Neko-chii - Rin
Teletha - Kita
4. fejezet
[b]Rin[/b]
Könnyek szaladtak a szemembe szavaitól, de visszafogtam magam. Mikor kiléptem az ajtón a szívem meghasadt. Elgondolkodtam, hogy visszamenjek-e, de inkább elindultam a motoromért, onnan pedig haza. Otthon levetkőztem és egy boxerben elfeküdtem az ágyon. Szabad útra engedtem könnyeimet. A hétvégét ivászattal töltöttem. Vasárnap este részegen az ágyba estem és bealudtam. Hétfőn elgondolkodtam, hogy bemenjek-e dolgozni, mert rohadtul kómás voltam, de úgy döntöttem nem pöcsölök itthon. Nagy nehezen felöltöztem, kicsit rendbe szedtem a frizurám, majd elindultam. Mikor beértem fáradtan a tanári asztalhoz ültem. - Szabad foglalkozás. - Legyintettem, a diákok pedig beszélgetni kezdtek, de csak suttogva. Néhányan elővették a mobiljukat, de nem izgatott, túl fáradt voltam. Végignéztem rajtuk. Egyedül Kita nem beszélgetett, csak firkálgatott valamit a füzetében.
- Sensei, szeretnék kimenni a mosdóba. - Mondta Kita.
- Menj csak. - Az asztalt bámultam. Azon gondolkodtam, hogy ő is érzi-e ezt a szorongást, amit én. Felálltam és az ablakba támaszkodtam. Sütött a nap, az én kedvem mégis a zuhogó esőhöz volt hasonló. Kita se kicsengetésre, se becsengetésre nem ért vissza. Tudtam, hogy hol van. A tető felé vettem az irányt és kinyitottam az ajtót.
- Figyelj Kita, én... - Elakadt a szavam. Épp az egyik osztálytársával... szexelt. - Oh... akkor... nem zavarok. - Becsuktam az ajtót. Ledöbbentem. Ennyi az a nagy szerelem? Akkor játszunk így. Erőt vettem magamon és fájó szívvel visszaindultam.
[b]Kita[/b]
Mikor csattant Rin mögött az ajtó, az ágyra basztam.
- Fenébe! Fenébe! Fenébe! - püföltem. Összepakoltam magam és a motoromra pattantam. Egész végig tartottam magam és nem engedtem ki. Mikor hazaértem anyám még ébren volt. Becammogtam és ránéztem. Mivel látta rajtam, hogy szarul vagyok, elnyomta a szemrehányó ,, - Hogy néz ki a hajad?" - kérdését. Még szerencse volt, hogy hétvége jött, amit intenzív ivással és unalmas baszásokkal töltöttem. Tényleg marha szar volt. Félrészegen estem haza. Nekidőltem az ajtónak és lecsúsztam rajta. Anyám csörtetett ki és szemrehányóan nézett rám.
- Istenem, Kita... El akarod inni az összes agysejted? - végignézett rajtam majd sóhajtva leült mellém. - Mi a baj? - nézett rám.
- Talán... De nem biztos... Csak talán... Szerelmes vagyok. - hüppögtem szabadon engedve könnyeim. Anyám felkísért és ágyam mellé ült, miután lefektetett. Hajamat simogatta gyengéden... És a rémes hétfő reggel hamarabb eljött, mint akartam volna. Nem akartam bemenni, végül úgy döntöttem, hogy nem adom meg azt az örömöt, hogy érezze, ő győzött. Táskás szemekkel vonaglottam be, még a motoromat is otthon hagytam, mert anyám nem engedte, hogy azzal menjek, inkább behozott. A suli előtt még elnyomtam egy cigit és csak utána mentembe. Szar szemüvegem, lecseréltem egy műanyag keretes, feketére, amitől sokkal dögösebbnek néztem ki. Már nem volt szükség felkötni a hajam, mert nem volt mit. A hátsó padba ültem le közvetlenül az ablak mellé, ugyanis helyet cseréltem azzal, aki ott ült. Nem volt kedvem az első padból Rint nézni, még csak az kellett volna. Kicsit kioldottam a nyakkendőm, mert szinte fojtogatott és egész végig az ablakon bámultam kifelé kezemet támasztva fejemet.
- Szabad foglalkozás. - közölte Rin, mikor belépett és fáradtan lerogyott a székére. Elővettem a telóm és bedugtam a fülhallgatóm, zenét hallgattam, miközben még mindig ki bámultam. Persze, hogy egy szar szerelmes, fájdalmas számnak kellett mennie épp, amitől még a szívem is elszorult és fájdalom ült ki az arcomra. Tizenöt perccel az óra vége előtt felálltam, de nem néztem Rinre.
- Sensei, szeretnék kimenni a mosdóba. - mondtam.
- Menj csak. - válaszoltam Rin, de szemét végig asztalára szegezte. Természetesen nem a mosdóba mentem, de erre, addigra biztos ő is rájött, mert kicsengettek és én nem mentem vissza. A tetőre mentem cigizni. De most nem a korláthoz mentem, hanem a falnak vettem hátam, lecsúsztam és úgy gyújtottam rá. Szorított a mellkasom, rohadt szar érzés volt. Becsengettek, de én még nem mentem vissza csak ültem. Nem tudtam, milyen óra jön, de nem is érdekelt. Rint úgy sem érdekli, ott vagyok e vagy sem. Egy szőke lány dugta ki a fejét az ajtón. Az egyik osztálytársam volt, az a ledérebb, könnyűvérűbb fajta.
- Nya~ Kita. Mit csinálsz itt? - térdelt elém.
- Nem látod? Cigizek. - vetettem neki oda. A lány vállat vont és közelebb kúszott. Kibontotta gatyámat és rögtön rám cuppant.
- Te mi a szart csinálsz? - néztem rá értetlenül.
- Nem látod, buta? Szexelni akarok veled, nem jó? - kérdezte kacéran.
- De, kurva boldog vagyok. - köptem neki oda, de ő nem foglalkozott vele. A következő pillanatban már félre is húzta a bugyiját és belém ült. - Elkezdődött az óra, nem zavar? - kérdeztem.
- Nem. Rin Sensei, úgy sem foglakozik velünk. - válaszolta majd kezeimet a mellére tapasztotta. - Szereted a nagy melleket? - kérdezte. Megszorítottam és tapiztam majd elfintorodtam.
- Jobb lenne, ha laposabb lennél. - válaszoltam.
- He? A kis mellűeket szereted? - sértődött meg. Nem vettem észre semmit, csupán egy ajtócsukódást. Nem tudtam ki lehetett az, mert nem figyeltem oda. De a lány irritált, ezért hangosan feleltem neki.
- Kiszórakoztad magad? Már unom, szóval, ha befejezted leszállhatnál rólam végre. - vágtam oda neki.
- De… nem tehetek róla, hogy nagy a mellem. - nyavalygott.
- Ki nem szarja le… a pasikat szeretem. Az én farkam seggekbe jár, szóval nem izgatsz. Most különben is… van valaki, akire jobban vágyom. - fordítottam el a fejem. - Húzz el. - rivalltam rá.
[b]Rin[/b]
Már épp indultam, mikor Kita hangját hallottam. - Ki nem szarja le… a pasikat szeretem. Az én farkam seggekbe jár, szóval nem izgatsz. Most különben is… van valaki, akire jobban vágyom. Húzz el. - A szívem majdnem kiugrott a helyéről. Nem bírtam tovább, a falhoz dőltem és zokogni kezdtem. - Idióta! Idióta! - Püföltem erőből. Vörös lett a kezem. Mikor hallottam, hogy nyitódik az ajtó a fal mögé húzódtam és eltakartam szám. A telefonom jelezte, hogy üzenetem jött. Méghozzá Kitától. Nem jön be az órára. Remek. Akkor még beszélni sem tudok vele. Könnyes szemekkel a falhoz ültem és szipogtam. - Utálom az életem… - Sóhajtottam. Nem akartam hinni a fülemnek, de mintha Kita a nevemet kiabálta volna. - Nem vagyok segg! - Kiabáltam vissza. Az ajtóhoz szaladtam és kinyitottam. Megláttam a fiút, ahogy a korlát mellet kiabál. - Itt vagyok mögötted... ne ordíts... - Nem mertem ránézni, így a padlót bámultam.
- De, az vagy... Sensei. A szemembe sem mersz nézni, te... - Mondta gúnyosan.
- Te mi? Na mondd ki! Balfasz? Idióta? Sajnálom, hogy megismertük egymást, sajnálom, hogy szeretlek! De ha te annyira állítod, hogy szeretsz, akkor simán ellökhetted volna magadtól azt a lányt! De te… hagytad, hogy tapizzon... ez neked az a nagy szerelem? - Már könnyes szemekkel beszéltem. Muszáj volt kiadnom magamból.
- Akkor kezdjük az elején, Sensei. Egy, most mondtad ki, hogy szeretsz, eddig hűen tagadtad. Kettő, a lány letámadott, mikor épp magam alatt voltam… de nem értem mi jogon kérsz te engem számon azok után, hogy te magad küldtél el a büdös francba azzal, hogy nem akarsz velem lenni, mert úgy mond öreg vagy hozzám, ami az eddigi leg szánalmasabb indok, amit ki tudtál találni. Három, még nem mondtam ki, hogy szeretlek. De, mivel te nem akarsz engem és inkább eldobsz… odadobsz ilyen… nőknek nevezett akárkiknek… nos, ez mind a te hibád Sensei. - Kikerült és elment. Zokogni kezdtem. De nem azért, mert fájt. Hanem, mert igaza volt. Kimentem az iskolából, felültem a motoromra és elhúztam. Nem érdekeltek a következmények. Csak mentem, azt sem tudtam, hogy hova. Megálltam ott, ahol senki sem volt, leültem egy fához és csak sírtam.
[b]Kita[/b]
A lány vérig sértődött és felugorva elrohant. Fejemre szorítottam öklöm majd a falba vertem.
- Rin… te szemét, mi a fenét művelsz velem? Átkozott, átkozott. - püföltem immár a falat. Rászorítottam farkamra majd verni kezdtem, Rinre gondolva és sikeresen el is mentem. - De kurva szar volt. - álltam fel és felöltözve a korláthoz sétáltam, hogy rá gyújtsak. Elővettem telefonom és pötyögni kezdtem. Rin nem tudta a számom, de én tudtam az övét…, amit szerintem ő el is felejtett, ahogy azt is, hogy múltkor küldtem neki egy üzenetet órán, ezért megvan neki a számom. A küldés gombra kattintva, elküldtem neki a következő üzenetet. [i]„ Sensei, erre az órára nem megyek be, bocsi, szarul vagyok! Pá!”[/i] A méreg egyre jobban felszökött bennem. A korlát szélére álltam és széttártam karom. Nem… nem akartam öngyilkos lenni csak kiabálni. Kiabáltam is, jó hangosan, ahogy a torkomon kifért.
- Riiiiiin, te hülye segg! - ideges voltam, nagyon ideges.
- Nem vagyok segg! Itt vagyok mögötted... ne ordíts... - kitrappolt és mellém állt, tekintetét a padlóra függesztve.
- De, az vagy… Sensei. - az utolsó szót gúnyosan köptem csak ki. A szemembe sem mersz nézni, te… - nem fejeztem be, mert időben észbe kaptam.
- Te mi? Na mondd ki! Balfasz? Idióta? Sajnálom, hogy megismertük egymást, sajnálom, hogy szeretlek! De ha te annyira állítod, hogy szeretsz, akkor simán ellökhetted volna magadtól azt a lányt! De te… hagytad, hogy tapizzon... ez neked az a nagy szerelem? - kezdettel velem kiabálni, mintha igaza lenne.
- Akkor kezdjük az elején, Sensei. Egy, most mondtad ki, hogy szeretsz, eddig hűen tagadtad. Kettő, a lány letámadott, mikor épp magam alatt voltam… de nem értem mi jogon kérsz te engem számon azok után, hogy te magad küldtél el a büdös francba azzal, hogy nem akarsz velem lenni, mert úgy mond öreg vagy hozzám, ami az eddigi leg szánalmasabb indok, amit ki tudtál találni. Három, még nem mondtam ki, hogy szeretlek. De mivel te nem akarsz engem és inkább eldobsz… odadobsz ilyen… nőknek nevezett akárkiknek… nos, ez mind a te hibád Sensei. - azzal kikerültem és mikor elhaladtam mellette, megcsillant egy könnycsepp a szemeimben. Egész nap csak ültem a padban és bámultam hol az ablakon, hol magam elé. Sensei eltűnt, elintéznivaló címén nem jött be. Az utolsó óra előtt, ami tesi volt, láttam megjönni. Kicsit imbolygott. Átöltöztünk az öltözőben és kimentünk a terembe, ott vártuk, hogy megjöjjön. Én kicsentem egy labdát a szertárból és addig pattogtattam meg kosárra dobtam.
[b]Rin[/b]
Ittam egy kicsit a megmaradt piámból, majd visszamentem. Lassan bementem a tornaterembe. - Idefigyelj Kita... - Sétáltam a fiúhoz félrészegen. - Rohadtul fáj, ha mással vagy... - Csuklottam és könnyezni kezdtem. - Kibaszottul szeretlek, te állat! - Megemeltem hangomat és mint egy idióta, taperolni kezdtem. - Szeress már engem… - Ölébe estem, ő pedig elkapott. Kita átöltözött, majd hazavitt. Ruhástul a kádba rakott és hideg vizet engedett rám.
- Józanodj! - Kiabálta. Könnyes szemekkel bámultam magam elé, tarkómat fogtam és hagytam, hogy folyjon a víz. Felnéztem és hajamba túrva elzártam a vizet. - Józan vagyok, kösz... - Elnéztem.
- Komolyan felhúzol. - Betekert egy törülközőbe és a hálószoba ágyára dobott. - Nagyon, de nagyon felhúzol. Miért vagy ennyire hülye, he? - Kérdezte. Vállat vontam és vacogva feküdtem az ágyon.
- Látom, szeretsz sértegetni… - Vágtam neki, de még a szemébe se néztem. Felültem, megtöröltem a hajam, majd póló, nadrág és boxer után kutattam. - Átöltözök, kimész? - Mellém ült és maga felé fordította arcom.
- Erről beszélek, hogy baszna meg egy talicska kanmajom, te hülye! Mégis mit képzelsz? Bejössz berúgva az iskolába, közlöd velem, hogy „Rohadtul fáj, ha mással vagy. Kibaszottul szeretlek, te állat! Szeress már engem” aztán meg játszod itt az eszed józanul. Kurva életbe, döntsd már el egyszer józanul is, hogy mit érzel, és ne játssz más érzéseivel. Bassza meg. És… nem, nem megyek ki. Miért mennék, basszus? Rémlik, hogy már a seggedet is kinyaltam, akkor meg mégis mi a fenét láthatnék, amit eddig nem? - Idegeskedett. Zavartan szólaltam meg.
- M-Mikor ideges vagyok, össze-vissza beszélek... - Dadogtam. - De miért akarod ennyire, hogy szeresselek? Azt mondtad, még nem mondtad ki és semmi jelét nem mutatod annak, hogy szeretsz... akkor én miért szeressek egy nálam jóval fiatalabbat? - Felálltam és levettem pólóm, majd a nadrágomat. - Ne játszd már az eszed. Mikor ideges vagy és részeg, akkor mondod ki az igazat. Tudom, hogy szeretsz, de komolyan sokkol, hogy ilyen gyengeelméjű vagy, ha ilyenekről van szó. Még, ha nem is voltam szerelmes és érzésileg nem is tudom, milyen… azt tudom, hogy te totál belém vagy zúgva. Inkább belemenekülsz a sima testiségbe, eliszod magad, hogy gátlástalan lehess, és ne kelljen gondolkodnod, de legjobban azt akarod, hogy úgy feküdjek le veled, hogy az ne dugás legyen, hanem kölcsönös szerelem. Miért akarom, hogy szerelmes legyél belém? Mint mondtam, és mint te is mondtad… én csak egy kölyök vagyok. Egy olyan kölyök, aki rideg családban nőtt fele. Apámat egy éve nem láttam, a kórháznak él a kórházban él. Hogy ne kelljen látnom anyám keserű arcát, aki emiatt kissé elhanyagolt, a bulizást választottam és persze a testiséget, ami által érzem mások melegét, ha egy kicsit is. Szerinted, miért akarom, hogy szerelmes légy belém? Nincs tipped? - Elszégyelltem magam. Felvettem egy pulcsit, egy boxert és egy nadrágot, majd visszaültem mellé és magamhoz öleltem.
- Én csak... sajnálom... - Próbáltam visszafogni a könnyeimet. - Szánalmas vagyok, de mi értelme van a viszonzatlan szerelemnek? Az csak fájdalom… - Itt már nem bírtam, szorosabban öleltem és zokogni kezdtem.
- Lehet, hogy szerelmes vagyok beléd, de mivel nem ismerem még ezt az érzést, addig nem akarom kimondani. De nem válaszoltál a kérdésemre. Na, mindegy. Azért szerettem volna, ha belém szeretsz, mert akkor megtaníthattad volna nekem, milyen érzés is az. - Mondta komolyan.
- Hát... - Kezdtem. - Szerelmesnek lenni olyan, mint leugrani egy ház tetejéről. Az eszed azt mondja ez nem jó dolog, de a szíved azt, hogy tudsz repülni. Akkor csak az az egy személy számít neked, ideges vagy ha mással látod, magadnak akarod. A baj csak akkor van, ha ez viszonzatlan. - Meséltem.
- Az én eszem azt mondja, hogy na nehogy már te döntsd el, mikor az én agyam, a szívem pedig zakatol, ha itt vagy mellettem. Ha nem vagy, akkor bárkire nézek téged látlak és ez rohadtul zavar. Rosszul vagyok a tudattól, hogy bárki rád nézhet vagy hozzád érhet rajtam kívül. Rosszul vagyok attól is, ha nem csak rám figyelsz vagy részegen csak dugni akarsz és nem közlöd, hogy azért… mert. Megállás nélkül csak azt a szót akarom hallani, amit annyira gyűlöltem eddig, ami minden ország nyelvén csodásan hangzik, de a fejemben undorító, a szívem mégis csodásnak érzi. Ez akkor mi? - Dőlt el az ágyon. Felcsillantak szemeim. Elgondolkodtam, hogy igaz-e amit hallok vagy csak álom. És igen. Simogatni kezdtem mellkasát, közel hajoltam arcához és odasúgtam.
- Szerelem. - Lágyan megcsókoltam. Mikor eltávolodtam tőle csillogó szemeimmel az ő csodaszép szemeit bámultam. Bele lehetett bolondulni abba a nézésbe. - Lehúzott magához.
- Sejtettem, ahogy anyám is megmondta. - Mondta. - Szóval akkor... te szerelmes vagy belém? - Kérdeztem. Élt bennem egy kis remény, hogy igen, de féltem a nemtől.
[b]Kita[/b]
- Idefigyelj Kita... - érkezett meg Rin és tétován, kacskaringósan jött felém. Éreztem, hogy nem stimmel valami. - Rohadtul fáj, ha mással vagy... Kibaszottul szeretlek, te állat! Szeress már engem… - csuklott majd sírt és elesett épp, hogy megfogtam. Zavartan néztem körbe.
- Ööö… Sensei nem érzi jól magát elviszem a gyengélkedőre, ti meg húzzatok haza, nem lesz gond. - utasítottam a többieket. Berontottam az öltözőbe, ahol leültettem a padra és addig átöltöztem. Fogtam egy taxit, mert így nem bírtam motorra ülni vele és haza vittem, hozzá. Mikor megérkeztünk, a fürdőbe cipeltem és ruhástul, mindenestül a zuhany alá tettem. Hideg vizet engedtem rá és felemeltem hangom.
- Józanodj!
- Józan vagyok, kösz... - zárta el a vizet kis idő múlva majd félre nézett.
- Komolyan felhúzol. - kaptam fel a földről és bebugyoláltam egy törölközőbe, a hálóba vittem és az ágyra dobtam. - Nagyon, de nagyon felhúzol. - sóhajtottam. - Miért vagy ennyire hülye, he?
- Látom, szeretsz sértegetni… Átöltözök, kimész? - vagdalkozott egy sort majd törölközni kezdett és másfelé nézett. Leültem mellé az ágyra és kezemmel felém fordítottam az arcát.
- Erről beszélek, hogy baszna meg egy talicska kanmajom, te hülye! Mégis mit képzelsz? Bejössz berúgva az iskolába, közlöd velem, hogy „Rohadtul fáj, ha mással vagy. Kibaszottul szeretlek, te állat! Szeress már engem” aztán meg játszod itt az eszed józanul. Kurva életbe, döntsd már el egyszer józanul is, hogy mit érzel és ne játssz más érzéseivel. Bassza meg. És… nem, nem megyek ki. Miért mennék, basszus? Rémlik, hogy már a seggedet is kinyaltam, akkor meg mégis mi a fenét láthatnék, amit eddig nem? - mérgeltem fel magam.
- M-Mikor ideges vagyok, össze-vissza beszélek... De miért akarod ennyire, hogy szeresselek? Azt mondtad, még nem mondtad ki és semmi jelét nem mutatod annak, hogy szeretsz... akkor én miért szeressek egy nálam jóval fiatalabbat? - dadogta majd vetkőzni kezdett.
- Ne játszd már az eszed. Mikor ideges vagy és részeg, akkor mondod ki az igazat. Tudom, hogy szeretsz, de komolyan sokkol, hogy ilyen gyengeelméjű vagy, ha ilyenekről van szó. Még, ha nem is voltam szerelmes és érzésileg nem is tudom, milyen… azt tudom, hogy te totál belém vagy zúgva. Inkább belemenekülsz a sima testiségbe, eliszod magad, hogy gátlástalan lehess, és ne kelljen gondolkodnod, de legjobban azt akarod, hogy úgy feküdjek le veled, hogy az ne dugás legyen, hanem kölcsönös szerelem. Miért akarom, hogy szerelmes legyél belém? Mint mondtam, és mint te is mondtad… én csak egy kölyök vagyok. Egy olyan kölyök, aki rideg családban nőtt fele. Apámat egy éve nem láttam, a kórháznak él a kórházban él. Hogy ne kelljen látnom anyám keserű arcát, aki emiatt kissé elhanyagolt, a bulizást választottam és persze a testiséget, ami által érzem mások melegét, ha egy kicsit is. Szerinted, miért akarom, hogy szerelmes légy belém? Nincs tipped? - vontam fel a szemöldököm. Felöltözködött majd visszaült mellém és megölelt.
- Én csak... sajnálom... Szánalmas vagyok, de mi értelme van a viszonzatlan szerelemnek? Az csak fájdalom… - nyeldesni kezdte könnyeit, de végül kifakadt és sírni kezdett.
- Lehet, hogy szerelmes vagyok beléd, de mivel nem ismerem még ezt az érzést, addig nem akarom kimondani. De nem válaszoltál a kérdésemre. Na mindegy. Azért szerettem volna, ha belém szeretsz, mert akkor megtaníthattad volna nekem, milyen érzés is az. - néztem rá komolyan.
- Hát... Szerelmesnek lenni olyan, mint leugrani egy ház tetejéről. Az eszed azt mondja ez nem jó dolog, de a szíved azt, hogy tudsz repülni. Akkor csak az az egy személy számít neked, ideges vagy ha mással látod, magadnak akarod. A baj csak akkor van, ha ez viszonzatlan. - mondta.
- Az én eszem azt mondja, hogy na nehogy már te döntsd el, mikor az én agyam, a szívem pedig zakatol, ha itt vagy mellettem. Ha nem vagy, akkor bárkire nézek téged látlak és ez rohadtul zavar. Rosszul vagyok a tudattól, hogy bárki rád nézhet vagy hozzád érhet rajtam kívül. Rosszul vagyok attól is, ha nem csak rám figyelsz vagy részegen csak dugni akarsz és nem közlöd, hogy azért… mert. Megállás nélkül csak azt a szót akarom hallani, amit annyira gyűlöltem eddig, ami minden ország nyelvén csodásan hangzik, de a fejemben undorító, a szívem mégis csodásnak érzi. - dőltem hátra az ágyon. - Ez akkor mi? - Rin közelebb hajolt és megsimította mellkasom.
- Szerelem. - suttogta és önelégült mosoly ült arcára. Sóhajtottam majd lehúztam magamhoz az ágyra.
- Sejtettem, ahogy anyám is megmondta. - nyugtáztam.
- Szóval akkor... te szerelmes vagy belém? - kérdezte félszegen. - fejéhez nyúltam és lehúztam magamhoz.
- Tényleg felbosszantasz! - morogtam. - Még mindig nem egyértelmű, baka Sensei? Persze, hogy az vagyok!
[b]Rin[/b]
- Tényleg felbosszantasz! Még mindig nem egyértelmű, baka Sensei? Persze, hogy az vagyok! - Morogta és közelebb húzott magához. - Teljesen elvörösödve, szótlanul néztem rá. Szóval Kita szerelmes belém. Próbáltam leplezni, hogy mennyire örülök, de nem ment. Boldogan öleltem át.
- KITAAA! - Szorongattam, mint egy plüssmacit.
- Oké… én is örülök, hogy végre béke van, de szeretnék fürödni, mert büdös vagyok. Lehetne? Amúgy, te nem fázol? Hideg vízben fürödtél. - Mondta.
- Hát... ha gondolod, fürödhetnénk együtt. - Felálltam és a fürdő felé vettem az irányt, de az ajtónál megálltam és visszafordultam. - Jössz? - Néztem a fiúra aranyosan.
- Persze, én is így gondoltam. - Felelte és utánam jött. A fürdőben levetkőztetett, majd levetkőzött és a zuhany alá álltunk. Mosni kezdett, nyakam csókolgatta, és mikor kezével megérintette mellbimbóm, felnyögtem.
- S-Sajnálom… csak… mindegy… - Elfordítottam vörös fejem és a falat bámultam. Izmos felsőtestemen végigfolytak a vízcseppek. Visszafordította fejem és megcsókolt.
- Mi is? Én speciel nagyon boldog vagyok, hogy képes vagyok ilyen izgatottá tenni téged. - Megint megcsókolt. - Mióta is nem csináltuk, már nagyon kívántalak, kívánlak. - Vörös arcom takargattam.
- E-Egy picit… talán… én is kívánlak… - Végignéztem testén és ajkamba haraptam. - Francba is… hogy lehetsz ilyen... Istenem, rád mászok… - Harapdáltam ajkam, és merevedni kezdtem.
- Egy picit mi? - nevetett. - Ez a részed itt… - nyúlt a lábaim közé-, nem azt engedi következtetni, hogy kicsit kívánsz. De mint látod, nálam sincs máshogy. - kezemet farkához vezette. - Hé Rin - fülemhez hajolt-, nem akarsz megízlelni? - vigyorgott. Nagyot nyeltem, majd lassan elé guggoltam. Megragadtam farkát, de először csak csúcsát nyaldostam, majd végignyaltam az egészet. Lassan húzogatni kezdtem, miközben szoptam. Lábával farkamat simogatta, ettől nagyokat nyögtem. - Rin, te nem csak a tanításban vagy tehetséges, de a szopásban is. Viszont vigyázz, azért le ne nyeld, mert még kell. - Nevetett. Elvörösödve néztem fel rá, miközben még mindig számban volt szerszáma. Kicsit kiegyenesedtem, de még mindig guggoltam. Megfogtam combjait és lehunyt szemekkel folytattam.
[b]Kita[/b]
- KITAAA! - nem bírta tovább és szorongatni kezdett. Azt hitte majd átverhet és elrejtheti mosolykáját, de nem jött össze.
- Oké… én is örülök, hogy végre béke van, de szeretnék fürödni, mert büdös vagyok. Lehetne? - kérdeztem majd felálltam. - Amúgy, te nem fázol? Hideg vízben fürödtél.
- Hát... ha gondolod, fürödhetnénk együtt. Jössz? - felállt és elindult a fürdő felé, de az ajtóból visszanézett.
- Persze, én is így gondoltam. - feleltem majd követtem. Mikor beértünk levetkőztettem, utána magam is és beálltunk a kellemes zuhany alá. Mosdatni kezdtem és csókolgatni nyakát. Mikor szappanos kezem elsiklott mellbimbóján véletlenül, ő felnyögött.
- S-Sajnálom… csak… mindegy… - mondta, miután felnyögött és édesen elfordított pipacsvörös arcát. Imádni való. Visszafordítottam kezemmel majd megcsókoltam.
- Mit is? - kuncogtam. - Én speciel nagyon boldog vagyok, hogy képes vagyok ilyen izgatottá tenni téged. - majd megint megcsókoltam. - Mióta is nem csináltuk, már nagyon kívántalak, kívánlak.
- E-Egy picit… talán… én is kívánlak… - vizslatni kezdett és ajkába harapott. - Francba is… hogy lehetsz ilyen... Istenem, rád mászok… - férfiassága üzembe lendült és nekiszorította combomnak.
- Egy picit mi? - nevettem fel. - Ez a részed itt… - nyúltam lába közé-, nem azt engedi következtetni, hogy kicsit kívánsz. De mint látod, nálam sincs máshogy. - vezettem le kezét ágyékomhoz. - Hé Rin - hajoltam füléhez-, nem akarsz megízlelni? - vigyorogtam önelégülten. Lassan, bátortalanul térdelt le elém. Nem tudtam, hogy azért e, mert rég csináltuk és a békülés után érzett még egy kis szégyenlősséget, mint az elején vagy a szerelmi vallomás miatt volt e, de óvatosan kezdett neki. Aztán egyre jobban belelendült és lassan kezdte elragadni a hév. Lábammal meredező farkához értem és simogatni kezdtem, mire ő hatalmasokat nyelt. Felnevettem.
- Rin, te nem csak a tanításban vagy tehetséges, de a szopásban is. Viszont vigyázz, azért le ne nyeld, mert még kell. - Rin nem lankadt folytatta, amit elkezdett bár felpillantó tekintete végtelenül felizgatott. Megragadtam karját és felrántottam. Megcsókoltam és én is leguggoltam elé. Egyik lábát átvetettem lábamon majd lába közé bújtam. Lassan kezdtem, de utána gyorsabbra fogtam és élveztem Rin édes, erotikus kis nyögéseit.
[b]Rin[/b]
Felrántott, megcsókolt és elém guggolt, majd szopni kezdett. Meglepődtem és elpirultam. Egyre hangosabbakat nyögtem. - Kita... Kita… - Nyögtem nevét, miközben kezemmel a falnak támaszkodtam. Simogatni kezdtem. Összeszorítottam szemeimet és élveztem, ahogy szerszámommal játszik. Elélveztem, Kita pedig lemosott. Elterültem a padlón. Lábaim közé mászott és ujjazni kezdett. Közelebb húzott, farkát bejáratomhoz tette, de mielőtt belém hatolt volna végigsimított arcomon.
- Nem fáj már… a múltkori? Nem félsz tőlem? - Oldalra hajtottam fejem és elgondolkodtam.
- Hmm… nem. Tudom, hogy vigyázol rám… - Mosolyogtam rá aranyosan, majd csókra csücsörítettem ajkaimat. Megcsókolt és belém hatolt. Egyszerre nyögtünk fel. Átölelt én pedig vállába fúrtam fejem.
- Te… mindig tudod, mivel izgass fel a végletekig. Mondd ki! Mondd ki megint… azt a szót! Rin… szeretlek!!! - Ledermedtem szavain. Komolyan kimondta, hogy szeret?! Meglepődve néztem szemeibe.
- É-Én is… szeretlek… - Dadogtam teljesen vörös fejjel. Megnyaltam száját és csókot nyomtam rá. - Nagyon… - Nyakát kezdtem harapdálni és élveztem izgató sóhajait. A csempébe vert és nagyokat lökött.
- A... aaaa fene bánja, hogy kimondtam és cikinek érzem, mikor hallhattam tőled is. Istenem, annyira cuki, mikor elvörösödsz. Én kis Rinem… te vagy, aki megtanította, aki kihozta belőlem ezt az érzést. Ez a te érdemed, hát nem vagy büszke magadra, édes kis szerelemem? - Fülem nyaldosta. Kéjesen nyögtem.
- Kita... csak a tiéd vagyok! Azt csinálsz velem, amit csak akarsz! Bilincselj az ágyhoz, kösd be a szemem, nyaldoss össze-vissza! Játssz velem, egyetlenem! - Kérleltem könyörgő hangon. Csillogtak szemeim, vörös arcomról folyt a víz. Ajkamba harapva pásztáztam Kita testét.
[b]Kita[/b]
Annyira izgató volt, ahogy nevemet nyöszörögte és nem sokra rá el is élvezett. Lemosdattam a tussal majd a szappanért nyúltam a polcról. Rin közben lecsúszott a padlóra és pihegni kezdett. Visszatértem lábai közé és nyomtam kezemre a krémből majd lassan fenekébe kezdtem vezetni ujjaim. Fokozatosan, mégis sietősen, mert már alig bírtam visszafogni magam. Megragadtam lábait és kicsit közelebb húztam. Bejáratához helyeztem farkam, ám mielőtt behatoltam volna megsimítottam arcát.
- Nem fáj már… a múltkori? Nem félsz tőlem? - ijedtem meg kicsit visszaemlékezve a múltkor történtekre.
- Hmm… nem. Tudom, hogy vigyázol rám… - felelte mosolyogva és csókot követelt tőlem. Közelebb hajoltam és megcsókoltam, közben pedig óvatosan belélopóztam. Felnyögtem, mert nagyon jó meleg volt. Magamhoz húztam és megöleltem Rint.
- Te… mindig tudod, mivel izgass fel a végletekig. Mondd ki! Mondd ki megint… azt a szót! Rin… szeretlek!!! - megdermedtem és ledöbbenve lestem még saját magamra is. Most… kimondtam!?
- É-Én is… szeretlek… - bátorodott fel Rin is, de hangja lágyabb volt és izgatóbb. A csempébe öklöztem.
- A...aaaa fene bánja, hogy kimondtam és cikinek érzem, mikro hallhattam tőled is. - löktem egy nagyobbat. - Istenem, annyira cuki, mikor elvörösödsz. Én kis Rinem… te vagy, aki megtanította, aki kihozta belőlem ezt az érzést. Ez a te érdemed, hát nem vagy büszke magadra, édes kis szerelemem? - nyalogattam fülét.
- Kita... csak a tiéd vagyok! Azt csinálsz velem, amit csak akarsz! Bilincselj az ágyhoz, kösd be a szemem, nyaldoss össze-vissza! Játssz velem, egyetlenem! - mondta kívánóan. Lökni kezdtem magam benne, Rin háta a csempén csúszkált. Magamhoz öleltem, mikor karját nyújtotta felém és csókolni kezdtem nyakát, de egy percre sem jöttem ki belőle.
- Nekem kezdésnek már az elég, hogy szeretsz és csak az enyém vagy. A többit meg majd együtt csináljuk, ízlés szerint. De jó, ha tudod, senkinek a testé nem kívántam még annyira és annyiszor, mint a tiédet. talán ezt is az a fránya szerelem teszi!?
[b]Rin[/b]
Magához ölelt és nagyokat lökött, nyakam csókolgatta. - Nekem kezdésnek már az elég, hogy szeretsz és csak az enyém vagy. A többit meg majd együtt csináljuk, ízlés szerint. De jó, ha tudod, senkinek a testé nem kívántam még annyira és annyiszor, mint a tiédet. talán ezt is az a fránya szerelem teszi!? - Elvörösödtem és szememet lehunyva nyögtem tovább.
- H-Hai… - Lihegtem. Közelebb húzódtam hozzá és élveztem, ahogy szerszáma vándorol bennem. Ajkamba haraptam. Elélveztünk és nevettünk, majd sikerült lefürödnünk. Kimásztunk, Kita megszárította a hajam én pedig az övét. Kimentünk a konyhába, ő pedig levágta magát az asztalhoz.
- Riiiiiin… főzz nekem valami finomat, lééééééééégyszi. Olyat akarok enni, amit Rin készít. Csókkal fizetek érte. - Nevetett. Kuncogva a pultra ültem. - És mit akar enni ez a drágaság? - Mosolyogtam. Leugrottam a pultról és benéztem a hűtőbe. - Hmm...csinálok neked tejbegrízt, de előtte menjünk el a boltba, rendben? - Néztem rá. Derekamnál fogva a szobába vitt.
- Menjünk vásárolni! De, ha boltba megyünk, nem elégszek meg a tejbegrízzel, nem vagyok már kölyök. Húst akarok, attól leszek erős és termékeny. - Felöltözött és nyelvet öltött. - Na, menjünk! Merre van a bolt? Gyalog, busszal vagy mivel? - Mosolyogva kinyitotta az ajtót. Én is felöltöztem,
- Busszal hamarabb odaérünk, mint gyalog. - Zsebre vágtam a tárcám és elindultam kifelé. Kézen fogva elindultunk a buszmegállóba, és mikor odaértünk elgondolkodtam. „ - Na majd most megleckéztetem.” - Kuncogtam magamban. Egy hátsó ülésre ültünk. Itt pont jó lesz. - K-Kita... -Néztem rá elpirulva. Közel hajoltam füléhez. - Felizgultam. - Súgtam, majd nyögtem egy halkat. Magamban gonoszul vigyorogtam, kíváncsi voltam mit reagál.
[b]Kita[/b]
Rin igennel válaszolt majd élvezte kényeztetésem. Ringatóztunk még egy kicsit majd elélveztünk. boldogságunkban és kielégültségünkben nevettünk. Mire sikerült megfürdenünk elpocsékoltunk egy csomó vizet. Megszárítkoztunk. Én megszárítottam Rin haját ő meg az enyémet. Mikor kiértünk a konyhába, levágtam magam az asztalhoz. - Riiiiiin… főzz nekem valami finomat, lééééééééégyszi. - incselkedtem vele. - Olyat akarok enni, amit Rin készít. Csókkal fizetek érte. - nevettem.
- És mit akar enni ez a drágaság? - mosolyogott és a pultra ült fel. Majd lekászálódott és benézett a hűtőbe. - Hmm...csinálok neked tejbegrízt, de előtte menjünk el a boltba, rendben? - pislantott rám. Felálltam és megragadtam derekánál fogva majd a szobába cipeltem.
- Menjünk vásárolni! - kezdtem el öltözni. - De, ha boltba megyünk, nem elégszek meg a tejbegrízzel, nem vagyok már kölyök. Húst akarok, attól leszek erős és termékeny. - öltöttem rá a nyelvem. Felöltöztünk és indulásra készen álltunk. - Na, menjünk! Merre van a bolt? Gyalog, busszal vagy mivel? - mosolyogtam, mikor kinyitottam az ajtót.
- Busszal hamarabb odaérünk, mint gyalog. - mondta majd kiléptünk, bezárta az ajtót és elindultunk kézen fogva. Mikor megérkeztünk, öt percet kellett várni körülbelül a buszra. Nem voltak soka, szerencsére. Majdnem hátul ültünk le, pont jó helyre.
- K-Kita... Felizgultam. - hajolt közelebb és fülembe suttogta mikor már zötykölődtünk egy ideje. Megrezzentem meleg lélegzetétől. Persze én is felizgultam, de a buszon…
- Basszus.. mindjárt megérkezünk. - lettem ijedt. - Ki… kibírod még…? Utána, könnyítek rajtad a mosdóban, te kanos tigris! - pusziltam meg arcát.
[b]Rin[/b]
- Basszus… mindjárt megérkezünk. Ki… kibírod még…? Utána, könnyítek rajtad a mosdóban, te kanos tigris! - Megpuszilt. Nyakát kezdtem csókolgatni.
- Nem bírom… - Fülébe lihegtem és harapdáltam. - K-Kérlek… - Kérleltem suttogva. - Nem lát meg senki. Megcsókolt és beljebb ült. Lehúzta cipzáram és verni kezdte farkam. Miközben fülem nyaldosta jólesően sóhajtoztam. Pár perc múlva, mikor már elélveztem hátradőltem a szélben, ő pedig letisztogatott egy zsepivel.
- Rin, mi a fene történt veled, he? Így felizgulni!? Mitől? - Kérdezte, én pedig pimasz mosollyal és lehunyt szemekkel válaszoltam.
- Wakarimasen. - Vigyorodtam el. Rápillantottam, ő pedig csak pufogott. Elfordultam és a tájat néztem az ablakban. - Tudod... ha szeretnéd, én is játszhatok egy picit a... tudod… - Lestem rá vissza az ablakból.
- Wakarimasen… a seggemet. Ha hazaértünk, tuti véged van, addig fogok benned dolgozni és rajtad, ameddig már levegőt sem kapsz. - Mosolygott gonoszul. - Gyere, menjünk vásárolni. - Húzott le maga után a buszról, mikor az megállt. Bementünk a boltba, én pedig nézelődni kezdtem.
- Azt mondtad, húst akarsz, igaz? Rántott? Töltött? Milyen legyen? - Mosolyogtam. - És mit szeretnél hozzá? Rizst? - Elkezdtem belerakni a dolgokat a kosárba. Levettem az egyik polcról a tejszínhabot, majd perverz vigyorral néztem Kitára. - Ugye tudod, mire gondolok? Nem árt a desszert.
- Igen, a büntetésedre gondolsz. Véged van, Rin. Bele fogsz halni a szerelmembe. Amúgy zöldséget akarok mellé. - Nyelvet öltött és belepakolt néhány zöldséget a kosárba. Beleraktam a tejszínhabot és tovább mentünk. Belelestem a kosárba.
- Hmm… hova lett az, amit beleraktam? - Kérdően néztem Kitára, de tudtam, hogy ő vette ki a dolgokat. - Kita… tudok fizetni. - Sóhajtottam.
[b]Kita[/b]
Elkezdett nyalogatni és izgatni.
- Nem bírom… - K-Kérlek… Nem lát meg senki. - fülembe suttogott és kérlelt. Megcsókoltam majd beljebb küldtem a legbelső ülésre. Végül is… max csak az ablakba látnak. Lehúztam cipzárját és rámarkoltam szerszámára. Miközben farkát rázni kezdtem, fülét nyalogattam. Észrevettem már korábban is, hogy ultra érzékeny a füle. Nem sok idő telt el csak öt perc és máris elélvezett. Még szerencsém volt, hogy sok zsepit hordok magammal. Rin elégedetten hátradőlt én pedig megtakarítottam. Akkor vettem észre, hogy a buszsofőr rosszallóan pislog ránk hátra a visszapillantóból. - Rin, mi a fene történt veled, he? Így felizgulni!? Mitől? - szégyenkeztem el.
- Wakarimasen. - vigyorgott és az ablak felé fordult. - Tudod... ha szeretnéd, én is játszhatok egy picit a... tudod… - nézett rám az ablakból.
- Wakarimasen… a seggemet. - motyogom. - Ha hazaértünk, tuti véged van, addig fogok benned dolgozni és rajtad, ameddig már levegőt sem kapsz. - mondtam gonosz mosollyal és a busz lassan fékezett. - Gyere, menjünk vásárolni. - húztam le magam után a buszról. Még szerencse volt, hogy a boltsoron szálltunk le. Bementünk és nézelődni kezdtünk.
- Azt mondtad, húst akarsz, igaz? Rántott? Töltött? Milyen legyen? És mit szeretnél hozzá? Rizst? - kezdte bele pakolászni a dolgokat. Észre sem vette, hogy közben már én is beletettem ezt azt és visszapakoltam párat az övéből. Nem hagyhattam, hogy ő vegye, nálam sokkal több pénz volt, nála tanyázok, ez így nem fair. - Ugye tudod, mire gondolok? Nem árt a desszert. - mosolygott rám, mikor a tejszínhab lekerült a polcról.
- Igen, a büntetésedre gondolsz. - mosolyogtam vissza rá én is gonoszul. - Véged van, Rin. bele fogsz halni a szerelmembe. Amúgy zöldséget akarok mellé. - kinyújtottam a nyelvem és bepakoltam pár zöldséget is a kosárba.
- Hmm… hova lett az, amit beleraktam? Kita… tudok fizetni. - nézett rám kérdőn és kicsit felháborodott.
- Én is! - vágtam vissza zsebre dugott kézzel. - Legalább ennyit engedj már meg, ha csak egy kölyök vagyok. - válaszoltam és a pénztárhoz érve, megengedtem, hogy kifizesse a felét. Gyorsabban hazaértünk, mint vártam. Mikor kipakoltunk, nekiálltunk átöltözni és a kaját megcsinálni. A zöldségeket mostam Rin pedig a húst szeletelte.
- Curryt akarok. - szólaltam meg majd megint hosszú csend telepedett ránk. Már javában rotyogott a kaja, mikor háttal a konyhapultnak támaszkodtam, a plafont bámultam és megszólaltam. - Rin… döntést hoztam. - szóltam majd fejem oldalra billentve ránéztem.