Szereplők:
Drew - Nahoa
Leonard - Teletha
[center][b]6. fejezet
Új „vizeken”[/b][/center]
[b]Drew:[/b] Elhúzódik tőlem, majd elkezdi mondani. Nem értem, miért hozza fel a nőt, ami keserű szájízt hagy maga után, de végig hallgatom, közben emésztem a hallottakat. Hasonlítottam volna rá? Én nem vettem semmit sem észre, maximum abban, hogy Leonál kisebb volt, de nálam meg magasabb, habár ki nem az? Még Kevin is az volt. Tovább folytatja, indokolja az egész tettét, nekem meg kezdenek a kirakós darabkák a helyére kattanni, mit miért tett. Eláll a lélegzetem, szívem vészesen dobog, olyan érzésem van, készül megállni, de utána meg azért hiszem azt, ahogy elhúzza a csíkot Leo. Ezt… nem hiszem el. Szeret! Úgy szeret, mint én őt! De miért hagyott itt? Nem értem. Összezavar! Legszívesebben utána kiáltanék, hogy vonszolja ide a seggét, de nem teszem. Hogy lehet ilyen? Miért fél? Hiszen magam is azt érzem! Ááá! Hajamba túrok, felsóhajtok, végül felállok, keresésére indulok. Kevin szobájában nincs, enyémbe tuti nem ment be, így hát marad az övé, vagy a fürdő. Az előbbi helyen találom meg, ahogy sejtettem, mégpedig a fotelében ülve, tenyerébe temetett kézzel. Ajkaimba harapok, halkan közelebb megyek hozzá. Megállok előtte, látom, ahogy megdermed zoknis lábaim láttán. Felemeli a fejét lassan. – Mondták már mennyire hüüülye vagy Leonard? Így ott hagyni válaszomat meg sem várva. – biggyesztem le ajkaimat. – Most engesztelj ki!
[b]Leonard:[/b] Miután lefektettem Kevint, nem találtam a helyem. A szobámba mentem. Először az ágyra ültem, aztán át ültem a fotelbe. Tenyerembe temette arcom és elsüllyedni készültem, mikor nyikordult az ajtó. Drew állt előttem jól ismert vastag zoknijában, amitől borzalmasan aranyos volt. Felnéztem rá, ő pedig számon kért. Mit számon kért… egyenesen lebaszott. Makogni kezdtem, mint egy hülye… aztán azt mondta engeszteljem ki. - Mert… mert féltem. Nem merem hallani, hogy visszautasítasz. Akkor inkább, ne is mondj semmit. Nem tudom, mivel engesztelhetnélek ki. Ha most tudnám, hogy te is szeretsz, akkor az ölembe kapnálak és megcsókolnálak és… - kezdtem kiakadni. Éreztem, hogy az arcom egyre forróbb lesz. - Most… mindennek vége, ugye? Elrontottam.
[b]Drew:[/b] - Leonard, olyan hülye vagy! – sóhajtom, majd átölelem őt. Feje köré fonom karjaimat, mellkasomhoz nyomom fejét. - Ne mondj ilyeneket! Nem, nem lett semminek vége, sőt! Ha szeretnéd, akkor valaminek a kezdete lehetne... – suttogom el bátortalanul a végét. Tudom, hogy szeret, de attól még félek, hogy visszautasítja az ajánlatomat. - Tudsz szeretni egy félig embert, akivel szabadon nem tudsz mutatkozni? Nem járhatsz el vele például a szabad strandra, mert félő, hogy lebuktatja a fajtársait? – tettem fel neki a kérdést továbbra is őt ölelve.
[b]Leonard:[/b] Teljesen leesik az állam, mikor körül írja, bár igent mond. Mellkasát fejemnek dönti, én pedig átölelem derekát. Kérdések áradatát teszi fel azokról, amiket nem tehetünk meg. Ölembe húzom, így elfekszik benne. - Tudok e? Én már… csak téged tudlak szeretni, senki mást. Sosem éreztem ilyet senki iránt. Az pedig nem zavar, hogy mi vagy. Sőt, szerintem nagyon különleges vagy. Egy különleges cica, aki rendkívül gondoskodó és szerető… odaadó… - a felénél abba hagytam, mert nem bírtam ki, hogy ne csókoljam meg. - Sosem hittem volna, hogy te is szeretsz. Azt hittem, ha elmondom, undorítónak fogsz tartani. Egyszerűen, még ahhoz sem volt kedvem, hogy magamhoz nyúljak. Ezért… akadtam ki, hogy rajtad és Keven kívül más is feküdt az ágyamban. Tisztátalannak éreztem. Amúgy meg… Rémlik még, hogy milyen kádat vettünk? Kinek kell szabad strand, ahol még Kevin is összeszed valami hasmenést? - néztem rá szelíden. - Most olyan boldog vagyok. - túrtam hajába. - Megnőtt… észre sem vettem, megnőtt és nagyon jól áll. - cirógattam. Kezem füleihez tévedt, amiket elkezdtem dörzsölgetni. Drew furcsa, doromboló hangot adott ki, amitől majdnem elnevettem magam, de visszafogtam. Olyan édes volt, hogy esküszöm… meg akartam rontani. - Akkor, azt sem sejted, hogy miért akartam, hogy a tiéd legyen ennek a háznak a fele? - ha már eljött az igazság pillanata, mindent el akartam neki mondani.
[b]Drew:[/b] Szinte fekszek a lábain, de nem tiltakozok ellene. Mondja, mondja és mondja. Csak úgy áradnak belőle a szavak, én meg csöndben vagyok, emésztem a hallottakat. Szinte zavarba hoz, amilyennek leír engem. Még senki sem bókolt ennyit, mint ő nekem. Aztán ahogy elmondja mit is gondol a nő megfordulásának az ágyában. Nem hittem volna, hogy tényleg így érzi… A kádas dolgot nem értem, de majd megtudakolom tőle. Témát vált, hajamat birizgálja, végül a fülemnél köt ki, én meg nem tudok ellenállni a jóleső érzésnek, így hát dorombolni kezdek. Látom jókedvét, de nem nevet ki, ami jól esik, habár ha megtenné, akkor sem sértődök meg, mert tudom, hogy nem azért nevet ki, ami vagyok. Megint egy témaváltás. Oké… kezdjük az elején. - Tudom, hogy nagy kádat vettünk, de nem ugyanolyan strandon lenni, mint egy kádban fürdeni. Kevint majd mikor nagyobb lesz, úgyis el kell vinnünk. – mondom el a véleményemet, miközben felnézek rá, és tovább élvezem, ahogy simogatja a fülemet. – A nőcis dologról meg kérlek, ne bánkódj, ne érezd magad kényelmetlenül. Igaz bosszantó számodra, de ez ne álljon közénk. A házról meg… kíváncsi vagyok miért kaptam a felét, szóval elárulod nekem?
[b]Leonard:[/b] Persze hogy nem érti, ennek hangot is ad, közben pedig jól esően dorombol, mert most már biztos, hogy azt teszi, de ez hihetetlenül megnyugtat engem, így folytatom a füle simizését. - Nem lubickolni meg tótágast ugrani akarok a kádban. Nekem egész más elképzeléseim vannak, amiket ott megtehetünk… de a strandon nem. - elnyomok egy perverz vigyort, biztos tudja, hogy miért. Aztán hallgatok egy kicsit, hogy meglegyen a kellő hatásszünet. Közben a simizés okozta örömökben, előbukkan farkincája is nadrágja hátuljából, ami ide-oda csapkod. Megfogom, és most azt kezdem dörzsölni meg a nyaka vonalát. - Mikor megbeszéltem a nénivel, akkor már szerettelek. Sőt, mikor másodjára megjelentél nálam… talán már akkor… nem szerintem már az elején elraboltál, de ez mindegy is most. Szóval, úgy éreztem, mindig velem leszel és nem csak a házad elvesztése miatt volt, akkor még nem tudtam róla. Hittem, sőt akartam, hogy ez számodra is azt jelentse idővel, hogy ez a mi, közös otthonunk. Hogy a tiéd is ugyan annyira, mint a miénk. Hogy velem maradsz örökre. Akartam, hogy később úgy gondolj rám, mint életed szerelmére, társadra, aki végig kísér, és akit te végig kísérsz hátralevő életében. Egyszerűen fogalmazva… ez olyan, mint egy jegygyűrű… vagy egy kapocs. A mi közös… életünk és jövőnk. Ha már itt tartunk, akár meg is kérhetném a kezed. Tényleg olyan szívmelengető érzés, mikor te nyitsz ajtót… mintha a feleségem lennél. Hát még, mikor Kevint a karodban fogod. Azt hiszem, én vagyok a legboldogabb.
[b]Drew:[/b] Elolvadok a simogatása miatt, de amikor a farkincámat megfogta azt hittem kiesek az öléből, olyannyira meglepett. Nem szoktam nagyon engedni, Kevinnek sem engedtem, de ő… kivétel ez alól. Közben hallgatom, amit mond, ami még jobban rásegít arra, hogy jobban érezzem magam, szinte cseppfolyóssá váljak, mérhetetlenül boldoggá. Már akkor szeretett volna? A szívem repes, de közben hitetlen is vagyok… Megtudok mindnet, amit csak lehetséges tőle. Értem a gondolat menetét, de hogy jegygyűrű, azt hittem megint a padlón kötök ki. Zavarban vagyok tőle, hiszen nem gondoltam arra a szerződésre, hogy az lenne… Ezek után már nem tudok másképpen nézni arra a papírra. Szívem megint hevesen ver, félő, hogy ha így folytatom, infarktust fogok kapni. Elmosolyodok szeretetteljesen. - Leo! Köszönöm, hogy ezt mindet elmondtad! El sem tudod hinni, mennyire örülök, hogy így érzed, de… nem akarlak kétségbe vonni, vagy megkérdőjelezni a szavad hihetőségét, na megbántani a kérdésemmel, isten ments, de biztosan elég leszek neked? Hiszen, úgy tudom te hetero vagy… Én világ életemben, mióta az eszemet tudom, a férfiakhoz vonzódok, sosem volt ez másképp és nem is lesz, csak… Félek, hogy egyszer kevésnek bizonyulok és… elhagysz. Azt mondják a szerelem múlandó, ezért kérdezem. – fejtem ki az okát, miért is mondtam neki, amit mondtam, miközben próbálom a kétségbeesésemet kizárni. Ha igent mond, hogy tényleg így szeretné, a kezébe helyezem a szívemet és onnantól nincs visszaút. Lélegzet visszafojtva várom válaszát.
[b]Drew:[/b] Elolvadok a simogatása miatt, de amikor a farkincámat megfogta azt hittem, kiesek az öléből, olyannyira meglepett. Nem szoktam nagyon engedni, Kevinnek sem engedtem, de ő… kivétel ez alól. Közben hallgatom, amit mond, ami még jobban rásegít arra, hogy jobban érezzem magam, szinte cseppfolyóssá váljak, mérhetetlenül boldoggá. Már akkor szeretett volna? A szívem repes, de közben hitetlen is vagyok… Megtudok mindent, amit csak lehetséges tőle. Értem a gondolat menetét, de hogy jegygyűrű, azt hittem megint a padlón kötök ki. Zavarban vagyok tőle, hiszen nem gondoltam arra a szerződésre, hogy az lenne… Ezek után már nem tudok másképpen nézni arra a papírra. Szívem megint hevesen ver, félő, hogy ha így folytatom, infarktust fogok kapni. Elmosolyodok szeretetteljesen. - Leo! Köszönöm, hogy ezt mindet elmondtad! El sem tudod hinni, mennyire örülök, hogy így érzed, de… nem akarlak kétségbe vonni, vagy megkérdőjelezni a szavad hihetőségét, na megbántani a kérdésemmel, isten ments, de biztosan elég leszek neked? Hiszen, úgy tudom te hetero vagy… Én világ életemben, mióta az eszemet tudom, a férfiakhoz vonzódok, sosem volt ez másképp és nem is lesz, csak… Félek, hogy egyszer kevésnek bizonyulok és… elhagysz. Azt mondják a szerelem múlandó, ezért kérdezem. – fejtem ki az okát, miért is mondtam neki, amit mondtam, miközben próbálom a kétségbeesésemet kizárni. Ha igent mond, hogy tényleg így szeretné, a kezébe helyezem a szívemet és onnantól nincs visszaút. Lélegzet visszafojtva várom válaszát.
[b]Leonard:[/b] Olvadozik simogatásomtól majd mikor szót kap, kérdez is bőségesen. - Kevésnek, téged? - lepődtem meg. - Egy élet kevés lesz, hogy beteljek veled. Sosem fogok rád unni. Annyi mindent meg akarok élni veled. Nekem nem kell senki más, hisz rettentő szerencsés vagyok így is. Én csak... Egy boldog apa és férj akarok lenni veled és a fiunkkal. Ez már több mint, amit valaha is remélhettem a sorstól. Intézeti kölyökként sosem tudtam, mi az a szeretet vagy család, de megfogadtam, hogy ha megtudom, akkor örökké kincsként őrzöm majd. - aztán eszembe jutott, mit nem mondtam még el, így belekezdtem. - Nos... Tudod sosem reklámoztam, de mint már mondtam, voltam már sráccal. Azt viszont nem mondtam, hogy nem csak eggyel. Igazából bi vagyok, de ezt nem reklámozhattam, hisz nem tudtam mostanáig, hogy te meg meleg. Az igazat megvallva nem volt időm senkire, Gretán kívül, róla tudtam, hogy tiszta nő. Nekem akkor épp szex kellett és mivel nem vagyok „vadászfajta”, sőt, előbb verem ki, mint bele akárkibe. - meséltem, amit eddig nem tudott. - Amúgy azon a kínos estén is, mikor rajta kaptál... Épp te izgattál fel és miattad is élveztem el.
[b]Drew:[/b] Válaszol a feltett kérdésemre, amitől megnyugszok, és nagyon is örülök. Velem akar lenni, senki mással. Megtudok egy újabb kis részt az eddigi életéből, a múltjából. Meglepődötten pislogok, mikor közli velem, bi. Hoppá! Nem gondoltam volna, hiszen ki sem lehet belőle nézni! Habár Kevin szerint belőlem sem lehetett, hogy én meleg vagyok. Ez egy újabb ok, ami biztosíték számunkra. Amit a végén mond… elnyílnak ajkaim, végül beleharapok az alsóba. Melegség jár át, hiszen a tudat, hogy én voltam a vágyódásának az oka rám is hatással van. – Hááát, akkor megoldódott a gondunk, volt, nincs most már. – mosolygok fel rá. Ő is boldog, én is, habár ahogy előbb elemeztem az érzéseimet, féltékenységet is érzek az iránt, akivel legelőször volt. Rólam ez nem mondható el. Vajon sejti Leo, hogy én… szűz vagyok?
[b]Leonard:[/b] Drew boldog, ezt mosolyából megmondom. Már annyira ismerem, minden mimikáját, hisz ki ne ismerné azét, akit szeret. Felállok, karomban Drewal és az ágyhoz viszem. Nem tervezek semmi csúnyaságot, de így talán kényelmesebb. Lefektetem, és félig felé fekszem. Megsimítom arcát, miközben végig mosolygok rá. Megpuszilom, olyan melegséggel tölt el, ahogy rám mosolyog. Boldog… ezt még onnan is tudom, hogy farka ütemesen csapkodja az ágyat és fülei meg-megmozdulnak. Megpuszilom nyakát és bekúszok kezemmel pólója alá. Csak simogatom bőrét, mely, mintha sokkal puhább lenne, mint legelőször, mikor érintettem. Mondjuk, akkor nem taperoltam, hanem fürdettem. De az is lehet, hogy az óta a boldogságtól és jobb körülményektől lett ilyen. Számít ez? Mondjuk, igen. Ahogy látom, neki is tetszik, mert bár nem biztos, hogy észreveszi, de sóhajtozik. Próbálom nem letámadni, most annak is örülök, hogy végre az enyém. Nem elégszem meg, mindig csak puszilgatnám. Közelebb hajolok füléhez és bele suttogok. - Szeretlek! Nagyon, de nagyon szeretlek. - tovább simogatom, ismerni akarom minden részét. Kellemes pillanatok. Kevin felsír, így rögtön szétrebbenünk, és az elégedetlenkedőhöz sietünk.
[b]Drew:[/b] Felkap, az ágyon kötünk ki. Jobb így, kényelmesebb kettőnk számára, habár másabb, nem olyan intenzív, mint ahogy az ölében voltam. Nincs ellenemre, nem akarom elsietni, és szerintem ő is így van ezzel. Élvezem érintését, boldogság járja át minden porcikámat. Keze pólóm alatt van, bőr a bőrön. Megborzongat, libabőrös leszek tőle. Elmosolyodok, mikor kimondja, mennyire szeret. Közelebb csúszok hozzá, hogy megcsókoljam, de Kevin közbeszól. Basszus! Teljesen megfeledkeztem róla, hiszen úgy éreztem csak mi ketten vagyunk Leoval a világon, na meg az ágy. Kipattanunk az ágyból, hozzásietünk. Nagy szemekkel néz ránk, mintha meglepődött volna, hogy most két fej bukkant fel, nem egy, mint általában szokott lenni. Felénk nyújtja a karját, felveszem, miközben hajamat, mely kissé kibomlott a hajgumi fogságából, hátralököm a hátamra. - Na mi van, kis legény? Mit vagy kit hiányoltál?
[b]Leonard:[/b] Bizonyára magányos volt, mert amint odaérünk és Drew felveszi ránk nézve, elhallgat. Mintha… ő is érezné a változást, ami nemrég történt, annyi kivétellel, hogy kikéri magának, amiért ő ebből kimaradt. Szerencsére nem olyan nyűgös a foga miatt, mint előtte. Lehet, hogy Drewnak igaza volt és az is közre játszott, hogy én is hiányoztam neki. Átvisszük hozzám és az ágyra tesszük. Hason fekve mellé telepedünk és játszani kezdünk vele. Nagyokat kacag, melyet mind a ketten, fülig érő mosollyal nyugtázunk. Ő is boldog… szóval minden rendben. Felváltva csikizzük és játszunk vele. Nagyon jók a reflexei és erős a szorítása, ezt abból állapítom meg, hogy majd eltöri mutatóujjam, mikor kezébe adom. Egy kellemes péntek délutánt töltünk el. Estefelé, megbeszéljük Drewal, hogy Lemegyünk vacsorát készíteni. Kevint a konyhai étkező székébe tesszük, hogy lásson minket, mert ha nem lát, biztos üvölteni kezd. Krumplit kezdünk sütni… Drew közli, hogy ő még megeszi mellé a maradék halacskáját, amit örömmel hallok. Játékosan összedolgozunk, kekeckedünk egymással sütögetés közben. Miután megvacsorázunk, összepakolunk és elmosogatunk. - Ümm… Drew. - kezdek neki bátortalanul és picit lesütöm a szemem. - Perverznek neveznél, ha azt mondanám, vagyis kérnénk, hogy fürödjünk együtt? Mármint, mind a hárman. Majd fogjuk Kevet. - jut eszembe. Persze, azt még nem is említetem, hogy akkor már aludjunk is együtt mind a hárman.
[b]Drew:[/b] Édes hármasban elvoltunk Leo szobájába. Régen volt már ilyen, örülök neki, hogy sikerült megint összehozni. Mikor éhesek lettünk, lementünk elkészíteni a vacsoránkat. Játékos kedvében volt Leo, amit nem bántam, én is szeretek játszadozni. Farkammal rácsaptam a fenekére, majd elnézést kértem nagy szemekkel ránézve. Nem tudom vette-e hogy direkt volt, de megbocsátott. Élveztem a kialakult összhangot, meg a jókedvet közöttünk. Vacsora után mosogatás, készültem lefürdetni Kevint, mikor Leo különös ötlettel rukkolt elő. Nagyot nyeltem. – Nem, nem vagy perverz. Én felőlem… rendben van. Tudod, vannak olyan helyek, mint például Japánban, ahol meleg vizű forrásban a férfiak együtt fürdenek, meg a nők is. Vehetjük a mi fürdésünket is annak.
[b]Leonard:[/b] Annak ellenére, hogy beleegyezett és próbálta nem furcsa ajánlatnak venni, teljesen elpirult. Előre szaladtam, hogy vizet engedjek magunknak. A Drewnak kialakított fürdőbe mentem, mert az enyém színileg is hidegebb hatást kelt. Megengedtem kellemes langyosra, hisz Kevin nem tehető annál melegebbe és ezúttal baba tusfürdőt öntöttem bele. Egyszer mi sem halunk bele. Drewék is felértek utánam majdnem rögtön, bár ő még összeszedte a törölközőket és a közelbe helyezte. Átvettem tőle a kicsit, amíg levetkőzött, amit próbált szégyenérzet nélkül tenni, de azért, na. - Már láttalak pucéran. - jegyeztem meg játékosan, mire ő egy játékosat fújt rám. Levetkőztettük Kevint és mikor Drew elhelyezkedett, beadtam neki a kicsit majd én is követtem. Úsztattuk és hagytuk pancsolni és a vizet csapni. Egyértelműen jobban élvezte, mint a kisebb kádat… ez mégis csak óceán volt, ahhoz képest. Kezeit előre lendítve próbált átúszni hozzám, így Drew szépen átadta és ezt játszottuk egy darabig, Kevin nagy örömére. - Szerintem úszó lesz. - nevettem. - Mit gondolsz? - néztem a velem szemben ülő Drewra és átjárt a boldogság. Tényleg olyanok vagyunk, mint egy család.
[b]Drew:[/b] Lassabban megyek föl, próbálom közben nyugtatni magam, hogy… nem nagy szám, hogy meztelen leszek előtte, és ő is az lesz előttem, de nem jártam sikerrel. Odaadom Leonak Kevint, majd vetkőzni kezdek. Pedig pont fordítva kellett volna lennie! Mindegy, megteszem, mire Leo megjegyzi már voltam előtte meztelen. - Te is voltál már előttem! – vágtam vissza, mire csak vigyorgott. Végül lemeztelenítettem magam előtte, majd Kevin következett, aki nemsokára a karomba került, míg Leo lecsupaszította magát, ezután csatlakozott hozzánk. Kevin élvezte a közös pancsolást. Még szerencse, hogy ilyen nagy kádat vett nekem Leo, így kényelmesen elfértünk, nem nyomorogtunk. Megmosolyogtam észrevételét. – Igen, lehet, hogy az lesz a fiad, vagy nagy markolászó. – jegyzem meg, ahogy kiveszem kezéből a farkincámat, amit szemfülesen elkapott.
[b]Leonard:[/b] - Hehe. - nevetek megjegyzésén és ciccegve megrántom a vállam. - Mit vagy meglepődve? Az apjára ütött. Már… abban, hogy én is szeretem markolászni a farkincádat. Jelenleg a hátsót… hogy pontosak legyünk. - mosolygok Kevin pedig valamiért nevet. - Úgy bizony! - dörgölöm oda az orrom. - Apának igaza van, mindketten szeretjük tapizni a mamit, mert mindketten szeretjük őt. - Kevin furcsa gügyögő hangot adott ki, amit én az „igen” tökéletes hasonmásának tudtam be. Közben megkértem Drewt, hogy forduljon meg, nekem háttal és közben úgy fogja Kevet. Kis vonakodás után megtette és megfordult. Feltérdeltem és nyomtam egy kis baba tusfürdőt a kezemre majd jól bekentem vele a hátát és megmostam, de persze nem bírtam kihagyni, hogy ne csókoljam meg nyakát. Mikor kész volt, lemostam majd kiszálltam. Megtörölköztem és Kezembe vettem Kevint, hogy megtörölgessem és Drew is megtörölközhessen. A szobába vittem és a pelenkázón becsomagoltam és rá adtam az odakészített pizsiket. Majd átvittem az én szobámba és beletettem babahordóba, míg áthúztam frissre az ágyat. Mikor kész volt, középre fektettem, magamra húztam egy boxert, de hogy a kicsi le ne essen, addig odafeküdtem, míg Drew meg nem érkezett.
[b]Drew:[/b] Tényleg apja fia, le sem tagadhatnák a vérrokonságukat. Megmosdat Leo, közben magamban azon morfondírozok, hogy nekem miért nem jutott hamarabb eszembe ez, hiszen mikor végzett már ment is kifelé. Kevinnel most ő foglakozott, így én el tudtam intézni rendesen, amit kell. A kádat rendbe teszem, majd a törülközőket a helyére, a hajamat meg megszárítom, mert kissé vizes lett. Megfogok egy tincset, majd morzsolgatni kezdtem ujjaim között. Észrevette, hogy nagyobb, de vajon tetszik neki? Megkérdezem majd tőle. Lementem a földszintre bezártam az ajtót, majd beriasztóztam, ez után mentem csak be Leoékhoz. Befekszek az ágyba, nyakig betakarózok. - Holnap mi lesz? – utalok vissza arra, mikor megcsikizett, hiszen el akar menni valamerre.
[b]Leonard:[/b] Kis időbe telik, mire visszaér, de gondolom, elvégzi a szükséges dolgokat. Felpattanok és húzok magamra egy pólót majd bekenem lábaim. Nem, nem vagyok nő csak az építkezésen terjengő füst és többi miatt szárad és fáj. Befekszem melléjük, miközben végig gondolom. - Holnap, takarítunk. Én is, ne tiltakozz. Amint Kev elalszik, vagy el tudja foglalni magát, nekiállunk. Vasárnap meg elviszlek titeket nézelődni halacskákat. Remélem tetszeni fog, én már nagyon várom. Családi program. - dúdolgatok. - Nem is hiszed el, mennyire jó érzés, hogy így együtt alszunk, mind a hárman. Lehet, hogy túlzottan szeretet hiányos lennék? - gondolkoztam el. - Eddig sosem tűnt fel… talán, mert eddig senki sem szeretett.
[b]Drew:[/b] A plafonra nézve beleegyezek, hogy segítsen. Nem tudok vele ellenkezni. Megmosolyogtat, amit ez után mond. – Igen, jó lesz az Aquaworld. Remélem, szép halak lesznek! Egyébként nyugodtan légy ilyen, hiszen ekkor vagy önmagad. – teszem kezemet arcára. Megsimogatom őt, mire megragadja a kezemet és szemeimbe nézve tenyerembe csókol, amitől megborzongok. A pillanatot Kevin mocorgása zavarta meg, de igaz is, nem zárhatjuk őt így ki. Megsimogatom a fejét, mire eszembe jut a kérdés, mely a fürdőben fogalmazódott meg bennem. – Tényleg Leo! Mondtad nagyobb lett a hajam, de… nem nézek ki furán vele? Tetszik így a hajam?
[b]Leonard:[/b] Végül mégis tetszik neki a vasárnapi kirándulás ötlete. Megsimítja arcom én pedig megragadom kezét és belecsókolok. Ám Kevin megmoccan, már javában ásítozik. Értettük a lényeget, míg e legény talpon van, ne merjük kihagyni semmiből. Így nem is hagyjuk. Mindketten hozzábújunk és simizni kezdjük. Nem kell öt perc, már alszik is az angyalkánk. Nyílván még aprókat horkol is. Felkelek és felveszem a takaróm. Drewhoz lépkedem, aki nem érti, hogy mi van. Felhúzom, és a fotelhoz vezetem. Kicsit felhúzom a redőnyt, de csak annyira, hogy a redőin át lássuk a holdat. A fotelbe ülök és kinyitom a lábtartóját, mert hát van benne egy ilyen funkció. Drewt az ölembe rántom és magunkra teszem a takarót. Alatta szorosan magamhoz ölelem, mire ő fejét mellkasomnak támasztja. Arcát kezdem simogatni és fejét puszilgatni. - Szerintem csak ilyenkor lehetünk kettesben. Ha már mindketten tudunk mindent, szeretnék kihasználni minden apró kis pillanatot, amire lehetőség van. A fiatalúr, meg hagy aludjon. - mosolyogtam. - De, a kérdésed. Szerintem említettem már… nagyon tetszik. Most vettem csak észre… előtte sajnos elfoglalt voltam. Karcsúsítja az arcod, ami mondjuk előtte sem volt túl kerek, de nagyon aranyossá tesz. - végigfuttattam ujjam haján és bele szimatoltam. - Baba illatod van, ez csábító. - kuncogtam.
[b]Drew:[/b] Kevin elalszik. Azt hittem, mi is ezt fogjuk tenni, de nem így lett Leonak köszönhetően. Felhúz, majd nemsokára az ölében kötök ki azzal a takaróval körülbugyolálva, amit én vettem még neki. Elégedetten bújok hozzá, élvezem közelségét, illatát. Jó érzéssel tölt el, hogy így is vonzónak talál. – Örülök, hogy így is tetszem. Egyébként meg nem is tudom, mi miatt van ilyen illatom. Nem te tettél bele a vízbe babatusfürdőt? Egyébként meg Kevintől is lehet ilyen illatom, hiszen rajtad is érződik. – kuncogom. - De nem teljesen olyan, mint amilyen Keviné, hanem Leo illattal keveredik. – vackolom be a fejemet nyaka hajlatába. – Remélem te is ugyanannyira imádod az enyémet, mint én a tiédet. – suttogom a bőrébe, amire rá is nyomom ajkaimat.
[b]Leonard:[/b] Puszija jól esik és felizgat még meg is remegek tőle. - Én is szeretem az illatod... Kevin babaillatával együtt pedig még jobban. Kegyetlen vigyáz állásra kényszerít. - kuncogok bele a csókba, amit épp akkor adok. Cirógatom fülecskéjét, amitől megborzong és hátraveti picit fejét. Ezt a pillanatot használom ki arra, hogy végignyaljak érzéki nyakán. Borzongani kezd. Ügyesen játszok. Miközben érzékeny részén nyalogatom kezem pólója alá csusszan és mellkasát is simogatni kezdem. Teste görcsösen megfeszül a kínzó élvezettől, ezért hátra vetődik és öklébe harap. Ez a póz most tökéletesen kedvez nekem, hogy apró kis játékokat űzzek a szeretett testtel. Olyan régen vágyok már rá... Mohóság, dőreség lenne mindent egyszerre magamhoz venni. Szépen, lassan akarom szeretni. Nyakáig felhúzom a pólót és ajkammal végignyalok illatos bőrén. Olyan kis törékenynek tűnik. Lassan feljebb csúszik ajkam és rátér azokra a szépséges mellbimbókra. Szívogatni, nyalogatni kezdem. Drew szenved... Szó szerint. Alig várja, hogy kitörjön... De azt sem akarja, hogy vége legyen. Kezem, közben lassan becsusszan nadrágja alá és végig siklik combjai belső felén. Istenem, most még inkább szenved. Egy ujjammal végigsiklatok merevedésén... Ez még érzékenyebben érinti. Annyira jó és izgató először megérinteni ott is. Selymes, puha és kisebb, mint az enyém, de nagyon aranyos. Jó ég, ő tényleg egy földre szállt angyal csodaszép testrészekkel. Nekem ő a világon a legszebb. Ujjaimat merevedése köré fonom és kényeztetni kezdem, de felül sem hagyom abba. Egy röpke pillanattal később már reszket és intenzíven borzong. Ez tudom mit jelent, ezért megelőzöm a bajt. Felhagyok felső teste kényeztetésével és lejjebb húzva nadrágját még épp időben veszi át kezem helyét szám a merevségén. Csupán egy apró hang szökik át ujjrései között a többit erőnek-erejével visszafojtja. Egyszerűen földöntúli szépség telepedik arcára orgazmus közben. Újra és újra, egyre jobban és jobban beleszeretek... Ha ez még lehetséges. Most már minden teljes. Ez nem ugyan az, mint egymásra gondolva maszturbálni. Ha a szív kapcsolódik, a test is nagyobb gyönyört él át.
[b]Drew:[/b] Olyan jó, ahogy simogat, nap-estig tudnám élvezni, de amit füleim simogatás után tesz…. folyamatosan borzongok, közben nagyon is élvezem, hiszen így jó, ha egyetlen ember érintett és az is oly rég volt, hogy idejét sem tudom. Majdnem hangosan felnyögök, ahogy egyre szabadabban érint. Nem lehet, ha Kevin felébred, akkor oda a pillanatnak, így hát marad a saját kezem, hogy azzal elfojtsam a kikívánkozó nyöszörgéseket. Nemsokára a pólóm is a nyakamban van, mellkasomat felé homorítom, amit birtokba is vesz. Annyira jó, annyira élvezem az egészet. Hajába túrok, fejét még közelebb nyomom az ajkai által megkívánt területhez. Újabb remegés, egy jó adag vággyal szalad végiig a testemen, mikor megérint lent. Felnyögésre késztet, főleg hogy kezelésbe vesz ott is, de ez a kettős hatás elviselhetetlen, nem tudom magam fékezni főleg, hogy tudom mennyire hatással vagyok én is rá, hiszen érzem, és annak is a tudatában vagyok, mennyire élvezi, mennyire szeret Leo. Mikor megáll, hirtelen nem értettem miért, de rájöttem, amikor lehúzta az alsómat és kap be. Az érzés, a tudat, hogy a szeretett ajkak fognak becézni, melegség vesz körül, újabb adag beleremegés, sőt még intenzívebb. Elfojtva a hangomat Leo nevét nyöszörgöm, főleg akkor, mikor eljutok a csúcsra. Ernyedten fekszek, ha nem tartana lehet még le is olvadtam volna a fotelből. Testem meg-megremeg az átélt gyönyörű orgazmustól. Megmozdul, magához húz, és én élvezettel bújok hozzá. Hallom, ahogy dorombolok, szerintem ő is észrevette, mert mintha elpróbálná fojtani a kuncogását.
[b]Leonard:[/b] Kell néhány perc, míg teste csitul kicsit. Boldogan kapaszkodik nyakamba és borul mellkasomra. Kicsit visszahúzom a pólóját és nadrágját, nehogy megfázzon. Farka ütemesen csapkod és dorombol. Most kicsit hangosabban, mint délután. Végtelenül aranyos. Simogatom arcára, amire megszámlálhatatlan puszit szórok. - Szeretlek! Van még kétséged, mikor majd felrobbanok én is? Az előbb, már attól elélveztem majdnem, hogy láttam orgazmus közben az arcod. - kuncogom és még erősebben szorítom, mintha attól félnék, hogy bárki elveheti. Ágyékom lüktet elég vészesen és nekifeszül fenekének. Lehet, hogy kicsit nyomom. - Ne haragudj. - szabadkozom és megpróbálom máshogy helyezni. Gondolatban kissé más síkra kéne szaladnom, hogy leálljon végre, mert fájni fog.
[b]Drew:[/b] Először nem merek megszólalni, mert nem találom a hangomat, de végül megtettem, kissé rekedtesen. - Nincs már kétségem, sőt már akkor nem volt, mikor ma kiderültek a dolgok. Egyébként nem kell szabadkoznod. – nagyon is érzem még a merevedését. – Leo, nem bánod, hogy ha… - hagyom nyitottan a mondatot, miközben lassan kettőnk közé nyúlok. Óvatosan végig simítok a merevedésén, amitől kissé megmerevedik, majd megfeszül. – Én is segíteni szeretnék rajtad.
[b]Leonard:[/b] Kissé remeg a hangja, mikor megszólal. Bátortalanul válaszolja, hogy tudja, valóban szeretem. Majd Kérdezi, de már csinálja is. Lábam közé nyúl és megérint… ott lent. Most először. Keményen próbálom visszafogni magam, hogy ne robbanjak most rögtön. Drew érint engem… ott. Jézusom, olyan puha a keze és… nincs mit tennem. A szívemben érzett szerelem iránta, a testi vágyaimat is százszorosára fokozza. - Nem… nem muszáj csak, ha szeretnéd. Én nagyon boldog lennék. Azt mindjárt bele is halok. - vetem hátra fejem és mélyebben kezdem venni a levegőt. Hihetetlen boldogság borzongatja testemet.
[b]Drew:[/b] Elnyílnak ajkaim, majd meg is nyalom őket. Előbbi zavarom eltűnt, magabiztosság vette át. Lassan simogatom a bokszere anyagán, majd benyúlok alá. A ma látottaknak a kétszeresére nőtt, vagyis tapintásilag úgy érzem. Lassan simogatom, miközben feljebb csúszok, állát megpuszilom. - Mondtam már mennyire szexi vagy ezzel a kis szakállkáddal az álladon? – dörmögöm neki oda, miközben kezem nem áll le.
[b]Leonard:[/b] Most már cseles, mint egy jóllakott macska, azt teszi, amihez kedve van. Dörzsölget, a gatyámon keresztül majd vékony kis ujjai alá csusszannak és átölelik szerszámomat. Közben, mint egy hajlékony macska felkúszik hozzám és puszit ad államra. De keze nem áll le, közben valami érdekeset mond. Megfogom tarkóját és közelebb húzom egy hosszú, mély csókra. - Még sosem mondtad, de jól esik tudni, hogy szexinek tartasz. - lihegem. - Örülök, hogy te is vonzónak találsz, min én téged. - szaporábban kapkodom a levegőt.
[b]Drew:[/b] Megcsókol, legszívesebben hozzásimulnék, de most az ő kényeztetése a fontos, nem feledkezhetek bele ajkaink találkozásába. Megmosolyogtat, mikor kinyilvánítja örömét. - Ha tudnád, mi mindent találok szexisnek benned... – sóhajtom, majd ujjamat beleakasztom a bokszere anyagába, lejjebb akarom húzni. Érti a célzást, így megemeli kicsit a csípőjét, megkönnyíti a dolgomat. Ajkaimba harapok, ahogy meglátom valós méretét. Beleborzongok, zavarba jövök a gondolattól, hogy majd egyszer ő… Nem, nem kalandozhatok el! Óvatosan lejjebb csusszanok, számmal akarom kielégíteni, mint ő tette!
[b]Leonard:[/b] Szóval tényleg vonzónak talál… és nem most, hanem már ezek szerint régóta. Felidegesít a tudat, hogy, ha már előbb tudtuk volna… akkor talán… de nem, ennek biztos, hogy így kezdett történnie. Lejjebb mászik ölemben, tényleg olyan fürge és nyúlánk, mint egy macska. Nem tudom, tudja e, hogy felém pucsító feneke, milyen ádáz gondolatokat szül elmémben. Lehúzza nadrágom, ami kicsit megakad, így segítek neki. Még a sötétben is jól látom, vagy inkább érzem megütközését méretemen. Persze, hogy ekkora… csak azt nem tudja, hogy serdülő korom óta nem sikerült ilyen nagysággá dagadnom. - Ez… csak miattad van. Én… már rég nem… voltam ekkora. - kicsit én is zavarba jövök azért, hisz emberből vagyok és most nem akárki, hanem a szerelmem akar kényeztetni… szájjal. Ebből sosem csináltam ügyet, de most még a gondolattól is kiugrik a szívem. Hirtelen ötlettől vezérelve kezem közé veszem hosszú, vékony kis csapkodó farkát is simogatni kezdem. Ha jól érzi magát, neki is könnyebb lesz.
[b]Drew:[/b] Meglepődök, mikor farkincámat megfogja, de nem tiltakozok ellene, inkább tovább „rágom” magamban azt, amit mondott. Talán… arra gondolt, hogy csakis miattam lett ekkora, senki más nem hozta ki belőle? A gondolat is merész, na meg beképzeltségre utal, de hagyom, hogy önbizalmam megnőjön, újult erőre kapjon. Kezemmel tovább kényeztetem a hosszát, miközben ajkaimmal makkját érintem meg. Másabb, sokkal másabb ez az egész, mint egykoron volt. Izgatóbb, bujább, perzselőbbnek érzem, mint amikor először próbálkoztam ezzel. Sajnos nem lett jó vége, mivel Nick, a volt nagyon régi exem a hajamba túrt és akkor jött rá mi is vagyok. Nem bánom, hogy nem jutottam el vele a végső fázisig, megérte várnom több mint 6 évet. Elég is volt ennyi visszaemlékezés, Leonak szentelem most már a figyelmemet. Nyelvemet lassan élvezettel végig futtatom vesszeje csúcsán, majd végül a hosszán is. Hallom, ahogy a lélegzetvétele megváltozik, főleg, mikor lassan számba kapom, amennyire csak tudom.
[b]Leonard:[/b] Felbátorodott, ezt észreveszem, ahogy azt is, hogy nagyon picit ügyetlen, de nyelvének izgató játéka kompenzálja ezt. Az a sanda gyanúm támad, hogy nem sokszor csinálta ezt. Talán… lehetséges, de hogy kérdezzek majd rá? Most semmiképp, mert nem rontom el. Így is teljesen megfeszülök, és ahogy látom neki is tetszik a simizés. Kezd forrósodni arcom és ágyékomból mellkasom felé tartani ez a melegség. Hajába túrok, miközben ujjaim közé akadnak fülei. Megdörzsölöm őket és halkan kuncogok. - Cica-micám, van egy kis baj… mindjárt ott vagyok! - jelzem neki, mert nem szeretnék váratlanul a szájába robbanni.
[b]Drew:[/b] Majdnem dorombolni kezdek a fülem piszkálása miatt. Leo figyelmeztet, hogy lassacskán elég lesz, mert elmegy. Nem baj az, folytatom a munkálkodásomat. Kiengedem számból, majd végig futtatom nyelvemet a hosszán, végül vissza, majd újra bekapom, megszívom óvatosan a tetejét. Közel van, én is rájöttem, hiszen elő váladéka megjelent már egy ideje. Beljebb fogadom, ügyelek a fogaimra, végül mozgatni kezdem fejemet, egyre mélyebbre eresztvén a számba, ameddig csak tudom, közben nyelvem sem rest, ingerlem. Hajamba markol gyengéden, mindjárt élvezik… Igazam is volt, egy újabb szívás kíséretében átlépte a „mennyek kapuját”. Nyelem élvezete gyümölcsét, még ki is csordul a számból egy kisebb adag.
[b]Leonard:[/b] Nem hátrál meg vagy undorodik el, mint például Greta. Gyorsabbra fogja, és még inkább ingerli. Direkt csinálja, tetszik neki, hogy élvezem. Megremegek és elélvezek. Én is kénytelen vagyok szám elé kapni kezem, mert legszívesebben ordítanék, jó hangosan. Elégedetten nyaldossa száján kicsorduló nedvemet, mint egy cica, akinek félre fojt a tej a szájába. Farka ide-oda csap, mintha türelmetlen lenne. Csak nem!? Na, jó… még egy kicsit messzebb megyek, de csak tényleg. Hóna alá nyúlva ölembe kapom. Most viszont úgy, hogy szinte térdel. Megsimítom hátát majd kezem lejjebb csúszik fenekére. Akkor érzem meg, hogy elöl is megint merev. No lám, milyen egy érzékeny kis test. Felállok, de őt térdelve hagyom. Meglepődik, de jobbnak látja, hogy nem szól bele. Leguggolok a fotel elé, ő háttal térdel nekem, a fotelben. Lerántom pizsama nadrágját, szerencsére rögtön hátrakapja fejét. Megilletődik, de én csak kajánul mosolygok és felhúzom egyik szemöldököm. Két tenyerem közé veszem fenekét, farkát pedig vállamra terítem. Mikor megérintem bejáratát, valamiért ösztönösen előre bukik, átöleli a fotel háttámláját és kinyomja nekem fenekét. Nyelvemmel és ujjaimmal játszok vele hátul is, de már nem képes visszafogni hangját és apró kis nyögéseket azért elereszt. Nagyon szűk… túl szűk. Akkor végre sikerült megértem és véletlenül elérnem is egy kis pontot benne, mert hangosabban, szinte sikít. Tovább játszom benne és nézem őt hátulról, ahogy mondhatni lovagló pózban ereszti hol lejjebb, hol feljebb csípőjét. - Drew… te még szűz vagy, igaz? - suttogom halkan kérdésem és csak remélem, hogy nem rontom el kedvét vele.
[b]Drew:[/b] Eltüntetem élvezete nyomait, majd megemel, elhelyez. Hátam mögé kerül, egyszer csak volt gatya nincs gatya rajtam. Mégis… mit akar? Lélegzet visszafojtva várom, mire készül. Fenekemet tapogatja, majd közéjük furakszik ujjával, végül belém, közben magammal vitatkozok, hogy lehet, túlságosan elsietjük a dolgokat, de testem reagál rá, kezéhez nyomódok. Ajkaimba harapok, elfojtom a felnyögésemet, ahogy megérzem nyelvét is ott. Őrjítő, amit velem tesz, sőt még jobban azzá válik, mikor megtalálja kéjpontomat, melyről eddig csak hallottam. Ösztöneim eluralkodnak rajtam, kényeztető ujjai felé lököm magam, el akarok veszni az érzésbe. Kérdését ködösen hallom, de így is megértem a lényeget. Hátradőlök, neki dőlök, miközben átkarolom őt karjaimmal. Lehet szégyenkeznem, kellene, hogy 25 éves fejjel az vagyok, de… nem akartam csak azért elveszíteni, mert ciki, én azzal szerettem volna, aki igazán szeret. - Az vagyok… - vallom be végül.
[b]Leonard:[/b] Hátraveti magát és karjával átölel. Egy percre sem veszem ki ujjaim belőle. Látszik, hogy viaskodik magával és ki is derül miért. Nem mondom, hogy meglep, mert, hogy nem. Nyakába puszilok, miközben ütemesen lököm tovább bele ujjam. Apró sikkantások hagyják el mellkasát, amit gyönyörűségemre egyre gyorsabban és gyorsabban emelkedik. Szembe fordítom magammal, nem eshet folt az új fotelen máris. Egyik lábát nyakamba teszem és tovább ujjazom. Ajkam közé veszem puha, selymes szerszámát és így folytatom tovább. Ennek meg is lesz az eredménye. A fotelbe mar, végigjárja a borzongás és egy pillanatra, mintha el is ájulna a gyönyörtől. Teljesen kiüti ez a fajta érzés, szinte karjaimba alél. Visszaülök vele és magamhoz ölelve közelebb furakodok füléhez. Megsimítom arcát és végre válaszolok. - Nagyon örülök! Ez most olyan…, mintha csak rám vártál volna. Végtelenül boldoggá tesz, hogy én lehetek majd… az elsőd. - temetem arcom hajába.
[b]Drew:[/b] Nem mond semmit. Félek, mit gondolhat, de egészen biztos vagyok benne nem olyasmire gondol, hogy egy… hazug vagyok. Megfordít, sőt tovább megy. Muszáj megkapaszkodnom, vagyis úgy érzem muszáj belekapaszkodnom valamibe, de óvatos vagyok, nehogy a körmeimmel kárt tegyek az alattam lévő tárgyban. Azon kapom magam, felé lököm a csípőmet, hogy még jobban érezzem kényeztető ajkait, míg végül megint elélveztem. Ernyedt vagyok teljesen, úgy érzem, meg sem bírok mozdulni. Leo megemel, elhelyezkedik úgy, ahogy legelőször a fotelba helyezkedtünk. Kis zavartságot is érzek, hogy ennyire nem bírtam magam visszafogni. De, ha ennyire jó érzés, amit velem tesz! Megszólal Leo, lehelete csiklandoz. Boldog vagyok a válasz hallatán, de azért… rákérdezek arra, ami érdekel, miután valamelyest lenyugodtam. - Nem tartod… cikinek, hogy az vagyok még?
[b]Leonard:[/b] - Buta kérdés! - felelem, miután magához tért és rögtön kérdezett. - Az cikibb, ha valakit már számtalan emberrel megtette. Na, az a ciki, nem ez. Személy szerint, én boldog vagyok. Mintha, ez is egy csoda vagy ajándék lenne. Valamiért, rászolgálhattam, de nem tudom miért. Köszönöm, hogy vagy nekem. - megcsókolom, és még ölelem egy rövid ideig. Visszahúzom rá a ruhát majd felállok vele a karomban és visszasétálok vele az ágyhoz és a helyére teszem. Megkerülve az ágyat én is visszafekszem. Megcirógatom gyermekünk arcát és puszit nyomok rá. - Olyan gyönyörű gyerek. Na, meg persze jó alvókájú, hogy nem kelt fel. - Kevin a két összetolt párna közepén aludt, így nem kellett attól tartanunk, hogy ráfekszünk. Az ágy közepén összekulcsoltuk ujjainkat, egymásra mosolyogtunk és szépen lassan mindkettőnk szemére álom telepedett.