikor megreggeliztünk elmosogattam, majd felöltöztünk, Kevin étele, itala, na meg pelusa elpakolása után elindulunk. Még szerencse, amikor az én cuccaimat elhoztuk Leoét is felvettük, így ma nem kell ezzel bajlódnunk. Megtorpanok, amikor a bejárón meglátok egy kocsit. – Leo… vendéget vártál? – Mire megrázza a fejét. Furcsa… egyáltalán mi az a masni a kocsi ablaktörlőjénél? – Akkor ki lehet itt? Habár nem látom a kocsi tulajdonosát… lehet, hogy csak leparkolt? – mondom, miközben közelebb megyünk a járműhöz.

[b]Leonard[/b] Nagyon gyorsan felöltözik és lejön. Reggeli közben megbeszéljük, hogy Kevinnek vásárolunk először. Mikor összepakolunk végre és kifelé tartunk, Drew megdöbbenve hátra hőköl. Egy jó kis autó, amivel még fuvarozni is lehet, vagy vontatót rákötni. Egy cetli áll rajta, Luis nevével. Gyorsan bepötyögöm Luis számát Drewt meg addig nyugalomra intem. Egy pár percig beszélünk csak, mialatt elmondja, hogy ez egy céges „nászajándék”. Leteszem és kicsit sokkolva vagyok, de nem annyira fura, hisz Luis hálás, amiért csatlakoztam a csapatához és ez azt jelenti, sokat vár el tőlem a jövőben. Legalább annyi hasznot, amivel majd térül ez a kocsi. - Köhhm… - köszörülöm meg a torkom -, ez a mi ná… vagyis céges házavató ajándékunk Luiséktól. - hárítok gyorsan, mert majdnem kimondtam. - Beszállás a melegre, megyünk Kevinnek vásárolni. - mosolygok majd én is beszállok.

[b]Drew:[/b] Nyugalomra int Leo, tárcsázik. A főnökét hívta, addig én Kevinnel foglalkoztam, de rá-rásandítottam, mikor teszi már le a telefont. Végül megtette és elmondta az infót. Leesett az állam. Nem akarom elhinni, hogy ilyen piszok szerencsénk van! Leo a kocsiba küld miket, így hát beültem Kevinnel együtt. Bekötöttem magam, majd Leo indított és indultunk is. Szinte siklottunk a kövesúton, vagyis úgy érzem. – Tudod, merre van az a bolt, amit tegnap este néztünk ki? - kérdeztem meg tőle utalván a neki mutatott honlapra, amin jó sok babacuccot találtam. Bólintott, így nem aggódtam, hogy nem tudjuk, merre menjünk. Olyan 20 perc múlva be is állt a parkolóba. – Tényleg Leo, mikor is tetted le a gépjárműre a vizsgát? – ezt még nem tudom róla, hogy ilyennel rendelkezik.

[b]Leonard[/b] Megkérdi útközben, hogy tudom e merre van a bolt. Hogyne tudnám. De simán csak bólintok. bekanyarodtunk a parkolóba és elkezdtük kioldani magunkat, mikor rákérdezett jogsimra. - Még húsz voltam. A szakmánkkal együtt j árt, hogy kedvezményesen megkaphattuk a jogsit. Tudod… még, ha egy igazi tuskónak is tűnök, mindent magamnak szedtem össze, mióta csak élek. Sem az intézet, sem más nem segített… persze a mai napot leszámítva. Elsőre sikerült, meg volt velem elégedve az oktató. Hidd el, a látszat néha csal. - kiszálltam és míg Drew kioldozta magát és kimászott én kivettem a kicsit babahordóstul. Drewnak is sikerült kiszállnia. Kivettem Kevint a babahordóból és a kezemben vitte a babahordót meg átadtam Drewnak. - Ha én vagy Kev elfáradunk majd visszatesszük. Hadd nézelődjön addig a magasból, mit szólsz? Na, menjünk és vásároljunk ennek a hatalmas legénynek.

[b]Drew:[/b] - Hülye vagy, Leo! Nem vagy te tuskó, inkább egy nagyon rendes, kedves ember, aki segített nekem, és nem hagyta magára a fiát, pedig simán megtehetted volna, beadhattad volna egy otthonba és viszlát. Egyébként meg rendben, jobb így. – öröm látni, ahogy a karjában tartja. Mintha odaszületett volna. – Jól néztek ki együtt! – mosolyogtam fel rájuk, miközben megigazítottam a sapkámat, na meg Kevinét is. – Meg, ahogy látom mások szerint is. – állapítom meg, ahogy körbenéztem. A nők összesúgnak, méregetik Leot, habár nem csodálkozok, hiszen… tényleg dögös. Ezt... ki kell vernem a fejemből! Leo nem vonzódik hozzám, de… de azok a puszik! Nem! Most másra kell koncentrálni! Szidom meg magam. - Mehetünk?

[b]Leonard[/b] - Természetes, hogy jól nézünk ki együtt, hisz az én fiam és sosem adnám egy olyan helyre, ahol én is voltam. Akkor inkább vállalom a felelősséget és én magam nevelem fel szeretetben és törődésben… és gyere közelebb - ragadtam karon - mert annyira bámulnak, hogy már rosszul vagyok. - taglalom és csúnyán nézek a bámészkodókra, mert azt hiszem, az én kis Drewmat lesik, ezért „Ő az enyém!” nézéssel sújtom őket. - Gyere, nézzük meg a téli ruhákat, a pelust, az etető széket, az előkét. Akarok neki bölcsőt, járókát és még pár játékot. Ja, és ne felejtsük el, hogy babakocsi is kell. Mi is kell még, szívem? - nézek rá. - Oppsz, jaj, annyira családiasak voltunk… kezdtem nagyon jól érezni magam… és ahogy látom Kev is. Nézd, hogy kalimpál.

[b]Drew:[/b] Nem értem miért nekem kell közelebb menni. Lehet, azt akarja, hogy védjem meg őt a hiénáktól, akik éhesen nézik őt? Elindulunk, elsorolja mit is kellene neki venni. – Nem kell magyarázkodnod Leo, én is úgy hiszem, vagyis remélem, hogy… egy család féleségnek elmegyünk, habár ahhoz kell egy anya, de tudod, leszek a „feleséged” – idéző jelt mutatva ajánlom fel neki huncutan. – Na de, amiket felsoroltál mind kellenek, tipegőktől kezdve, partedliig minden kell, na meg törülközőket is kell venni, puhákat neki, de szerintem úgyis meglátjuk még, ami kell neki. Tényleg! Cumisüveg! – mondom, ahogy megláttam a kirakatban. – Meg cumi is kell neki, később meg… Hm... olyan játék, mely segíti majd azt, amikor elkezd nőni a foga. – Felnézek Leora, aki próbálja elrejteni a nevetését. – Ne nevess ki!

[b]Leonard[/b] - Hogy a viharba ne nevetnélek ki, mikor olyan aranyos vagy, mikor ilyen izgatott leszel!? Komolyan… most úgy szeretnélek… tralalala… menjünk be a boltba inkább. - karon ragadom és bevonszolom. Mindent, amit akartunk meg tudtunk venni, sőt még annál többet is. A legjobb az volt, hogy nagyon modern darabokat sikerült kifognunk, elég jó áron. Tényleg szerencsések vagyunk. Kevin tisztára fel lesz díszítve és szép gyerekszobája lehet. Így boldog gyerekkora lesz. Mindene meglesz. De a legfontosabb az egészsége… a boldogsága és az épsége. - Huuuh… szerelmes vagyok. - nyögtem fel, mikor már befelé pakoltuk a kocsi Kevin cucait. - Most, hova?

[b]Drew:[/b] Mit is szeretne? Kérdőn nézek rá, mire inkább behúz az egyik boltba, ahol a legszükségesebb dolgokat megvettük, sőt még kiderült ott, hogy van egy másik üzlete, amelyiket ő futtatja még, ahol meg tudtuk rendelni a bútorzatot Kevin szobájába. Kész szerencsénk van, nem vitás most már. Csak kitartson jó sokáig, ne érjen minket semmilyen baj! Kifelé tartunk megpakolt szatyrokkal, melyekben ruhák, pelusok, babételek, melyeket etetni lehet már ilyen korban, meg egy nagy maci is található és egyéb dolgok. Kérdőn nézek Leora. – Szerelmes? Mégis kibe vagy kérdezzem mibe? Egyébként most mi jövünk, vagyis a ház. – szerencsére Kevint a boltban megettem, így most nem kell vele törődni, sem azzal, hogy pelust kell cserélni. Még szerencse, hogy ott tettem meg, hiszen így az eladóhölgy sok mindenben tudott segíteni, hogy mit és hogyan kell Kevinnél.

[b]Leonard[/b] - Buta kérdés, belétek!!! - sértődök meg kicsit. - Két angyal az életemben. Huhh… bezárnálak titeket egy kalitkába… nem, az nem lenne a legjobb. - töprengek és közben meg is érkezünk a bútorboltba. A szekrényt elég gyorsan kiválasztjuk. Drewnak nincsenek a szekrénnyel kapcsolatban nagy igényei, ahogy nekem sem. Azt gyorsan le is fixáljuk. Jöhet az ágy, az íróasztal, nekem az kell, sosem volt, így kell. - Drew, nézd, nekem az az ágy kell és az az üveg íróasztal! - kiáltok fel, mint egy hülye óvodás a csoki boltban. Nem volt gyerekszobám, vagy mi? Ja, tényleg nem volt. - Nézd már, milyen király éjjeliszekrény jár hozzá. Az meg… lehetne a tiéd, jó puhának és melegnek tűnik. - mutatok az ágy felé. Drew közelebb megy és megtapogatja. Kicsit távolabb van tőlünk. Hintáztatom karomban Kevint, aki roppantul élvezi. Jóllakott, elégedett, nem fázik, boldog. - Huhh… ne tudd meg kicsim, hogy-hogy beledöngölném abba az ágyba a mamikádat! Hát nem aranyos, ahogy nyomogatja? - nézek Kevre, aki olyan, mintha szó szerint felvonná a szemöldökét. Az apjára ütött, de… - Remélem, nem te leszel a vetélytársam, kisfiam. - nevetek… és Kev is nevet a maga babás gügyögésén, bár gondolom nem azért, amiért én, hanem csak tetszik neki, ahogy papa nevet.

[b]Drew:[/b] Angyal… én? Meglepett vele, de nem akartam vele vitatkozni. Ha annak talál, akkor váljon egészségére, de én nem érzem magam annak. Morfondírozik, de közben betértünk a boltba, így majd utána faggatom ki, na meg megérdeklődöm most már, miért hordja le magát, miközben meg nem olyan. Megmosolyogtat a lelkendezése, megnézem azt, amit ajánl nekem. Megtapogatom, majd rá is ülök, végül elfekszek rajta a kijelölt helyen. - Tényleg jó az ágy, Leo! – szólok neki, mire felbukkan felettem. - Ki szeretnéd te is próbálni?

[b]Leonard[/b] - Ha ezt a kérésed most komolyan venném, akkor kizavarnának minket a boltból, te pedig biztos felpofoznál. - mosolygok negédesen. Leteszem Kevint az ágyra, aki kicsit beljebb süpped. Kezeivel, lábaival csapkodni kezd. - Ez nagyon jó, látod, hogy élvezi? - nézek Drewra. - Akkor csomagoltatjuk és elvisszük. - húzom fel az ágyról, immár Kevvel a kezemben. Mikor folytattuk a túrát, Kevin elálmosodott és hatalmasakat ásított, ezért a babahordóban vittük tovább. Jobban mondva, volt egy bevásárló kocsink és abba tettük a babahordót. Még jól is jött, mert tetszett Kevnek a segge alatti tologatás, ami átsegítette mesés kis álmai birodalmába. Drew is kiválasztotta az éjjeli szekrényeit és az íróasztalát. Következett a nappali berendezése, amivel én személy szerint bajban voltam, mert ötletem sem volt, hogy melyiket kéne. Nekem csak egy ötletem volt. - Drew, rád bízom a nappali bútorait, cserébe én építek a nappaliba egy saját bejáratú járókát, hogy akkor is figyelhessünk Kevre, amikor lent vagyunk és ő is elszórakozhasson. Na, elszaladok, megveszem ott szemben a kandallót… ne nézz így, újat akarok. Télen nagyon király lesz előtte teázni és sütizni… na meg szexelni is király lehet előtte. - utóbbi mondatot már menet közben, lehagyva Drewt nyögtem csak ki.

[b]Drew:[/b] Fejemet ingatva, de mosolyogva néztem Leo után. Istenem, hogy felpörgött! Ki sem nézné belőle az ember, hogy ilyen is tud lenni. Örülök neki, hogy ennyire lázba hozta az egész, na meg feloldódott mellettem ugyanannyira, mint én mellette. Visszafordítom a tekintetemet. Hm… Nappaliba milyen kanapé legyen? Végül eldöntöttem. Egy nagy kanapé, fotelek, és egy kisebb, de a színét majd vele szeretném kiválasztani, vagyis már kitaláltam milyen lehetne, de kell a beleegyezése. A fehér szín az tetszik, habár… az hamar bepiszkolódik. Lehet, nem ilyen kellene, hiszen Kevin összekoszolhatja majd, mikor kúszni, majd mászni meg tanul. A kávésasztalt, mikor megláttam tudtam, hogy melyik lesz, szóval az biztos, szőnyeget is találtam hozzá. Kellenek majd polcok, kis sarok szekrény, és a többi. Meghallom Leo lépteit, így megfordulok. - Na sikerrel jártál? Mert én igen, de kellene a véleményed.

[b]Leonard[/b] Elég sokáig elbíbelődök azon a részlegen. Nem tudok dönteni. Ezer meg egyszer körbe járok, mire döntök. Ez elé, már csak egy hatalmas, puha szőnyeg kellene. Végül kiválasztom és le is zsírozom az eladóval. Nagyon boldog vagyok. Ez is meg van, ezért visszaszaladok Drewhoz. És valóban, tényleg szaladtam. - Egy gyönyörű szép tégla berakású kandallót találtam. - lihegek térdeimre támaszkodva, mire visszaérek. Mi van ma velem? Olyan vagyok, mint egy izgatott kisgyerek. - Szóval, mondd, mi az, amit találtál, amihez kell a véleményem? - érdeklődök.

[b]Drew:[/b] Hm… jót választhatott nem vitás, kíváncsin várom, hogy hogyan is nézhet ki. - Hát nem igazán tudom, milyen legyenek a kanapék, fotelek színei. Fehérre gondoltam, hiszen szép szín, csak hát belegondoltam, hogy Kevin lehet, összepiszkolná, hiszen már most is eléggé izgága. Az apjára ütött… - gonoszkodok vele egy kicsit. - Tényleg! Te is ilyen voltál kicsiként? Na és mi a véleményed a színről? Észrevétel?

[b]Leonard[/b] - Az én életem merőben más volt, mint Keviné. Nem tudom összehasonlítani, mert neki lesz ideje rá, hogy gyerek legyen és összekenjen dolgokat. De nem tévedtél, hasonlít rám. Én is fehéret szeretnék vagy vajszínűt, de ha nem Kevin, akkor én fogom összekenni, mert béna vagyok. Lehet, jobb lenne a fekete, az mindent eltakar. De, igazad van… a fehér gyönyörű lenne a nappaliba. Mit mondtál, milyen színű is lesz? Kékeszöld, arany szegéllyel, ha jól emlékszem?

[b]Drew:[/b] - Mármint a nappali fala? – bólint. - Igen, olyan színűre gondoltam, a padló meg maradhat, ami van, csak fel kell kicsit javítani az állapotát. Jó, akkor marad a fehér, majd ki lesz takarítva, ha összekenitek. Egyébként, erre a kanapéra, és ez lenne a másik, amire gondoltam. – mutattam meg neki. - S ez a két fotel meg jó lesz még, ha többen jönnének vendégségbe. – Helyeslően hümmögött Leo, így megvettük őket, kifizettük előre, hogy majd csak ki kelljen nekik szállítani, mikor kész lesz. Addig is rendbe kell tenni a nappalit, na meg a többi szobát. -  A konyhát is beszéljük meg… - mondtam, miközben a babahordozót kezembe vettem, így indultunk át abba a részlegbe.

[b]Leonard[/b] Elsorolja, hogy mire gondolt. Végül, mégis a fehér kanapé és fotel mellett dönt. Magához veszi a babahordozót és kitűzi a következő célt… konyha. - Kérlek, szólj, ha nehéz lesz a kezednek vagy átvegyem. - ajánlom fel neki. Megérkezünk a konyhai részlegre és körbenézünk. - Mit szólnál, ha a konyhaszekrények fehérek lennének, fekete fedőlappal? - pillantok rá. - Amott… láttam egy félkör alakú pultot, ami még kényelmesen befér elé és hozzá egy félkör alakú, mennyezetre szerelhető polc, amit közvetlenül a félkör alakú pult felé szerelhetnénk és oda is pakolhatnál fűszereket, poharakat, tányérokat. A fal mellé mehetnének a szekrények, a beépíthető sütő. Szeretnék még venni olyan kis apróságokat, mint turmixgép, mikró, és italautomatás hűtő. - mutogattam jobbra, balra. - Jaj, kérlek szólj, ha túlzottan elragadtattam magam.

[b]Drew:[/b] Figyelmesen hallgatom, amit mond Leo, közben elképzelem mit hova mond, és lehetne rakni majd. - Nekem tetszenek, amiket eddig felsoroltál! Jöhet mind, majd csak találunk helyet nekik! De… legelőször, ne adjunk ki ilyen sok pénzt… Így is eleget költekeztünk. A legfontosabbakat vegyük meg, a hűtőt, a tűzhelyet, a mikrót aztán majd az apróságokat később, rendben? – félek, hogy aztán egy vasunk sem marad, főleg úgy, hogy nincs állásom. Tudom, hogy Leo jól fog keresni, de akkor is. Kifizette a házat, aztán most vettünk csomó háztartási eszközt, bútorokat, és még ott van a festék is, na meg a padlók, melyeket még meg sem vettünk. Azt majd én fogom állni pénzileg, ha már a többit nem engedte. Tartok tőle, hogy a rezsire meg nem marad már semmink sem…

[b]Leonard[/b] Nagyon boldog vagyok, amiért tetszik neki, de a fejemet vakarom, mert nem értem, hogy megint mi baja van a pénzzel. Már egyszer elmondtam neki, szóval nem értem az aggodalmait. Meglepve pislogok rá, mint a tanuló a táblára, mikor ismeretlen képletet tanul. - Drew… - sóhajtok. - Már mondtam, ez a pénz, erre van szánva. Minden belefér, és még marad is. Miért aggódsz, drága szívem? Aznap, hogy eléd mentem, már aláírtam a szomszéd nénivel a szerződési papírokat. Majdnem kétszer annyit fizetett, mint amennyit kellett volna. Nem tudom, mit akar csinálni vele. Lehet, hogy varrodát nyit, és ipari szinten gyártja majd a hímzett takarókat… - nevettem -, de akkor Luis már úton volt a bútoraimmal a mostani házunkba. Persze, nem vetted észre, mert eléggé szét voltál csúszva, amit meg is értek. A ház jó áron lett megvéve. Egy éves megtakarításom volt a bankba, mert nem tudtam felhasználni csak a fizum 15százalékát, ugyan is nem volt életem. Gyorskaját ettem meg ilyenek. Szerinted, mégis mennyi pénzem, van most? Bőven belefér minden és mivel én csinálom majd a kisebb nagyobb felújításokat - persze a festést csinálhatod - még ezzel is spórolok. Sőt, csak, hogy tudd, a régi bútorainkat, amik nem kellenek, zaciba fogom adni vagy kiárusítást tartunk a kertben - még az lenne a legjobb, legalább megismernénk a szomszédokat - így abból is visszajön majd némi pénz. Ameddig dolgozom, és elég jól keresek majd, addig nektek nem kell semmiben sem hiányt szenvednetek, és ha most azon töröd a cica buksidat, hogy te esetleg mivel nem tudsz beszállni, akkor jobb, ha kivered, mert különben itt nyomban visszacipellek az ágyakhoz és többször is, nyilvánosan magamévá teszlek. Te és Kevin az én egyetlen és pótolhatatlan családom vagytok, amivel neked ebbe a kapcsolatba be kell szállnod, az a szereteted és lelkesedésed… na, meg az elragadó mosolyod. Nélküled is, ugyan ennyi lenne a kiadásom, szóval… - levegőt vettem -, menjünk és vegyük meg a fürdőszobai kellékeket.

[b]Drew:[/b] Hallgatom Leot. Kezd tiszta lenni minden előttem. Basszus! Tényleg szét voltam csúszva akkor, de nem hittem volna, hogy ennyire! Mindegy, most már mindent tudok, nem kell aggódnom. Aztán, amit mond, hogy mit is csinálna velem nyilvánosan… Zavarba hoz, de nem csak azzal, hanem amit utána mond. – Leo, ne hülyéskedj! – ütök utólagosan a bicepszére. –  Természetes, hogy itt vagyunk neked, és… próbálom megkönnyíteni a dolgodat, ha már a nyakadba szakadtam és ne tiltakozz! Igen is egy munkanélküli macskát vettél a fedeled alá, aki a fiadra és majd rád is próbál vigyázni, ha már magad nem teszed. – jelentem ki, ahogy felrémlik, hogy csak gyorskajákon élt. - Egyébként tetszik az ötleted, hogy kiárusítást tartsunk, támogatom! De, Leo… lehetne, hogy én is beleszálljak valahogyan ebbe az egészbe? Tudom, hogy elvállaltam a festést, meg amit csak lehet, de szeretnék pénzben is beszállni. Megvehetném én a festékeket és a padlózatot?

[b]Leonard[/b] Felsóhajtok az erőlködésén. - Jó, mister neko-san, ha ez javít a lelkivilágodon, vedd meg, de szerintem még ma eléred, hogy visszamenjünk azokhoz a puha ágyakhoz. - nevettem. - Na gyere, menjünk és nézzük meg a fürdőszobai kellékeket. - vettem át tőle Kev babahordát. - De, várj! Nem vagy még éhes, már jócskán dél van. Gyere, vannak itt kajáldák. A bútorzat nagy részét már kifizettük vagy lefoglaltuk, ne aggódj, semmi sem szalad el, míg eszünk. - fogtam és egy külső éttermi részhez cipeltem. Ott szépen húztunk még egy széket Kevinnek és rá tettük az ágyikóját. Drew elé tettem az étlapot és felhúztam szemöldököm. - De aztán tényleg tessék valami normálist enni, nem pedig „hülye pláza cica módra” salátázni. - azzal magam elé is vettem egyet és nézegetni kezdtem. - Hm… én már tudom… de rég ettem ilyet. - csillantak fel szemeim. - Bundás csirkemell falatok, édes szósszal és sült krumplival. Remek. - előre dörzsöltem a hasam.

[b]Drew:[/b] Szemeimet forgatom arra, amit mond. Leadjuk a rendelést a konyhai cuccokra, majd elindulunk a fürdőszoba felé, mire Leo kitalálja, enni kellene. Igaza van, éhes vagyok. Megint kihozza belőlem a szemforgatást, mikor pláza cicázik. - Ha nem tudnád, a macskák szeretik a halat, meg a tejet. Én is így vagyok velük, szóval sosem eszek magában salátát. Ha ennék is, akkor kérnék hozzá csirkemellet, vagy kis hal rudakat. – közlöm vele a tényeket, majd belemerülök a választékba. A pincér hozzánk lép, leadja Leo a rendelését, majd én jövök. - Hm… Én is bundás csirke mellet kérek, köretként kukoricás rizst, meg egy kis sült krumpli nekem is jöhet. Inni való meg… jó lesz a bor. – utalván arra, amit Leo magának rendelt. Bólint, felírja őket, majd távozik. - Ha végeztünk a fürdőszobai részleggel, itt keresünk festéket és csempét is, vagy egy másik helyen?

[b]Leonard[/b] - Itt tökéletes lesz. Ha megvagyunk vele, akkor nagyjából minden meglesz… azt hiszem. - felelem, miután Drew is ugyan azt rendeli magának. Nem is kell sokat várnunk, mert elég gyorsan kihozzák, mi meg elég gyorsan magunkba lapátoljuk. Elégedetten hagyjuk el az étkezdét és vetjük bele magunkat a festékekbe, tapétákba és mi egymásba. Beszerezzük az összes szobára való festéket és padló lapokat, csempéket. Barna csempe megy a konyhába, ahogy Drew már előre elmesélte. Vettünk puha szőnyegeket és pár díszítő elemet a falra. Az én kis nekom olyan aranyos volt, mikor kiszúrt egy csillagdíszt és hatalmas csillagokkal a szemében örvendezett, hogy ezt majd Kevin falára ragasztja. Végül mégis utoljára marad a fürdőszobai kellék. - Nekem sarokkád kell, Drew! Szerintem tök jó, mit szólsz? - nézek rá. - Téged nem csábít? Naaaaa? Na? - incselkedem vele.

[b]Drew:[/b] Mindent megettünk folytattuk a vásárlási körutunkat. A bevásárló kocsiba beletettük a festékeket, mivel azokat haza fogjuk vinni a padlólapokkal együtt. Még szerencse, hogy a kocsinak jó nagy a csomagtartós része. Közben találtunk minden félét, ami jó lesz még, mint például a megálmodott csillagom Kevin szobájába. Megmosolyogtattam Leot a lelkendezésemmel, ami az én ajkaimra is azt csalt. Végül csak eljutottunk a fürdőszobai részleghez. Boldogan fejemet csóválva megyek közelebb a felébredt Kevinnel a karomban, hogy megnézzem az általa választott sarokkádat. – Hm… Nekem tetszik! Nekem is kell egy ilyen, de megelégszek simán egy kerek kis káddal is! De előre látó vagyok, szóval majd kell Kevin ízlésének is majd valami, de csak akkor, mikor nagyobb lesz. – helyeslően hümmög mellettem Leo. –Na, de akkor biztosan ezt szeretnéd?

[b]Leonard[/b] - Mindenképpen ezt akarom. - felelem határozottan és nyomok egy hatalmas puszit a kisfiam arcára. - Jó reggel, törpike. - szórakoztam vele, míg Drew elment lerendezni, amit megvettünk. Mint kiderült, holnap mindent kiszállítanak nekünk. Kész szerencse, az apróbb csecse-becséket mi is haza tudjuk vinni. Kész volt minden, teljesen kész, így fáradtan ültünk be az autóba és vettük az irányt végre hazafele. Igen, büszkén és boldogan mondhatjuk el, hogy haza. Kevin ezerrel magyarázta a magáét a kocsiban, míg vezettem.  A felénél elröhögtem magam és Drewra néztem, aki mellettem ült. - Szerinted, most a fejünket osztja, amiért ilyen sok időre elrángattuk otthonról? - nevettem tovább jó ízűen.

[b]Drew:[/b] Végre végeztünk. Elfáradtam, pedig csak keresgéltünk választottunk és egyeztettünk. Holnap… szép kis nap vár ránk! Ezen agyalok, hogy melyik szobával is kellene kezdeni a rendberakást, mikor Leo nevetve kérdezi, szerintem mit csinál Kevin. – Lehet, de szerintem ő is élvezte, habár átaludta majdnem az egészet. – Néztem rá a szóban forgóra, aki megint neki kezdett és ez egészen hazáig. Otthon megetettem, majd jött a fürdetés az új kapott kiskádban. Élvezte, nagyon is. Mikor végeztem rátettem az ágyon lévő törülközőre. Megtörülgettem óvatosan, közben puszikkal halmoztam el. Valahogy… szükségét éreztem, hogy ezt tegyem. Olyan puha a bőre, élvezetes megpuszilni, hozzáérni. Leo is csatlakozott időközben hozzánk. Most ő készítette el a vacsoránkat, így miután Kevin elaludt, lementünk enni. Mosogatást én vállaltam el, így ő lefürdött, majd én is. Szinte beestem az ágyba, annyira fáradt voltam. – Holnap nagy munka vár ránk. – helyeslően hümmögött Leo, aztán mondta, lehet, segítséget kellene kérni. Nem tiltakoztam ellene, hiszen rászorulunk, mivel ha megjön minden, akkor nem tudjuk betenni a helyükre. A festést akkor is én fogom megcsinálni, ezt kikötöttem, ami miatt Leo halkan felkuncogott, nehogy felébresszük Kevint, végül jó éjt kívánva egymásnak elaludtunk.